Bár a világ országainak túlnyomó többsége ígéretet tett az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére, ezek a vállalások messze nem elégségesek a klímaválság elkerüléséhez – írta friss jelentésében az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP).
Miközben pár nap múlva megkezdődik a világszervezet Glasgow-ban tartandó, 26. klímakonferenciája, többtucatnyi ország még mindig nem aktualizálta kötelezettségvállalását, ahogyan azt a 2015-ös Párizsi Klímaegyezmény értelmében tennie kellene.
A világ teljes kibocsátásának mintegy nyolcvan százalékáért felelős G20-államok közül mindössze hat fokozta eddigi klímacéljait. Hat másik – Ausztrália, Brazília, Dél-Korea, az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó – pedig még az eredeti vállalásait sem teljesítette.
Tudósok szerint a globális átlaghőmérséklet már mostanra 1,2 Celsius-fokkal meghaladja az iparosodás előtti szintet. A nemzetközi közösség jelenlegi vállalásai pedig még akkor sem tudnák a kritikus 1,5 Celsius-fok alatt tartani ennek mértékét, ha maradéktalanul betartanák őket.
Az új kötelezettségvállalások csupán további 7,5 százalékkal szorítanák le a kibocsátási szintet 2030-ig, miközben 55 százalékra lenne szükség. A jelenleg érvényes célkitűzések mellett a bolygó továbbra is melegedni fog a 2,7 Celsius-fokos mértékig – figyelmeztettek a jelentés készítői.
Folyamatos halogatás
Inger Andersen, az UNEP igazgatója elismerte a világ államainak erőfeszítéseit, ugyanakkor úgy vélekedett, hogy ezek nem voltak kellően ambiciózusak. „Sokuk halogat, pedig már valódi cselekvésre lenne szükségünk újabb és újabb ígéretek helyett” – mondta.
Az ENSZ Környezetvédelmi Programja szerint a következő nyolc évben felére kellene csökkenteni a jelenlegi kibocsátást ahhoz, hogy tartani lehessen a 1,5 Celsius-fokos határértéket.
„Közel sem vagyunk ott, ahol lenni szeretnénk. Optimisták akarunk lenni, és azt mondani, hogy az ablak még nyitva áll, azonban már nagyon gyorsan zárul. A valóság az, hogy még ebben az évtizedben lépni kell” – fogalmazott Andersen.
A világ legnagyobb szennyezői közül három, az Egyesült Államok, az Európai Unió és India vállalta, hogy 2030-ig mérsékli károsanyag-kibocsátását. Kínának azonban nincs erre vonatkozó terve, épp ellenkezőleg, számításai szerint ekkoriban tetőzik majd a kibocsátása, és csak 2060-ra fogja leszorítani az úgynevezett karbonsemlegesség szintjére.
„Nagy a kudarc kockázata”
António Guterres ENSZ-főtitkár szeptemberben minden felet felelősségvállalásra szólított fel, ugyanakkor úgy vélekedett, hogy a mostani klímacsúcs esetében „nagy a kudarc kockázata”.
A szakértők szerint a karbonsemlegesség elérése kulcsfontosságú a klímaváltozás legsúlyosabb hatásainak megelőzése érdekében. Ez azt az állapotot jelenti, amikor megvalósul az egyensúly a kibocsátott szén-dioxid, illetve a légkörből kivont és szénelnyelőkben tárolt szén-dioxid mennyisége között.
Kína messze a világ legnagyobb szén-dioxid-kibocsátója. A távol-keleti óriást az Egyesült Államok, az Európai Unió, India, Oroszország és Japán követi, azonban a kisebb országok intézkedései sem elhanyagolhatók. Washington és Peking feszült viszonyuk ellenére tavasszal abban állapodott meg, hogy együtt fognak működni a klímaválság elleni küzdelemben.
A klímakatasztrófa következményei valószínűleg legsúlyosabban a fejlődő országokat fogják érinteni, annak ellenére hogy ők alig járultak hozzá a kialakulásához. Az UNEP igazgatója szerint ezért is lenne rendkívül fontos számukra a fejlett világ szolidaritási támogatása.
Andersen leszögezte: a világnak teljesen meg kell újítania az energetikai és a közlekedési szektort, de ehhez már alapvetően rendelkezésre állnak a szükséges technológiák. Emellett figyelmeztetett, hogy gyors cselekvés híján egyre gyakoribbak lesznek a szélsőséges időjárási körülmények.
