Az Európai Bizottság újra nekiveselkedik a női kvótarendszernek, ebben támogatóra talált a soros elnökséget betöltő német kormányban. Úgy tűnik, az Európai Parlament is szívesen az ügy mögé áll, bár vannak ellenvélemények is.
Hiába a végzettség és a tapasztalat
Jelenleg a legnagyobb, tőzsdén jegyzett európai cégek irányító testületeiben a nők aránya 28 százalék. A vezérigazgatói posztoknak pedig összesen nyolc százalékát töltik be nők. Helena Dalli, az egyenlőségért felelős uniós biztos azt mondja, hogy ez a jelenség a humántőke elfecsérlése. Rengeteg tehetséges nő van ugyanis, aki nem jut megfelelő szerephez a gazdasági életben, hiába van meg hozzá a végzettsége és a szakmai tapasztalata.
Kimutatható, hogy egy egészségesebb vezetői struktúra jót tenne a gazdasági eredményeknek is, vagyis a nemek közötti egyenlőség ezen a téren hozzájárulna az EU, illetve egyes tagállamok gazdasági növekedéséhez. Helena Dalli azt mondja, hogy javaslatukban nem kötelező nemi kvótákat akarnak bevezetni – bár néhány tagállamban van erre is példa -, hanem a kiválasztási folyamat átláthatatóságát szeretnék biztosítani. Vagyis legyen egyértelmű, hogy egy vezetői poszt odaítélésének a végzettség, a tapasztalat és a rátermettség alapján kell megtörténnie.
Kötelező kvóta kellene?
Michael Roth német államminiszter szerint egyes gazdasági ágazatokban létezik a kvóta, és ahol alkalmazzák, ott a felügyelőtanácsokban a posztok egyharmadát nők töltik be, ahol nincs ilyen szabályozás, ott 10 százalék alatt van a nők aránya ezekben a testületekben. Azt is mondta a miniszter, hogy a tudományban és a médiában is megfigyelhető, hogy lényegesen kevesebb nő kerül vezető szerepbe. Ugyanakkor kutatásokkal igazolható tény, hogy a férfiak egyszerűen nem hajlandóak olyan tevékenységet végezni, amiért kevesebb fizetés jár, ide tartozik például a család körüli teendők, vagy a gondozásban való részvétel.
A témáról rendezett vitán az Európai Parlamentben Evelyn Regner szociáldemokrata képviselő azt mondta, hogy mindenképpen kötelező kvótára van szükség, mert az adatok szerint ahol van kvóta, ott tíz százalékkal magasabb a nők képviselete a cégek vezetésében. Ezt támasztja alá a portugál példa, ahol 2017-ben 12 százalék volt az arány, idén azonban kvótákról határozott a portugál parlament és máris 22 százalék lett a nők részaránya. EU-n kívüli példa, de érdemes megjegyezni, hogy Norvégiában is vannak kvóták, ott a vállalatok irányító testületi tagjainak 35 százaléka nő.
A spanyol másként látja. Ő abból indul ki, hogy például az egészségügyben dolgozók nyolcvan százaléka nő, de erre nem lehet megoldás, hogy kvótákkal növelik a férfiak arányát.
“Nem kellenek kvóták, a férfiak értékeljenek minket”Margarita de la Pisa Carrión, spanyol képviselő
Sarkosabban fogalmazott Christine Anderson: “A kényszerített női kvóta szexizmus, azt üzeni, hogy túl gyengék a nők ahhoz, hogy egyedül megállják a helyüket. Ez megszégyenítő és atyáskodó hozzáállás, a soviniszták pezsgőt bontanak!” - fakadt ki a német képviselő.
Az Európai Parlamentben sem ideális a helyzet, a képviselőknek csak a 38 százaléka nő. Az pedig kifejezetten árulkodó, hogy az ehhez a témához hozzászóló 25 politikus közül mindössze kettő volt férfi.
Nemek közötti egyenlőség – Magyarország lemaradt
Az EU-ban létezik az úgynevezett gender-egyenlőségi index, amely hét különböző szempont (munka, pénz, tudomány, idő, hatalom, egészség, erőszak) alapján vizsgálja meg a nemek közötti egyenlőséget. Ennek alapján, ha a 100 pontot tekintjük a teljes egyenlőségnek, akkor az EU most 67,4 ponton áll.
Árulkodó, hogy az elmúlt 15 évben ez az érték csak 5,4 ponttal nőtt, sőt, 2015 óta csak 1,2 ponttal. A lista élén Svédország (83,6 pont) és Dánia (77,5 pont) áll, a végén pedig Magyarország (51,9 pont) és Görögország (51,2 pont). Átalánosságban az mondható el, hogy a nemek közötti egyenlőtlenségek leginkább a hatalom területén aggasztóak (51,9 pont). És éppen ez az, amivel cikkünk első részében foglalkoztunk.
Egyenlőség 257 év múlva?
A World Economic Forum készített egy előrejelzést, hogy mikor szűnik meg a nemek közötti különbség. Sorra vették a gazdaság, a politika, az egészségügy és az oktatás területén jelenleg megfigyelhető szakadékot, betáplálták az adatokat, megbecsülték a várható folyamatokat, és azt az eredményt kapták, hogy 257 év múlva lesz a férfi és a nő minden szempontból egyenlő.
Az előbbieken belül nézzük meg a foglalkoztatás és a bérezés kérdését, az Európai Bizottság összeállítása alapján. 2019-ben a nők 68,2, míg a férfiak 79,2 százaléka dolgozott. A nemek közötti bérszakadék pedig 16 százalék volt, ami azt jelenti, hogy a nők átlagosan 16% -kal kevesebbet keresnek óránként, mint a férfiak. De ez már sokkal jobb, mint a 2014-es adat, mert akkor majdnem 40 százalék volt a bérkülönbség. És itt érdemes kitérni arra, hogy a felső vezetői pozícióban dolgozó nők nemcsak arányaiban vannak sokkal kevesebben, mint a férfiak, de kevesebbet is keresnek. A különbség 23 százalék, ami kimondottan soknak tűnik.
A fentieket annak tükrében ajánljuk értelmezni, hogy az azonos értékű munkáért egyenlő díjazás elvét az Európai Szerződések 1957 óta rögzítik.