Hetek óta tüntetnek egészségügyi dolgozók Lengyelországban, átfogó reformokat követelve az ellátórendszer összeomlásának megakadályozása érdekében.
Mariusz Strug, Chorzów kórházának egyik ápolója arról beszélt az AP amerikai hírügynökségnek, hogy egyértelműen látja a betegek szemében a félelmet, amikor egy pap érkezik a Covid-osztályra, hogy feladja valakinek az utolsó kenetet. Mint mondta, kollégáival próbálják megnyugtatni a pácienseket, de az intézménynek nincsenek pszichológusai, akik segítenének az ezzel kapcsolatos szorongás leküzdésében.
„Az emberek hozzánk fordulnak, és valamiféle csodát várnak tőlünk” – jelentette ki, hozzátéve, hogy komoly munkaerőhiány van a szektorban, emiatt általános a dolgozók túlhajszoltsága.
A férfi egyike azoknak az egészségügyi dolgozóknak, akik már csaknem két hete demonstrálnak folyamatosan a miniszterelnöki hivatal előtt Varsóban. A tüntető ápolók, orvosok, mentősofőrök átfogó reformokat sürgetnek, mondván, ezek elkerülhetetlenek az ellátórendszer összeomlásának megakadályozása érdekében.
„A koronavírus-járvány megmutatta, hogy milyen rossz állapotban van az egészségügyi rendszer. Ez az utolsó esély tenni valamit, mielőtt túl késő lesz. Máskülönben nem tudjuk elkerülni a válságot öt-tíz éven belül” – hangsúlyozta Gilbert Kolbe ápoló, a mozgalom szóvivője.
Súlyos forráshiány
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) jelentése szerint az Európai Unió tagállamai közül Lengyelországban az egyik legalacsonyabb a praktizáló orvosok aránya, ezer emberre mindössze 2,4 jut, szemben a németországi 4,5-del. Emellett Lengyelországban ezer lakosra 5 ápoló jut, míg az EU-s átlag 8, a német adat pedig 14.
A lengyel egészségügyi szektor évtizedek óta egyre jelentősebb forráshiánnyal küzd, s a helyzetet egyik kormány sem kezelte megfelelően a szakértők szerint. Az állapotokat súlyosbítja, hogy a 2004-es EU-csatlakozást követően orvosok és ápolók ezrei költöztek a kontinens nyugati vagy északi részére a magasabb fizetések miatt.
Az országban maradók egy jelentős része pedig mára magánegészségügyi intézményekben vállalt munkát, így az állami kórházakban egyre kevesebb ember jut egyre több betegre – mutatott rá Kolbe, aki maga is ezt az utat járta be.
Kiemelte: évente átlagosan mintegy 5500 ember végez ápolóként Lengyelországban, közülük azonban csak olyan 2500-an mennek dolgozni az állami egészségügybe.
Folyamatos kimerültség
Egyes tüntetők elsősorban a kimerültségre panaszkodnak, aláhúzva, hogy az alacsony bérek miatt kénytelenek több állást is vállalni.
Alicja Krakowiecka, a czestochowai kórház 56 éves ápolónője elmondta, hogy náluk a járvány csúcspontjának idején nem volt ritka, hogy az éjszakás nővér lebetegedése miatt 24 órás ügyeletre osztották be, s ezalatt egyedül kellett ellátnia az osztály harminc betegét. Majd ahelyett, hogy az ezután neki járó két szabadnapot megkapta volna, másnap este már ismét dolgoznia kellett.
A demonstráció szeptember 11-én kezdődött, ekkor emberek tízezrei utaztak a fővárosba az ország minden szegletéből, és sokan azóta is ott sátraznak az épület előtt.
A résztvevőket sokkolta, amikor előző hétvégén egy 94 éves férfi tőlük néhány méterre öngyilkosságot követett el, miközben sajtótájékoztatót tartottak, nem sokkal azután, hogy megállt velük beszélgetni és cukorkákat osztogatni. Azóta néma tüntetés zajlik, nem tartanak sajtókonferenciákat.
Mateusz Morawiecki kormányfő kedden bejelentette, hogy idén egymilliárd zlotyt (nagyjából 78 milliárd forintot) különítenek el az egészségügyi dolgozók béremelésére és az oktatás fejlesztésére. Adam Niedzielski egészségügyi miniszter pedig másnap közölte, hogy a mentősök fizetését is megemelik.
A demonstrálók azonban a bejelentett intézkedéseket nem tartják kielégítőnek, szerintük további tárgyalásokra van szükség a kormánnyal.
„Folyékonyan beszélek két idegen nyelven, azt hiszem, hogy tudnék munkát találni külföldön. De nem szeretnék elmenni, azt szeretném, ha kedvező irányba változnának a dolgok” – mondta Kamila Masłowska orvostanhallgató az AP tudósítójának a helyszínen.
