Az, hogy Magyarországon a nemzetközi trendeken felül drágulnak az építőanyagok, nagyban köszönhető a kormány gazdaságpolitikájának. Surányi György volt jegybankelnök szerint az uniós források „betonba öntése”, az állami presztízsberuházások és az észszerűtlenül adagolt családtámogatási rendszer túlfűtötte a hazai építőipart.
„Magyarország évek óta egy felfele tartó, egyenes vonalú inflációs trendben ül, amit tavaly egy külső sokk, a koronavírus-járvány megtört. A pandémia csillapodásával azonban tovább folytatódik a fogyasztói árak emelkedése” – mondta a Szabad Európának Surányi György egyetemi tanár, volt jegybankelnök. A szakember szerint a magas hazai inflációnak több oka van.
„A gazdaság évek óta túlfűtött, a költségvetési politika és az uniós források felhasználása is ezt a jelenséget támogatja. A hazai deviza szándékos leértékelése, az ultra laza monetáris politika, a bérek két számjegyű növekedése, illetve az a tény, hogy a korábbi évekkel ellentétben nem deflációt, hanem inflációt importálunk külföldről is, ez együttesen a fogyasztói árak növekedését eredményezte” – mondta a szakértő.
Infláció feletti drágulás az építőiparban
Surányi György szerint ez az inflációs nyomás az építőipart hatványozottan érinti, mivel ez a szektor a szabályozás által rángatott (áfa) és eleve túlfűtött. A kormány és a jegybank túlkeresletet teremtő és inflációt erősítő lakástámogatási politikája szükségszerűen pumpálja felfelé az árakat. „Hamarosan gazdaságtörténeti tananyag lesz, hogyan lehet kétszer úgy csökkenteni az új lakások áfáját, hogy közben megduplázódnak az építési költségek” – mondta.
Surányi szerint az uniós és állami, illetve olcsó hitelforrásokra alapozott, „betont betonba öntő” beruházások, illetve a vissza nem térítendő lakásépítési és felújítási programok jelenlegi eszközeivel olyan építőipari boom alakult ki, amellyel a kínálati oldal nem tudott lépést tartani.
„Az észszerűtlenül adagolt családtámogatási rendszeren és az egyéb beruházásösztönző támogatásokon keresztül növelte a kormány a keresletet, miközben a kínálat bővülésének jól látható határai vannak. Nem csoda, hogy az építőanyagárak és az építési költségek a külső hatásokat jócskán meghaladó mértékben, példátlan módon megdrágultak” – mondta a szakember. Surányi szerint ezt a folyamatot exportstoppal és a profitra kivetett extraadóval nem igazán lehet kezelni.
Kormányzati csodafegyver: kiviteli korlátozás
A kormány múlt héten döntött arról, hogy októbertől kiviteli korlátozást rendel el bizonyos építőpari termékek esetében. Orbán Viktor a július 2-i rádióinterjújában arról beszélt, hogy azért tart négy hónapig ez a procedúra, mert az EU tagállamaként Brüsszelből kell az exportkorlátozási tervre engedélyt kérni.
A kormányfő szerint addig is a kivitel esetében bejelentési kötelezettséget vezet be a kormány, és állami elővásárlási jogot tervez ezekre a termékekre. Emellett bizonyos termékeknél, mint a kavics, sóder és homok egy árszint felett elvonják az árszint feletti összeg kilencven százalékát, vagyis a kormány extraprofitadót vezet be.
„Az Európai Unió alapértéke az áruk szabad mozgása, ezért meglepne, ha az egyes építőipari termékekre vonatkozó exporttilalom kivitelezhető volna. Ha adót vet ki az állam az extraprofitra, annak az lesz a következménye, hogy bemerevednek az árak, és ha növekedne a kínálat, valószínűleg akkor sem mennének lejjebb az árak” – mondta a volt jegybankelnök.
Újra kell gombolni a kabátot
Surányi szerint újra kell gombolni a kabátot, a költségvetési, jövedelem- és monetáris politikát, azaz a makroszintű túlkeresletet kellene mérsékelni. A szakember szerint a haszontalan beruházásokat – mint például a stadionépítések, a MotoGP-pálya létesítése, a hódmezővásárhelyi tramtrain, a vadászati világkiállítás vagy a nem ritkán több milliárd forintos állami hotelrekonstrukciós támogatások – meg kellene szüntetni.
„Az építőanyagárak kordában tartását segítené, ha valódi import és kínálati verseny lenne Magyarországon” – mondta. Surányi szerint ennek feltételeit – beleértve az intézményi, ezen belül közbeszerzési, verseny- és árszabályozási feltételeit – kellene megteremteni, és nemcsak az építőanyagok piacán, hanem az egész versenyszektorban.
„Az a kérdés, hogy különböző intézkedésekkel lehet-e az építőanyagok árait mérsékelni. A másik nagy dilemma, hogyan lehet elkerülni azt, hogy ne alakuljon ki áruhiány” – mondta Koji László, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) elnöke a Szabad Európának. Koji szerint a hazai építkezéseknél használt alapanyagok, félkész- és késztermékek 48 százaléka importból, azaz behozatalból származik.
A legnagyobb drágulás az importnak leginkább kitett termékek esetében következett be. Ilyen a fa- és acélipari áru, bizonyos szigetelőanyagok, mint a kőzetgyapot, illetve a réztartalmú építőipari anyagok. Utóbbi hatása az épületgépészetnél jelentős: a hűtés-fűtés csövei rézből vannak, és a villanyszerelők is rézkábeleket használnak.
Áprilistól durvult el a helyzet
Koji László szerint az árdrágulás március végétől-április elejétől erősödött fel, amikor világszerte megnövekedett a kereslet az építőipari termékek iránt. Ez összefügg a járvány elleni védekezéssel, hiszen ettől az időponttól kezdték el alkalmazni a koronavírus elleni oltásokat, és Kínában, az Európai Unióban, illetve az Egyesült Államokban is kezdett magára találni az építőipar.
„Az elmúlt másfél évben az építőanyag-gyártók sem teljes fordulaton üzemeltek, mert nem volt akkora kereslet a termékeik iránt, mint korábban. A gyárak raktárra nem termeltek, így a kisebb kibocsátás találkozott egy hirtelen nagy kereslettel” – mondta az ÉVOSZ elnöke.
Arra a kérdésre, hogy Magyarországon jobban nőttek-e az árak, a szakértő úgy válaszolt, hogy a V4-ek, vagyis Lengyelország, Csehország és Szlovákia áraihoz hasonlóan alakultak a hazai árak, pedig ott nincs a hazaihoz hasonló otthonteremtési támogatás. A kormány tervezett intézkedéseivel kapcsolatban Koji László elmondta: a kő, kavics, sóder, homok piacán az elmúlt öt évben több mint húsz százalékkal drágultak minden évben az árak.
„Nem vagyok benne biztos, hogy a termelési költségek növekedése indokolta volna az áremelkedést. Az ágazatra öt-hét százalék körüli árbevétel-arányos eredmény jellemző, miközben vannak olyan szereplők, akik harmincöt-negyven százalékos profitra tesznek szert” – mondta Koji László. Cégneveket azonban nem említett az ÉVOSZ elnöke.
Célkeresztben a külföldi tulajdonú cégek
Itt feltehetőleg külföldi tulajdonban lévő vállalkozásokról lehet szó. Erre utalhatott Nagy Márton, a miniszterelnök gazdasági főtanácsadója is, aki nemrég a Portfólió.hu építőipari konferenciáján arról beszélt, hogy az elmúlt években Magyarországon sokkal nagyobb ütemű volt az építőanyag-ipari árak emelkedése, mint a régió többi országában.
„Harcba kell indulni a külföldi építőiparialapanyag-gyártó cégekkel szemben” – hangsúlyozta Nagy Márton, aki szerint nem is az a baj, hogy ez a piac elsődlegesen a külföldiek kezében van, hanem hogy sokkal nagyobb az árazási erő, amit – meglátása szerint – a külföldi szereplők ki is használnak.
Ezzel kapcsolatban Virovácz Péter, az ING vezető elemzője a Szabad Európának azt mondta, hogy mivel a legtöbb építőipari félkész- és készterméket importáljuk, a gyártók és importőrök ceruzája vastagon foghat, magyarul az áremelkedés nagy részét áthárítják a hazai nagy- és kiskereskedőkre.
„Mivel nagy a kereslet a termékek iránt, ezért meg is tehetik” – mondta az elemző. Virovácz Péter szerint nehéz bármilyen megoldást találni a kialakult helyzetre, mivel az építőipari termékek esetében importfüggő ország vagyunk. Ő is úgy vélekedett, hogy az építőanyagárak emelkedése globális jelenség, a pandémia után élénkült a kereslet az ilyen árucikkek iránt.
A szakember szerint erre a nemzetközi trendre rátesz egy lapáttal az, hogy Magyarországon túlfűtött a szektor. „Az uniós források terhére megvalósuló építőipari beruházások és a családtámogatási programok, az új építésű lakások és házak alacsony, ötszázalékos áfakulcsa és az otthonfelújítási támogatás mind a kereslet növekedését eredményezi. Emellett a gyenge forintárfolyam is kedvezőtlenül hat a hazai árakra” – mondta Virovácz Péter.
Szorul a hurok a multicégek nyakán
Kiegészítő bányajáradékot vezet be a kormány egyes alapanyagokra - jelentette be Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a szerdai Kormányinfón. A homok, kavics, sóder és cement esetében a kormány által meghatározott áron felüli értékesítés esetén a különbözet 90 százalékát kitevő bányajáradékot alkalmaznak majd. Az intézkedés azokra a vállalkozásokra terjed ki, amelynek árbevétele meghaladja a 3 milliárd forintot.
A bányászati kitermelési kötelezettség határidejét két évről egyre viszi le a kabinet, vagyis elveszti a jogot az a vállalkozás, amely egy éven belül nem kezdi meg a kitermelést vagy annak előkészítését.
A Portfolio.hu a nagyobb hazai kavicsot termelő és értékesítő cégek közül kettő olyat talált, amelynek az árbevétele érdemben meghaladta a 3 milliárd forintot. Az egyik az osztrák tulajdonosi hátterű Lasselsberger Hungária Kft., a másik pedig a Strabaghoz tartozó KÖKA Kő- és Kavicsbányászati Kft. A többi szereplő, ahol többnyire magyar a tulajdonosi háttér és nem külföldi, 2-3 milliárdig jutott a 2020-as árbevételben.
