Egészen az utolsó pillanatig kérdéses volt, hogy engedélyezik-e a szerb fővárosban azt a októberi koncertet, amit a helyi szélsőjobb a Vér és Becsület (Blood & Honor) nemzetközi neonáci szervezetet megalapító Ian Stuart Donaldson emlékére rendezett. A Vér és Becsület egyébként Magyarországon is aktív.
Az eseményt végül betiltották, de Szabad Európa szerb szerkesztősége szerint a neonácik takargatás nélkül hordanak fasiszta jelképeket magukon, igaz a koncerteket jellemzően titokban szervezik. A Szabad Európa kutatása arra jutott, hogy több szerb szélsőséges banda is aktív volt az elmúlt években, olyanok mint a Szorab 28, a Gondviselés (Provigyenje), a Kristályéjszaka (Krisztalna Noty) és a Terror 88.
A helyi történelem is előkerül
A klasszikus neonácik témák mellett (antiszemitizmus, rasszizmus) a szerb szélsőjobb a 90-es évek háborús retorikáját is a magáévá teszi, a neonáci bandák dalaikban az olyan háborús bűnökért elítélt szerb vezetőket éltetik, mint a srebrenicai népirtásért felelős Radovan Karadzsics.
A szélsőséges bandák a dalaikat alternatív oldalakon terjesztik, ahol nem moderálják a gyűlöletkeltő tartalmakat. A neveikben visszatérő elem a 88-as szám, ez a „HH”-ra, azaz a „Heil Hitler!” náci köszönésre utal. (Ez Magyarországon is népszerű elem a szélsőjobboldal körében, korábban működött egy Divizió 88 nevű náci zenekar, de például a Légió Hungária szélsőjobboldali szervezet felvonulásain is látni 88-as tetoválással résztvevőket.)
A szerb neonáci bandák dalszövegei a klasszikus antiszemita trópusoktól, mint a
„Zsidók a bukásunkat akarják / megőrizzük a fajunk és becsületünk / fehér forradalmat indítunk / örökre irtsuk ki a fajilag eltorzultakat”,
egészen az aktuálisan témákig terjednek.
A Luger nevű szerv banda például több számot is írt az országba érkező közel-keleti és ázsiai bevándorlók ellen. „Semmi keresnivalód itt / ez nem te vidéket / takarodj, koszos tálib / ez Szerbia, a mennyország földje.”
Mérgező „eledel” a léleknek
Marija Gyority extrémizmuskutató azt mondta a Szabad Európának, hogy az ilyen dalszövegek, bandák kifejezetten alkalmasak rá, hogy bevonzzák a fiatalokat a szélsőséges közegekbe. Gyority szerint nem szabad lebecsülni ezeknek a szövegeknek a hatását. „Shakespeare azt mondta, hogy a zene a lélek eledele. Ha a fiatalok ilyen zenét »fogyasztanak«, az nagyon veszélyes.”
Amikor Jan Stuart Donaldson 1987-ben megalapította a Vér és Becsületet, a szervezet céljai közé tűzte ki azt is, hogy a neonáci ideológiát terjessze a zenén keresztül.
De Gyority szerint a fiatalok sokszor nem ideológiai alapon mennek el az ilyen koncertekre, hanem azért, mert vágynak a megbotránkoztató dolgokra.
„Ami vonzza őket, az a kalandvágy, a lázadás. Idővel azonban indoktrinálják őket, ha elég ideig ismételgeted ezeket a mérgező náci és rasszista szlogeneket, elkezdesz hinni bennük.”
A hazaszeretet álcája alatt tevékenykednek
Egy másik fontos eleme a szélsőjobboldali közösségnek, hogy „hazaszeretetként” állítják be a szélsőséges ideológiákat. Dasko Milinovity rádiós műsorvezető és a Red Union antifasiszta banda énekese elmondta a Szabad Európának, hogy a 90-es években kezdtek el virágozni a neonácik bandák Szerbiában.
Szregyan Knezsevity zenész szerint, aki a 90-es években aktív volt a helyi punk színtéren, az tette lehetővé, hogy szabadon tudjanak működni ezek a bandák, hogy hazafias szlogenekkel operáltak, amit elfogadott a társadalom, és ezt „hintették még meg” sovinizmussal és fasizmussal.
De Dasko Milinovity szerint még manapság is csak hébe-hóba lépnek fel a hatóságok a szélsőjobboldal ellen, pedig a rádiós műsorvezető szerint a jogi háttér adott lenne hozzá.
„Amíg a baloldaliakat vagy az antinacionalistákat akár egy ironikus Twitter-bejegyzésért is letartóztatják, addig valami súlyos dolognak kéne történnie, hogy a neonáci ideológiára forduljon a figyelem. Az állami szervek tudnak mindent róluk, csak nem akarnak cselekedni.”
