Ellenzéki előválasztás: lökdösődés a rajtvonalnál

Egyre kevesebben indulnak a szeptember 18-án kezdődő ellenzéki előválasztáson. Az előzetes megegyezések nyomán a 106 körzetben sorra lépnek vissza a pártok jelöltjei. A közvélemény egy része fanyalog: minek akkor az előválasztás, ha úgyis előtte eldől, kik lesznek a Fidesz kihívói? Deficites az ellenzék demokráciafelfogása, vagy csak működik a politika?

„Miután belemanőverezték magukat abba, hogy 106 helyen legyen előválasztás, rájöttek, hogy nem tudják megcsinálni, mert egyik pártnak sincs 40-nél több jó jelöltje” – mondja egy politikai tanácsadó a júniusi nagy visszalépési hullámról. A politikusok is erőforrás-maximalizálással magyarázzák, hogy miért mégsem az ellenzéki választók, hanem pártvezetők döntenek sok helyen arról, hogy ki induljon majd a „nagy” választáson. Mi történt az elmúlt hónapokban azokban a bizonyos füstös szobákban, és valóban kiüresítették-e az előválasztást?

Cikkünkhöz nyolc politikussal és négy politikai tanácsadóval/elemzővel/kutatóval beszéltünk – néhányan vállalták a nevüket is.

Tűz a vízzel

„A nagy játékosok, Ungár Péter, Gyurcsány Ferenc és Molnár Zsolt kezdték első körben, hogy majd ők jól kipörgetnek mindenkit” – idézi fel egyik forrásunk a tavaszt, amikor elindultak a visszalépkedésről szóló tárgyalások, pártelnöki és „pártkavarói” szinten.

Minél több pártlogó van egy jelölt plakátján, annál nagyobb eséllyel tudja begyűjteni azok szavazóit is. Végül annyi keresztbe-kasul megállapodás született egy-két körzetről viszonossági alapon, hogy már „nem lehetett tudni, ki kivel van”. Nyár elején még úgy tűnt, hogy „ár-érték arányban” az MSZP fog jól kijönni a sok kis megállapodásból (hasonlóan a ’19-es önkormányzati választáshoz, ahol sok képviselői helyet tárgyalt le magának ahhoz képest, hogy később milyen gyengén szerepelt a választáson). Sok egyéni jelöltje van nyerhető körzetekben, köztük sok inkumbens, vagyis korábban egyéni mandátumot szerző. De aztán Molnár Zsoltot „megforgatta a DK-Jobbik összefogás” – mondja a spindoktor.

Gyurcsány és Jakab Péter megegyezése több forrásunk szerint is bepánikoltatta a kisebb pártokat. Bár az csak 31 helyről szól a 106-ból, nagyságrenddel nagyobb volt, mint a többi megegyezés, és sok, az ellenzék által nyerhető körzetre kiterjed. A Jobbik egy jelölt kivételével kivonult Budapestről, viszont komplett megyékben csak ők vannak jelen, így ott ők az előválasztás potenciális győztesei.

Ezután a kisebb pártok is gyorsan nagyobb megállapodásokat kötöttek. Csakhogy közben a Momentum is vesztett a politikai súlyából, már nem úgy ül a tárgyalóasztalnál, mint az elején, mondják forrásaink. A másik három kis párt pedig (az MSZP, amely eleve a Párbeszéddel együtt indul és az LMP) 5 százalék alatti mérésekkel a háta mögött tárgyalt.

Kis túlzással a Jobbik és a DK felosztották az országot. Nagy frakciókra számíthatnak, a többieké pedig sokkal kisebb lesz, mint eredetileg várták, mert már kevesebb jelöltjük mögé tudják minél több párt logóját letárgyalni. (A pártok megegyeztek, hogy frakciója, tehát öt képviselője mindegyiküknek lesz.) „Ha jól szerepel az ellenzék, akkor a Jobbiké a legnagyobb frakció, ha gyengén, akkor a DK-é” – mondja egy politikus.

A rendes választáson a listaállításhoz 71 helyen kell jelöltet indítani. „Az előválasztásnál nincs ilyen, egy kisebb párt megteheti, hogy csak 5–10 körzetre koncentrál, de arra nagyon, megpróbál ide minél több támogatót szerezni. Ahol gyengébb, ott pedig könnyebben támogat másokat. De a nagyobb pártok is priorizálnak” – mondja Hajnal Miklós, a Momentum alelnöke.

Nem csak meggyőzéssel vagy mérések nyomán születtek az egyezségek. „A pártok zsarolták a többi jelöltet: rád indítok valakit, aki megosztja a szavazóidat” – mondja egy másik ellenzéki. Ez ott gond, ahol átjárás van a szavazók között: a Momentum, a Párbeszéd és az LMP, illetve az MSZP és a DK esetében.

Kinek nem jut szék a végén?

„Egy éve már volt egy DK–MSZP-megállapodás, ami a többieknek ultimátum lett volna: 70-80 helyről szólt, 30 jutott volna a többieknek. Ezen belül 60–40 lett volna a DK–MSZP-arány. Lehetett volna 20 fős MSZP-frakció” – meséli egy szocialista politikus. Ezt Karácsony Gergely állította le, mondván, majd ha ő is beszáll a miniszterelnök-jelöltek versenyébe, megváltozik a helyzet, nem kell még elköteleződni.

A kinek nem jut szék a végén játék folytatódott más célpontokkal, szinte minden párt került abba a helyzetbe, hogy a többi karanténba zárta volna.

Több forrásunk szerint először a Jobbikot akarták elszigetelni a többiek, de aztán a 2019 tavaszán még szinte a megszűnés határán lévő párt Jakab Péter hatékony kampánya nyomán annyira megerősödött, hogy megkerülhetetlenné vált. Ők először a Momentummal ültek le több fordulóban, de forrásaink szerint az utóbbi „magas lóról elküldte őket”. Hasonló minősítést hallottunk a szocialista Molnár Zsolt tárgyalási taktikájáról a Jobbikkal, amit Jakab Péterék állítottak le. Ezután viszont a DK egyszeri leülésre megállapodott velük 31 körzetről. (Az LMP-vel volt már a Jobbiknak egy átfogó megállapodása, de a zöldpárt lényegében csak néhány vezető politikusának kért támogatást.)

A Jobbik–DK-megállapodás váratlan volt, „a Feri megint három lépéssel mindenki előtt járt”, mondja egy szocialista politikus.

Egy másik párt, a DK karanténba zárása Karácsony Gergely környezetének törekvése volt, de ezt „Feri megneszelte”, és áthúzta a Jobbikkal kötött deallel. Amibe a Momentumot is be akarta hívni, és bár ez a MOMO elnökségén nem ment át, de így is majdnem elérte, hogy az MSZP legyen karanténban. Erre az MSZP gyorsan megállapodott a Momentummal.

„Hillernek kellett mind a hat logó, úgyhogy az MSZP visszakullogott a DK-hoz is. A választmányon még harcias, DK-ellenes hangulat volt, »mi vagyunk az utolsó baloldaliak«, erre másnap, június elsején aláírták a három budapesti körzetről – Hiller István, Komjáthi Imre, Tóth Csaba – szóló megállapodást, amit aztán kiterjesztettek nyolc vidéki helyre is” – folytatja szocialista forrásunk.

Érdekes helyzeteket eredményezett a DK–Jobbik-egyezség. A szegedi DK vezetője hónapok óta az egyik szegedi körzetben kampányolt, majd hirtelen átlépett a másikba, és ráindul a Hiller Istvánhoz hasonlóan biztos befutónak számító Szabó Sándor MSZP-s képviselőre.

A pártközi megállapodások a pártbeli ellenfelek kiszorítására is alkalmasak: így járt az MSZP volt elnöke, az újbudai-budafoki körzetét ’18-ben elhozó Molnár Gyula és a Mesterházy Attila köréhez tartozó, a pártelnök Tóth Bertalannal régi rossz viszonyban lévő, Molnár Zsolttal is összeveszett Szakács László elnökhelyettes is. „Gyulát már januárban át akarták adni, vigyék a DK-sok a körzetet, még hozományt is adunk vele, mondták. A körzetét akarták átlökdösni, aztán átadták őt is” – meséli egy szocialista politikus.

Molnárt mindig „csomagon kívül" kezelték, nem rakták be a nagy megállapodásokba, sőt, pártvezetői egyezség volt arról, hogy beül a DK-frakcióba. Mégis kizárták a pártból.

Szakács Lászlót lényegében szintén átdobták a DK-hoz Baranya 2. körzetben: vissza akarták léptetni a Momentum javára, és amikor ezt kifogásolta, azt kapta, hogy akkor induljon más színekben. Aztán kizárták. Bár jól járt: megnyerte a két legerősebb párt támogatását a két leggyengébbé helyett.

„Az egyéni ambíciókat sokszor alá kell rendelni felsőbb érdekeknek, céloknak” – írta kicsit keserűen Kocsis-Cake Olivio, a Párbeszéd pártigazgatója, akinek szintén vissza kellett lépnie körzetében.

„Már az elején áttekintettük együtt a választási térképet, hogy kinek hol vannak erősebb ambíciói. Már akkor látszott, hogy hiába van papíron több induló, a legtöbb helyen két-három erős jelölt várható” – magyarázza a megállapodásdömpinget a momentumos Hajnal Miklós, aki saját preferenciáikat nem akarja elárulni: „Ez egy dinamikus történet. Nemcsak attól függ, hogy egy jelölt mennyire fontos, hanem hogy mennyire kiélezett a verseny. Van, ahol a kiélezettség az erősebb indok, van, ahol a személy. Az biztos, hogy 40-50 jelölttel odaállunk a rajtvonalhoz.”

A pártnak a Jobbikkal több mint húsz helyre van megegyezése, az MSZP-vel is tucat feletti.

Hajnal Miklós cáfolja, hogy volt közös szándék a DK karanténba zárására. „Hogy kinek mik a kiszorítási tervei, az más kérdés. Mi azon a tracken vagyunk, hogy a Momentum jelöltjei mögé minél többen álljanak föl. Velünk szemben is voltak ilyen pletykák, de ez csak a tárgyalási dinamika függvénye.”

„A Momentum célja az volt, hogy ledarálja a kisebb szereplőket, hogy azok teljesen eltűnjenek az előválasztás alatt Budapesten. Ott jelentett be jelölteket, ahol a kisebb pártok voltak” – mondja egy LMP-s.

Azt MSZP egyelőre 45 jelölttel fut neki az előválasztásnak, de Gyurcsány Ferenc vadássza a szocialista jelölteket saját majdani frakciójába. A volt szombathelyi polgármestertől, a szocialista Ipkovich Györgytől megvonták a már kihirdetett támogatásukat, miután ő nem akart a majdani DK-frakcióba ülni.

Gyurcsány Ferenc – több forrásunk szerint is kimondott – célja, hogy a 2018-ban az ötszázalékos küszöböt épp csak megugró pártnak legyen a legnagyobb frakciója, így későbbi befolyása. Emellett régi törekvése, hogy visszaszerezze egykori pártját, az MSZP-t, hosszabb távon pedig „behúzza” a Momentumot is. „Gyurcsány a kormányváltást nem akadályozva üvegplafont szeretne húzni a Momentum fölé, a szocikat pedig bevinni a DK-ba. A kis pártokkal pedig jóban lenni: ne legyen kétfrontos háború” – mondja egyik LMP-s forrásunk.

A DK-nak az MSZP-re gyakorolt szívóhatása már akkor látszott, amikor két budapesti szocialista polgármester is átlépett a DK-ba. Több forrásunk beszélt az MSZP volt és jelenlegi csúcsvezetőinek és meghatározó politikusainak az átülésről szóló tárgyalásairól.

„Mivel az MSZP-t már csak Karácsony Gergely személye tartja felszínen, ezért Gyurcsány célja, nem csak Dobrev Klára jelöltsége miatt, Karácsony eltüntetése” – mondja egy politikai háttérember.

„Gyurcsány arra készül, hogy mindenkit ledarál, és ez így is lesz. Már bekebelezte a szocikat, ők a teljes megsemmisülés felé haladnak” – mondja egy másik spindoktor. Az előválasztásból mégis viszonylag jól jöhet ki az MSZP (ha nem is annyira, mint a Jobbik–DK-megállapodás előtt), inkumbens jelöltjei nagy részének megszerezte a szinte egyöntetű támogatást. A pártot, hasonlóan a Párbeszédhez és az LMP-hez, már egy százalékon is mérték, nekik a saját frakció mindenképp siker.

„A Jobbik az előválasztáson tarolni fog, de sok olyan helyen indul, ahol nem fog nyerni a Fidesz ellen. Somogy, ami nyerhető, csak jobbikos lesz, kérdés, mennyi lesz meg a végén. Ugyanígy Szabolcs, ahol a legkeményebb Fidesz-világ van” – mondja egy elemző.

„A Momentum szívta meg legjobban, mert vidéken gyakorlatilag jelölt nélkül maradt” – összegez több forrásunk. A momentumosok mégis bíznak abban, hogy vidéken is meglepetést fognak okozni (Debrecent, Balatonfüredet, Hajdúszoboszlót, Gyulát említik), mert az EP-választás óta, mondják, ott is erősödött a jelenlétük, és a '19-es megyei listás választáson is (megyei jogú városok nélkül) a legjobb eredményt érték el.

A keresztül-kasul kötött megállapodások nyomán Budapesten nincs két olyan jelölt, akit ugyanaz a formáció támogatna.

Ők a legalkalmasabbak a Fidesz legyőzésére?

Az ellenzéki szavazókat a Fidesz legyőzése érdekli, nem önmagában az a „politikai innováció”, ahogy ellenzéki politikusok szeretik hívni az előválasztást.

„Miután a kétfordulós előválasztás el lett vetve, az előválasztásnak pont ugyanaz a problémája, mint a rendesnek. Ha három jelölt van, akkor lehet, hogy az nyer, aki nem biztos, hogy legyőzi majd a fideszest – mondja egy névtelenséget kérő momentumos politikus. – Ezért jöttek az előzetes megállapodások.”

Kétfordulós előválasztással érvényesülhettek volna a választók másodlagos pártpreferenciái is. A legkevésbé elutasított jelölt nyerhet a második fordulóban, ami a nagy választáson is szélesebb támogatást jelent a Fidesz jelöltjével szemben.

Mivel az ellenzéki szavazók körében is a DK a legelutasítottabb a hat párt közül, érthető, hogy az előválasztás szabályainak kidolgozásakor Gyurcsány Ferenc ragaszkodott az egyfordulós választáshoz.

Hajnal Miklós, a Momentum alelnöke finomít: „Túlzás, hogy Gyurcsány megfúrta a kétfordulós választást. Mi inkább azt éltük meg sikerként, hogy kiharcoltuk a kétfordulós miniszterelnökelnök-jelölti választást. Ezt nem sikerült egyéni szinten elérni.”

„Más választási rendszerben más jelöltek is győzhettek volna, de ez utólag sem lesz teljesen egyértelmű – mondja László Róbert, a Political Capital választási szakértője. – Egy kétfordulós rendszerben kétségkívül érvényesülhetnének a másodlagos preferenciák is, viszont általában – ha nem is mindig – alacsonyabb a második fordulóban a részvétel, tehát a legitimáció is. Tökéletes rendszer nincs, előnyök és hátrányok vannak. Ha pedig evidens lenne, ki a legalkalmasabb jelölt, akkor csak rá kéne mutatni."

„Nem tudták volna megcsinálni a két fordulót 106 körzetben, akkora lenne a csömör, a fáradtság – így Závecz Tibor, a Závecz Research vezetője. – Az laboratóriumi elképzelés, nem tartom megvalósíthatónak.”

A pártoknak természetesen voltak helyi méréseik, próbálták kiszámolni, melyik jelöltnek van elég ereje a győzelemre. „Ennek szellemében egyezkedtek, fönntartva, hogy mégis legyen versengés. A kettő kombinációja zajlik. A helyes arányt nem tudom megmondani, de nem tekintem értelmetlennek az egyezkedést, ahogy a szavazók sem” – teszi hozzá Závecz Tibor.

A kutató szerint az előválasztás igazi jelentősége az, hogy fölrázza, aktiválja az ellenzéki szavazókat, amit egy érdektelenségbe fulladó második forduló gyengített volna.

És mi a helyzet a pártonkívüli, illetve nem pártok által kiválasztott jelöltekkel? Ilyeneket Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, miniszterelnök-jelölt Mindenki Magyarországa Mozgalma (MMM) választott ki szerte az országban. A Fidesz legyőzésére helyben legalkalmasabb, lokálisan beágyazott jelölteket igyekeztek keresni – akik között persze szép számmal voltak pártok jelöltjei is.

A pártok közti visszalépések mindenképp gyengítik a pártháttér nélküli jelöltek sikerét. Az MMM-nek mostani állás szerint 30 jelöltje indul, és 40 pártjelöltet támogat – tudtuk meg Márki-Zay Pétertől.

A mozgalom listás előválasztást is szeretett volna, valamint ott akart lenni a hat párt mellett hetedikként a tárgyalásokon. Egyiket sem fogadták el a pártok.

„A pártok azt szeretnék, hogy csak ők legyenek a maguk által megrajzolt terepasztalon – mondja Závecz Tibor. – MZP valóban kanalizálta a helyi fontos embereket, de jelöltjeik nem tudtak labdába rúgni a megegyezéses pártjelöltekkel szemben.”

Ugyanakkor indulásához képest maga MZP erősödött, már több mérésben megelőzte Fekete-Győr Andrást. „Van egy politikához nem kötődő csapata, amelynek a szimpatizánsai megjelennek a miniszterelnök-jelölti mérésekben. Kérdés, hogy ők elmennek-e majd az előválasztásra. Egy párt aktivista hálózata minden erőt bevet, hogy elvigye az embereket, de ez nem biztos, hogy megvan MZP csapatának” – mondja a Závecz Research vezetője.

Legitim pártérdekek?

2014-ben a még szűkre szabott pártegyezségek nyomán volt olyan ellenzéki induló, aki kampánykörútján térképen keresgélte választókörzetének határait. Most már, minden előzetes boltolás dacára, helyben is valós ismertségű jelöltek futnak neki az előválasztásnak. De a választói támogatottságon kívül a pártok a saját érdekeiket is követik jelöltjeik megnevezésével vagy visszavonásával.

„A választási rendszer minden eleme mögött politikai megfontolások, érdekek vannak, még a legneutrálisabb részletszabály mögött is. Nincs egyetlen igazságos választási rendszer” – mondja László Róbert.

Ilyen politikai érdek a pártok legfontosabb jelöltjeinek, erős politikusainak kihívói pozícióba juttatása, vagy akár, ahogy ez Molnár és Szakács esetében történt az MSZP-ben, beáldozása. Az LMP Schmuck Erzsébet, Ungár Péter és Csárdi Antal előtt tisztította meg a terepet más körzetekben történő többtucatnyi visszalépésével.

A megegyezések másik hajtóereje a majdani minél nagyobb frakció biztosítása. Ez különösen a DK a támogatásunkért cserébe beülsz a frakciónkba módszerénél szembetűnő.

Kormányváltás esetén a nagy frakciók határozzák meg a miniszterelnök politikáját. Aminek, bár ő ehhez „szokva van”, Karácsony Gergely esetében lehet jelentősége. Nem ok nélkül indította el saját mozgalmát, és hallani a három kispárt esetleges egyesülése mögött is az ő nevét.

A frakciónagysághoz igazodik a pártok 2014-től jelentősen megnövelt állami támogatása is. Magyarországon a pártok bevételeinek alig néhány százalékát teszi ki a tagoktól, támogatóktól származó összeg. A választáson egy százalékot elérő pártok évente 2,5 milliárd forintot oszthatnak el. (Ebből a járványra hivatkozva a parlament egymilliárdot elvont.) Kampányának finanszírozására pedig egy országos listát állító párt 600 millió forintot kap, és a jelöltenkénti egymilliós állami támogatás is ötszörösére nőtt 2014 óta.

2018-ban az állami kampánytámogatás minél teljesebb megszerzése is az egyik gátja volt ellenzéki összefogásnak. (Az Állami Számvevőszék felhasználása a pártok gazdálkodásának ellenőrzésére most is fegyelmezési eszköz a Fidesz kezében.) Ezen már túlléptek: mivel a közös listát állító pártok, így a 2022-ben közösen induló hat ellenzéki párt egy jelölőszervezetnek számít, így csak egyszer 600 millióra számíthatnak.

A Momentum alelnöke nem vitatja a nagy frakcióra irányuló pártérdeket, de szerinte a hatpárti koalíció csökkenti ennek jelentőségét. „Mindenki kulcspozícióban lesz. Szűk győzelem esetén a legkisebb pártra is nagy szükség lesz. Nyilván számít a méret, de kevésbé kulcskérdés, mintha egy-két frakcióval lehetne kormányt alakítani” – mondja Hajnal Miklós.

Az a legkisebb pártoknak kedvez, hogy a hat párt megegyezett, hogy mindenkinek lesz frakciója.

Előválasztási mobilizáció

„Legerősebb mobilizációs képessége a DK-nak van, de a Jakab Péter-hívek is aktívak. Karácsonynak a legnagyobb a tábora, és még nem ért el az összes tagjáig az aktivizálódás. Ha mindenki elmenne, akkor ő lenne a legesélyesebb miniszterelnök-jelölt. Úgy néz ki, hogy ha nagy a részvétel, akkor ő az erősebb, mert akkor elmennek a kevésbé aktív hívei is” – mondja Závecz Tibor.

Az egyéni jelöltek esetében viszont a tábor nagysága, mért ereje csak az egyezkedéseknél számított. Az előválasztáson inkább az lesz fontos, hogy a párt mennyire fedi le az országot. „Tízezer fő alatti településeken nagyon kevés a Momentum-szavazó, ezért nem is épül ki az a szervezet, aminek a csápjai elérhetnek ide. A pártnak ilyen értelemben hendikepje van” – mondja a kutató.

A kispártok nagyvárosiak. A szocialisták még elérnek az Oroszlány nagyságú kis-középvárosokig, a DK ugyanúgy, a Jobbik támogatottsága pedig onnan indul. „Viszont az MSZP és a DK viszonylag hatékonyan tud elérni egy területen sok választót. A Jobbiknak hiába van országosan sok lefedett kerülete, ha nem tudja a kistelepülésekről elvinni választani az embereket.”

A pártnak tehát elemi érdeke volt, hogy vidéken legalább tiszta terepen indulhasson, nem is törekedtek másra az egyezkedések során.

Zöld baloldal?

Kivédhetné a gyurcsányi elszívó hatást, és harmadik erős frakcióként is megjelenhetne az új parlamentben, ha egyesülne az MSZP, a Párbeszéd és az LMP – ahogy erről hallani az utóbbi időben. Mindegyik általunk megkérdezett LMP-s vezető hangsúlyozta, hogy ez náluk nincs napirenden, nem is tárgyaltak róla, „de el tudom képzelni, hogy van ilyen elképzelés Karácsony fejében” – bár fake newsnak azért egyikük sem minősítette. Sőt, egyikük szerint „jó lenne, ha belátná a többi párt is, hogy ez a pártstruktúra tarthatatlan. Minket belekényszerített az élet, hogy belássuk.”

A '18-as választás utáni kizáráshullám tapasztalatával érthető, hogy a párt vezetői határozottan cáfolják a pártegyesülésről szóló híreket: nem menne át könnyen a tagságukon, hogy fölszámolják az LMP-t, egy választási egyezkedésnél pedig nem ez a legjobb háttér.

Egyik MSZP-s forrásunk szerint pártja vezetői „megint belemenekülnének valamibe, ha már a Párbeszéddel való egyesülés sem jött össze". A társelnöki rendszert ugyanis a politikai sikertelenség elfedésére találták ki, hogy az egyesüléskor majd Szabó Tímea legyen a női társelnök. „De amikor a Párbeszéd ezt meghallotta, elkezdtek menekülni.”

Ahogy a Párbeszéd, úgy az LMP is alig létező párt már, de az előválasztási megállapodás révén mindkettejüknek lesz frakciója. „Egy frakcióvezető két és fél milliót keres, titkársága van. Ha egy párttá válnának, ez csak egy embernek járna. Erős motivációs erő ez a kispártoknál” – mondja a szocialista politikus.

„Nem álhír ez, csak rögtönzés” – folytatja. „Az MSZP-nek megtetszett, hogy a nagyon gyenge szereplés majd föloldódik, ha a három párt egyesül, és mindenki arról beszél majd, hogy a választások után átrendeződik a pártpaletta. Ők mindent Gergőre fűztek föl, hogy majd ő fogja megmenteni a pártot."

Az nyilvánvaló, hogy győzelem esetén Karácsony bajban lesz párt nélkül, mert nem lesz mögötte szervezeti erő, semmit nem tud majd egyedül elintézni. Ezért találták ki a 99 Mozgalmat is, hogy majd az vegye át a párt szerepét. „De a 99 nem dinamizált semmit, nem jött be a közéleti témák közé, senki nem érti, hogy minek van” – mondja egy háttérember.

„Karácsonynak jó lenne az egyesülés, mert lenne pártja, és árnyalni tudná az egyoldalú képet, hogy a szocialisták jelöltje. Amit egyébként nem is nagyon ír ki magára. A 99 is ezt próbálj tágítani. Az egyesüléssel ráadásul 20. és 21. századi pártok jelöltje is lenne, egy új formációé: zöld gondolat, friss párt, nagyon modern lenne” – teszi hozzá Závecz Tibor.

Kérdés, hogy a két párt beolvasztása hozna-e annyit, amennyi szervezeti problémát fölvet. És lenne-e eredménye. Mert, ahogy szocialista forrásunk mondta: „E három párt esetében valóban kérdéses, hogy van-e rájuk társadalmi igény.”

A következő részben a listaállítással, a miniszterelnök-jelöltekkel, a Fidesz várakozásaival és a csodavárással folytatjuk.

Ehhez kapcsolódóan:

Ellenzéki előválasztás: csak egy maradhat