Két hónap alatt is le lehet küzdeni a járványt: magyar orvos az új-zélandi tapasztalatokról

Új-Zélandon sikerült megállítani a járványt, második hullámról nem is hallottak. A szigorú intézkedéseknek köszönhetően a vírus már nem terjed a közösségekben, új fertőzötteket csak külföldről érkezők között találnak. A lezárások ott is szétzúzták a gazdaságot, de a lakosság élete gyakorlatilag két hónap alatt visszatérhetett a régi kerékvágásba, és így senki sem vesztett többet, mint feltétlenül szükséges volt.

A szigetország még most is gyakorlatilag le van zárva a külföldiek elől, a beutazásokat előre kell jelezni, és az érkezők úgynevezett kéthetes karanténhotelekbe kerülnek, válogatás nélkül. Akik légúti fertőzés tüneteit mutatják a határon, azokat azonnal tesztelik, a többiektől is rendszeresen vesznek mintát. Ezeken a szálláshelyeken a tünetmenetesekre is szigorú szabályok vonatkoznak: csak a családtagok találkozhatnak egymással, más "vendégekkel" nem érintkezhetnek. Az időt gyakorlatilag a szállodaszobában töltik, naponta egy órát tölthetnek szabad levegőn, elkülönítve.

Orosz István évek óta a járóbeteg ellátásban dolgozik a legnagyobb új-zélandi város környékén. Körzete Aucklandtól félórára, a kétszázezres lakosú Hamilton településen van, rendelőjéhez tízezer ember tartozik. Az ország egészségügyi rendszere más, mint a magyar. Ott sokkal szélesebb körű ellátást nyújtanak a háziorvosok, sokszor kiváltva a szakrendeléseket, mivel kórházak a nálunk látottnál ritkábban épültek, a betegek nehezebben jutnak el oda.

A védekezés négy szintje

Amikor a beutazók kötelező karanténja ellenére a vírus mégis kijutott a lakosok közé március végén, rögtön meghatározták a járvány miatti korlátozások négy szintjét. Egyből a harmadik szintet léptették életbe: 48 órát adtak az országnak, hogy felkészüljön a legszigorúbb, negyedik szintre. Minden iskola, óvoda, oktatási intézmény, üzem, szórakozóhely, kocsma bezárt, a sporteseményeket törölték, az üzletek közül csak azok tarthattak nyitva, amelyek az utcáról ki tudták szolgálni a vevőket. A többi bolt és étterem kizárólag házhozszállítással működhetett tovább.

Közterületen nem lehetett csoportosan tartózkodni, a lakást csak azok hagyhatták el együtt, akik – ahogy a kormányfő fogalmazott – egy buborékban éltek, azaz egy háztartásban laktak, idézte fel Orosz István. A rendőrség határozottan és alaposan ellenőrizte a szabályok betartását, akik megszegték a kijárási korlátozásokat, vagy nem volt igazolásuk a munkaadójuktól, hogy dolgozni mentek, 250 új-zélandi dolláros (átszámítva mintegy 50 ezer forintos) büntetésre számíthattak.

Két nappal később bevezették a korlátozások negyedik szintjét: mindenkinek a lakásában kellett maradnia, kizárólag a közellátáshoz feltétlenül szükséges munkavállalók mehettek dolgozni (egészségügyiek, rendőrök, tűzoltók, stb.). Minden bezárt, kizárólag a meghatározott élelmiszerüzletek lehettek nyitva, oda is minden háztartásból egy ember csak naponta egyszer mehetett el, mondta Orosz István. Az emberek gyakorlatilag a lakásukba zárva éltek, a rendőrség megállította a járókelőket az utcán, szigorúan ellenőrizték a szabályok betartását. Ezt az időszakot négy hétre tervezték, de a harmadik héten egy héttel meghosszabbították.

Öt hét szigorú és általános karantén után a számok rohamos javulást mutattak. Ezután ismét a hármas szint következett, körülbelül még egy hónapig. Újabb lazítások csak a vírus közösségi terjedésének eltűnése után jöttek. Elérték, hogy nem volt már az országon belül fertőző lakos, aki tovább tudta volna adni a vírust másnak. Mindenki fellélegzett, volt értelme az áldozatoknak. „Gyakorlatilag két-két és fél hónap alatt elértük, hogy megszűnt a járvány, és az ország lakossága számára az élet visszatérhetett a régi kerékvágásba” – összegzett Orosz István.

Öthetes sokk, 80 százalékos bértámogatás

A beutazási korlátozások és az érkezők kötelező elkülönítése azóta is érvényben van, az idegenforgalom továbbra is vesztese a helyzetnek, de más területek már visszakapaszkodtak a járvány előtti profitjuk közelébe. „Ez az öt hét gyakorlatilag sokkolta és összezúzta a gazdaságot, de a számok mutatják, hogy aztán nagyon gyorsan visszaköszöntek a régi mutatók” – mondta a magyar orvos.

Az állam kivette a részét a károk enyhítéséből: átvállalta a dolgozók fizetésének 80 százalékát, ha a munkaadó jelentkezett a támogatásért. Nem volt kivételezés, bármelyik szektorból érkezett a cég, joga volt kérni a segítséget, ha bizonyítani tudta, hogy profitja a járvány miatt esett vissza. Úgy tűnt, a cél az volt, hogy pénzt pumpáljanak a gazdaságba, magyarázta Orosz István.

Miért lehetett sikeres az új-zélandi védekezés?

2020. február végén találták az első koronavírusos esetet. Mivel akkor már látszott, hogy világjárványról van szó, az egészségügyi protokollokat előzetesen módosították. Szigorúan figyelték az érintett területekről beutazókat, őket rögtön letesztelték. Az orvosi rendelőkben elkülönítve kezelték a légúti panaszokkal érkezőket. A szakmai utasításokat a közegészségügyi hatóság és a szakminisztérium küldte a betegekkel találkozó orvosoknak. A politikusok csak az embereket érintő általános intézkedésekről döntöttek. „A közegészségügy szabad kezet kapott” – mondta Orosz István a szakmai irányításról.

Jacinda Ardern kormányfő minden nap délután egy órakor kiállt az emberek elé, és a közegészségügy vezetőjével együtt beszámolt az elmúlt nap statisztikáiról, döntéseiről, intézkedéseiről. „Ők voltak a járvánnyal szembeni küzdelem arcai az emberek előtt”, más szerv vagy hatóság vezetője nem folyt bele a kommunikációba. „Világosan és hatékonyan beszél, jól kommunikál” – mondta a magyar orvos az új-zélandi miniszterelnökről, aki szerinte ismét bizonyította, hogy jól kezeli a válsághelyzeteket.

„Légy kedves, légy türelmes, együtt leküzdjük ezt, mondta minden nap a beszámoló végén a kormányfő. Ma is elérzékenyülök, ha arra gondolok, hogy a maga is kisgyermekes édesanya, hogy tartotta a lelket az egész országban”.

Nem az embereket kell felkészíteni a katasztrófára, hanem az egészségügyet

„Amint elindult a járvány, minden légúti panaszokkal érkező beteget úgy kezeltek, hogy potenciális koronavírus fertőzött. Ezért speciális központokat hoztak létre az ilyen panasszal érkezők kezelésére” – részletezi az egészségügyi intézkedéseket a doktor. Sátorkórházak épültek, itt várták az enyhe tüneteket mutató betegeket, a súlyosabb esetek természetesen kórházba kerültek. Még a vírus közösségi terjedése, tehát a járvány kitörése előtt, minden egészségügyi dolgozó védőfelszerelést, maszkot, ruhát, arcvédőt kapott.

A kórházak elhalasztották a nem életmentő műtéteket, a járóbeteg-ellátás szünetelt, telefonon igyekeztek ellátni a panaszokat. Ezzel el tudták kerülni az egészségügy általános leterheltségét, de az is közrejátszott, hogy a szigorú korlátozások miatt például alig történt baleset az utakon. „Fel sem merült bennem, hogy esetleg ne jutna megfelelő ellátás egy koronavírusos, súlyos betegnek” – mondta Orosz István, aki szerint az intenzív osztályok sem lettek zsúfoltak a járvány idején.

Orvosokat nem vezényeltek át, de az egészségügyi dolgozókat még a lezárások előtt továbbképezték a légúti panaszok ellátásából és a gépi lélegeztetésből. Ugyan ott is korrigáltak néhány szakintézkedést a járvány folyamán, de a nagy döntések nem mondtak egymásnak ellent.

Hétköznapok a Covid-kórházban

A járvány kitörésekor az orvosi kamara fiatal szakembereket toborzott a koronavírusos betegeket ápoló egységekbe. Az alapfizetés dupláját ígérték, és a terv az volt, hogy ezekben végzik majd elkülönítetten a tömeges tesztelést és az ellátást az enyhe tünetektől egészen a súlyos esetekig. A lezárások miatt az alapellátás forgalma amúgy is visszaesett, így sokan éltek önkéntes alapon ezzel a lehetőséggel, mondta Orosz István.

Ő a lakóhelye szerint a Hamiltont kiszolgáló intézménybe került, amelyet egy szórakoztatóközpont üres csarnokában alakítottak ki. Az utcai fronton zajlott a tesztelés: az autóval érkezőknek ki sem kellett szállniuk, levették a mintát tőlük, majd két nap múlva SMS-t kaptak az eredményről. Ide mentek a fertőzés-gyanús beutaltak és az önkéntesen tesztet kérők is. Ha az ő központjában már nem tudták fogadni a tesztre érkezőket, akkor megnyitottak még egy szűrőállomást. Ezzel nem fukarkodtak, a legkisebb településen is felállítottak tesztelő helyszínt. A hamiltoni intézményben egy komplett kórházi részt is felépítettek, de erre gyakorlatilag nem volt szükség, a néhány súlyosabb esetet a hagyományos osztályokon ellátták. Mint ahogy a tesztek kiértékelésére is elég volt az ország állami laboratóriumi kapacitása. Annyira, hogy nemcsak a kontakt-kutatásra és az érintettek karanténjára figyeltek, de a tesztek alapján még azt is visszakövették, honnan érkezett a fertőzés.

Ehhez kapcsolódóan:

Svédországban élő magyar orvost kérdeztünk a helyi tapasztalatokról

Érdekesnek találta cikkünket? Ingyenes mobilalkalmazásunkkal bárhol és bármikor elérheti a Szabad Európa weboldalának tartalmát. Töltse le díjnyertes applikációnkat a Google Play vagy az Apple Store kínálatából!