A választások után jelentős átalakuláson mehet át a mostani ellenzék az elemző szerint, a Fidesz politikájában pedig már nincs meglepetés. Úgy véli, azért nincs egy nagy, központi eleme a Fidesz kampányának, mert az ismét kétpólusúvá vált politikai térben a kormánypárt külön célozza az egyes rétegeket, bízva abban, hogy megnyeri a bizonytalanokat – akiken a választás kimenetele múlhat. Interjú Mráz Ágoston Sámuellel, a Nézőpont intézet vezetőjével.
Szinte mindenki azt mondja, hogy a rendszerváltás óta legkeményebb kampányra kell felkészülni. Mégis mintha most sokkal csendesebb lenne ez az időszak, mint négy vagy nyolc évvel ezelőtt volt.
Technológiailag sok minden lehetséges. A nemzetközi trendeket figyelve és ismerve mondja mindenki azt, hogy bármi megtörténhet ebben a választási kampányban. Videókat lehet hamisítani olyan minőségben, hogy csak szakemberek tudják eldönteni, hamisítvány-e a felvétel. Ez akár egy évtizeddel ezelőtt is lehetetlen volt. Ez az, ami amellett szólna, hogy nagyon éles kampányra lehet számítani.
Tizenkét év ellenzéki lét után a következő négy évnek hatalmas jelentősége van az ellenzéki pártok számára. Ilyen hosszú ideig ellenzékben lenni akár végzetes is lehet. Túl a forráselosztáson és a hatalmi pozíció megszerzésen a lét a tét a jelenlegi ellenzéknek. Ez is amellett szólna, hogy egy éles kampány várható. De egyetértek a kérdésben foglalt hipotézissel, hogy ehhez képest valamiért csendes a kampány. Ez talán azzal magyarázható, hogy az ellenzéki pártok és a miniszterelnök-jelöltjük között is van feszültség. Ráadásul a Nézőpont Intézet és mások kutatásai sem azt mutatják, hogy az ellenzék lenne az esélyese ennek a választásnak. Nincs felhajtóereje a kampányuknak. Nem tudták azt az üzenetet küldeni még a saját potenciális választóiknak sem, hogy jól szervezetten és összefogva küzdenek eséllyel a győzelemért.
Az összefogás hiánya Márki-Zay Péter személyének tudható be, vagy pedig a hat párt amúgy is nehezen tudna együttműködni?
Is-is. Márki-Zay Péter nem kooperatív személyiség. Hívei ezt előnynek tartják, de egy hatpárti koalíció összetartásában inkább hátránynak tűnik. Ráadásul Márki-Zay nem hozza a tőle elvárt pluszszavazókat, ezért a vele szembeni kritika is erős a hat párt részéről. Harmadrészt Márki-Zay Péter bejelentette, hogy szeretne egy önálló pártot létrehozni, és utalnak arra jelek, hogy erről a tervéről nem tett le. Vannak félmondatai, amelyekben arra utal, hogy ő a választási veresége esetén is szeretne a politikai életben maradni. Így riválist is látnak benne az ellenzéki pártok. Ami tovább ront az ellenzék amúgy sem túl összeforrt egységén.
Az, hogy a fekete ló Márki-Zay lett az ellenzék miniszterelnök-jelöltje, mit jelent a Fidesznek?
Márki-Zay győzelme meglepte a Fideszt, a baloldalt és szerintem magát Márki-Zay Pétert is. De talán pontosabb azt mondani, hogy nem is Márki-Zay nyerte meg, inkább Karácsony Gergely vesztette el az előválasztást. Ennek ellenére látványos, hogy nem adta fel politikai ambícióit. Mintha Karácsony Gergely az április 3-a utáni visszatérésre készülne – amikor Márki-Zay stílusát bírálja, amikor Budapest és környéke aláírásgyűjtésében kampányfilmet forgat magáról. Ezek mind azt jelzik, hogy Karácsony Gergely nem fog megelégedni a főpolgármesteri poszttal. Ha esetleg veszít az ellenzék, és lezajlik a felelőskeresés, vissza fog térni az országos politikába.
Azt, hogy a Fidesz szempontjából mit jelent, Orbán Viktor évértékelő beszédében úgy fogalmazta meg – és ez érthető hozzáállás a kormánypárt részéről –, hogy Márki-Zay veszélyes és nevetséges. Miközben nehéz komolyan venni Márki-Zay Pétert, és nehéz elhinni róla, hogy veszélyes politikus lenne. Már a tízszeresét követte el azoknak a hibáknak, amikbe Nyugat-Európában bele szokás bukni a politikába.
Bizonyos értelemben az a veszélye Márki-Zay Péternek, hogy nehéz komolyan venni és nehéz tőle félni. Mert a félelem az, ami motiválja a választókat mind a két oldalon.
Eközben mégis hibát követne el a Fidesz, ha úgy érezné, hogy ez a játék véget ért és a kormánypártok már megnyerték a választást. Nem árt emlékeztetni arra a saját választóit és potenciális választóit, hogy van tétje a választásnak. Bizonyos értelemben az a veszélye Márki-Zay Péternek, hogy nehéz komolyan venni és nehéz tőle félni. Mert a félelem az, ami motiválja a választókat mind a két oldalon.
Ön most önjáró politikusnak írta le Márki-Zayt, miközben a Fidesz-kampány és Orbán Viktor szerint ő valójában Gyurcsány embere.
Gyurcsány Ferenc embere abban az értelemben, hogy egy nagyon kellemes szituációt idéz elő Gyurcsánynak, mert a választási vereségért Márki-Zay fogja viselni a felelősséget. Nem fenyegeti Gyurcsány politikai pozícióit, hiszen megakadályozták a saját frakció alapítását. A következő parlamentben a Demokratikus Koalíció lesz a legbefolyásosabb erő az ellenzéki oldalon. Ami problémát jelent Gyurcsány és a többi ellenzéki párt részéről, az az, hogy Márki-Zay nehezen irányítható. A legfontosabb kérdésekben – ha egy lépés távolságból nézzük – Gyurcsány Ferenc érdeke szerint zajlanak a dolgok. Ha pedig az ember vereségre készül – és Márki-Zay közvetetten azt mondta, hogy hatvanszázalékos esélyt ad a vereségnek, mások még ennél is többet –, akkor a legideálisabb a politikában, ha valaki más lesz az, aki ezért vállalja a felelősséget.
Akkor tulajdonképpen bármi lesz a választások a kimenetele, Gyurcsány Ferenc lesz a nyertes? Mert a Fidesz után mindenképpen a DK-é lesz a legnagyobb frakció?
A közeljövőben – a mostani ellenzék választási veresége esetén biztosan, győzelme esetén valószínűleg – valamilyen szinten integrálódni fog a baloldal. Fenntarthatatlan, hogy hat pártból áll az ellenzéki oldal, ezt még a résztvevők is tudják. A nagy kérdés az, hogy hol lesznek a csomósodási pontjai az integrációnak. Az egyik biztosan Gyurcsány Ferenc lesz. De nem mindegy, hogy ő az első, a második vagy a harmadik ereje lesz ennek a csomósodási folyamatnak. Ez még nem dőlt el.
Mennyi erő lehet még az ellenzékben a mozgósítás, a tematizációs képesség vagy az erőforrásbeli hátrányaik lelkesedéssel való leküzdése terén? Fel tudják majd pörgetni a kampányt?
Van egy nagyon elkötelezett törzsszavazó rétege az ellenzéknek, ami sokfajta áldozat meghozatalára képes. De a választási győzelem elsősorban a peremszavazók megszólítási képességéről fog szólni. Hiszen különlegesen nagy hangsúly helyeződik az egyéni választókerületekre. Hogy el tudja-e érni az ellenzék ezzel a kampánnyal, Márki-Zay vitatható mondataival a peremszavazókat. Azzal, hogy komoly győzelmi esélyt még a baloldali politikusok sem látnak. Ez nagy kérdés. Ha valaki valódi győzelmi esélyt szimatol, annak van egy felhajtóereje, és magával tudja ragadni a választókat, így lehet önbeteljesítőjóslat-jellege. Ezt most nem látom a baloldalon. Ezt nem lehet azzal ellensúlyozni, hogy hazudnak a kamerába a baloldali politikusok, és azt mondják, hogy ők fognak nyerni. Önmagában ezektől a kijelentésektől még nem hiszik el az emberek, hogy tényleg van győzelmi esély. Ez egy komplexebb pszichológiai folyamat, hogy elhiszik-e a baloldal potenciális peremválasztói, hogy itt egy győzelemre esélyes pártszövetségről van szó. Ennek meglétében erősen kételkedem. Abban is erősen kételkedem, hogy ezt nagyon gyorsan meg lehetne változtatni.
A bizonytalanok megszólításával hogy áll a Fidesz? Nekem úgy tűnik, hogy csak a választások előtti osztogatásokkal célozza őket. Ezen túl nincs újeleme a kampánynak, a fő üzenet az, hogy most jó, és ha maradunk, ugyanilyen jó lesz.
Ennél azért komplexebb a Fidesz stratégiája. Ebben a többségi, kétpólusú választási logikában a Fidesznek minden egyes plusz szavazórétegre önálló stratégiai terve van, hogy hogyan szólítja meg. Egy nagy üggyel nem biztos, hogy el lehet érni a többséget.
Ennek a stratégiának a jóléti intézkedések fontos elemét képzik, három nagy társadalmi csoportot próbálnak megszólítani. Ez társadalompszichológiailag is rendkívül fontos két év Covid után. Minden társadalomban komoly feszültség gyűlt össze, mindenki a szabadságában volt korlátozva a vírus miatt, sokaknak a gazdasági mozgástere is beszűkült. A jóléti intézkedések ennek az ellensúlyozását is szolgálják, sokaknak felszabadulást jelenthet. Ezért ez nagyon fontos intézkedés.
Van, akiket az identitáskérdésekkel lehet megszólítani; a népszavazás kulturális kérdés. A gyermekeink jövőjéről szóló kérdés a Fidesz elkötelezett szavazótáborán túlmutató kérdés, és alkalmas arra, hogy megszólítson potenciális Fidesz-peremszavazókat.
Illetve a Fidesz-kampány fő szlogenje, az „Előremegyünk, nem hátra”, mégiscsak Gyurcsány Ferenc közismert népszerűtlenségéből próbál politikai tőkét kovácsolni. Volt a Nézőpont Intézetnek február elején egy kutatása, amely azt mutatta, hogy a bizonytalan, de inkább baloldali rétegeknek is csak a kilenc százaléka mondja azt, hogy Gyurcsány Ferenc maradjon fontos pozícióban. A múltnak ez a fajta felidézése alkalmas arra is, hogy a baloldali bizonytalanokat tovább bizonytalanítsa.
A Fidesznek már több választás óta nincs programja. Még egy választási ígéret sem hangzott el a miniszterelnöki évértékelőben sem. Ennek mi az oka? Egy demokratikus versenyben elvárás lenne, hogy legalább főbb vonalakban beszéljenek arról az indulók, mire készülnek. Ráadásul úgy, hogy a Fidesz azért radikális átalakításokat vitt végig az előző három ciklus mindegyikében.
Szerintem igazi meglepetés már nincs a Fidesz politikájában. 2014-ben mondta azt Orbán, hogy a programja az, hogy folytatjuk. Nagyjából ez helytálló. Választások között ráadásul szokott nemzeti konzultációs kampányokat szervezni a kormány, amivel fontos ügyekre irányítja rá a figyelmet. A Fidesz folyamatosan a társadalmi támogatottság fenntartására törekszik. Ez a demokrácia logikája. Az ön által említett szakpolitikai intézkedésekben minden részlet ismert. Azt azért nem várhatja el a XXI. század modern kampányaitól, hogy Orbán Viktor szakpolitikai intézkedéscsomagokat jelentsen be, és annak a részleteiről szóljon egy kampánynyitó rendezvény. Ez nem így működik a modern világban. Az ellenzéki oldalon többször megfogalmazódik az ígéret, hogy ők majd megmutatják a programjukat. De a modern programok ma már csak célkitűzésekből állnak, nem szakpolitikai intézkedéssorozatból. Csütörtökön elvileg megismerjük az ellenzék programját (az interjú kedden készült, azóta az ellenzék bejelentette: egy héttel eltolja a program bemutatóját február 25-re – K.-A. Á.).
A Fidesznél a célokban tizenkét éve egészen egyszerűen nincs változás. (…) Az lett volna meglepő, ha tizenkét év után Orbán Viktor azt mondja, hogy más célokat tűz ki.
Meglepő lenne számomra, ha az nem csak célkitűzéseket tartalmazna, hanem több részletet fedne fel. Amilyen állapotban van az ellenzék, amennyire hiányzik az egyetértés, taktikai hiba is lenne, ha engednék, hogy a részletekről meginduljon a vita az ellenzéki oldalon.
A Fidesznél a célokban tizenkét éve egészen egyszerűen nincs változás. Orbán Viktor is hivatkozott a 2010-es vállalásaira a mostani beszédében. Arra, hogy szuverén országot, egy nemzeti tulajdonú gazdaságot épít, arra, hogy a családokat támogatja. Hogy a közép-európai értékrend védelmét biztosítja a nyugati világ más irányú fejlődésével szemben. Ezek nagyon régi ígéretei és célkitűzései. Az lett volna meglepő, ha tizenkét év után Orbán Viktor azt mondja, hogy más célokat tűz ki.
A konkrétumok felvázolása valamilyen szinten hozzátartozhat egy választási kampányhoz. Lehet, hogy én vagyok naiv, de voltak számomra meglepő intézkedések az elmúlt években az új alkotmánytól a média átalakításán át mondjuk a teljes felsőoktatási rendszer átalakításáig.
Nem állítom, hogy az alkotmányozás 2010-ben a hangsúlyos témák közé tartozott. De több olyan beszéd és nyilatkozat is volt 2010 előtt, amely egy új alkotmány igényéről szólt.
De sok olyan alapvető változást hozó intézkedés volt, amelynek egyáltalán nem volt előjele.
Ez egy eltérő logika. A mostani kormányerő úgy gondolkodik, hogy bizalmat kér az emberektől. Felhatalmazást ahhoz, hogy az általa szükségesnek tartott kormányzati intézkedéseket meghozza. A következő választásnál pedig elszámoltatható. Amikor újra bizalmat kér, akkor ezáltal, ha úgy tetszik, demokratikus értelemben elfogadtatja ezeket a döntéseket. Ön meg azt mondja, hogy előre meg kell mondani, hogy négy évre előre mit fog csinálni. E téren egyik kormány sem teljesített túl jól 2010 előtt. Akkor még volt egy olyan kötelezettség, hogy a kormányfő megválasztásával együtt a kormányprogramot is el kellett fogadni. Ha utólag megnézi azoknak a programoknak a teljesülését, hagynak kívánnivalót maguk után.
Ez egy más demokrácialogika. Nem programelfogadásról szól a választás, hanem bizalomszavazásról. Legutóbb Karácsony Gergely próbálkozott azzal, hogy konkrét ígéreteket tett főpolgármesteri megválasztásakor. Kétévnyi, hivatalban eltöltött ideje után próbált elszámolni vele, ezzel újabb bizonyítékát adva annak, hogy nagyon nehéz ígéreteket tenni. Gondoljunk bele: ha 2018-ban konkrét ígéreteket tett volna Orbán Viktor, most neki is magyarázkodnia kellene, hogy a négyéves ciklus fele a koronavírus-járvánnyal telt, ezért nem volt mindenre ideje.
Nyilván a Covid miatt nem minden számonkérhető.
Akkor Karácsony Gergely ígéretei sem számonkérhetők?
Az ellenzéki vezetésű önkormányzatok dolgát a kormány is megnehezítette a forrásmegvonásokkal. Arra is panaszkodtak városvezetők, hogy a járványkezelésben magukra lettek hagyva.
Ha ránézek a Fővárosi Önkormányzat költségvetési helyzetére, akkor ez nehezen tartható állítás. Az meg aztán különösen, hogy a járványkezelésben magukra lettek volna hagyva. Ez legfeljebb politikai retorikai fordulatnak alkalmas. Számos olyan ígéretet is tett Karácsony, amely nem forrásokon múlik. Például Budapesti Akadémiát tervezett létrehozni az MTA árnyékában. Ebből semmi nem valósult meg.
Orbán Viktor évértékelő beszédében megütötte a fülemet, hogy a miniszterelnök szerint az idei lesz az utolsó, nagy összecsapás. Itt arra kell gondolni, hogy szét fog esni az ellenzék, ha nem nyer?
Nagyon sok függ az eredménytől, és nem tudjuk, mi lesz április 3-án. De az biztos, hogy ellenzéki vereség estén meg fog indulni a gondolkodás arról, hogy milyen formációban induljanak majd négy év múlva a választáson. Az előbb már szóba kerültek az integrációs törekvések. Sok személyi kérdés fel fog merülni, többek között Gyurcsány szerepe is. El fog indulni egy ideológiai vita arról, hogy liberális programmal vagy inkább a szociális érzékenység programjával foglalkozzanak. A legfontosabb vita talán a generációváltásról fog szólni. Ebben az értelemben érthető ez a megfogalmazás a nagy összecsapásról, mert a vereség a baloldal teljes átszervezéséhez vezethet.
Orbán Viktor sikerként beszélt a járványkezelésről. Ön sikeresnek tartja a járványkezelést? Majdnem 43 ezer áldozata van már a járványnak. Én annak a jelzését hiányolom a kommunikációból, hogy komoly veszteség érte az országot.
Sokszor elmondta a miniszterelnök, hogy milyen veszteség érte az országot. Itt az a fontos, hogy az emberek hogyan értékelik a koronavírus-válság kezelését, az én személyes véleményemnek csak tízmilliomodnyi értéke van. Áprilisra valószínűleg túl leszünk a mostani hullámon is, és a választópolgárok többsége jó eséllyel azt fogja mondani, hogy összességében sikeres volt a koronavírus elleni fellépés.
Az is az eltérő demokráciafelfogásból ered, hogy ki hogyan értékeli, hogy Orbán Viktor egyelőre nem fogadta el Márki-Zay kihívását a vitára?
Itt hármas probléma van. Az egyik, hogy Orbán Viktor megmondta – és szerintem elemzői konszenzus van róla –, hogy nem Márki-Zay Péter irányítja az ellenzéki kampányt, ő csak az arca. Orbán Viktorról nehéz azt állítani, hogy ne ő irányítaná a Fideszt. Ez nem azonos fajsúlyú emberek vitája lenne.
Másrészt akivel érdemes volna vitatkoznia, mert mégiscsak a baloldal meghatározó személyisége, az Gyurcsány Ferenc. Vele 2006-ban rossz tapasztalatot szerzett a magyar demokrácia. Érthető, hogy a miniszterelnök-jelölti vita műfaja elhalálozott. Ugyanis nem lehetett számonkérni a vitában a hazugságokat, amelyeket Gyurcsány Ferenc mondott és amelyek hozzájárulhattak a győzelméhez. Az más kérdés, hogy egy bő hónappal később Őszödön neki kellett szembesítenie a sajátjait azzal, hogy hazudott a választási vitában. 2006-ban nem volt képes arra a magyar politikai infrastruktúra, hogy kimutassa, hogy a vitában Gyurcsány félrevezette a választópolgárokat. Értem a szórakoztató jellegét a választási vitának, és az arra való igényt is, de erősen megkérdőjelezhető a demokratikus versenyhez való hozzájárulása.
Ebből kifolyólag a harmadik szempont az, hogy Orbán Viktornak mint racionális politikai cselekvőnek milyen érdeke fűződne ahhoz, hogy belemenjen egy ilyen szituációba. Márki-Zay szavait amúgy is nagyon nehéz komolyan venni. Semmi garancia nincs rá, hogy betartaná a vita etikettjét. Csak kellemetlenségek és visszásságok alakulnának ki egy ilyen szituációban.
Aki a vitát hiányolja Magyarországon, annak érdemes többet néznie az Országgyűlés üléseit. Itt vannak például a miniszterelnöki expozék és az azonnali kérdések órái, amelyek rendkívül sok kritikai lehetőséget biztosítanak az ellenzéknek a miniszterelnökkel szemben. A német országgyűlésben nagyjából egy éve vezették be, hogy évente háromszor meg lehet kérdezni a kancellárt néhány kellemetlen ügyben, Magyarországon ez háromhetente lehetséges. Magyarországon vitaparlament működik, van lehetősége és értelme a két választás közötti vitának. A választás előtti miniszterelnök-jelölti vita intézménye lejáratódott. Ha esetleg a baloldalon bekövetkezik a generációváltás, akkor lehet, hogy ezt újra lehet gondolni. De a baloldalt most domináló garnitúrának nincs meg a kellő hitelessége ahhoz, hogy újabb esélyt adjanak a vitának.
Márki-Zay Péternek vannak ezek a valóban félreérthető mondatai, amelyeket a kormányközeli média felhangosít, azt sugallva, hogy bizonyos csoportokat megsértett. Orbán Viktor viszont egész beszédében csak az ő támogatóit állította be a magyar népnek, miközben a támogatottsága a teljes népesség körében úgy negyven százalék lehet.
Egy kis rosszindulat kell ahhoz, hogy az ember ezt így lássa. A családi adó-visszatérítés, a 13. havi nyugdíj vagy a 25 év alattiak szja-kedvezménye pártállástól és világképtől függetlenül komoly társadalmi csoportokat érint. Természetesen minden politikai erőnek a saját politikai közösségének értékrendje, világképe alapján az egész nemzetet kell szolgálnia. Vannak olyan választópolgárok, akiknek van kritikája az Orbán-kormány teljesítményével szemben, ők az ellenzéki választópolgárok. De azok az intézkedések, amelyekről beszélünk, nekik is hasznosak.
Milyen társadalmi csoportot sértett volna meg Orbán Viktor? Ő azt mondta, hogy a mi politikai közösségünk az egész nemzetet akarja szolgálni.
Igen, de most a kijelentésekről beszélünk, hogy mit mond Márki-Zay és Orbán Viktor.
Milyen társadalmi csoportot sértett volna meg Orbán Viktor? Ő azt mondta, hogy a mi politikai közösségünk az egész nemzetet akarja szolgálni. Márki-Zay Péter – szerintem kár védeni – finoman szólva is szamárságokat beszélt, amikor megkérdőjelezte a vidéki emberek értelmi képességét. Az, ne haragudjon, de valóban sértegetés volt.
A szexuális kisebbségekkel szemben voltak például sértő kijelentések, még törvénykezés is.
Én arra emlékszem, hogy Orbán Viktor azt mondta, 1989-ben ő a homoszexuálisok szabadságáért is küzdött.
Úgy tűnik, az már régen, volt és elmúlt. Most az ő kormánya fogadott el egy olyan törvényt, amely korlátozza a szexuális kisebbségek jogait.
A törvény azt mondja, hogy 18 év alatt a szülőknek van beleszólásuk a gyermekek szexuális nevelésébe, 18 év felett meg a felnőtté váló embereknek teljes szabadságuk van. Ahogy ez a helyzet a dohányzás vagy az alkoholfogyasztás terén is, vagy abban a kérdésben, hogy milyen különórára járjon a gyerekem. A törvény azt mondja, hogy ez a szexuális nevelésre is legyen érvényes. Ha a szülők úgy döntenek, ha azt szeretnék, hogy a gyerekük ismerkedjen meg a homoszexualitással, akkor erre is van lehetőségük. Ez egy nagyon fontos, félreértett dolog a törvénnyel kapcsolatban. Ha egy liberális szülő úgy dönt, hogy ő liberális módon szeretné lehetővé tenni a szexuális felvilágosítást a gyerekének, akkor a törvény értelmében dönthet így. Ha egy konzervatív szülő viszont úgy dönt, hogy ő azt szeretné, hogy a család értékeire vezessék rá a gyerekét, és ne rögtön a szexuális kisebbségek világával ismerkedjen meg, akkor neki is van erre lehetősége. De ezt úgy értelmezni, mint a homoszexuálisok ellen irányuló intézkedés, ez, bocsánat, de több mint félreértés, ez félremagyarázás.
A homoszexualitás megjelenítése van korlátok közé szorítva.
Gyerekek számára.
Erre mondják szakmai szervezetek, hogy ha egy fiatal nem támogató családban szembesül azzal, hogy például homoszexuális, akkor egy ilyen környezetben, ahol korlátozva van a homoszexualitás megjelenítése, nagyobb eséllyel kénytelen elnyomni magában. Ez pedig nagy károkat okozhat a személyiségfejlődésében.
Az, hogy nem látott ilyen reklámokat vagy ilyen filmeket?
Adott esetben egyáltalán nem szembesül azzal, hogy a homoszexualitás létező jelenség.
Ez többségi kérdés. Biztos van ilyen ember, aki emiatt aggódik, de a társadalom túlnyomó többsége azt szeretné, hogy a gyereke ne a Netflix-filmek felvilágosító, érzékenyítő tartalmával találkozzon, hanem a család értékeire vezessék rá. Itt erős többségi elvárásnak felel meg a kormány. Mondom még egyszer: nem igaz, hogy a törvény a szabadságot korlátozza. Az internet világában nem is lehet a szabadságot korlátozni e téren. Ha valamelyik szülő úgy érzi, hogy a tizenéves gyerekének feltétlenül szeretne ilyen típusú tartalmakat mutogatni, akkor elég az említett streamingszolgáltató kínálatába betekintést nyújtani. Ott minden második film megfelel ennek az elvárásnak.
A kisebbségek érdekeinek védelme is beletartozik a demokráciába. De akkor nyilván létezik ettől eltérő demokráciafelfogás is.
A kisebbségek védelme nem jelenti azt, hogy a többségnek kell elfogadnia a kisebbségek világát, és a többségnek kell a kisebbség értékei szerint élni. Ettől a kisebbségvédelem hiánya akkor lenne igaz, ha bárki korlátozná az ő személyes szabadságukat; erről nincs szó. Ez egy félremagyarázás.
Házasodni nem házasodhatnak a nem heteroszexuálisok.
Ez igaz, de élettársi kapcsolatban élhetnek. Ami jogilag majdnem ugyanaz.
De csak majdnem. Előbb azt mondta Márki-Zay Péterre, hogy több olyan kijelentése is volt, amibe Nyugaton belebukna egy politikus. Azért Völner Pál, Simonka György ügyei is mind olyanok, amelyeknek a töredékébe belebukna Nyugaton egy politikus. Ők mégis ott vannak az Országgyűlésben.
De az említett személyekkel szemben jogi eljárás indult. Az pedig mégiscsak a jogállam vívmánya, hogy amíg nincs ítélet, addig az ártatlanság vélelme létezik, nem?
Igen, de például Rogán Antallal szemben is voltak bőven olyan ügyek, amelyekbe egy nyugati politikus belebukna.
De nyomozás, vádemelés és bírósági ítélet nem volt.
Márki-Zay Péter ellen sem volt bírósági ítélet, mégis azt mondta, hogy volt olyan kijelentése, amibe belebukna egy politikus.
Itt szerintem két síkról beszélünk. Az egyik sík az, hogy van-e olyan jogi kötelezettség, hogy valakinek távoznia kell a közéletből. Ilyen értelemben ha valaki ellen bírósági ítélet születik, távoznia kell. Orbán Viktor azzal szigorította ezt a feltételt, hogy ha valakivel szemben ügyészségi nyomozás van, az nem tölthet be kormányzati hivatalt. Völner Pál lemondása az államtitkári pozícióról erről szól. De egy megválasztott képviselő, aki korlátozott időre elnyerte a választópolgárok bizalmát, az mindaddig, amíg azt állítja, hogy ártatlan, és a jogi eljárás nem zárult le legalább elsőfokú ítélettel vele szemben, az helyes, hogy beleáll a küzdelembe, és azt mondja, hogy hisz a saját igazában.
Ettől teljesen elkülönítendő az, ha valaki olyat mond, ami a választók felháborítására alkalmas. Az ilyen helyzetben, ami Márki-Zay Péterrel többször is előfordult, két lehetőség van. Vagy a saját tábora mondja azt, hogy mondjon le, ahogy az hétfőn megtörtént a Párbeszéd jelöltjével, aki le is mondott (Gér Mihály az autóbalesetével kapcsolatos kommentjei miatt – K.-A. Á.), vagy pedig a választók fogják azt mondani, hogy ebből nem kérünk, és a választásokon buktatják meg a jelöltet. Olybá tűnik, hogy Márki-Zay Péter esetében ez az utóbbi forgatókönyv fog érvényesülni. Az ellenzéki oldal kiáll mögötte. Majd a választók fogják eldönteni, hogy kérnek-e belőle. Én nem szólítottam fel őt a közéletből való távozásra, és semmiféle jogi kötelezettsége nincs erre. A józan paraszti ész alapján elemzőként azt mondanám, hogy az ellenzéknek erősen el kellene gondolkodnia azon, hogy Márki-Zay Péter hoz vagy visz-e választókat. Ők azt mondták valószínűleg, hogy ilyen későn már nem lehet lecserélni Márki-Zay Pétert, jóllehet újságértesülések szerint ez a forgatókönyv is felmerült.
Egyre többen beszélnek arról, hogy Orbán Viktor európai porondra készül. A beszédében elmondottakat is úgy értelmeztem, hogy szerinte az Európai Uniónak reformra van szüksége, és ő egy szuverenista szövetséget képzel el. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy az EPP-n kívüli új szövetség összehozása nehézségekbe ütközik. Mennyire hátráltatja ezt a munkát Magyarország Oroszországhoz való viszonya?
Nincs európai karrierterve Orbán Viktornak. A decemberi sajtótájékoztatón mondta, hogy nehezen tudja elképzelni, mit csinálna Brüsszelben. Az Európai Néppárttal való szakítás után természetes, hogy új pártszövetséget próbál létrehozni. Azt is sokan elmondták, és igaz is, hogy egy új pártcsalád megszervezése hatalmas feladat. Ahhoz képest, ahol egy évvel ezelőtt tartott, komoly előrelépést ért el. De itt a céldátum a 2024. májusi EP-választás, addigra kell felállnia ennek a szervezetnek. Ebből a szempontból kulcsfontosságú lesz a magyar parlamenti, a francia elnökválasztás és jövőre a lengyel választás is. Ha 2023 végére sem áll össze ez az új jobboldal, akkor joggal merül fel a kérdés, hogy mi a baj. Oroszország szerintem – miközben véleménykülönbség van a lengyelek és a magyarok között – nem alkalmas arra, hogy megossza ezt az új jobboldalt. A pártcsaládok pont arról szólnak, hogy nem a különbségeket hangsúlyozzák, hanem a közös pontokat próbálják megtalálni. Eddig minden találkozó végén elfogadtak egy nyilatkozatot a résztvevők. Ezek a nyilatkozatok pont ezeket a közös pontokat hozták össze. A közös pont a migráció elítélésében, a nemzetállamok szövetségeként elképzelt európai uniós jövőben és a családbarát intézkedésekben keresendő.
