Nem csak a DK hirdeti, hogy „kékbe borult az ország”, a közvélekedés is ez. Valóban a DK állíthatja a legtöbb jelöltet, és Dobrev Klára magabiztosan nyerte a miniszterelnök-jelöltek versenyét. De ha az eredmények mögé nézünk, láthatjuk, hogy a második fordulóra feláll ellene két vetélytársa. Ráadásul pártja és az ő szavazatvonzó, táborbővítő lehetőségei is korlátosak.
Gólerősség
Az eredményeket két fontos körülmény árnyalja. A megszerzett pozíciók jelentős része csak részben a választói akarat eredménye, sok az előzetes pártközi egyeztetéseken dőlt el. (Itt nem elsősorban az egyindulóssá szűkített körzetekre gondolunk. Ha a két nagy szövetkezett egy induló mögött, a kicsik jelöltjének kevesebb esélye volt.) Vagyis a sok induló – és ebből következően relatíve sok nyertes –, bár választáson erősíttetett meg, de nem a párt érdeme, hanem a tárgyalóié. Ebben a „nulladik fordulóban”, mint korábban írtuk, rosszul szerepelt a Momentum, és népszerűségéhez képest több „pole-pozíciót” fogott az MSZP.
De egy párt valós erejéről, mozgósító képességéről inkább az tanúskodik, hogy jelöltállításai hány százalékát tudta realizálni, mennyit tudott belőlük előválasztási mandátumra váltani. Ebben már nem áll olyan jól a nyertesnek vélt DK vagy a Jobbik, és az MSZP sem.
Két táblázatunk eleve csak olyan körzetekkel számol, amelyekben van valamennyi esély 2022-ben legyőzni a Fideszt. Az előválasztási éremtáblán persze számolják a csornai körzetben indulót is, de az ellenzéki szavazó szempontjából lényegtelen, hogy ott ki képviseli őt, hiszen úgysem nyer.
Azért is hanyagoljuk az ellenzék számára reménytelennek tűnő körzeteket, mert amióta a Fidesz-parlament bevezette a győzteskompenzációt, a vesztes indulóra leadott szavazatok egy része is a győztest (ezekben a körzetekben tehát a Fideszt) erősíti majd. Régebben azok mind a vesztes jelölőszervezet szavazataihoz adódtak, és listás szavazatokat eredményezhettek. Ma ez kevésbé van így: az első és második helyezett közti szavazatkülönbség a győztes pártjához kerül.
A táblázatokon látszik, hogy bár abszolút értékben a DK-nak és a Jobbiknak lett a legtöbb jelöltje, de azokat a DK csak hetven, a Jobbik pedig csak hatvan százalékban tudta realizálni. Ugyanakkor a Momentum és a Párbeszéd 83 százalékban váltotta gólra a helyzeteit.
Az általunk vizsgált 63 körzetből 42 ráadásul billegő, tehát akár a Fidesz is megnyerheti őket.
Még árulkodóbb a biztosan nyerhető körzetek vizsgálata. A 21 ilyen körzetből a DK 11 helyen tudott nyerésre esélyes jelöltet állítani, amiből mindössze öt tudott nyerni. Tényleg csak az olyan nyerésre esélyeseket számoltuk, mint Gy. Németh Erzsébet, nem számoltuk bele a 11-be például a Csongrád 1-ben, Szegeden induló Binszki Józsefet.
A DK tehát itt, ahol az előválasztási nyertes majdnem biztos, hogy parlamenti mandátumhoz is jut, mindössze 45 százalékban volt eredményes. Ugyanakkor a Momentum a hét, általunk esélyesnek ítélt pozíciójából ötöt „be is rúgott”, vagyis 71 százalékos az eredményessége. A Párbeszédé száz, a Jobbiké csak 33 százalék.
A DK érdeme viszont, hogy neki a legkiegyensúlyozottabb a társadalmi bázisa: minden településtípusban nyerni tudott.
Nem sikerül áttörni a Gyurcsány-plafont
A másik, a jövőbeli lehetőségeket mutató tény, hogy a DK Budapesten vesztes: elbukott Komáromi Zoltán, Kálmán Olga, Gy. Németh Erzsébet és Molnár Gyula is (Oláh Lajost is megszorongatta a momentumos Tompos Márton).
Mindez azért érdekes, mert a DK elbukott körzetei mind budaiak. Ez 2018-ig masszívan jobboldali környék volt, akkor döbbent meg mindenki, amikor Bauer Tamás majdnem megverte fideszes ellenfelét. Csakhogy Buda nem vált Gyurcsány-hívővé, csak Fidesz-ellenessé. Amint valós és nem-fideszes alternatíva mutatkozott, nem a DK-s (MSZP-s jelölt nem is volt) jelöltre szavaztak. Még akkor sem, ha a másik jelölt sokkal baloldalibb, mint a DK, lásd Tordai Bence.
Ez azt mutatja, hogy a DK hiába van jelen érzékelhetően a Fidesz legyőzéséhez kulcsfontosságú kistelepüléseken (ellentétben a Momentummal, az MSZP-vel vagy Karácsony Gergellyel), szavazatszerző képessége korlátozott.
Mi a becslésünkhöz felhasználtuk az egyik párt, illetve egy független elemzőkből álló csoport becslését: utóbbi a két ’19-es választás (az önkormányzati és az EP) eredményeivel is számolt. Ezekhez képest mi még figyelembe vettünk olyan szempontokat is, hogy például a Fidesz korábbi jelöltje mennyire gyengítette meg az adott körzetben pártja esélyeit (lásd Boldog István); mennyire tűnik erősnek az ellenzéki jelölt; mely pártok álltak be mögé.
Itt található előrejelzésünkben kiválasztottuk azt a 63 körzetet a 106-ból, amelyekben valamekkora esélyt látunk arra, hogy az ellenzék 2022 tavaszán legyőzheti a Fideszt.
Ennek nyomán 21 olyan körzetet azonosítottunk, amelyet az ellenzéknek nagy esélye van elhoznia, és ezeket el is kell, ha játékban akar maradni.
Ezenkívül 42 körzetet csatatérnek minősítettünk, ezek a billegő körzetek, ahol mind a Fidesznek, mind az ellenzéknek van esélye.
Nem foglalkoztunk az ellenzék számára nyerhetetlennek ítélt körzetekkel, tehát például hiába volt egyedüli ellenzéki induló Somogy 3. evk-ban a jobbikos olimpikon, Steinmetz Ádám, ő és körzete nem szerepel térképünkön.
Van, ahol egy esélyesre szűkítettük a jóslatunkat, van, ahol kettőre (a Hadházy–Tóth-összecsapást nyáron kétesélyesnek ítéltük), van, ahol több ellenzékit is esélyesnek ítéltünk (például Budapest VIIII. kerületében).
Következő cikkünkben a miniszterelnök-jelölti versenyt értékeljük.
Mondja el véleményét a Szabad Európáról ebben a rövid kérdőívben: https://bit.ly/szabadeuropa-kerdoiv
Köszönjük!
