Hideg telek, perzselő nyarak, végtelen tajgaerdők – és a világ legkiterjedtebb erdőtüzei. A szibériai Jakutföld erdői az idén talán minden eddiginél jobban égtek. Most elmagyarázzuk, miért számít ez a más országokban élőknek is.
Csontig hatoló fagy télen, sarkvidéki tajgaerdők, ameddig a szem ellát, az eget eltakaró szúnyogfelhők, hatalmas gyémánt-, arany- és egyéb ásványkincs-lelőhelyek.
A Jakutföld néven ismert hatalmas szibériai régiót jellemző listához idén még egy dolgot hozzáadhatunk: a világ legnagyobb erdőtüzeinek helyszíne.
Az Egyesült Államokban, Kaliforniában az idei szezonban a legnagyobb pusztítást okozó tűzvész, az úgynevezett Dixie Fire közel háromezer négyzetkilométeren égett – körülbelül akkora területen, mint Luxemburg.
Jakutföldön a tajgát perzselő tüzek összterülete a nyári szezonban ennek tízszerese volt.
De ez még nem minden: a Greenpeace környezetvédelmi csoport augusztus 16-i közlése szerint idén több mint 170 000 négyzetkilométernyi erdő égett le Oroszország-szerte – ezzel a 2021-es tüzek az elmúlt évtized, de valószínűleg minden idők legsúlyosabb tüzei voltak. Akkora területről van szó, mint az Egyesült Államokban Florida szövetségi állam.
Az erdőtüzek időszaka még hetekig eltarthat.
Mekkorák a tüzek?
E sorok írásakor a jelentések szerint közel háromszáz erdő ég Oroszországban; a legsúlyosabbak – a terület és az érintett lakosság számát tekintve – a jakutföldiek; ez Argentína területének megfelelő régió.
Mivel a terület mintegy negyven százaléka az Északi-sarkkör felett található, a hivatalosan Szaha Köztársaságnak nevezett Jakutföld az évszakonkénti hőmérséklet-ingadozásokról híres: télen kemény fagyok vannak, nyáron nyomasztó lehet a hőség.
A terület nagy részét sűrű tajga borítja: nehéz, nedves tűlevelű erdők, amelyek a mocsaras permafrosztot övezik. Ennek felmelegedése külön veszélyt jelent (erről később). A hatalmas és jobbára lakatlan erdők szokatlanul nagy szúnyogok otthonai, és könnyen leégnek az évente ismétlődő erdőtűzidőszakban.
Ez az év más.
Augusztus 24-én a regionális Rendkívüli Helyzetek Minisztériumának (MCSSZ) adatai szerint mintegy 1300 négyzetkilométernyi terület égett.
Ez körülbelül felével több annál, mint július elején. Akkor a füsttakaró miatt a tisztviselők azt tanácsolták a főváros, Jakutszk mintegy háromszázezer lakosának, hogy tegyenek nedves törülközőket az ablakok és ajtók köré, hogy a füst a lehető legkevésbé szivárogjon be, és viseljenek maszkot, ha a szabadban vannak.
Mintegy 3800 kilométerrel nyugatabbra, az Urál hegységben fekvő Jekatyerinburg közelében a tűz füst- és lángcsóvákkal borított be egy főútvonalat, leállítva a forgalmat.
Tüzek tomboltak Karélia északnyugati régiójában, a Volga-vidék középső részén és másutt is.
A jakutföldi tüzek füstje olyan nagy volt, hogy a kutatók – először a történelemben – arról számoltak be, hogy az Északi-sarkig ért.
Az éghajlatváltozásról van szó?
Igen.
Észak-Szibériában az elmúlt években szokatlanul magas volt a nyári hőmérséklet.
2020 különösen brutális év volt, az átlag havi hőmérséklet több mint tíz Celsius-fokkal meghaladta az 1981–2010 közötti, 29 éves időszak átlagát. Júniusban az Északi-sarkkörön, a Jakutszktól mintegy 675 kilométerre északra fekvő Verhojanszkban az Északi-sarkvidéken valaha mért legmagasabb hőmérsékletet regisztrálták: 38,2 Celsius-fokot.
Az Amerikai Meteorológiai Társaság a világméretű klímaváltozásról szóló, augusztusban kiadott jelentésében azt írta, hogy a 2020-ban megnövekedett sarkvidéki és szibériai hőmérséklet „nagyon nagy pozitív hőmérsékleti anomália”.
„Kelet-Szibériában kiterjedt száraz anomáliát figyeltek meg abban a régióban, ahol hatalmas erdőtüzek és rekordhőhullám pusztított” – áll a jelentésben.
Egy többnemzetiségű tudóscsoport a Climate Change című folyóiratban júniusban megjelent cikkében arra a következtetésre jutott, hogy az elhúzódó szibériai hőség beköszönte szinte lehetetlen lett volna az ember okozta éghajlatváltozás nélkül.
Ezt a következtetést és annak az idei jakutföldi tüzekre gyakorolt hatását Aiszen Nyikolajev, a Szaha Köztársaság kormányzója is megerősítette.
A régió „a XIX. század vége óta a legszárazabb és legforróbb nyárral nézett szembe” – mondta egy július 21-i televíziós interjúban.
„A példátlan szót az idén gyakran használják, főleg a klímaváltozásról szóló legutóbbi jelentéssel kapcsolatban” – mondta Grigorij Kukszin, a Greenpeace oroszországi szervezete erdőtüzekkel foglalkozó részlegének vezetője egy nyilatkozatban.
„Természetesen a tüzek és az éghajlat összefügg. A példátlanul nagy kiterjedésű tűzvészek részben a klímaváltozás következményei, részben pedig maguk a tüzek is elősegítik a klímaváltozást.”
Mit mond a Kreml?
A Kreml éveken át lekicsinyelte a klímatudomány eredményeit és az éghajlatváltozás fenyegető veszélyeit.
2018-ban egy moszkvai nemzetközi üzleti fórumon Vlagyimir Putyin elnök megkérdőjelezte az ember okozta éghajlatváltozás mögött álló tudományos érveket. Azt mondta, hogy „globális jellegű változásokkal, kozmikus változásokkal, a galaxisban történő valamilyen láthatatlan mozgással” lehet magyarázni.
A Kreml fontosnak tartotta, hogy kihangsúlyozza a lehetséges pozitív hatásokat, különösen Oroszország egykor jéggel borított sarkvidéki régióban. Az olvadó jég nagyobb hozzáférést jelent a hajózási útvonalakhoz és megkönnyíti az olaj, a gáz és más ásványi anyagok utáni kutatást a szárazföldön és a tengerfenéken.
Egyes tisztviselők azt jósolták, hogy az ország mezőgazdasági termelése növekedhet, mivel az erdők a változó éghajlat miatt észak felé húzódnak, és a permafroszt szántófölddé válik.
Putyin retorikája változni kezdett
A múlt hónapban a vezető tisztviselőkkel tartott videokonferencián az elnök kifejezetten az idén Oroszországban bekövetkezett természeti katasztrófák növekvő számára összpontosított.
„Mindez nagyrészt az éghajlatváltozással függ össze – globálisan és hazánkban egyaránt” – idézték a szavait.
Egy héttel később a szibériai erdőtüzeket emelte ki, „példátlannak” nevezve azokat. A Szibéria déli részét sújtó szokatlan árvizekre is kitért. Ezek miatt rövid időre lezártak egy hidat, amelyen a transzszibériai vasútvonal halad át.
Az orosz tisztviselők arra is figyelmeztettek, hogy a permafroszt olvadásával az Északi-sarkvidék infrastruktúrája is veszélybe kerülhet: megrepedhetnek az olajvezetékek vagy a lakóházak az alapjuk megsüllyedése miatt.
Az idei éves Közvetlen vonal elnöki betelefonálós műsor idején, amikor az orosz átlagemberek úgymond „cenzúrázatlan kérdéseket” tehetnek fel közvetlenül Putyinnak, az elnök egyértelmű nyilatkozatot tett az éghajlatváltozással kapcsolatos tudományos kutatásokról.
„Ez az egyik legsürgetőbb és legvitatottabb téma az éghajlatváltozással és a globális felmelegedéssel kapcsolatban”– mondta. – Sokan okkal hiszik, hogy ez elsősorban az emberi tevékenységgel, a légkörbe kibocsátott szennyező anyagokkal, főként a szén-dioxid-kibocsátással függ össze.”
„Lehet ez jó vagy rossz, de mindenképpen mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy minimalizáljuk hozzájárulásunkat a globális szférában és általában a világegyetemben bekövetkező fejleményekhez” – mondta.
Oroszország 2019-ben aláírta a párizsi klímaegyezményt, de szakértők szerint Moszkva célja – hogy 2030-ra az 1990-es szint harminc százalékára csökkentse az üvegházhatású gázok kibocsátását –, különösen az EU céljaival összehasonlítva „kritikusan alacsony”.
Környezetvédő csoportok szerint az erdőtüzek ügyében a Kremlnek és a helyi önkormányzatoknak sokkal gyorsabban érezhető lépéseket kellene tenniük. Ezek közé tartozik a sokak által katasztrofálisnak nevezett döntés felülvizsgálata, miszerint feloszlatják a tűzfigyelő szövetségi légi hálózatot, helyette a regionális hatóságokra bízzák a repülőgépeket és más eszközöket.
„Intézkedéseket kell hozni az erdővédelem megerősítésére, az önkéntes erdőtűzoltók mozgalmának létrehozására, az égetéssel kapcsolatos mező- és erdőgazdálkodási gyakorlat megszüntetésére, a mindenféle tüzekkel kapcsolatos felelősségi rendszer kidolgozására, a valódi tűzvédelmi és erdei munkától időt elvonó, az erdészeket sújtó bürokratikus terhek jelentős enyhítésére” – mondta a Greenpeace. (Érdekes módon a környezetvédők a világ más országaiban támogatják az őshonos közösségek által gyakorolt kontrollált égetéseket.)
Lehet, hogy még ennél is rosszabb lesz?
Egyes becslések szerint a jakutföldi tüzek már közel nyolcszázmillió tonna szén-dioxidot juttattak a légkörbe.
A nagyobb, forróbb és vadabb erdőtüzek – és a gyakoribb aszályok vagy árvizek – a legkézzelfoghatóbb veszélyek, amelyekkel Oroszország szembesülhet, ha továbbra is kontroll nélkül emelkedik a globális átlaghőmérséklet.
A permafroszt gyors és kiterjedt olvadása is jelentős fordulópont lehet.
Az éghajlatváltozással kapcsolatos kutatási eredményeket értékelő ENSZ-szervezet, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) jelentése szerint az oroszországi és más sarkvidéki régiókban a permafroszt 2050-re felolvadhat, ami jelentős szén-dioxid- és metánkibocsátáshoz vezethet, „és ez tovább súlyosbíthatja az éghajlatváltozást”. (Az IPCC-jelentés külön kitért a metánkibocsátás visszafogásának fontosságára, mivel ez gyorsabban érzékelhető eredményt hozhat.)
Bár a szén-dioxid problémát jelent, a metán sokkal aggasztóbb a tudósok számára.
Az Európai Bizottság klímafelügyelő ügynöksége, a Copernicus Atmosphere Monitoring Service becslése szerint 2020-ban rekordmennyiségű, 540 millió tonna szén-dioxid szabadult fel a Szibériában és más sarkvidéki régiókban a pusztító tüzek következtében.
Mi van azzal az elképzeléssel, hogy a felmelegedő éghajlat fellendíti az orosz mezőgazdaságot, mivel több szántóföld áll majd rendelkezésre?
Ennek a másik oldala az, hogy gyakoribbá és pusztítóbbá válhatnak az aszályok Oroszország hagyományos kenyértermő régióiban, amelyek nyomán visszaeshet az olyan alapvető gabonafélék termelése, mint a búza és a kukorica. A kártevők pedig egyre komolyabb problémát jelenthetnek majd azokban a régiókban, ahol visszahúzódnak az erdők, vagy a gazdák erdőirtással jutnak termőföldekhez.
