Miközben a nyugati csapatok kivonulásával párhuzamosan a tálibok gőzhengerként nyomulnak előre Afganisztánban, naponta több ezer afgán menekül külföldre a potenciális leszámolások miatt.
Férfiakkal, nőkkel és gyerekekkel megrakott, lestrapált kisteherautók százai indulnak el naponta Zaranzsból, Afganisztán „csempészfővárosából”.
Nimroz tartomány fővárosát elhagyva a járművek dél felé veszik az irányt, átszenvedik magukat a perzselő sivatagon, végül átlépik a lazán ellenőrzött pakisztáni határt.
Pakisztánban, a délnyugati Balucsisztán tartomány határvárosában, Dakban a csempészek másik kocsiba ültetik az afgánokat. Több mint húsz ember zsúfolódik össze egy-egy kisteherautó platóján. Többórás út vár rájuk a hatalmas balucsisztáni sivatagon és a veszélyes Maskel-hegységen át Iránba.
Az afgán menekültek és migránsok közül az idáig eljutók nagy része illegálisan Iránban marad és alantas munkát vállal, hogy a hazaküldött pénzből megpróbálja eltartani otthon maradt családját. Mások embercsempészeket bérelnek fel, hogy egészen Törökországig vigyék őket, ahonnan néhányan Nyugat-Európába próbálnak átjutni.
Az út veszélyes. A térség határait illegálisan átlépő afgánokat a határőrök, az embercsempészek és a bűnbandák elfogják, megverik, meglövik, sőt volt, akit megöltek. Mások vagy vízbe fulladnak, vagy betegségben és végkimerültségben halnak meg.
Sok afgán azonban a fokozódó tálib erőszak és a növekvő szegénység elől menekül, és úgy érzi: a biztonságról és megélhetésről szőtt álmáért megéri hatalmas kockázatot vállalni.
Azóta, hogy az Egyesült Államok áprilisban bejelentette, hogy minden haderejét kivonja Afganisztánból, megugrott a külföldre menekülő afgánok száma. A kivonulás tervezett augusztus 31-i záródátuma előtt a tálibok heves offenzívát indítottak és nagy területeket foglaltak vissza az afgán kormányerőktől.
A radikálisok villámgyors előrenyomulása emberek tízezreit kényszerítette otthonuk elhagyására, és humanitárius válság szélére sodorta Afganisztánt.
„Naponta akár 450 kisteherautó is elhagyja Zaranzst mintegy tízezer emberrel” – mondja David Mansfield független kutató, aki az Overseas Development Institute, egy brit székhelyű intézet számára készített jelentést. A tanulmány feltérképezi az afganisztáni konfliktus különböző szereplőinek bevételi forrásait, beleértve a jövedelmező embercsempészetet is.
„Az amerikai kivonulás bejelentése óta csaknem kétszer annyian kelnek útra, mint régebben, és jelentős növekedést tapasztaltunk a tálibok előrenyomulása miatt, valamint azért is, mert a júniusi elnökválasztást követően lazították Iránban a biztonsági intézkedéseket” – teszi hozzá Mansfield, aki a kutatás során műholdas felvételeket és a sofőrökkel és utasokkal készített interjúkat is felhasznált.
„Nehéz az út Pakisztánon és Iránon keresztül – mondja Mansfield. – Sokat elárul arról, hogy az emberek mennyire elkeseredettek.”
Menekülés Nyugatra
A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) szerint az elmúlt hónapban meredeken – harminc-negyven százalékkal – megugrott az országból elmenekülő afgánok száma.
Nick Bishop, az IOM afganisztáni rendkívüli helyzetek felelőse szerint a helyzet „a külföldi csapatok közelmúltbeli kivonása és a biztonsági helyzet országszerte bekövetkező megromlása” miatt állt elő.
A külföldi kivonulás május 1-jei kezdete előtt a becslések szerint évente hétszázötvenezer-egymillió – többnyire 18 és 26 év közötti – afgán férfi vándorolt ki az embercsempészek segítségével vagy más, nem hivatalos módon, elsősorban Iránba, Törökországba, az Öböl térségébe és Európába – mondta Bishop.
„A közelmúltban kirobbant széles körű konfliktus azonban mostanra már feltűnően sok családot is arra késztetett, hogy nem hivatalos csatornákon keresztül külföldre meneküljön” – teszi hozzá.
Az IOM Displacement Tracking Matrix (DTM) – magyarul Lakhelyelhagyási Nyomkövetési Mátrix – becslése szerint jelenleg hetente körülbelül húsz-harmincezer afgán állampolgár és hat-hétszáz család vándorol külföldre.
„Ha marad ez az tempó, 2021-ben akár másfél millió afgán menekülhet Nyugatra védelmet, biztonságot és munkát keresve” – mondja Bishop.
A DTM adatai – amelyeket több mint harmincháromezer afgán migráns megkérdezésével gyűjtöttek össze közvetlenül Iránba indulásuk előtt – azt mutatják, hogy körülbelül 81 százalékuk Iránban akart maradni, 12 százalékuk Törökországba, mintegy négy százalékuk Európába és mindössze két százalékuk Pakisztánba akart továbbutazni.
A migráció fő mozgatórugói a DTM adatai szerint a konfliktusok és a munkanélküliség.
A külföldre menekülő afgánok többsége 14 afgán tartományból származik (az országnak összesen 34 tartománya van). Ezek közé tartozik a főváros, Kabul; az északi Balk, Baglan, Szár-e Pul, Tahar és Kunduz; az északnyugati Farjab és Badgisz; a nyugati Herat és Ghor tartományok; a központi Gazni és Vardak; valamint a keleti Lagman és Nangarhar tartományok.
A 14 tartomány közvetlenül és keményen megérezte a tálibok közelmúltban megindult nagyszabású katonai offenzíváját.
„Nincs kilátás a békére”
„Nyomorban élünk – mondja Hafizullah Naszeri kundizi lakos, aki azt tervezi, hogy külföldre menekül. – Nincs kilátás a békére. A háború nem akar véget érni. Ezért biztonságos országba kell mennünk.”
A 45 éves férfi azt mondja: hatfős családja sok holmiját eladta, hogy kifizesse a csempészeket, akik Iránba viszik őket.
A tálibok már hatot elfoglaltak Kunduz kilenc körzetéből, és bekerítették a tartomány fővárosát, amely egyben az ország ötödik legnagyobb városa. Az afgán katonák hetek óta közelharcot vívnak a tálibokkal a város egyes negyedeiben.
Eddig több száz lakos halt vagy sebesült meg, és egyre többen menekülnek vagy az erőszak miatt, vagy azért, mert a tálibok zavarják el őket, hogy aztán elhagyott házaikat használják fedezékként, ahonnan a kormányerőket lövik.
„Szörnyű a helyzet – mondja Amir Khan Ludin kunduzi lakos. – Itt nem lehet élni. Háború van, munka meg nincs. Az enyémhez hasonló családok százai hagyják el a várost, hogy külföldre menjenek.”
Mohamed Hanif Jar egy gyógyszertárat vezet az ország második legnagyobb városában, a hatszázezres déli Kandahárban.
„Egyetlen ember élete sincs biztonságban – mondja. – Nincs olyan, akinek biztonságban lenne a családja vagy a tulajdona. Napról napra romlik a helyzet.”
Az afgán erők és a tálib harcosok hetek óta heves tűzpárbajokat vívnak Kandahárban és környékén. A lázadók az elmúlt hónapban több, a várost körülvevő körzetet is elfoglaltak és több támadást hajtottak végre rendőrségi előőrsök ellen, majd július 9-én betörtek Kandahárba.
Jar azt mondja, elhatározta, hogy elindul Európába, még ha veszélyes is az út.
„Egyetlen ország sem ad nekem vízumot, így illegálisan megyek – mondja a 26 éves férfi. – Tisztában vagyunk a kockázatokkal és a nehézségekkel. De nem tudunk tovább élni a háború okozta zűrzavarral és bizonytalansággal. Milyen ez az élet? Nekünk is jogunk van ahhoz, hogy békében éljünk.”
Közelgő humanitárius válság
Az ENSZ szerint Afganisztánban „humanitárius válság fenyeget, mivel a konfliktus eszkalálódása egyre nagyobb emberi szenvedést okoz, és a civil lakosság elvándorlásához vezet”.
Becslések alapján 2021 januárja óta 270 ezer afgán vált belső menekültté, amivel az ENSZ szerint 3,5 millióra ugrott a lakóhelyüket elhagyni kényszerülő lakosok száma. Ugyancsak a világszervezet szerint Afganisztán 38 millió lakosának közel a fele humanitárius segítségre szorul.
A háború fokozódásával Afganisztán szomszédai az új afgán menekültek és migránsok beáramlására készülnek.
Pakisztán közel kétmillió afgánnak ad otthont, akik a négy évtizede tartó háború elől menekültek el hazájukból.
Moíd Juszuf pakisztáni nemzetbiztonsági tanácsadó július 13-án azt mondta, hogy az ország „nincs abban a helyzetben, hogy több menekültet fogadjon be”. Hozzátette, hogy az ENSZ-nek kellene menekülttáborokat építenie a határ afgán oldalán.
Pakisztán az Afganisztánnal közös, vitatott, 2670 kilométeres határ mintegy kilencven százalékát kerítéssel zárta le, ami megnehezíti az illegális határátlépést.
Irán, az afgán menekültek és migránsok legnépszerűbb célpontja az ENSZ szerint mintegy egymillió afgánnak ad otthont. Sok afgánnak nincs legális státusza, és alapvető jogaitól is megfosztják.
Az IOM szerint 2021-ben több mint 604 000 Iránban élő afgánt toloncoltak ki vagy tért haza önkéntesen.
Az afgán menekültek újabb hullámának megelőzésére iráni parlamenti képviselők novemberben új törvényjavaslatot terjesztettek elő, amely súlyos börtönbüntetést szabna ki a papírokkal nem rendelkező migránsokra, és lehetővé tenné a biztonsági tiszteknek, hogy rálőjenek a feltehetően őket szállító járművekre.
Török médiajelentések szerint az elmúlt hetekben naponta akár ezer afgán is átjutott Törökországba Iránon keresztül.
Ankara ezt úgy próbája megakadályozni, hogy falat épít az iráni határ mentén. Becslések szerint immár közel kétszázezer afgán menekült él Törökországban.
A török biztonsági erők az elmúlt héten közel ezerötszáz illegális migránst fogtak el, többségük afgán volt, akit az Iránnal közös délkeleti határ közelében tartóztattak fel – közölték július 19-én tisztviselők.
Az Európai Unió azt mérlegeli, hogy új pénzügyi segélycsomagot juttat Afganisztánnak, Pakisztánnak és Iránnak, hogy segítsenek visszafogni az afgán menekültek beáramlását a blokkba.
Egy európai tisztviselő szerint a cél az, hogy a menekülteket a hazájukhoz közelebb segítsék, és elkerüljék, hogy újabb menedékkérők áramoljanak az EU-ba.
Tádzsikisztán közben kijelentette, hogy kész akár százezer afganisztáni menekült befogadására. Jelenleg alig több mint ezer afgán civil él az elszegényedett közép-ázsiai országban. Több száz, Tádzsikisztánba menekült afgán katonát közben repülővel Kabulba vittek.
Az afgán kormány június 11-én azt kérte, hogy az európai országok a következő három hónapra állítsák le az afgán menedékkérők kitoloncolását a tálibok fokozódó támadásai miatt. Finnország, Svédország és Norvégia közölte, hogy ezt ideiglenes jelleggel meg is teszi.
„Veszélyben vannak a családjaink”
Annak ellenére, hogy nehéz külföldre jutni, az afgánok továbbra is azt tervezik, hogy elhagyják a hazájukat.
Kabulban naponta és néha napokon át több ezren állnak sorban az útlevélhivatal előtt, hogy úti okmányokat kapjanak.
Több ezer olyan afgán folyamodott vízumért, aki ezt anyagilag megengedheti magának. Az elmúlt hónapokban számos vezető újságíró, aktivista és volt kormányalkalmazott hagyta el az országot.
Azok, akik nem kapnak vízumot vagy nem rendelkeznek az utazáshoz szükséges pénzzel, eladják a vagyonukat vagy kölcsönkérnek, hogy lefizessék az őket külföldre csempészőket.
A 26 éves Jama Ajubi is úgy döntött, hogy elhagyja kabuli otthonát, és kivándorol.
„A családjaink veszélyben vannak – mondja. – Ha maradunk, az országunkat tönkretévő terrorista csoportok áldozatai leszünk.”
Maszúd Azizi, egy kabuli építőipari és logisztikai vállalat alkalmazottja arról álmodik, hogy eljut Európába.
„Nem kapok vízumot Európába – mondja. – Ezért illegálisan fogok menni. Mindannyian hallottunk a kockázatokról és a veszélyekről. De mi mást tehetnénk? Mindannyian veszélyben vagyunk. Nincs más választásunk.”