Bár Kína ellentmondásos Egy övezet, egy út kezdeményezésének (BRI) csővezetékei, útjai és infrastrukturális projektjei (amelyek útján Peking világszerte ki akarja terjeszteni a befolyását) kapták eddig a legtöbb figyelmet, egy új könyv a projekt digitális oldalára összpontosít, ami a jövő gazdaságait is átformálhatja.
Kína és az Egyesült Államok digitális csatákat vív a hálózatokért és rendszerekért. A fő hadszíntér a fejlődő világban lesz majd – írja új könyvében Jonathan Hillman.
A Pakisztánt és Dzsibutit összekötő tervezett kínai tenger alatti kábeltől a szerbiai Safe City biztonsági kezdeményezésen át a nyugat-kínai ujgurok és más muzulmánok ellen bevetett arcfelismerő szoftverig a szerző, Jonathan Hillman körbevezeti az olvasót az új harcmezőn, egyben feltérképezi az eredetét, és megmutatja, hogy alakul a verseny.
„Az amerikai–kínai technológiai versenynek még csak az első fázisát láttuk, és ez eddig leginkább a fejlett országokra összpontosult – mondta Hillman, a The Digital Silk Road (A digitális selyemút) című könyv szerzője a Szabad Európának. – Az igazi verseny a fejlődő világban fog lejátszódni.”
Hillman – a washingtoni székhelyű Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja Újrakapcsolódás Ázsiához Projekjének igazgatója és elemző – azt mondta: „Láthatatlan, de mindenütt jelen van. Még a hagyományos infrastrukturális projektek is rendelkeznek digitális komponenssel.”
Az 5G-től kezdve a mesterséges intelligenciával ellátott megfigyelőrendszereken át az üvegszálas kábelekig Peking és Washington a jövő hálózatai feletti ellenőrzésért küzd. Ahogy Hillman írja könyvében, „megkezdődtek a hálózati háborúk”.
„Ez egy komplex pillanat, a verseny pedig még összetettebb” – tette hozzá.
„Láthatatlan, de mindenütt jelen van”
Augusztusban a Huawei kínai kommunikációs óriáscég és egy kis amerikai vállalkozó közötti többéves jogi küzdelem amerikai szövetségi bíróság elé került. A vállalkozó azt állította, hogy a Huawei ellopta a technológiáját és nyomást gyakorolt rá, hogy hozzon létre egy digitális kiskaput, amely hozzáférést engedett volna egy pakisztáni bűnüldözési projekthez.
Amerikai tisztviselők már régóta aggasztónak találják a Huawei ténykedését és azt, hogy a kínai hatóságok arra használhatják a berendezéseit, hogy kémkedjenek az azokat telepítő országok után, bár ezt a Huawei többször is tagadta.
A Business Efficiency Solutions nevű cég keresetében viszont azt állította, hogy a Huawei olyan rendszer felállítására kényszerítette, amely a kínai vállalat számára hozzáférést biztosít a pakisztáni polgárok és kormányzati tisztviselők bizalmas információihoz a kínai támogatású Safe City megfigyelési projekten keresztül, amelyet Lahorban, az ország második legnagyobb városában telepítenek.
A per még tart. Az epizód – bár nem túl jelentős – rávilágít a cégek, az új technológiák és a nemzeti érdekek összefonódása közepette egyre intenzívebbé váló kínai–amerikai rivalizálásra.
A geopolitikai ambíciók és az újabb generációs technológiák e bonyolult szövevényének kibogozása az október 19-én megjelent könyv célja.
Hálózati háborúk
Sok forog kockán, miközben Kína digitális selyemútja Latin-Amerikától Dél-Ázsiáig terjeszkedik az egész világon.
Peking digitális dominanciára való törekvését a felső vezetés forszírozza. Hszi Csin-ping kínai elnök azt szorgalmazta, hogy országa 2025-re váljon a fejlett ipar fellegvárává, 2035-re legyen vezető az új technológiai szabványok terén, 2050-re pedig legyen szuperhatalom.
E célok elérése érdekében Hszi arra ösztönözte a kínai vállalatokat, hogy nagymértékben fektessenek be a digitális infrastruktúrába Kínán belül, és az Egy övezet, egy út égisze alatt még több terméküket juttassák el külföldre.
Ebben az értelemben ez a harc a holnap piacaiért folyik.
Kína sikere kereskedelmi és stratégiai előnyökkel járna az ország számára, és lehetővé tenné Pekingnek, hogy kézben tartsa a globális pénzügyek, a kommunikáció és az adatáramlás irányítását. Ezeket a szférákat úgy formálhatná át, hogy jobban megfeleljenek geopolitikai érdekeinek. Ezeket az előnyöket jelenleg az Egyesült Államok élvezi.
Hillman könyvének központi része annak vizsgálata, hogy Washington hogyan segítette elő Kína technológiai nagyhatalommá válását, mivel úgy vélte, hogy a technológia szerepet játszhat az információáramlás nyitva tartásában és a demokrácia felé való kínai átmenet elősegítésében.
„Volt ez a túlzott optimizmus a technológiával kapcsolatban, és az a feltételezés, hogy az összeköttetés és a technológia elterjedése segít majd a szabadság terjesztésében – mondta Hillman. – De a technológia eszköz, és mint láttuk, elnyomásra és az autoriter hatalom támogatására is használható.”
A Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának 2019-es jelentése szerint a Huawei Safe City megállapodásainak 71 százalékát olyan országokkal kötötték, amelyek emberi jogi gyakorlata megkérdőjelezhető.
Változó harcmező
A kínai vállalatok az elmúlt években gyorsan terjeszkedtek, nagyobb piaci részesedést szerezve azzal, hogy termékeiket és szolgáltatásaikat alacsonyabb áron kínálják és kevesebb felügyelet mellett tudnak működni, mint nyugati versenytársaik.
Közép-Ázsiában a kínai technológiai vállalatok kiemelkedő pozícióba kerültek.
A Huawei 2019-ben egymilliárd dolláros üzletet kötött Üzbegisztánnal egy nagyszabású forgalomfigyelő rendszer kiépítésére, a Hikvision pedig, amely az ujgurok megfigyelésére alkalmas arcfelismerő szoftvert fejlesztett ki, jelentős beszállítója a kazahsztáni városoknak.
A 2019-ben Kirgizisztán fővárosában, Biskekben megnyitott rendőrségi parancsnoki központ szintén kínai cégekhez fordult és tőlük szerzett be arcfelismerő kamerákat.
Oroszország is óvatosan kooperál a Huaweijel az 5G-s távközlési hálózatok kiépítésében, mivel a Kreml elismeri, hogy saját erőből nem képes csúcsminőségű 5G-s technológia létrehozására. A lépés nemcsak az orosz piacon erősíti a kínai vállalat pozícióját, hanem javítja a többi feltörekvő piacért folytatott harcban is.
Ahogy Hillman könyvében megjegyzi, a technológiai verseny még a kezdeti szakaszban van. Az elkövetkező években drámai változásokra kerülhet sor a politikai események alakulása és az új technológiák fejlődésének függvényében.
A nyugati politikai körökben egykoron nagyágyúnak tekintett Huaweit megroggyantotta az Egyesült Államok által vezetett diplomáciai kampány és a szankciók. Mindez arra kényszerítette a kínai céget, hogy új üzletágakkal kísérletezzen, feladjon külföldi pozíciókat és újraépítsen egy, az Egyesült Államoktól független ellátási láncot.
Augusztusban a Huawei bejelentette, hogy bevételei 29 százalékkal csökkentek 2021 első félévében, a cégelnök szerint a vállalat „célja a túlélés”.
Az Egyesült Államok, az Európai Unió, India és Japán közben az új Selyemút alternatívájának kidolgozására törekszik, és nagy hangsúlyt fektet a digitális infrastruktúrára, bár ezek a kezdeményezések még csak kezdeti szakaszban vannak.
Hillman szerint az Egyesült Államok számára az egyik legnagyobb kihívás a Kínával folytatott globális digitális verseny.
Eddig az amerikai intézkedések többsége olyan – Hillman által defenzívnek nevezett – intézkedés volt, mint például a szankciók és az exportkorlátozás. A jövőben az Egyesült Államoknak offenzív lépésekkel is elő kell majd rukkolnia, például új technológiák kifejlesztésével és az információhoz való hozzáférés kiterjesztésével.
„Fennáll a veszélye annak, hogy csak kritizáljuk, amit Kína tesz, anélkül hogy hiteles alternatívát kínálnánk – mondta. – Azon kell agyalnunk, hogyan versenyezzünk, nem csak bírálni kell.”
