Zlatko Kokanović egy Nyugat-Szerbiában fekvő idilli környék epicentrumában él. Itt akarnak a befektetők alagutat ásni, kőfejtőt nyitni és létrehozni Európa legnagyobb lítiumbányáját. Az állatorvosnak tanult gazdálkodót nem érdekli az a közel ezer állás, amelyet az angol–ausztrál fémipari és bányászati óriáscég, a Rio Tinto ígér.
A 45 éves, ötgyermekes családapa egyszerűen meg akarja tartani az otthonát a termékeny Jadar-völgyben. Zlatko a Loznica közelében fekvő Gornje Nedeljice faluban él mintegy kétszáz szomszédjával.
„Az összes ingatlanom a bányaövezetben van, ahol hulladéklerakókat és egyéb infrastruktúrát akarnak létrehozni” – mondta Kokanović a Szabad Európa balkáni szolgálatának.
A Rio Tinto 2,4 milliárd dolláros terve az, hogy „Szerbiát a világ egyik legnagyobb lítiumkitermelőjévé tegye”.
A lágy, ezüstös – és az utóbbi időben dráguló fém – a világ növekvő elektromosautó-parkjának üzemeltetéséhez szükséges akkumulátorok kulcsfontosságú eleme. 2004-ben a Rio Sava helyi leányvállalata lítiumot fedezett fel egy új ásványban. Ezt a régió után jadaritnak nevezték el.
A Rio Tinto még mindig nem tette közzé a környezeti hatástanulmányt, amelyet a szerb hatóságok, illetve a közvélemény véleményezhetne, bár reméli, hogy jövőre megkezdheti a bánya építését, és 2026-ra üzembe is helyezheti.
A jadari bányaprojekt mintegy ötven háztartás, azaz ezer lakos áttelepítését teszi szükségessé Gornje Nedeljicében és két másik faluban, Slatinában és Brezjakban.
Még mintegy 330 telket kell kivásárolniuk a tulajdonosoktól, hogy helyet csináljanak a 250 hektáros föld alatti bányakomplexumnak.
„Nekem még mindig van házam és kertem. Vidéken élni és nem rendelkezni földdel olyan, mintha valaki levágná a karod és a lábad – mondja Kokanović. – Semmit nem tudsz csinálni.”
De vajon kihúzhatja-e a szőnyeget ez és néhány más, külföldi érdekeltségű vállalkozással kapcsolatos vita Aleksandar Vučić szerb elnök és kormánypártja alól a közelgő, döntő fontosságú választások előtt?
Az elkeseredett Kokanović tízezer helyi lakossal létrehozta a Loznica a Rio Tinto ellen nevű szervezetet, hogy megakadályozza a projektet.
Loznica, a mintegy nyolcvanezer lakosú város nincs egyedül.
A szerbiai közvélemény egyre nagyobb ellenszenvvel szemlél több kínai érdekeltségű vállalkozást is, köztük a Bor közelében egy hónapja megnyitott arany- és ezüstbányát, a Radinac településre vörös port okádó acélművet, valamint a Zrenjaninban tervezett gumiabroncsgyárat, amelynek építéséhez a vád szerint vietnámi „rabszolgamunkásokat” alkalmaznak.
Összefutnak a szálak
A múlt hónapban Belgrádban is heves tiltakozások törtek ki az ilyen külföldi érdekeltségű ipari projekteknek a szerbiai lakosokra gyakorolt lehetséges hatásai miatt.
Belgrád mellett más városokban is nagyobb tüntetések és közlekedési blokádok zajlottak: szerbek ezrei fejezték ki dühüket két, a kormány által támogatott törvényjavaslat elfogadása miatt. Az egyik a magántulajdon kisajátítására vonatkozó új szabályokat vezet be, a másik pedig megszüntetné az országos népszavazások részvételi küszöbét.
A tüntetők felpanaszolták, hogy olyan, mintha megszállt országban élnének. Emellett Megfojtotok bennünket feliratú táblákkal és a veszélyes levegőre utaló feliratokkal vonultak, mivel Szerbia Európa egyik legszennyezettebb helyei közé tartozik.
A letartóztatások és a tüntetők egy részére támadó fiatalkorú bandák sem tudták elvenni a különböző környezetvédelmi csoportok, polgári kezdeményezések és ellenzéki pártok által szervezett tömegek tiltakozókedvét, hogy a jogszabály visszavonását és más változtatásokat követeljenek.
A tüntetők és a kormány ellen mozgósított civil szervezetek közül sokan a Szerbia környezetét károsító projektek leállítását követelik.
Szakértők az ország szennyezési problémáit többek között a „piszkos széntől” való nagymértékű függésnek tudják be. Ez a tüzelőanyag a kén-dioxid mellett szálló porszemcséket pumpál a levegőbe. A szennyezést fokozza a laza szabályozás és az utóbbi időben robbanásszerűen megnőtt járműpark is.
A tüntetők – jogosan vagy sem – kapcsolatot sejtenek Vučić populista Szerb Haladó Pártja (SNS) hatalmi konszolidációja, a pénzes külföldieknek kínált ködös feltételek és a környezetvédelem több évtizedes elhanyagolása között.
„Sokkal fontosabb, mint bármely politika”
Elemzők már régóta azt mondják, hogy Szerbia számára a legnagyobb kihívást a demokrácia visszaszorulása, az állam által történő lenyúlás, a gazdasági stagnálás és a demográfiai hanyatlás jelenti.
És most már a környezetpusztítást is hozzáadják a listához.
„Egy ideje látjuk a tendenciát, de mostanában már tömegeket mozgósít” – mondja Aleksandra Tomanić, az Európai Alap a Balkánért (EFB) ügyvezető igazgatója, amely a demokráciát és a polgárok szerepvállalását támogatja a régióban.
Az EFB munkájába beletartozik egy levegőtisztasági projekt is, amely segít a régióra kiterjedő szennyezési probléma kezelésében.
Tomanić példaként említi, hogy a balkáni nagyvárosok a globális szennyezettségi listák élmezőnyéhez közelítenek. Az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint Szerbiában évente több ezer ember hal meg a légszennyezés káros hatásai miatt.
„A legutóbbi tüntetéseknek ehhez is közük van – szó szerint az alapvető emberi méltóságért folytatott harcról van szó, amely sokkal fontosabb, mint bármilyen politika – mondja Tomanić. – Merem állítani, hogy még a környezetvédelmi aktivizmusnál is fontosabb.”
A Rio Tinto, a világ három legnagyobb fémipari és bányászati vállalatának egyike ígéretet tett arra, hogy Jadarban betartja a helyi és az uniós környezetvédelmi és ipari normákat.
A cég világszerte működő vállalatai körében elkövetett állítólagos pénzügyi és egyéb szabálytalanságokról szóló jelentések viszont felerősíthetik a szerbiai társadalmi vitát.
Tomanić a szerb kormány állítólagos tétlenségére hivatkozik például a levegő és a víz minőségét fenyegető veszélyekkel szemben. Azt mondja, hogy „a piszkos beruházást úgy adják el, mint munkahelyteremtést, amely az életkörülmények javulását fogja eredményezni, de ez sajnos nem igaz.”
Stratégiailag fontos
Ana Brnabić szerb miniszterelnök kifejezetten elutasította, hogy bármilyen kapcsolat állna fenn a Rio Tinto tervei és a népszavazásról és a kisajátításról szóló új jogszabályok között.
Elmondta, hogy a Rio Tinto és a Rio Sava megvásárolta az összes eddig birtokolt földterületet – a források szerint ez körülbelül negyven százaléka annak, amire végül szükségük lesz –, és azt jósolta, hogy „egyetlen telket sem (…) kell kisajátítani”.
Ugyanakkor mindkét törvény jelentősen megkönnyítheti a jadari bánya építését és más külföldi érdekeltségű projektek kivitelezését – többek között azzal, hogy Kokanovićot kényszerítik a földje eladására.
Vučić, aki megfogadta, hogy „semmi sem fog történni a Rio Tintóval kapcsolatban, amíg a nép nem dönt”, szinte azonnal aláírta a népszavazás minimális részvételi arányát megszüntető törvényt, miután a kormányzó SNS pártjában lévő szövetségesei jóváhagyták.
November 30-án azt mondta, „valószínűnek tűnik”, hogy ugyanezt fogja tenni a kisajátítási törvényjavaslattal is, amely a közérdekűnek mondott ingatlaneladásokat kényszerítené ki.
Vučić a tüntetéseket „kis létszámú ember” felvonulásának, az útlezárásokat Szerbia alkotmánya és a polgárok szabad mozgáshoz való joga megsértésének titulálta.
Zorana Mihajlović energiaügyi, fejlesztési és környezetvédelmi miniszter közben az ország számára stratégiai fontosságúnak nevezte a jadari bányát.
A kormányzó SNS párt jelenleg keményen tartja a hatalmat. A legtöbb elemző szerint ez azután is így marad, amikor jövő áprilisban elnök-, parlamenti és belgrádi helyhatósági választásokat tartanak.
Vučić és Brnabić évek óta próbál új utakat nyitni a külföldi befektetések előtt Szerbiában, hogy beindítsa a gazdaságot, amelyet a korrupció, a munkaerő és az infrastruktúra problémái, valamint az agyelszívás sújt.
Úgy tűnik, ők és szövetségesei arra játszanak, hogy az ország hétmillió lakosa közül elég sokan érdeklődnek a külső befektetések iránt és belefáradtak a gazdasági stagnálásba. Így a választók szemet hunyhatnak a jadari bányához hasonló projektek vélt hátrányai felett.
A stratégia kifizetődhet, mivel a Világbank nemrégiben azt jósolta, hogy idén hat százalékra, középtávon pedig négy százalékra ugrik a gazdasági növekedés.
Nicola Pontara, a Világbank országigazgatója azonban azt is megjegyezte, hogy az egyéb fejlesztéseken túl Szerbiának jót tenne a zöld átállás és „az, ha a kevésbé szennyező és energiahatékonyabb iparágakra helyezné a hangsúlyt”.
Radikalizálódási veszély
Egyelőre azonban maradnak a szerb kormány környezetvédő bírálói.
Legalább 280 000 ember írta alá azt az online petíciót, amelyben Brnabićot és Mihajlovićot arra szólítják fel, hogy állítsák le a lítiumbányát, a leendő befektetőknek pedig azt üzenik, hogy „tűnjenek el Szerbiából”.
Két környezetvédelmi egyesület alkotmányjogi panaszt nyújt be azzal az indokkal, hogy a helyi hatóságok a környezeti hatások vizsgálata nélkül jelölték ki Loznicát a jadari bánya számára.
A Szerbiai Környezetvédelmi Szervezetek Szövetsége (SEOS) nevű ernyőszervezet a héten azzal fenyegetőzött, hogy még több útlezárást és más radikális taktikát alkalmaz majd.
A szervezet azzal vádolta meg a kormányilletékeseket, hogy „szégyenletes módon úgy módosítják az alkotmányt, hogy az megfeleljen a multinacionális cégek igényeinek”.
„Ha a vitatott törvényi változtatásokat nem vonják vissza az elkövetkező napokban, kénytelenek leszünk radikalizálni a blokádokat, amíg nem teljesülnek a követeléseink” – mondta a csoport november 28-án
A SEOS elítélte a tüntetők elleni rendőrségi és más támadásokat, köztük egy olyan incidenst, amikor egy kotrógép veszélyesen közel került ahhoz, hogy átrobogjon a tüntetők egy csoportján.
