A magyar kormány is megpróbálta volna Lengyelország módszerét arra, hogy mégse kelljen betartania egy uniós bírósági ítéletet. Ez nem jött össze, a magyar Alkotmánybíróság más ítéletet hozott. Orbán Viktor ennek egy részét próbálta új cikkében értelmezni, arra utalva, hogy meg kell védenie a magyarok bizonyos „hagyományos környezetét”. Az viszont nem derült ki, mi lehet az.
Orbán Viktor a saját oldalára írt cikket arról, hogy a kormánynak meg kell védenie a magyarok „hagyományos társadalmi környezetét”. Szerinte ugyanis Európában „kiszakították” az embereket a közösségeikből.
„Ma már csak egyének léteznek, akik tulajdonságok nélküli emberek: élhetnek bárhol, beszélhetnek bármilyen nyelven, imádkozhatnak bármilyen istenhez”
– írta a miniszterelnök. Orbán Viktor érvelése azonban itt nem áll meg, szerinte ott tartanak a „progresszív Európa társadalmai általában”, hogy:
„Végső soron, alapjogi értelemben ma az európaiaknak nincs joguk hazájukhoz, nyelvükhöz, kultúrájukhoz, családjukhoz és istenükhöz.”
Mindezt pedig az Alkotmánybíróság egyik döntése kapcsán osztotta meg. Ennek megértéséhez azonban érdemes az egész folyamatot ismerni.
Megpróbálták a lengyel módszert
Idén ősszel a magyar kormány is megpróbálta volna Lengyelország módszerét arra, hogy mégse kelljen betartania egy uniós bírósági ítéletet. Az ötlet lényege, hogy belföldön próbálták alkotmányellenesnek kimondatni az EU-s bíróság egyik elmarasztaló ítéletét.
Az Európai Bíróság 2020 végén mondta ki, hogy az uniós joggal ellentétes az a fajta magyar határőrizet, hogy válogatás nélkül toloncolják vissza a menekülteket. Ennek kapcsán fordult a magyar kormány az Alkotmánybírósághoz (AB).
A lengyelekéhez hasonló húzás nem sikerült, az Alkotmánybíróság kimondta, hogy ők biztosan nem bírálhatják felül az Európai Unió Bíróságának (EUB) ítéletét.
„Az Alkotmánybíróság egyúttal hangsúlyozta a határozatban azt is, hogy az absztrakt alkotmányértelmezés nem irányulhat az EUB ítéletének felülvizsgálatára, illetve jelen ügyben az eljárás az uniós jog elsőbbségének vizsgálatára sem terjed ki” – írták december 10-i határozatukban.
Egyszerű volt a módszer, de törvénytelen
„Ez a gyakorlat úgy néz ki, hogy a rendőrök elfognak valakit, aki ránézésre nem tűnik magyarnak. Megkérdezik, hogy »Passzport?«, és ha az a válasz, hogy nincs »passzport«, vagy van, csak hamis, vagy lejárt az útlevél, vagy épp érvényes, de nincs benne érvényes vízum, akkor beültetik egy autóba, és viszik is a szerb határra. De nem határátkelőhöz, hanem a semmi közepén egy kapuhoz, ahol kiküldik az embert a két határ közötti senkiföldjére”
– mondta el korábban lapunknak Léderer András, a Magyar Helsinki Bizottság menekültügyi programjának főmunkatársa a tranzitzónás megoldásról.
Mindez ellen semmilyen jogorvoslati lehetőség nem volt. Mindenkit a szerb határ előtti senkiföldjére szállítottak, az is odakerült, aki még életében nem járt Szerbiában.
„Az egyik ügyfelünk háborús övezetből menekült egyedülálló anyaként a gyerekeivel. Hamis útlevele volt, máshogy nem tudott volna eljönni. Repülővel jöttek, és amint leszálltak Ferihegyen, egyből jelentkezett, hogy menedéket kér, az útlevele pedig hamis. A rendőrök azt válaszolták, hogy akkor viszont jogszerűtlenül van itt, beültették a gyerekeivel egy autóba, és kitették őket Szerbiánál. Ez nem csak a gyakorlat, ez a szabály”
– magyarázta a Helsinki bizottság szakembere. A beszámolók alapján egyébként a gyakorlatban többeket meg is vertek a kitoloncolási folyamat egy-egy pontján.
A kormány tavaly májusban egyébként már teljesen a határon kívülre tolta a menedékkérelmek beadását. Így megszűntek a tranzitzónák (bár ezt nem kérte az EU), és az új szabályok értelmében csak két külképviseleten, Kijevben és Belgrádban lehet kérvényt leadni a magyar menekültügyhöz. Ez többek szerint életszerűtlen és teljesen ellehetetleníti a menedékkérelmek beadását.
Az uniós bíróság döntése szerint csak akkor utasíthatna ki Magyarország bárkit, ha előtte az érintett tisztességes eljárást kapott.
Mást is mondott az Alkotmánybíróság
Az AB decemberi határozata azonban egy szokatlanabb érvelést is tartalmazott. E szerint az embereknek vannak vallási, nyelvi, etnikai és hasonló „meghatározottságai”, amelyek alapján bejelentik, hogy ezek adják az ember „hagyományos társadalmi környezetét”, ami szerintük alapjog. Ezeket születéskori adottságnak tekintik, amelyeket az államnak védenie kell.
Ez a „hagyományos társadalmi környezet” viszont nincs igazán definiálva. Ha például vallásos emberek környezetébe sok ateista költözik, akkor sérülhet a „társadalmi környezetükhöz” fűződő alapjoguk? Vagy mennyire kell például kulturálisan elütni a többség ízlésétől ahhoz, hogy ez az alapjognak beállított fogalom sérüljön? Vagy pontosan mennyire kell etnikailag elütni, és kiktől?
Mindenesetre úgy határoztak, hogy ha ez a lazán körülírt „hagyományos társadalmi környezethez” való jog sérülne, az AB döntése szerint átmenetileg szembe lehet menni az uniós joggal is akár.
Mégis milyen környezetre gondoltak?
A Helsinki bizottság szerint
az AB lényegében azt mondja, hogy a magyaroknak joguk van olyan országban élni, ahol az emberek nem annyira különböznek egymástól.
Szerintük azonban ez veszélyes érvelés, ami kifordítja az önrendelkezési jogot. Ez alapjáraton az egyént védené az állami önkénytől, nem azt, hogy a fennálló társadalmi berendezkedés ne nagyon változhasson.
„Kézenfekvő példa, hogy egy hasonló, »nemzetvédő« karakterű érvelés a román vagy a szlovák alkotmánybíróságtól például könnyen az ott élő magyar kisebbség ellen lenne értelmezhető. Képzeljük el ezt az érvelést a harmincas vagy az ötvenes évek kontextusában, és rögtön nagyon sötét kép tárul elénk.”
Utóbbi korszakokban például egyértelműen nem tartották „a hagyományos társadalmi környezet” részének mondjuk a zsidókat vagy a kulákokat, a nemeseket, az osztályidegeneket.
Az nem derült ki, mit akar csinálni a kormány
Orbán Viktor is erről a „hagyományos társadalmi környezetről” írt, ezt kell szerinte a kormánynak védenie. Arról nem írt, hogy mindezekkel együtt végrehajtják-e az EUB döntését, vagy sem.
Az biztosan komoly következményekkel – többek között például valószínűleg jelentős pénzbüntetéssel – járna, ha a kormány végül akár erre, akár másra hivatkozva, de szembemenne az uniós joggal.
