Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

Budavári Zita: "A nem várt újszülötteknek szeretnék bölcsőt nyújtani, a kuka, a latrina, a kukoricás és a mélyhűtő helyett"


A Bölcső Alapítvány elnöke először egy lepukkant nővérszobában bújtatta a várandós nőket a családjuk és az ismerőseik elől.
A Bölcső Alapítvány elnöke először egy lepukkant nővérszobában bújtatta a várandós nőket a családjuk és az ismerőseik elől.

Esküvői fotós volt, de aztán egy csecsemőgyilkossági hullám annyira megrázta, hogy kitalálta: aki nem akarja megtartani a gyerekét, inkább rakja le a háza előtti lépcsőre. Aztán a saját háza helyett inkább mégiscsak a református templom lépcsőjét választotta. Tizennégy hónappal később 1995-ben alapítványt hozott létre és egy lepukkant nővérszobában bújtatta a családjuk és ismerőseik elől menekülő várandós nőket. Budavári Zita a Bölcső Alapítvány elnöke azóta is megállíthatatlanul menti a csecsemőket, az édesanyákat, és a meddő, örökbe fogadni akaró párokat is.

Hogyan lesz egy esküvői fotósból végül egy olyan ember, aki több mint ezer gyereket ad örökbe?

Azért '94 február óta nem fordult elő egyetlen egyszer sem, hogy öt nap alatt öt újszülöttet találjon rendőrség az országban.

Mármint halott csecsemőt?

Igen. 1994 februárjának első hetében történt. Hétfőtől-péntekig minden este a fél nyolcas híradó bemondta, hogy holtan találták meg egy-egy újszülött holttestét. Ez volt az a pont, ahol azt mondtam: ez nonszensz, ilyen nincs, hogy az édesanyáknak nem volt kihez fordulniuk, így végső elkeseredésükben megölték a csecsemőjüket. Akkor elkezdtem agyalni. Ennyi.

Köze nincs a fotózáshoz. Egész egyszerűen csak annyi volt a különbség, hogy a normális ember ezen két nap alatt átlépett és élte tovább az életét. Én ezen nem tudtam átlépni. Csak agyaltam és agyaltam, hogy mit lehetne tenni.

Mellette járt esküvőkre, csinálta a munkáját és közben azon agyalt, hogy hogyan lehetne ezen a helyzeten segíteni?

Így van. Nem kell ecsetelni, hogy mivel jár egy háztartás, egy gyermeknevelés. Ezt párhuzamosan végeztem, közben folyamatosan ezen gondolkoztam, mert az volt az elképzelésem, hogy lehet amit nem mer elmondani az anyjának, a szüleinek, a férjének, a munkatársának, a barátjának, azt lehet nekem, az idegennek, aki teljesen kívülálló el meri. Hogy miért érzi úgy, hogy születendő gyermekét nem tudja vállalni? Az volt a lényeg, hogy az utolsó pillanatban szalmaszálat tudjak neki nyújtani, ne csináljon őrültséget, mert a szülés bármikor beindulhat.

Évente több mint 200 gyereket visznek külföldre, miközben a magyar meddő párok évekig állnak sorban
please wait

Jelenleg nincs elérhető tartalom

0:00 0:26:46 0:00

A kilencvenes évek közepén nem volt közösségi média. Nem volt Facebook még és iwiw sem. Honnan tudták a bajban levő várandós nők, hogy ön van, létezik és segíteni akar rajtuk?

Teljesen blőd volt az egész. Az volt az elgondolásom, hogy mi van akkor, hogy ha lerakják a nem várt újszülötteket a küszöbömre? Igen ám, de a Szüret utca fönt van a Bottyán-hegyen Szekszárdon.

Ez volt az ötlete, hogy rakják le a csecsemőiket az ön házának lépcsőjére?

Igen. Aki úgy érzi, hogy nem tudja vállalni a gyereket, tegye a lépcsőmre.

És ezt kiplakátolta a városban? Vagy hogy csinálta, hogy bárki tudja azt, hogy tárt karokkal várja a nem kívánt csecsemőket?

Nem. Mert akkor rájöttem, hogy az én házam nagyon messze van a vasútállomástól, buszpályaudvartól. Totál kiesik minden forgalmasabb helytől. Ismertem a katolikus plébánost. Akkor arra gondoltam, hogy ott van a katolikus templom, akkor nem az én lakásom küszöbét hirdetem majd meg, hanem a templom lépcsőjét.

Azt mondta, hogy ő nem gondolja, hogy erre szükség lenne. Szerinte nincs annyi gyerek veszélyben. Rögtön láttam az arcán, hogy nem partner. Szerencsére volt a városban evangélikus templom is. Felhívtam az akkori evangélikus lelkészt és ellentétben a katolikus plébánossal abszolút pozitívan állt a dologhoz.

És mit szóltak ehhez a papok?

Plébános úrral beszéltem. Azt mondta, hogy ő nem gondolja, hogy erre szükség lenne. Szerinte nincs annyi gyerek veszélyben. Rögtön láttam az arcán, hogy nem partner. Szerencsére volt a városban evangélikus templom is. Felhívtam az akkori evangélikus lelkészt és ellentétben a katolikus plébánossal abszolút pozitívan állt a dologhoz. Egyébként is ismert, mert esküvőket az evangélikus templomban is fotóztam.

És az evangélikus lelkész nem lepődött meg ezen az óriási irányváltáson?

Nem, dehogyis. Szépen mentem sorban a folyamaton. Megkérdeztem az ügyvéd barátunkat, hogy mi van akkor, ha letesznek az evangélikus templom lépcsőjére egy gyereket, vagy az én küszöbömre, és nem veszem be. Azt mondta az ügyvéd barátunk, hogy az segítség elmulasztása és büntetendő. Akkor azt mondtam: na, ez szuper!

Mentem a rendőrkapitányhoz, mi van akkor, ha letesznek egy gyereket, mennyire keresik a szülőt? Mondta, hogy papíron nyomozunk, dehát mit tudunk tenni? Ez így ment tovább, ezek mind erőt adtak a folytatáshoz. Ha nem veszem be a gyereket a küszöbömről az segítség elmulasztása, a rendőrség komolyan nem tud nyomozni, mert mégis mit keressen? Ha a nőnek nincs komplikációja a szülés után és nem kerül orvos kezébe, akkor simán megússza.

És mi volt még hátra?

A gyámhivatal. De onnan sírva jöttem ki.

Mit mondtak?

Hát azt, hogy mégis mit képzelek én és hogyan gondolom ezt? Szörnyű volt. De, nem az a típus vagyok, aki ennyitől meghátrál. Úgyhogy 1995 áprilisában nyilvántartásba vették a Bölcső Alapítványt. És, hogy hogyan jutottam el gondolati szinten az érintettekhez?

A szekszárdi városi tv-ben valaki hallott szerintem az én blőd elképzelésemről. Csináltak velem egy interjút. Ezt az interjút látta egy ozorai védőnő. Felhívott, hogy van egy várandós, aki nem tudja vállalni a születendő gyermekét. Ez a lány jelentkezett elsőnek. A nagymamájával ketten éltek a tízenezer forintos nyugdíjból. Nem ő szült nálam elsőnek, de ő volt az első, aki jelentkezett.

Aztán jött a királyi tévé Gyorssegély című műsora. Felhívtak, hogy úgy hallják, hogy én valami abnormális dolgot csinálok és készítenének velem interjút. Na, ezek után rám borult a világ, ez elindította a lavinát.

Sorban jelentkeztek a várandós anyák, akik nem tudták vállalni a gyereküket?

Érdekes módon a meddő házaspárok kapcsoltak hamarabb, mint én. Ha itt nem várt újszülöttek jelentkeznek, akkor azok előbb-utóbb örökbeadásra kerülnek. Rám borult a fél ország meddő házaspár tömege. Akkor még nem volt alkalmassági vizsgálat. Ha adott volt a baba, akkor simán néhány nap alatt örökbe tudták fogadni. Hamarabb tudta örökbe fogadni, minthogy papírja lett volna róla.

Nem azt akarom mondani, hogy utólag vizsgálták az alkalmasságát, de tulajdonképpen 1995 és 1997 között párhuzamosan szerezte be a környezettanulmányt, a pszichológiai szakvéleményt akkor, amikor már ott volt a gyerek nála. Nem előre, mint most, hogy hónapokig tart, amíg megkapja az alkalmasságit. Nem is volt alkalmassági határozat.

Az örökbefogadás akkoriban Magyarországon ennyire kívül esett a jogi szabályozás alól, hogy ennyire laza dolog volt hazavinni egy gyereket?

Megközelítőleg nem volt olyan, mint most. Semmi.

Az elején párhuzamosan csinálta az esküvői fotózást, és közben várandós anyákat hozott össze örökbefogadó párokkal. Mennyire érezte ennek az egésznek a súlyát?

Sok örömet adott a fotózás, de úgy éreztem, hogy krízishelyzetben lévő anyának való segítés sokkal fontosabb. Úgy is, hogy teljesen mindegy, hogy mi lesz a történet vége szülés után, örökbeadás vagy hazasegítés a vérszerinti családjába. Teljesen mindegy. De itt emberéletekről van szó. És ez évtizedekre szól.

Akkor még nem fogtam fel a súlyát. Nem voltam szakember, azóta sem lettem az. De a felelősség súlyát igazából akkoriban nem éreztem annyira, mint most az utóbbi években. Az első két évben nagyon nehéz volt, mert akik jelentkeztek titkolták a terhességüket és nem tudtam őket hol elhelyezni.

Akkor a megyei önkormányzat elnöke volt olyan kedves és megértő, hogy lehetőséget adott arra, hogy a szekszárdi csecsemő intézet mellett kaphattunk egy kétágyas nővérszobát. Két lepukkant ággyal, lepukkant bútorzattal. De nagyon hálásak voltak azok a terhesek, akik ezt igénybe vehették.

Miért kell bújtatni ezeket a nőket?

Mert el akar tűnni a lakókörnyezetéből. Nem akarja, hogy megtudják, hogy terhes, hogy nő a pocakja. Egy szülő nem feltételezi a 15-16-17 éves lányáról, hogy terhes lehetne. Miért lenne terhes? Úgy tudja, hogy iskolába jár. El nem tudja képzelni a gyerekéről, hogy megismerkedett valakivel, lefeküdt vele és terhes lett. Vagy az a nő, aki azt hiszi, hogy már klimaxban van és egyszer csak megmozdul a magzat. A legidősebb terhesem közel 48 éves volt.

Hány éves volt a legfiatalabb?

Tizenhárom. A biológiai apa tizennégy. Osztálytársak voltak.

Hogyan tudnak ezek az emberek egyszer csak eltűnni. Mit mondanak? Elutaztam? Világ körüli útra mentem?

Bármit. Külföldön vállaltam munkát. Ilyenkor hihetetlen, hogy milyen ötleteik vannak. Bármit kitalálnak.

A szakmai berkeken belül az a hír járja, hogy Ön legendásan párosít. Igaz az, hogy úgy próbálja meg kiválasztani a gyerek leendő szüleit, hogy a lehető legjobban passzoljanak, hasonlítsanak egymásra? Hogyan tudja ezt meglátni, észrevenni?

Ez a legnehezebb. Igyekszem sokat beszélgetni az anyákkal, már aki erre vevő is. Van, aki annyira befordul, annyira megzuhan, hogy nem akar beszélgetni. A házaspárokkal is kell találkoznom, hiszen egy telefonhang vagy egy írásos alkalmassági határozat mögött nem látom az embert. Próbálok keresni valami összekötőt, ami megnyugtatja a várandóst is, hogy ők lesznek a gyerekei szülei. Valamilyen szinten megnyugtatja az örökbefogadót is az anya személye. Ha ezt nem sikerül összehozni, akkor megette a fene az egészet.

Az nekem sem jó, ha nem nyugszik meg a terhes, vagy bármi fenntartás van az örökbe fogadóban. Az sem jó, ha egy örökbefogadó házaspár lenézi a leendő gyermeke biológiai szülőjét. Tehát szoktam mondani, Makót Jeruzsálemmel nem lehet összehozni. Nem biztos, hogy szerencsés, hogy ha hatalmas különbségek vannak.

Társadalmi különbségekre gondol?

Is. Ez sokrétű. Engem iszonyúan megnyugtatott egy 96-os örökbefogadó. Bírónő feleség, ügyvéd férj. A személyes találkozáskor, amikor elköszöntem tőlük, az volt a búcsú mondatuk, hogy ha már egy jó asztalos, ha egy jó varrónő lesz belőle, már akkor megérte. Ez nagyon megnyugtató volt. Nem voltak olyan elvárásaik, hogy ők feltétlenül diplomás, vagy többdiplomás anyától akarnak gyereket.

Van ennek bármi jelentősége?

Az azért nagyon jó, hogy ha a lemondó és az örökbefogadó tudnak beszélgetni egymással. Nem lehet tudni, hogy mit hoz az élet és lehet, hogy 20-30 év múlva találkozniuk kell, mert úgy hozza a sors.

A Köztársaság Elnökének Érdemérmével tüntették ki Budavári Zitát a Bölcső Alapítvány elnökét még 2005-ben.
A Köztársaság Elnökének Érdemérmével tüntették ki Budavári Zitát a Bölcső Alapítvány elnökét még 2005-ben.

Én mindig megvárom, amíg megszületik a baba. Sosem szólok előre, kivéve, ha édes testvér születik, akkor muszáj szólnom. Sose szólok előre, mert muszáj előtte látnom a gyereket, hogy milyen. Ha látom beugrik hozzá egy örökbefogadó pár. Na, de ennek megvan a hátulütője is, mint mindennek.

Ha túl jól sikerül az illesztés az is baj, mert egy idő után túl sok felől hallják, hogy ő tisztára olyan, mint te, vagy te. A gyerekkel az óvodás korszaka alatt már tudnia kellene, hogy nem ők a vérszerinti szülei, őt ezzel akkorra már szembesíteni kell és el kell neki magyarázni. De sokan abba a csapdába esnek, hogy annyira élvezik, hogy rá hasonlít a gyerek, hogy akkor kezdek el titkolózni, amikor épp el kellene mondaniuk az igazságot. Szóval a túl jól sikerült párosításaimnak is van néha hátulütője.

Mindenki még mindig szőke, kék szemű, fehér bőrű gyereket akar?

Többségében igen.

Mi lesz a roma gyerekekkel?

Évente, korábban 150 gyerek került külföldre, zömében Olaszországba.

Miért pont oda?

Az olasz szülők nagyon elfogadóak. Hét-nyolc év a várakozási idő Olaszországban. Nagyon elfogadóak a gyermek színének és származásának tekintetében. Ez a szám, az az átlagosan 150-160-as külföldre kerülés, ez 2017-18-ban 250 körülire ugrott. Ugyanis túl sokáig aszalják a rendszerben a gyerekeket. Túl nagyok a lehetőségeik a vérszerinti családnak, mert ha 6 havonként egyszer meglátogatta, akkor már nem lehetett megvonni a szülői felügyeleti jogot. Most, szeptember 1-től ezt lecsökkentették három hónapra, mert a nevelő szülői hálózat tele, és sajnos túl sok gyerek kerül külföldre, miközben Magyarországon is vannak 45-50 év körüli örökbefogadásra várakozók.

Boldogan örökbe fogadhatnának egy két-három-négyéves gyereket, de a hat-nyolcéves már szinte senkinek nem kell itthon. Ezek a gyerekek pont az iskolakezdéskor váltanak országot nulla nyelvtudással. Én borzasztóan sajnálom őket.

Nem várt újszülöttnek szeretnék bölcsőt nyújtani, a kuka, a latrina, az erdő, a kukoricás, a mélyhűtő helyett. Vannak eseteke, hogy tudomásul kell venni, hogy legrosszabbul jár a gyerek, ha a vér szerinti családjához kerül, mindig a gyerek érdekét kell nézni.

De miért sajnálja? Hiszen, ha itt maradnának, lehet, hogy egész életüket a gyermekvédelmi rendszerben kellene tölteniük. Mi a jó megoldás?

Ha a legkisebb esélyét is látom arra, hogy a vérszerinti családba van esélye a gyereknek visszakerülni, akkor maximálisan azzal segítem, és 25 év tapasztalat után is azt mondom, hogy nem az örökbeadásért, és nem az örökbefogadásért hoztam létre az alapítványomat. Nem véletlenül neveztem el bölcsőnek.

Nem várt újszülöttnek szeretnék bölcsőt nyújtani, a kuka, a latrina, az erdő, a kukoricás, a mélyhűtő helyett. Vannak esetek amikor tudomásul kell venni, hogy legrosszabbul jár a gyerek, ha a vérszerinti családjához kerül. És mindig a gyerek érdekét kell nézni. Minden esetet egyénenként kellene kezelni. Van esélye a visszakerülésre? Látogatja, törődik vele vagy nem? Kész! És ennek mentén kellene lépni, nem pedig a papírokat tologatni éveken keresztül.

Mi a legfőbb gond, a jogszabályok, a hozzáállás vagy az hogy túl kevés ember dolgozik az ellátórendszerben?

Is-is. Bocsánat, huszonegy-két ezer gyerek benne van a rendszerben. Megértem, hogy a gyámügyes is, a TEGYESZ belefárad ebben a történetbe, de akkor váltson állást. Én is elfáradtam a 25 év alatt, de eszembe sincs erre hivatkozni és e mögé bújni. Tehát nekem 25 éve 0-24-ben be van kapcsolva a telefonom.

Elfogadta a parlament az új örökbefogadási törvényt. Egyszerűbb lesz az örökbefogadó szülők alkalmassági vizsgálata és az örökbe fogadó szülőknek meg már nem lesz kötelező a felkészítő, 40 órás tanfolyam elvégzése. Mit szól ehhez?

Már réges-régen bebizonyosodott, hogy mennyire fontos a felkészítő tanfolyam. Mint, ahogy az, hogy a 21 órás képzés is kevés. Éppen ezért már évekkel ezelőtt jeleztük, hogy emeljék fel 30 órára. Erre körülbelül két és fél évvel ezelőtt felkérték az Ágacska Alapítványt, hogy dolgozzák ki a 40 órás felkészítő tanfolyamot. Megtörtént. Két évig működött, erre most váratlanul eltörölték, váratlanul már nem kötelező és váratlanul nem kell érte fizetni egy fillért sem.

Huszonöt évvel ezelőtt kezdett el a várandós anyáknak, a csecsemőknek és az örökbefogadóknak segíteni, de még mindig azt mondja: ő nem szakember.
Huszonöt évvel ezelőtt kezdett el a várandós anyáknak, a csecsemőknek és az örökbefogadóknak segíteni, de még mindig azt mondja: ő nem szakember.

Mindenki tiltakozott ellene: a gyermekvédelem, TEGYESZ, civil szervezetek. Bebizonyosodott, hogy óriási szükség van a tanfolyamra. Amikor meghallottam ezt, hogy eltörölték a kötelező részvételt, ingyenessé tették, akkor azt mondtam: nagyszerű, ingyenes a tanfolyam, akkor mi a Bölcső Alapítvány csak azoknak a házaspároknak a jelentkezését fogadjuk, akik veszik a fáradtságot és ingyen meghallgatják a tanfolyamot. Úgy gondolom, hogy az az örökbefogadni akaró házaspár, aki komolyan veszi ezt, az a szülővé válást is komolyan veszi.

A Bölcső Alapítvány miért csak házaspároknak adnak gyereket?

Civil szervezetek csak és kizárólag a nyílt örökbefogadásban működhetnek közben. De én megpróbáltam egyedülállóknak örökbeadni. Soha nem felejtem el, volt egy orvosnő, aki azt mondta, hogy legalább kérdezzem meg a Bölcsős lakásban lévő terheseimet, hogy mit szólnának hozzá? Kézsebész volt talán.

Akkor azt mondta az egyik terhes, szó szerint idézem: „Ne haragudjon Zita, a gyermekemnek most is van anyja, én. De én azt szeretném, hogy legye apja, anyja, nagyapja, nagyanyja, nagynénik, nagybácsik vegyék körül. Az én szüleim nem engedik meg, hogy haza vigyem a gyereket. A cuccomat is kirakták az ajtó elé, nincs is hova hazamennem. Akkor eleve ne kerüljön csonka családba.”

Engem ez nagyon mellbe vágott. A másik a személyes érintettség. Nem voltam még kilenc éves, amikor édesapám tüdőembóliában meghalt. Én tudom, milyen csonka vagy fél családban felnőni. Az élet rendje, következménye, hogy huszonvalahány gyerekünk már félárva, egy gyerekünk már teljesen árva.

Egy kislány, pont, aki a nagy gyermekvédelmi törvény után egy héttel született, ő fél éves korában elvesztette a 44 éves örökbefogadó apukáját. Tizenöt év múlva, 15 és fél évesen, mellrákban meghalt az örökbe fogadó anyukája is. A kislány most 15 éves és már teljesen árva. Ez után az interjú után találkozom egy 20 éves gyerekünkkel, akinek tavaly tavasszal meghalt az örökbefogadó anyukája. Előtte elváltak a szülők. A kislány nem tudott abban a lakásban maradni, ahol az anyukájával élt. Krízishelyzetben van.

És, hogyan tud neki segíteni?

A: Még nem tudom, de valahogy segítenem kell rajta.

Ingyenes mobilalkalmazásunkkal bárhol és bármikor elérheti a Szabad Európa weboldalának tartalmát. Töltse le díjnyertes applikációnkat a Google Play vagy az Apple Store kínálatából!

  • 16x9 Image

    Báthory Róbert

    Báthory Róbert a magyarországi Szabad Európa szenior oknyomozó újságírója. Tizenhét éve dolgozik a médiában, ebből tíz évet a legnagyobb televíziók – az RTL Klub, a TV2, a Hír TV és az MTV – hír- és hírháttérműsorainál mint riporter, szerkesztő, illetve felelős szerkesztő. Ezt megelőzően a Kossuth rádió és a Rádió C munkatársa volt. 

XS
SM
MD
LG