Amikor a Moszkvában élő pszichológus és LMBT-aktivista Juma meglátta a családját egy élelmiszerlánc valódi vásárlókat bemutató reklámjában, igazi meleg büszkeség töltötte el.
„Talán a legfontosabb dolog a családunk számára a törődés és az elfogadás” – írta Juma június végén az Instagramon, miután az orosz VkuszVill bioélelmiszer-lánc reklámjában feltűnt két felnőtt lánya, Mila és Alina, valamint Alina barátnője és menyasszonya, Kszjusa.
Juma elmondta: meglepte, hogy családja milyen sok támogatást kapott, és megköszönte a VkuszVillnek, hogy hajlandó küzdeni az intolerancia ellen. Az öröm azonban csak rövid ideig tartott.
Alig néhány nappal azután, hogy a VkuszVill a „Recept a boldogsághoz” marketingakció részeként közzétette a reklámot, az üzletlánc a kritikák áradata közepette kárelhárítási üzemmódba kapcsolt. „Hibának” nevezte a hirdetést, és bocsánatot kért, amiért az „számos vásárlónk és alkalmazottunk érzéseit megbántotta”.
Bár az eredeti reklámot a törvény által előírt 18+ figyelmeztetéssel és az élelmiszerlánc üzenetével tették közzé, miszerint „képmutatás lenne, ha nem mesélnénk vásárlóink valódi családjairól”, a hirdetést levették, és egy konzervatívan öltözött, egy férfiból, egy nőből és három kisgyermekből álló család képével helyettesítették.
Elnézést kért a cégvezetés, de volt, aki kiállt az elvek mellett
A VkuszVill bocsánatkérését a vállalat alapítója, Andrej Krivenko és tizenegy felső vezető írta alá. Nem csatlakozott viszont a VkuszVill online tartalomért felelős vezetője, Roman Poljakov, aki nyilvánosan megvédte a Juma családjával készült hirdetést.
„A posztot nem hagyta jóvá a vezetőség, mert nem minden posztot vitatunk meg” – mondta Poljakov a Szabad Európának.
„Először pozitívan reagált a vezetőség, és ami még fontosabb, a közönség is. Az első nap több száz hálás kommentet kaptunk, és néhány negatívat. Csak később érte el a negatív kommentek száma a többezres szintet, mert olyanok is csatlakoztak a vitához, akik korábban nem követtek minket.”
Juma a Szabad Európa orosz szolgálatának és a Szibériai valóságok szerkesztőségnek adott interjújában elmondta: a családja „nevetett azon, hogy milyen nevetséges és gyáva” volt a VkuszVill bocsánatkérése.
„Nem csak közönséges gyűlölet”
A VkuszVill lépése nem volt teljesen váratlan, mesélte Juma, de a valós visszhang, amellyel a családja találkozott, igen.
„Ez nem csak sértegetésekben megnyilvánuló közönséges gyűlölet volt. Valódi fenyegetések voltak – mondta, és a legrosszabbnak az Alina nyolcéves lánya elleni fenyegetéseket nevezte. – A címünket és minden elérhetőségünket kiszivárogtatták szélsőséges szervezeteknek. Fizikai erőszakkal fenyegettek bennünket.”
Orosz feministák és más aktivisták az elmúlt években hasonló online zaklatásra panaszkodtak a szociálisan konzervatív patriarchális fórumok követőitől, ahol közzéteszik a privát elérhetőségeiket. Vlagyiszlav Pozdnyakov, az egyik ilyen, Férfiállam nevű fórum alapítója februárban azt írta a Telegramon, hogy „a feministák és az LMBT bioszemét”, és hogy „nincs helyük a normális emberek között”.
Juma számára nem ismeretlen az oroszországi LMBT-közösség tagjai által megélt intolerancia.
Azután lett belőle LMBT-aktivista, hogy az ország parlamentje 2013-ban elfogadta a vitatott és homofób „melegpropaganda-törvényt”. Ez gyakorlatilag megtiltja „a nem hagyományos szexuális kapcsolatok népszerűsítését kiskorúak számára”.
A törvény elfogadása nyomán megnőtt a saját nemükhöz vonzódó emberek elleni erőszak. Jogvédő szervezetek bíráltak a törvényt, mert az gyakorlatilag megtiltja az LMBT-életmódhoz akár csak lazán kapcsolódó információk terjesztését is.
Miközben betiltották az erőszakkal szembenéző LMBT fiataloknak tanácsokat adó, a Children-404-hez hasonló csoportokat, Juma pszichológiai tanácsadásba kezdett, és a dél-oroszországi Csecsenföldön meginduló „melegtisztogatás” sújtotta és az üldöztetéssel szembenéző lakosokat kezdete el segíteni.
Millával együtt önkéntes munkát vállalt Oroszország egyetlen LMBT-filmfesztiválján, a Side by Side-on és más LMBT-barát rendezvényeken is. „Aktivizmusom során rengeteg megtört, szörnyen magányos, megvert, üldözött embert láttam” – mondta Juma a Szabad Európának, megjegyezve, hogy gyakran az áldozatok családjai a felelősek a szenvedésért.
„Ez szörnyű, ennek nem kéne így lennie – mondta. – A családunkban mindenki egyetért ezzel, ezért mindenki önként fektetett időt a VkuszVilla hirdetésébe.”
„A mi szeretetünk ugyanolyan értékes”
Miután elkezdtek özönleni az online fenyegetések, a család számára nem maradt lehetőség Oroszországban élni. „Megértettem, hogy ezek már nem trollok és botok, és hogy Oroszországban nem kerülhetjük el az erőszakot – mondta Juma. – Az interneten tett megjegyzések a nyomásnak csak egy kis részét teszik ki.”
A törvénysértésekre utaló megjegyzések és az a vád, hogy Jumaék „kárt okoztak egy gyermeknek”, ráébresztette a családot, hogy további bajokra lehet számítani. „Nem vártam meg, hogy behívjanak a rendőrségre” – mondta Juma.
„Nagyon gyorsan összecsomagoltunk, és aznap, amikor megtudtuk, hogy a család személyes adatait kiszivárogtatták, biztonságos helyre távoztunk.”
Miután a család közel egy hónapig Moszkvában húzta meg magát barátoknál, a spanyolországi Barcelonába utazott. „Itt nem kell titkolnunk a boldogságunkat, hogy egy család vagyunk – mondta Juma új otthonában. – Kszjusának és Alinának nem kell titkolnia a kapcsolatát, és a legkisebbiknek (Alina nyolcéves lányának) nem kell hazudnia a családjáról az iskolában.”
Juma még nem döntötte el, mi lesz a következő lépés, de nem tervezi, hogy a közeljövőben visszamegy Oroszországba. Nem is bánja, azt mondja, hogy a családja története még messze nem ért véget.
„A legfontosabb dolog megtörtént, ezen már nem lehet változtatni” – mondta Juma a reklámról és annak utóhatásairól.
„Megmutattak minket olyannak, amilyenek vagyunk, más családokkal együtt. Beszéltünk arról, hogy mit szeretünk enni, ki főz, hogyan választjuk ki a termékeket. Mi csak egy család vagyunk. Ostobaság mindent a nemi szervekre redukálni. Ugyanúgy szeretünk, ahogy mások is szeretnek. A mi szeretetünk ugyanolyan értékes. És ezt mindenki hallotta.”
