A magyar lakosság a járvány alatt jellemzően nem a járványügyi és halálozási adatoknak hitt, hanem a kormányzati kommunikációnak – állítja az Ipsos közvélemény-kutató cég az elmúlt tizenöt hónap mérései alapján.
A magyar lakosság feltűnően másképp viselkedett a járvány alatt, mint a világ többi része, állítja az Ipsos közvélemény-kutató az elmúlt tizenöt hónap során készített felmérései alapján.
A magyarok nem aggódtak, viszont belehaltak
Globális szinten háttérbe szorultak a korábban kiemelkedő problémák 2020 áprilisára. Az Ipsos szerint tizenöt hónapja a Covid–19 miatt aggódnak a legjobban az emberek.
A magyarok viszont kevésbé tartották veszélyesnek a járványt, és tavaly májusban már jobban zavarta a lakosságot a korrupció, a szegénység és egyenlőtlenség, illetve az egészségügy helyzete. A magyar különutasság másik jele, hogy hiába lőtt ki nálunk az infláció a járvány alatt, az áremelkedés sem aggasztotta különösebben a magyarokat.
A járványban egyébként eddig csaknem harmincezren vesztették életüket az országban, ami azt jelenti, hogy lakosságarányosan Magyarország vészelte át a legrosszabbul ezt az időszakot Európában.
Tavaly tavasszal a kormányzati kommunikáció is azt sugallta, hogy az emberek ne vegyék túl komolyan a járványt.
„Mi, akik itt a teremben jelen vagyunk (...) nyugodtan összevissza fertőzhetjük egymást, abból legfeljebb egy kellemetlen influenza tünetei következnek, ha valaki nem beteg egyébként. Tehát mortalitása a betegségnek ötven év alatt gyakorlatilag nincs”
– hangoztatta például Gulyás Gergely miniszter március közepén a már akkor is teljesen légből kapott, valótlan állítást. Ez működött is, tavasz végére, a nyitásokkal párhuzamosan már a magyarok fele gondolta, hogy a média eltúlozza a járvány súlyosságát.
Tavaly nyárra viszont egyre kevesebben hittek a kormánynak és az operatív törzsnek. Az Ipsos mérései szerint a lakosság a Facebookhoz és a YouTube-hoz fordult valósnak tartott információkért. Ám ha megkérdezték őket, azt állították, hogy a tudósoknak és a WHO-nak hisznek.
„Leglátványosabban az első hullámnál látszott, hogy mennyire összevissza beszél a kormányzat, mennyire nem hajlandó azt kommunikálni, hogy komolyan kell venni a járványt”
– mondta el a Szabad Európa kérdésére Polyák Gábor, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetője. Kiemelte, hogy krízishelyzetben attól függetlenül mindenki rá van szorulva a kormányra, hogy egyébként mit gondol róla. Az átlagos állampolgárnak ugyanis jellemzően se szaktudása, se adatai nincsenek ahhoz, hogy felülbírálja, amit a kormány állít.
A valóság kevésbé izgatta az embereket
2020 második felében a kormánnyal együtt a lakosság is elcsúszott a védekezéssel.
„A lakosság reakciója csak két-három hónap késéssel követte a valós megbetegedési számokat, és a védekezés nem akkor tetőzött, amikor egészségügyileg indokolt volt, hanem amikor a második hullám gyakorlatilag már lezajlott, de a kormányzat továbbra is óvatosságra intett (december–januárban)” – írja az Ipsos.
A harmadik hullámnál is nagy késéssel vagy egyáltalán nem követték az emberek a járvány valós helyzetét a fegyelmezettségükkel.
Ebben az „általános fáradtságnak”, a nyitásra vonatkozó ígéreteknek, illetve az ezzel kapcsolatban korábban lezajlott nemzeti konzultációnak is szerepe volt a cég szerint. Azt is hozzátéve, hogy az oltási kampány elfeledtette a lakossággal a valós járványügyi adatokat, ez is hozzájárult a végeredményhez.
Bejött, de magyarok élete árán?
„A másik szempont az, hogy akárhogy is csűrjük-csavarjuk, a magyar kormány kizárólag a politikai haszonszerzés szempontjából vizsgálta a járványt. Amíg nem volt nekik hasznos a pánikkeltés, addig csitítgattak, a második hullámban pedig a baj elhallgatása volt a megoldás. De aztán amint hasznosíthatóvá vált a járvány, nagyon is lett mi ellen küzdeni, és nem a járványadatok határozták meg a politikai kommunikációt” – mondta el a Mérték Médiaelemző Műhely vezetője.
A kommunikációs szakember szerint felül kellett írni a hétköznapi tapasztalatokat. Amíg kevés családban történt megbetegedés vagy haláleset, addig könnyű volt bagatellizálni a helyzetet. Azt viszont sokkal többen megérezték, hogy bezártak a bárok és a munkahelyek, ezt jobban érezték a bőrükön az emberek.
De ahogy egyre többen vették észre a saját környezetükben, hogy a valóság szembemegy a kormány állításaival, úgy romlott a bizalom az állami tájékoztató szervekben, bár még mindig több olyan család van, amelynek nincs közvetlen tapasztalata a vírussal.
Polyák Gábor egyetért az Ipsos utóbbi megállapításával, miszerint az oltási kampánnyal sikerült elfedni a valós járványügyi adatokat a lakosság elől. Szerinte ez egy „olyan kommunikációs trükk volt, ami bejött” a párt népszerűségét nézve, ám cserébe emberéletekbe került. Amikor a halálozási adatok egyre újabb csúcsokat értek el, akkor is „meg merték lépni, hogy egyszerűen nem beszéltek róla”, csak az oltásról.
Polyák Gábor szerint azonban nem szabad arra a következtetésre jutni, hogy a magyarok önzőbbek vagy szűklátókörűbbek lennének másoknál. Szerinte nem szabad alábecsülni a felülről jövő kommunikáció súlyát ilyen kiszolgáltatott helyzetben.
„Merkel például kezdettől fogva a szolidaritásról beszélt, hogy együtt leszünk túl a válságon, és hogy semmi sem lehet fontosabb, mint hogy mindenki egészséges maradjon. Emellé pedig tettek társultak. Hasonló kommunikáció Magyarországon is egész más reakciót váltott volna ki a társadalomból” – tette még hozzá Polyák Gábor.
