2018-ban, egy héttel az orosz elnökválasztás után egy zsúfolt szibériai bevásárlóközpontban keletkezett tűzben több mint hatvan ember halt meg, köztük sok gyerek. Öt nappal az idei voksolás után fegyveresek nyitottak tüzet egy koncertteremben Moszkva mellett, és legalább 115 embert öltek meg az Iszlám Állam által vállalt támadásban.
A Kreml úgy tekint Vlagyimir Putyin elnökre, mint egy megmentőre, egy erős vezetőre, aki a szovjet összeomlás után stabilitást és biztonságot hozott.
Azonban a sok halálos áldozattal járó események, amelyek az elnökként vagy miniszterelnökként eltöltött csaknem 25 évét kísérték, súlyosan aláássák ezt a narratívát. Elemzők szerint inkább egy olyan vezető képe rajzolódik ki, akinek saját hatalmának védelme és növelése a nép biztonságának rovására ment.
Putyin kritikusai szerint több mint három évtizeddel a Szovjetunió bukása után Oroszország még mindig olyan ország, ahol az állam a saját érdekeit messze az állampolgároké fölé helyezi.
A legjobb példa erre az Ukrajna elleni háború. Az invázió kezdete előtt, amikor Oroszország több tízezer katonát vonultatott fel a határon, és az Egyesült Államok arra figyelmeztetett, hogy a támadás bármelyik nap megkezdődhet, sok megfigyelő azt jósolta, hogy Putyin visszafogja magát, mert egy totális támadás ártana Oroszország biztonságának, nem pedig javítaná.
A háborúval egy időben a civil társadalom, a másként gondolkodók és a független hangok ellen drámai szigorítás történt, ami egy évtizeddel korábban, Putyin 2012-es elnöki visszatérésekor kezdődött.
A kormány békés csoportok, sőt még csak nem is létező szervezetek széles körét bélyegezte szélsőségesnek a néhai ellenzéki vezető, Alekszej Navalnij politikai és korrupcióellenes szervezeteitől kezdve egészen a „nemzetközi LMBTQ-nak” nevezett mozgalmakig. Az állam hazaárulás vádjával bíróság elé állította kritikusait, többéves börtönbüntetésre ítélte az ukrajnai háború ellenzőit.
Elemzők szerint mindez rendkívül sebezhetővé tette Oroszországot a valódi szélsőségesekkel és olyan halálos katasztrófákkal szemben, amelyeket a korrupció, az elnyomás és a hanyagság csak súlyosbít, mint például a szibériai Kemerovo városában, a Zimnyaja Visznya bevásárlóközpontban 2018 márciusában keletkezett tűz hét nappal azután, hogy Putyin megnyerte az elnökválasztást.
„A titkosszolgálatok a politikai nyomozásra és az állampolgárok megfélemlítésére összpontosítanak. Nem teljesítik közvetlen feladatukat, hogy megvédjék a társadalmat a valós fenyegetésektől” – írta Dmitrij Kolezev orosz politikai elemző X-en, a korábbi Twitteren.
Ehhez kapcsolódóan: Miért próbálja Putyin Kijevre és a Nyugatra kenni a felelősséget a koncerttermi támadásért?
„Nagyszabású kudarc”
A március 22-i, Moszkva közelében lévő Crocus City Hallban történt támadás „hatalmas kudarcnak tűnik” az állam részéről – írta az elemző. „Óriási összegeket költenek »biztonságra«, de valójában nem biztosított” – tette hozzá.
Más körülmények között az ellenzék és a független sajtó nyomást gyakorolna a kormányra a probléma miatt, megkövetelve, hogy a biztonsági erők tegyék a dolgukat, és a forrásokat megfelelően költsék el – írta Kolezev. „Sajnos egyik csoportnak sincs hozzáférése országos televízióhoz, ahol elég hangosan tudnának erről beszélni” – fogalmazott.
Ahelyett, hogy ezek a csoportok az állami hatóságok munkáját ellenőriznék, éppen ők a hatóságok célpontjai.
„Az orosz biztonsági szolgálatok munkatársait arra képezték ki, hogy politikailag fontos konkrét »fenyegetéseket« vizsgáljon” – írta Tóth-Czifra András, az amerikai székhelyű Külpolitikai Kutatóintézet (Foreign Policy Research Institute) Eurázsia Programjának munkatársa X-en, hozzátéve, hogy „az erőforrás/idő/létszám korlátok miatt ez azt jelenti, hogy a hatóságoknak kevesebb kapacitásuk marad a tényleges fenyegetések vizsgálatára és megelőzésére”.
Miután bekövetkezett egy támadás vagy egy tömeges halálos baleset, az orosz hatóságok stratégiája és taktikája gyakran még súlyosbította a hatásait, amiért az áldozatok hozzátartozói érzéketlenséggel vagy hanyagsággal vádolják Putyin kormányát.
Jó példa erre Putyin első hivatali ciklusában a kurszki tengeralattjáró katasztrófájára adott lassú reakció. Szakértők szerint a 2002-es moszkvai Nord-Oszt színház elleni támadásra és a 2004-es észak-oszétiai beszláni iskolai túszdrámára adott elhibázott válaszlépések növelték az áldozatok számát.
Az állam és a magas rangú vezetők prioritásainak elsőbbsége a polgárok érdekeivel szemben nem új probléma: a szovjet időkig és a cári korszakig nyúlik vissza. Olyan jelenség, amelyet a másként gondolkodók, jogvédők és ellenzéki politikusok szerint vissza kell fordítani, ha Oroszország és népe gyarapodni akar.
A Kreml kritikusai szerint azonban Putyin uralmának elhúzódásával ez a jelenség egyre hangsúlyosabbá vált.
Egyebek mellett rámutattak az ukrajnai háborúra, amely több százezer orosz áldozatot követelt, miközben Putyin – aki ellenfelei és elemzők szerint egy szigorúan ellenőrzött, több millió hamisított szavazattal tarkított szavazáson újabb hatéves mandátumot szerzett – arra használta a választást, hogy az egységes országhoz szükséges nélkülözhetetlen vezetőként tüntesse fel magát.
