Rekordszámú venezuelai állampolgár menekül az elnyomás, illetve a szegénység elől az Egyesült Államokba. A többi latin-amerikai országból érkezők többségével ellentétben sok közöttük a képzett ember.
Marianela Rojas az Egyesült Államok és Mexikó közötti határt jelentő Rio Grande folyón való átkelés után csaknem összecsuklik, amikor először lép amerikai földre.
„Nem mondom el még egyszer. Kézben csak útlevél és pénz. Minden más – fülbevaló, gyűrű, nyaklánc, karóra – a házizsákban” – mondja egy amerikai határőr spanyolul Rojasnak és tizennégy venezuelai társának.
Gyakori látvány ez mostanában a határon. Noha az érkezők többségét továbbra is a mexikói és közép-amerikai mezőgazdasági vagy más, alacsony jövedelmű munkások teszik ki, ez a csoport nem közéjük tartozik. Venezuelából tömegek érkeznek, sok magasan képzett ember van közöttük, számos bankár, orvos és mérnök.
Az 54 éves Rojas néhány évvel ezelőtt távozott Venezuelából az egyre súlyosabb gazdasági nehézségek miatt. Hazájában általános iskolai tanár volt, Ecuadorban azonban csak takarítási munkát talált, de végül már azt sem, ezért úgy döntött, hogy szerencsét próbál az Egyesült Államokban.
Egyedül menekültek - a szüleik után
Járványmenekültek
Májusban a hivatalos adatok szerint 7484 venezuelai érkezett a mexikói határon keresztül az Egyesült Államokba, több mint bármikor az elmúlt tizennégy évben, amióta statisztikák készülnek erről. Szakértők szerint a váratlan növekedés egy új migráció előfutára, amely készületlenül érte az amerikai kormányt; sok érkező a koronavírus-világjárvány miatt döntött a határátlépés mellett.
Az amerikai határt az idei év eleje óta illegálisan átlépő mintegy 17 300 venezuelai közül sokan már évek óta különböző dél-amerikai államokban élnek. Nicolás Maduro elnök 2013-as hatalomra kerülése óta milliók hagyták el az országot. Egy jelentős részük a politikai helyzet miatt döntött az emigráció mellett, ám a legtöbben a régóta tartó gazdasági válság elől menekültek el. Bár Venezuela a világ legnagyobb kőolajkészleteivel rendelkezik, súlyos élelmiszer- és gyógyszerhiány van az országban, rendszeresek az áramkimaradások, rendkívül magas az infláció, a koronavírus-járvány miatt pedig több millióan még a korábbiaknál is rosszabb helyzetbe kerültek.
A járványhelyzet számos más dél-amerikai országot is súlyosan érintett, ezért tömegek kényszerültek ismét útra kelni. A venezuelaiakhoz sokan csatlakoznak a határon azokból az országokból, amelyekben először kerestek menedéket hazájuk elhagyása után, például Brazíliából és Ecuadorból. De nő a járvány által keményen sújtott távolabbi országokból, egyebek mellett Indiából vagy Üzbegisztánból érkezők száma is.
Kedvezőbb helyzetben
Az Egyesült Államokban a venezuelaiak általában jobb helyzetben vannak számos más ország állampolgárainál. Jobbak az anyagi lehetőségeik, magasabb képzettségűek, valamint a hazai politikai állapotok miatt gyakorlatilag lehetetlen őket kitoloncolni.
Többségük a 35 ezres lakosságú texasi Del Rio város közelében lévő határátkelőnél érkezik az Egyesült Államokba. Nem jellemző, hogy megpróbálnák elkerülni az illegális belépést követő őrizetbe vételt, ekkor nyújtják be menedékkérelmüket.
Az AP amerikai hírügynökség tudósítója többtucatnyi venezuelai állampolgárral beszélt Del Rióban. Egyikük, a 27 éves Lis Briceno elmondta, hogy olajmérnökként végzett, azonban nem kaphatott állást a szülővárosához, Maracaibóhoz közeli olajmezőkön anélkül, hogy hűséget fogadott volna az ország vezetésének, ezért pár éve Chilébe költözött. A kormányellenes tüntetések és a világjárvány azonban az ottani gazdaságnak is betett, és csődbe ment a cég, ahol dolgozott. Briceno ezután eladott mindent, amit tudott, hogy összeszedje az Egyesült Államokba jutáshoz szükséges négyezer dollárt.
„Mindig úgy voltam vele, hogy majd egyszer eljövök ide nyaralni, megnézni a helyeket, amelyeket a filmekben látni. De azt, hogy hogyan, arra soha nem gondoltam” – fogalmazott.
A fiatal nő arról számolt be, hogy ha hazájában maradt volna, nagyjából ötven dollárt keresne havonta, amiből alig lehet megélni. „Az igazság az, hogy itt még vécét takarítani is jobb, mint ott mérnökként dolgozni” – mondta.
A közép- és dél-amerikaiak útja az Egyesült Államok határáig akár hónapokig is eltarthat, a venezuelaiak többsége ugyanakkor nagyjából négy nap alatt eljut odáig. Először elrepülnek Mexikóvárosba vagy Cancúnba, a magukat a Facebookon „utazási ügynökökként” hirdető embercsempészek pedig innen mintegy háromezer dollárért vállalják az akadálytalan eljutást az amerikai határig. A magas ár tartalmazza a pontos útmutatást a Rio Grandén való átkeléshez Ciudad Acuñából, amely számos határ menti településhez képest meglehetősen nyugodt helynek számít.
„Ha csempész vagy, a lehető legbiztonságosabban szeretnéd eljuttatni az árut – így tekintenek ugyanis a pénzre, fegyverekre, emberekre, kábítószerekre és bármi másra –, a legmagasabb összeget felszámítva” – mondta Austin L. Skero II amerikai határőr.
Nem kell félni a kitoloncolástól
Joe Biden amerikai elnök márciusban ideiglenes oltalmazotti státuszban részesített körülbelül 320 ezer venezuelai állampolgárt, így megóvva őket a kitoloncolástól, és lehetővé téve, hogy törvényesen munkát vállaljanak.
Csaknem minden érkező menekültstátuszt kér, és a legtöbben meg is kapják. Idén mindössze a kérelmek 26 százalékát utasították el a hatóságok, míg más, szegénység és erőszak sújtotta közép-amerikai országból érkezők esetében ez az arány nyolcvan százalék körül van – áll a Syracuse Egyetem tanulmányában.
„Szinte már kisujjból meg tudom írni a menedékkérelmeiket. Magasabb iskolázottságú emberekről van szó, akik ki tudnak állni magukért, világosan el tudják mesélni a történetüket, helyes kronológiai sorrendben” – mondta Jodi Goodvin texasi bevándorlási ügyvéd, aki már több mint száz venezuelai ügyfelet képviselt.
Még azoknak is van reményük, akiknek elutasították a kérelmüket, mivel Donald Trump előző elnök kormányzata megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Venezuelával 2019-ben. Ennek nyomán felfüggesztették a légi közlekedést a két ország között, ez pedig nagyjából lehetetlenné tette a deportálást.
