A megbékélést hivatott szimbolizálni, ehelyett megosztó a srebrenicai népirtás városi emlékműve, ami a döntéshozók szerint igazából nem is a boszniai mészárlásról szól. Az egyik áldozat hozzátartozója szerint viszont tiszteletlenség békéről beszélni, miközben a boszniai szerb politikusok, köztük Srebrenica polgármestere, tagadják, hogy népirtás történt.
Az áldozatok hozzátartozóinak tiltakozása ellenére augusztusban megkezdték az új emlékmű építését a boszniai Srebrenica városában, a 8000 ember életét követelő mészárlás közelében.
Sokak szerint Bosznia-Hercegovina, különösen az ország szerb tagköztársasága, a Boszniai Szerb Köztársaság nem dolgozta még fel megfelelően a népirtást. Kifogásolják azt is, hogy az emlékmű nem az áldozatok szenvedésének és halálának állít emléket, hanem a megbékélést és a továbblépést szimbolizálja, aminek azonban szerintük még nem jött el az ideje: még mindig sokan vitatják a népirtás tényét vagy az elkövetők felelősségét.
A hágai bíróság szerint népirtás történt
Az 1995-ös srebrenicai mészárlás a boszniai háború talán legvéresebb eseménye volt. Jugoszlávia felbomlását, Horvátország, Szlovénia és Macedónia függetlenné válását követően Bosznia tagköztársaság is kikiáltotta a függetlenségüket.
Ekkorra a megmaradt, Slobodam Milošević vezette Jugoszlávia célja már a nagyszerb állam megteremtése volt, ezért az anyaország támogatásával a Bosznia keleti és északi részén élő szerbek is kikiáltották saját államukat, a Szerb Köztársaságot, Radovan Karadžić vezetésével.
A boszniai szerb milíciák jugoszláv támogatással mintegy 5 éven keresztül véres háborút vívtak a bosnyák hadsereg ellen, később pedig egyre inkább a muszlim vallású bosnyák civilek váltak a célpontjaikká – Radovan Karadžićék célja az volt, hogy felszámolják a bosnyák többségű enklávékat a Drina és a szerb-bosnyák határ mentén, és etnikailag homogén területet hozzanak létre.
Az etnikai tisztogatásnak az ENSZ megpróbált véget vetni, ennek részeként az egyik kelet-boszniai várost és környékét, Srebrenicát biztonságos területté nyilvánították. A békefenntartók által védett területre több ezer bosnyák civil menekült, de az ENSZ-katonák mégsem tudták garantálni a biztonságukat.
Miután a Szerb Köztársasági Hadsereg Ratko Mladić vezetésével bekerítette a zónát, a kontingens létszámát fokozatosan csökkentették, és az ott maradt békefenntartó katonák nem avatkoztak be, amikor 1995 júniusában a szerb fegyveresek bevonultak a városba és több mint 8000 civilt meggyilkoltak.
A háború után a mészárlást elrendelő Radovan Karadžićot és Ratko Mladićot Hágában bíróság elé állították, ahol a történteket népirtásnak minősítették, és a két fő elkövetőt életfogytiglani börtönre ítélték. Bosznia a háború után föderatív állammá vált, a Szerb Köztársaság (amelynek része lett Srebrenica is) autonóm státuszt kapott, a nemzetiségi ellentétek azonban máig nem múltak el teljesen, és a srebrenicai mészárlásról sem alakult ki egységes kép az országban.
A túlélők szerint még korai továbblépni
Ezen várhatóan nem segít, sőt, régi sebeket tép fel az az új emlékmű, amit a városban kezdtek el építeni. A szökőkút körüli szoborcsoport a megbékélést hivatott szimbolizálni, az eddig nyilvánosságra tervek alapján a lehető legdidaktikusabb módon. Az emlékmű központi alakja négy gyermekszobor, akik egy földgömböt ölelnek át, és a kompozíciót egy kinyújtott kéz tartja.
„Majd ha elismerik, hogy Srebrenicában népirtás történt, hogy itteni és Szerbiából jött csetnikek gyilkoltak, majd akkor beszélhetünk megbékélésről” – fogalmazott például a Szabad Európának, az áldozatok hozzátartozóit és az ostrom túlélőit képviselő Srebrenicai Anyák szervezet vezetője.
Ha bocsánatot kérnek az áldozatoktól, akkor építhetünk békeemlékművet, ez azonban még nem történt meg. Addig a béke csak egy üres szóKata Hotic, az egyik áldozat hozzátartozója
Hasonlóan vélekedett egy másik, az áldozatok rokonait képviselő csoport képviselője. Branimir Kojic, a Fogságba Esett vagy Megölt Katonák és Eltűnt Srebrenicai Civilek Családjaiért szervezet elnöke azt kifogásolta, hogy az érintettek véleményét meg sem kérdezték az emlékmű tervezésekor.
Infografika: a srebrenicai mészárlás története (angolul)
Népirtás-relativizálás és az ENSZ felelőssége
Az áldozatok hozzátartozói valószínűleg már eleve bizalmatlanul álltak az emlékmű tervéhez, hiszen annak felállítását az ENSZ boszniai képviselete kezdeményezte. Az ENSZ szerepe nem nevezhető dicsőségesnek a srebrenicai mészárlásban, hiszen sokan a békefenntartók mulasztásait okolják amiatt, hogy a boszniai szerb hadsereg végre tudta hajtani a mészárlást az elvileg ENSZ-védelem alatt álló térségben.
A háborús bűnöket vizsgáló Nemzetközi Törvényszék épp tavaly állapította meg, hogy a tömeggyilkosságokban a többségében holland békefenntartókat és a holland államot is felelősség terheli, mivel a katonák elküldték a bázisukon menedéket kereső bosnyák férfiakat, kiszolgáltatva őket a szerb fegyvereseknek.
További feszültségforrás, hogy az emlékmű felállítását Srebrenica közgyűlése fogadta el, amelyben ma többséget alkotnak a boszniai szerb képviselők. Ennek szintén köze van az 1995-ös népirtáshoz: a háború előtt srebrenicai járásban (Srebrenica városban és több környékbeli faluban) mintegy 36 ezren éltek, akiknek több mint háromnegyede bosnyák volt.
Később, a gyilkosságok és kitelepítések után a vidék nagy része elnéptelenedett, mára alig 15 ezren élnek Srebrenicában és környékén, szerbek és bosnyákok közel azonos arányban, magában a városban pedig már a szerbek vannak többségben.
Míg a közelmúltban a szomszédos Szerbia elismerte a háborús bűnöket és bocsánatot kért, addig a boszniai szerb vezetést sok kritika érte, amiért nem tettek eleget a háborús bűnösök felelősségre vonásáért, és mert látszólag igyekeznek elbagatellizálni a srebrenicai népirtást.
Utóbbi vita elsősorban a népirtás kifejezés körül zajlik – a szerb politikusok ugyan elismerik, hogy történtek gyilkosságok, és elítélik azokat, de nem használják a népirtás megnevezést, annak ellenére, hogy a hágai törvényszék is ezzel szóval jellemezte a történteket.
Mladen Grujicsics, Srebrenica szerb származású polgármestere, bár elismerte, hogy a városban „szörnyű bűntetteket” követtek el, maga is elutasította, hogy az ott történtekre a népirtás kifejezést használják.
KÉPEKBEN: Arcok a tragédia mögött - a serbenicai áldozatok
Nem is arról szól?
A srebrenicai döntéshozók a Szabad Európának nyilatkozva azt hangsúlyozták, hogy az új emlékmű valójában nem is konkrétan az 1995-ös mészárlásra utal, hanem egy általánosabb üzenetet hordozó békeemlékmű. „Egyetlen üzenetet van, ami nagyon különbözik attól, amit eddig Srebrenica jelentett. Az emlékművel azt akarjuk megmutatni, hogy elkötelezettek vagyunk az együttélés, a jobb élet és a béke mellett” – fogalmazott Grujicsics.
A városi közgyűlés vezetője, Nedzsib Szmajics szintén azt mondta, „az emlékműnek semmi köze a háborúhoz vagy annak eseményeihez… Csak a béke üzenetét hordozza. A srebrenicai embereknek van saját emlékművük.” Szmajics feltehetően a városon kívüli emlékhelyre utalt, ahova a tömegsírokban talált áldozatokat temették el. Ez az emlékhely egyébként nem nevezhető teljesnek, hiszen még nem minden tömegsírt tártak fel, a népirtás áldozatainak azonosítása máig nem fejeződött be.
A helyi politikusok válasza valószínűleg nem sok embert nyugtat meg. Emir Szuljagic, az ostrom egyik túlélője és a temető-emlékhely igazgatója úgy fogalmazott, nem lehet egy tragédia után továbblépni addig, amíg nem dolgozták fel az elkövetők motivációit, és nem adják meg az áldozatokat megillető tiszteletet.
„Szégyenletes, hogy pontosan, de méterre pontosan ott állítanak emlékművet a békének, ahol Ratko Mladić bosszúra hívott fel a ’törökök’ ellen” – fogalmazott (a szerb nacionalisták a bosnyákokat hívták törököknek – a szerk.).
A Srebrenicával kapcsolatos viták tovább fokozzák Bosznia-Hercegovina megosztottságát, amely a nemzetiségi széttagoltság miatt egyébként is veszélyezteti az ország stabilitását. A legutóbbi, 2013-as népszámlálás szerint a bosnyákok a lakosság alig több mint felét teszik ki (3,5 millió lakos), míg 31 százalék szerbnek, 15 százalék horvátnak vallja magát.
