"2022-ben, a választások előtt 5 perccel." "Ilyen oltási terv mellett soha!" "2700-ban.... SAC/kb." "Soha." Zömében ilyen kommenteket kaptunk az olvasóinktól, amikor arról írtunk, vajon mikor nyithat újra az ország. Kilátástalanság? Depresszió? Pandémiás fáradtság? Balázs Nelli klinikai szakpszichológust kérdeztük arról, mire tanít saját magunkról, az életünkről a járvány? Hogyan jöhetünk ki jól belőle, hogyan viselhetjük könnyebben a nyomást?
Tavaly március óta elérhető a pszi.hu portálon az a szolgáltatás, amelyben önkéntes segítők, mentálhigiénés szakemberek, családterapeuták, klinikai szakpszichológusok, pszichiáterek, sportpszichológusok ingyenes tanácsadással, támogató beszélgetéssel próbálnak segíteni azoknak, akik nem tudnak megbirkózni a koronavírus okozta krízissel.
A szakemberek egyike Balázs Nelli klinikai szakpszichológus, aki azt mondja, egyre többen ismerik és ajánlják a krízisben lévő embereknek ezt az oldalt.
Amikor azt kérdezzük, melyek a pandémiás fáradtság tünetei, azt mondja, nem kell semmi újra gondolni, nagyon hasonlók mint a már ismert diagnózisok, az alvászavar, a depresszió, az alulmotiváltság, a kimerültség, a levertség, a szorongás.
“Most elsősorban azt kell megvizsgálni, hogy a segítséget kérőnek voltak-e már korábban is hasonló tünetei, esetleg kezelték-e depresszióval. Ha nem voltak, és a mostani állapota egyértelműen a járványhoz köthető, akkor beszélhetünk pandémiás fáradtságról.”
A szakember tapasztalatai szerint a járvány felerősíti a már korábban is meglévő tüneteket. Az esetek többségében olyanok keresték meg eddig, akiket már korábban kezeltek valamilyen mentális problémával, és a tünetei felerősödtek a járványhelyzetben.
Balázs Nelli szerint, noha nem teljes terápiát nyújtanak, ami egy hosszabb folyamat, hanem csak néhány beszélgetést, ezek is tudnak segíteni, fel lehet állítani például egy differenciáldiagnózist, hogy merre kell később indulni egy hosszabb kezelésnél.
Új megküzdési stratégiák kellenek
A járványhelyzetből rengeteget tanulhatunk, kell is tanulnunk, mert beszűkültek a lehetőségeink, azok a megküzdési stratégiák, melyek eddig működtek, most nem elérhetők – mondja a szakember.
“Nem tudunk elrohanni szaunázni, masszíroztatni, nem ülhetünk be egy moziba, hogy kieresszük a gőzt, vagy eltereljük a gondolatainkat a problémáról és időt nyerjünk a megoldáshoz. Mást kell kitalálni.”
A helyzet arra kényszerít, hogy szembenézzünk magunkkal, de Balázs Nelli szerint ez egy nagy és fontos lehetőség is, hiszen a természetes megküzdési stratégiánk valahogy háttérbe szorult, elfelejtődött, nem vettünk róla tudomást. A mindennapokban menetben vagyunk, egy mozgólépcsőn, futószalagon oldjuk meg a begyakorolt módokon a helyzeteket.
“Nem nézünk szembe magunkkal, nem nézünk rá az életünkre és nem vagyunk tisztában a saját erőforrásainkkal.”
Most beszűkültek a kapcsolatok, le kellett lassulnunk, nem tudjuk pótcselekvésekkel megúszni, hogy szembenézzünk egy eddig szőnyeg alá söpört helyzettel például a családban.
“Ez egy nagyon jó lehetőség arra, hogy önmagunkhoz közelebb kerüljünk. Az intuíciónak legalább annyi szerepet adjunk , mint a gondolkodó funkciónknak , többet használjuk megérzéseinket, érzéseinket , ahogyan azt csecsemőkorunkban is tettük.“
A klinikai pszichológus azt mondja, hogy ha nagyon leegyszerűsítve két csoportra osztanánk az embereket, akkor vannak azok, akik a pandémia előtt hedonistaként, azonnal és mindent akartak és megkaptak. És vannak azok, akik lassabban és nehezebben birkóztak meg a problémáikkal, és eddig is nehéz helyzetben voltak.
Az első csoportba tartozóknak a szakember szerint abban segíthet a járványhelyzet, hogy megtanuljanak lelassulni, elmélyülni, rájönni arra, nem biztos, hogy mindent csak a tárgyakon, kézzel fogható dolgokon keresztül kaphatnak meg.
A másik csoport sokkal nehezebb helyzetben van. Számukra az lehet a “lecke”, hogy megtanulnak segítséget kérni és elfogadni. A szakember egyébkén úgy látja, hogy az egymásra figyelést, a segítségnyújtást az egyének és a kisközösségek szintjén is felerősítette a járvány.
Sokan kezdenek labilissá válni
Most azok az emberek leginkább fáradtak, demotiváltak, letörtek, akik már a járvány előtt sem tudtak alkalmazkodni, eddig sem ismerték fel, hogy vannak választási lehetőségeik az életben - mondja a szakember.
“A pandémiás helyzet állandó átprogramozásokat, újratervezést kíván tőlünk. Egyik nap van iskola, másik nap nincs. Egyik nap lehet fogorvoshoz menni, másik nap nem. Aki ehhez nem tud rugalmasan alkalmazkodni, az egy idő után nagyon kimerül.”
Már most is látni, hogy sok olyan ember, aki eddig vagy terápiával, vagy gyógyszerrel szinten tartotta magát, most kezd labilissá válni. Rengeteg az alvászavar, sokan halálfélelemmel küzdenek. Nem tudnak kiszállni helyzetekből.
Mi az, ami még az én kezemben van?
Általános tanács, de különösen a gyermekekre igaz, akiknek a lételeme a mozgás, a természet, hogy minden, ami a természethez és a természeteshez visz közelebb, a természetes anyagokhoz való kapcsolódást jelenti, sokat segít egy ilyen helyzetben.
“A szorongást leginkább azzal lehet csökkenteni, hogy felismerem, itt és most mit tudok magamért tenni. Mi az, ami még az én kezemben van. “
Az nem az én döntésem, hogy oktatás csak online folyik de az igen, hogy azon kívül hány órát ül a gyerek a gép előtt. Az én döntésem, hogy mit teszek bele még ezen kívül a mi közös napunkba - egy sakkpartit, egy beszélgetést, egy közös kertészkedést.
Balázs Nelli 25 éve dolgozik pszichológusként, azt tapasztalja, hogy egyre többen mernek “akár kis problémákkal is” pszichológushoz, pszichiáterhez fordulni.
“Nem gondolom azt, hogy mindenkinek pszichológushoz kell járnia, mert meg kell tanulnunk önállóan megbirkózni a problémáinkkal. De ha valaki, különösen egy ilyen járványhelyzetben, nem tudja leállítani a megszokott gondolati köreit, és nem lát alternatívát, annak érdemes “megkockáztatnia” egy beszélgetést, egy közös gondolkodást.”
Balázs Nelli összegzésként azt mondta, meg kell próbálni elfogadni ezt a helyzetet mint egy nehéz életszakaszt. Nem tudjuk, hogy mikor lesz vége, van egy bizonytalanság, de ne azt lássuk benne elsősorban, hogy ez veszélyeztet és gátol, hanem inkább arra koncentráljunk, hogy tud a helyzet erősíteni, hogy tudunk ebből profitálni.
„A megszokott, rutinszerű utak, megoldások közül sok most nem működik, járhatatlanná vált. Ez most az új utak felfedezésének és a hídépítésnek az ideje.”
