Csaknem másfél évvel ezelőtt, még a koronavírus-járvány berobbanása előtt tiltotta meg a látogatók fogadását a börtönökben a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP). Akkor azt ígérték: majd a pandémia enyhülésével újra fogadhatnak havonta családtagokat a rabok. Az EU más tagállamaiban már tavaly március és augusztus között feloldották a látogatási tilalmat, Magyarországon a BVOP csaknem egy évet késett ezzel a döntéssel. Július 1-jétől havonta egyszer fél órára egy családtag mehet be védettségi igazolvánnyal a hozzátartozójához, persze csak akkor, ha a rab is be van oltva. Az új rendelet azonban azt is kimondja: 18 év alattiak még oltással sem mehetnek be meglátogatni az édesapjukat vagy az édesanyjukat. Az új börtönlátogatási szabályok szigorával sem a szakemberek, sem a családok nem értenek egyet. Szerintük a BVOP azokat bünteti leginkább, akik nem követtek el semmit, vagyis a börtönben ülők gyerekeit.
Forrásaink védelmében néhány interjúalanyunk nevét megváltoztattuk. Erre azért volt szükség, mert többségüknek valamelyik hozzátartozója még büntetés-végrehajtási intézetben van, és félnek az esetleges retorzióktól.
Bebukottak
A börtönökben nem csak gyilkosok és erőszakos bűnözők raboskodnak; sokan kisebb súlyú bűncselekményt követtek el, és vannak olyan rabok is, akikre ezért úgynevezett enyhébb végrehajtási szabályok (EVSZ) vonatkoznak. Ők a büntetés-végrehajtás által hozott, Európában is egyedülállóan szigorú járványügyi korlátozó szabályok legnagyobb vesztesei.
„A hazajárósok továbbra sem hagyhatják el a börtönt hétvégére már 16 hónapja. Ugyanez a helyzet az EVSZ-esekkel is, pedig nekik már tavaly megígérte a BVOP, hogy majd a járvány elvonulása után bepótolják ezeket az alkalmakat, de erről semmi hír, hogy mikor szabadulhatnak ezek az emberek. Ők még hátrányosabb helyzetbe kerültek, mert ha valaki EVSZ-es, az azt is jelenti, hogy többet telefonálhat haza, többet van nyitva a zárka, de azzal a nagy előnnyel, hogy hazajárhat, nem tud élni”
– magyarázta a Szabad Európának Kovács Petra. A Helsinki Bizottság munkatársa szerint a kedvezményeket kapó EVSZ-eseknek a pandémiás időszak olyan, mintha nem kapnák meg azt, ami a törvény szerint jár nekik. Pedig a kedvezményeiknek éppen az lenne a lényege, hogy a szabadulás előtt a reintegrációs tiszt már felkészítse őket a szabadabb életre és a beilleszkedésre.
Halottnak a csók
Erika és kisfia 17 hónapig nem találkozott Károllyal. A férfi a szegedi Csillagban ül már néhány éve, és még legalább tíz évig ott is marad. Károly halmazati büntetésként kapta a nagy ítéletet, az nem szerepelt benne, hogy másfél évig nem látogathatja a családja. Pedig az asszony és a gyerekük mindent megtettek azért, hogy közel legyenek a börtönhöz és hozzá, kétszáz kilométerről inkább Szegedre költöztek, hogy a következő évtizedben ne jelentsen számukra problémát a sok-sok utazás.
„Borzalmas volt az elmúlt másfél év. Emberileg, lelkileg olyan szinten összetörte őt is meg engem is, hogy bár nem mutatta és nem mondta soha nekem, de tudom, hogy többször hullottak a könnyei. Amióta nem mehettem be hozzá, depressziós lettem, ennek sok mellékhatása is van, ami pszichésen is kivetül a mindennapjaimra”
– mesélte a Szabad Európának a gyerekét most egyedül nevelő asszony, aki másfél év után végre a jövő héten már láthatja a férjét. A BVOP a pandémia alatt hetente kétszer videótelefonálást is megengedett ugyan a raboknak a hozzátartozóikkal, de Erika szerint ez annyi ért, mint halottnak a csók.
„Élőhalottnak érzem magam, hogy ő már csak egy ilyen virtuális képként létezik a számomra, mert tényleg így van. Ő a valóságban nincs, a fizikai létét elveszítette, hiszen csak egy monitoron láthattam az elmúlt másfél évben. Olyan, mintha meghalt volna, és elveszítettem volna a másik felemet, a szerelmemet. Ez nem ugyanaz, mintha ott ülne velem szemben a valóságban. Sokkal jobb a közvetlen közelében még akkor is, ha közöttünk egy plexifal van”
– magyarázta az asszony.
A fogvatartottak rejtett áldozatai
Ági évekig egyedül nevelte a két pici gyerekét, akik két- és háromévesek voltak, amikor a férje bevonult a börtönbe. A férfit büntetésének a felében nem látogathatta a családja a koronavírus miatti szigorú börtönszabályok miatt. Ági szerint ez rá is nyomta a bélyegét a gyerekek és az apjuk kapcsolatára.
„Mindig azon voltam, hogy megpróbáljam valahogy odavonszolni őket a Skype elé. De egy idő után ez már nagyon megerőltető feladat volt. Amikor jobb kedvük volt, elmondták az apjuknak, amit szerettek volna, aztán egy idő után feladtam ezt. Amikor akartak, odajöttek. A gyerekeknek ez nem buli, hogy ülnek a monitor előtt, ez felnőttektől elvárható, de a gyerekektől nem”
– beszélt Ági arról, hogy az elmúlt másfél évben hogyan próbálták tartani a kapcsolatot a börtönnel. A férfi néhány hete szabadult Márianosztráról. Ági azt meséli, hogy a gyerekek megszeppentek, amikor az édesapjuk reggel belépett az ajtón.
„A férjem nem ismeri a gyerekeinket. Egy szülő minden mozdulatát ismeri a gyerekének, tudja, hogy mire hogyan fog reagálni, és ezek neki nyilvánvalóan nincsenek meg. Az elmúlt hetekben meg kellett tanulnia, hogy az esti rutint a gyerekekkel milyen sorrendben csináljuk, hogyan zajlik egy esténk, mert ő ezekből mind kimaradt, amíg börtönben volt, mert erre sosem volt időnk és lehetőségünk, hogy ilyesmikről beszélgessünk, amíg a büntetését töltötte”
– mondta az asszony. Szerinte a BVOP számukra érthetetlenül szigorú intézkedései és a látogatási tilalom nem segített azon, hogy a férje zökkenőmentesebben illeszkedjen vissza a családba.
„Nem lehet behozni ezt az elveszett időt, pótolhatatlan. Nyilván azon vagyunk, hogy ezentúl minél több tartalmas időt töltsünk együtt, valamilyen szinten kompenzálva a kiesett időt, de ami elmúlt, az elmúlt, ezt az időt már nem lehet visszahozni” – mondta az asszony.
Moukhtar Lucia klinikai szakpszichológus három évig dolgozott a Gyűjtőben, vagyis a Budapesti Fegyház és Börtönben, mielőtt felmondott. A gyanakvó légkörből, a katonai hierarchiából és abból lett elege, hogy úgy érezte, a BVOP ugyanúgy bánik a saját dolgozóival is, mint a rabokkal.
A klinikai szakpszichológus szerint a BVOP-nak – pandémia ide vagy oda – azt kellene megértenie, hogy a fogva tartott szülő és a gyereke között Skype-on nem alakulhat ki erős kötődés, pedig az mindenkinek jobb lenne: a börtönnek, a rabnak és a társadalomnak is. A pszichológus azt mondta: az amerikai szakirodalom a fogvatartottak rejtett áldozatainak a gyerekeket tartja.
„A börtön csak egy stádium, és ezek a szülők egyszer szabadulnak. Itt, egy ilyen pandémiás, szigorított időszak után nincs jó kimenetel, mert megmarad a család, de nincs kapcsolat a gyerekkel, akkor végül is egy idegennel fog együtt élni a gyerek a szabadulása után, és jóval nehezebb lesz annak a kapcsolatnak a helyreállítása mind a szülő, mind a gyerek számára”
– fejtette ki a klinikai szakpszichológus.
Az ígéret szép szó
Kovács Petra, a Helsinki Bizottság munkatársa szerint azt 16 hónappal ezelőtt álmukban sem gondolták a rabok, hogy a BVOP minden más európai országhoz képest csak egy évvel később oldja fel a látogatási tilalmat a börtönökben, ráadásul ilyen feltételekkel.
„Vannak azok a rabok, akik az egészségi állapotuk miatt nem kaphattak oltást. Olyan panasz is érkezett hozzánk, hogy valaki azért nem kaphatott vakcinát, mert probléma volt a tajszámával, az ilyen emberek eleve kiestek abból a szűk rétegből, amely tud élni a látogatás lehetőségével. Rengeteg olyan fogvatartott is van, aki direkt csak azért kérte az oltást, hogy tudjon látogatót fogadni, de az oltás beadása előtt az a BVOP nem közölte velük, hogy a gyerekeiket nem láthatják, és a feleségüket is csak harminc percre”
– magyarázta Kovács Petra. Úgy véli, a látogatófogadás nem jutalom, hanem a fogvatartott alapjoga, amit csak kivételes esetekben lehet megvonni. Például, ha valaki fegyelmi büntetésként magánelzárásba kerül. Kovács Petra szerint a látogatófogadás nemcsak az elítélt érdeke, de családtagjaié is, és magáé a börtöné is, amelynek az is a feladata, hogy megpróbáljon segíteni az elítéltnek a társadalomba való visszailleszkedésbe.
A Szabad Európa által megkérdezett szakértők és egyedül maradt szülők azt mondták: a legnagyobb probléma az, hogyha az anyuka be van oltva, és úgy döntene, hogy havonta egyszer fél órára meglátogatja a börtönben lévő férjét, a legtöbb esetben akkor is súlyos problémákat kellene megoldania.
Ugyanis sok hozzátartozó nem abban a városban él, ahol a börtön van, az utazás nagyon sok időt és pénzt visz el, és cserébe csak egy félórás találkozót kaphatnak a szerettükkel maszkban, megfelelő szociális védőtávolságban, plexifallal elválasztva. Ráadásul nagyon sok szülőnek nincs segítsége, aki a gyerekekre vigyázhatna, amíg beszélőre megy, hiszen a 18 év alattiakat kizárták a látogatásból.
„Mivel nagyon szigorú feltételekhez kötik a látogatást, nekünk az egyik ilyen nagy félelmünk, hogy rengeteg ember a Skype-ot tudja csak választani ebben a helyzetben, és hosszú távon lehet az egyszer a BVOP érve az is, hogy mivel alig mennek látogatásra, arra nem is lesz szükség a jövőben”
– mondta lapunknak a Helsinki Bizottság munkatársa.
Kevesebb smasszer, kevesebb reintegráció
A klinikai szakpszichológus szerint a BVOP már jó néhány évvel ezelőtt behúzta a kéziféket a reintegrációs programokban. A civil szervezetek kitiltásával, a programok csökkentésével nem elősegítette, hanem csak mélyebb árkot ásott a börtönben lévők és a külvilág közé.
„A büntetés-végrehajtás évek óta csökkenti azoknak a programoknak a számát, amelyek személyzetet igényelnek ezeknek a feladatoknak az ellátására. Ez egyszerűen amiatt van, mert állományhiánnyal küzdenek, és praktikusan ilyen módszerekhez folyamodnak”
– magyarázta tapasztalatait Moukhtar Lucia. Azt is elmondta: amikor néhány évvel ezelőtt a Gyűjtőben dolgozott, pszichológusként olyan feladatokat is el kellett látnia a munkaerőhiány miatt, amelyek nem tartoztak a munkaköri leírásába, például motoznia is kellett.
A magyar börtönök láthatatlansága
A pandémiára reagáló európai uniós országokban bevezetett intézkedések sok hasonlóságot mutatnak. A járványügyi kihívásokra – elsősorban a például higiéniai protokollok és elkülönítési gyakorlatok kidolgozásával, védőfelszerelések és fertőtlenítőszerek beszerzésével, az intézetelhagyások felfüggesztésével vagy a látogatók fogadásának szigorításával – meglehetősen rövid időn belül reagált a tagállamok többsége, köztük Magyarország is.
Egy, a neve elhallgatását kérő, a Szabad Európának nyilatkozó szakember szerint a Magyarországon bevezetett megelőző intézkedések sok tekintetben követték az általános európai gyakorlatot, a látogatófogadás hasonlóan szigorú korlátozására azonban nem látni példát az Európai Unióban.
„Onnantól kezdve, hogy 2020 márciusában felfüggesztették a magyar börtönök látogathatóságát, 2021. július 1-jéig egyáltalán nem fogadhattak látogatót a rabok, miközben kivétel nélkül minden európai uniós országban leghamarabb tavaly márciusban, legkésőbb tavaly augusztusban, vagyis az első két hullám közötti időszakban megfelelő óvintézkedések mellett átmenetileg újra engedélyezték a látogatófogadást, beleértve a kiskorú gyermekeket is”
– mondta a szakember. Szerinte a látogatási tilalom mostani, szigorú feltételekhez kötése abból a szempontból is visszás, hogy jelenleg nincsenek információink a fogvatartottakkal napi szinten érintkező büntetés-végrehajtási dolgozók átoltottságáról.
(A Helsinki Bizottság közérdekű adatként kikérte a BVOP-tól az állomány átoltottsági adatait. A 2021. április 27-i adatok szerint a 9471 fős személyi állományból 4237 fő igényelte az oltást. Ez a legutolsó adat, amelyet a BVOP állományának átoltottságáról tudni lehet.)
Bár 16 hónap alatt már három járványhullám is elérte Magyarországot, a BVOP most sem ígér mást, mint amit a járvány kirobbanásakor.
„A látogatófogadás tekintetében – az eddigi tapasztalatok alapján – szükséges, hogy az olyan módon kerüljön végrehajtásra, hogy az a kapcsolattartók, a fogvatartottak és a látogatást biztosító személyi állomány egészségét a legkisebb mértékben se veszélyeztesse. A járványhelyzet javulása esetén, a látogatófogadásra vonatkozó szabályok enyhítésre kerülhetnek, amik érinthetik a gyermekkorúakat is”
– írta válaszában lapunknak a BVOP, azt ígérve, hogy ha minden jól alakul, akkor fokozatosan enyhítenek a látogatási szabályokon.
„Tekintettel arra, hogy zárt közösségekben nagy az esély a fertőzésveszélyre, ennek minimálisra csökkentése érdekében a büntetés-végrehajtás szervezete lépésről lépésre haladva tervezi az enyhítések bevezetését. Emiatt jelenleg a személyes látogatófogadásra azoknak a fogvatartottaknak van lehetősége, akik a meghatározott követelményeknek megfelelnek, és egyelőre csakis felnőtt korú hozzátartozók látogathatják őket. Megjegyzendő, hogy a kapcsolattartást a bv. intézetek a rendkívüli, pandémiás helyzet ideje alatt, elektronikus formában is biztosítják a fogvatartottak részére, Skype beszélő formájában” – áll a válaszukban.
A büntetés-végrehajtással foglalkozó szakemberek nemcsak a július 1-jétől érvényes szigorú látogatási feltételekre panaszkodtak, hanem arra is, hogy fogalmuk sincs arról, mik történtek a bv-intézményekben az elmúlt másfél évben, amikor senki sem mehetett be. Mint ahogy arról sem tudnak semmit, hogy milyen reintegrációs programok valósultak meg, és milyen feszültségek voltak a börtönökben; ugyanis szinte semmilyen információ nem jut ki a falak közül, amióta koronavírus-járvány van. A tavaly készült négy ombudsmani jelentés sem ad áttekinthető és valós helyzetképet a magyar rácsok mögötti világról.
