Az EU költségvetésért felelős biztosa nem híve a helyreállítási források felhasználására adott határidő meghosszabbításának, de rokonszenvez azzal az elképzeléssel, hogy a régiók érdekeinek figyelembevétele mellett teljesítményalapúvá váljanak a kohéziós politikai kifizetések. Johannes Hahn néhány lapnak, köztük a Szabad Európának adott interjúban beszélt erről.
Sohasem támogatta a forrásfelhasználásra adott határidők kiterjesztését, így a helyreállítási alap, az RRF időkereteinek meghosszabbításának sem híve – jelentette ki újságírók szűk csoportja előtt az EU költségvetési biztosa. Johannes Hahn hangsúlyozta, hogy a kohéziós politikában az n+3-as, majd most már a de facto n+4-es szabály (három, illetve négy évvel kitolták a források lehívására adott határidőket) „ahelyett, hogy hozzájárult volna a pénzek nagyobb mértékű abszorpciójához, csak elkényelmesített mindenkit. (…) Azt javaslom, hogy fókuszáljanak a végrehajtásra, ne gondoljanak folyton az újratervezésre, és arra figyeljenek, amiben megállapodtunk” – közölte, arra célozva, hogy nem látja értelmét a helyreállítási eszköz (RRF) felhasználására megszabott, 2026 végi határidő meghosszabbításának, amit többek között a magyar kormány is szorgalmaz.
Nem a helyreállítási pénz lehívására adott határidő meghosszabbítására
A költségvetési biztos elárulta, hogy a helyreállítási és a kohéziós források egyidejű menedzselésének megkönnyítésére a tagállamoknak tett engedményként 2023 végéig csak a 2014 és 2020 közötti kohéziós politikai keretből támogatott projekteket kell befejezniük, de az utolsó számlákat akár 2024 végéig, tehát egy éves késéssel is be lehet nyújtani Brüsszelben. Ez de facto azt jelenti, hogy az n+3-as szabályból majdnem n+4-es szabály lett. „Soha sem támogattam az ilyen hosszabbításokat” – jegyezte meg Johannes Hahn, és utalt rá, hogy a következő, jó egy év múlva előterjesztendő többéves keretköltségvetésre vonatkozó bizottsági javaslatból ez a lehetőség már kimaradhat.
A biztos ezzel szemben pozitívan viszonyul ahhoz az elképzeléshez, hogy a helyreállítási eszköznél bevezetett teljesítményalapú kifizetéseket a kohéziós politikában is alkalmazzák a jövőben. „Az RRF-nél alkalmazott módszert nagyon érdekes koncepciónak tartom a jövőre nézve, mert nagyobb rugalmasságot biztosít a tagállamoknak” – szögezte le, hozzátéve, hogy mivel a helyreállítási eszközt kormányszinten menedzselik, a régiók érdekeit is figyelembe kell venni, megtalálva a helyes egyensúlyt.
A veterán politikus – aki sorrendben már a harmadik bizottságban képviseli Ausztriát – meggyőződése, hogy az uniós költségvetés jelenlegi mérete mellett (a tagállami GNI körülbelül egy százaléka) nem tud felnőni a feladathoz. Azt ugyanakkor nem tudta megmondani, hogy megítélése szerint a GDP arányában minimum mekkora költségvetéssel tudna az EU megfelelni az ambícióinak. Először ugyanis szerinte azt kell eldönteni, hogy mit akarnak a tagállamok a közös büdzséből finanszírozni. Ezt követően tehetik fel azt a kérdés, hogy miből és hogyan. Végezetül pedig fel kell mérni, hogy van-e erre politikai akarat.
Ehhez kapcsolódóan: Charles Michelnek nincsenek álmatlan éjszakái a magyar EU-elnökség miatt
A bővítés költségeit még nehéz megbecsülni
Az Európai Bizottság hétfőn tartotta éves költségvetési konferenciáját. A felszólaló politikusok és szakértők szinte kivétel nélkül úgy vélték, hogy az uniós büdzsének a globális kihívásokra kellene fókuszálnia, mint amilyen a versenyképesség vagy a védelem. Eközben senki sem szállt síkra a kohéziós vagy az agrárpolitikai költségvetés lefaragásáért. „Véleményem szerint a jelenlegi költségvetésből mindez megoldhatatlan” – vélekedett a biztos.
Hahn arra is emlékeztetett, hogy a bizottság eddig három saját uniós bevételi forrásra terjesztett elő javaslatot, de a dosszié elakadt a kormányok közötti egyeztetésen. Egy korábbi intézményi megállapodás értelmében 2027-től saját forrásokból kellene az EU-nak törlesztenie a koronavírus-alap finanszírozására felvett hitelmilliárdokat és a kamatokat.
A költségvetési biztos korainak nevezte a bővítés költségeinek megbecsülését, egyszerűen azért, mert túl sok még az ismeretlen elem a folyamatban. Mindazonáltal emlékeztetett egy, a tanács által megrendelt tanulmányra, amely szerint Ukrajna taggá válása a közös büdzsé 20-21 százalékos növelését tenné szükségessé, ha semmit sem változtatnának a kiadások jelenlegi struktúráján. Ez azt jelentené, hogy 0,2 százalékkal kellene megemelni a nagyjából a GNI egy százalékát kitevő büdzsét, ami Johannes Hahn szerint a várható előnyök figyelembevételével jó befektetésnek tűnik. Ugyanezen tanulmány szerint az összes tagjelölt (összesen kilenc ország) csatlakozását is mindössze 25-30 százalékos költségvetésiforrás-növeléssel megúszná az EU. Az osztrák biztos úgy véli, hogy az ukrán csatlakozásnak nem is a költségvetés a neuralgikus pontja, mert ennél keményebb diónak számítanak az intézményi kérdések és az ukrán agrárszektor integrálása.
Johannes Hahn azokat az állításokat is elhamarkodottnak nevezte, amelyek szerint az EU-költségvetés jelenlegi kedvezményezettjei a bővítés hatására nettó befizetőkké válnak.
