Mindenkit meglepett, hogy Oroszország egész Ukrajnát lerohanta. Egy ilyen háborúban már nem tartható a korábbi orbáni külpolitika: választani kell Kelet és Nyugat között – mondta a Szabad Európának a korábbi külügyminiszter, volt uniós biztos. Balázs Péter szerint már az ő külügyminisztersége idején lehetett látni Vlagyimir Putyin Szovjetuniót visszaállítani célzó ambícióit, Orbán Viktor mégis akkor kezdett barátkozni vele.
Hogyan értékelné a magyar kormány eddigi megszólásait az ukrán–orosz válsággal kapcsolatban?
Némi késéssel ugyan, de jó irányú nyilatkozatok hangzottak el. Először Szijjártó Péter külügyminiszter nyilatkozott, hogy Magyarország kiáll Ukrajna területi integritása és szuverenitása mellett. Mindenképpen pozitív, hogy kimondta, hogy a szövetségeseinkkel együtt fogunk cselekedni. Az szembetűnő volt, hogy az agresszort nem nevezte meg, tehát Oroszországról nem beszélt, és nem minősítette az orosz támadást. Tehát kicsit kései, nem teljes körű, de alapvetően jó irányú volt e nyilatkozat. A miniszterelnök jóval később szólalt csak meg, holott jó lett volna, ha először ő nyilatkozik nagyon határozottan. Ő is hasonló jellegű nyilatkozatot tett, eleinte ő is kínosan kerülte Oroszország bírálatát vagy akár csak megnevezését, de csütörtök délután már kimondta Oroszország nevét és elítélte a támadást.
Mi lehetett a késlekedés oka?
Az elmúlt napokban Orbán meghirdetett egy úgynevezett magyar modellt, azaz hogy békés megoldást szeretne, kimondta, hogy Magyarország hű ahhoz a szövetségi rendszerhez, amelynek tagja, de ugyanakkor Oroszországgal is baráti viszonyban maradna. Amikor ezt mondta, még nem volt háború. Egy olyan éles konfliktusban azonban, mint a mostani, nincsenek fél- vagy közbenső megoldások. Oda kell állni valamelyik oldalra. Az viszont továbbra is látszik, hogy nem akarja nagyon keményen bírálni Oroszországot. Hiszen Orbán nemrég évente találkozott Putyinnal, ezzel pedig kilógott az európai uniós vagy a NATO-tagországok vezetői közül.
Úgy tűnik, Orbán Viktor még az utolsó napokban sem számolt azzal, hogy idáig eszkalálódhat a konfliktus, miközben sokan már kész tényként kezelték, hogy Putyin fegyveres erőket fog bevetni Ukrajna ellen.
Valójában nagyon különbözők voltak a várakozások, sőt szerintem ilyen brutális támadásra senki nem számított. Putyin legutóbb még arról beszélt, hogy a donyecki és a luhanszki szakadár területek követelését a teljes megyékre érti, nem csak az oroszbarát szakadárok által ellenőrzött részekre. Legtöbben azt feltételezték, hogy a Krímhez hasonlóan ezt a két megyét akarja elfoglalni Oroszország. Ehhez képest azt látjuk, hogy Ukrajna szinte teljes területét lerohanta, immáron célpont Harkov, sőt Kijev is.
Orbán Viktor azt mondja, hogy Magyarországnak ki kell maradnia konfliktusból. Ez egy tartható álláspont ebben a helyzetben?
Ez egy lehetetlen álláspont, egy ilyen konfliktusból nem lehet kimaradni. Valahova állni kell, félút nincs.
Ahogy említette is, Orbán az utóbbi időkben évente találkozott Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, a két vezető jó viszonyban volt. A mostani konfliktus jelenthet töréspontot az Orbán–Putyin-viszonyban?
A kétoldalú kapcsolatokban mindenképp elhidegülésre kell számítani. Azzal, hogy ide is tartozik meg oda is tartozik, Orbán olyasmit próbált megvalósítani, amit nem lehet hosszabb távon fenntartani. Sokszor elmondtuk, a magyarországi ellenzék is rendre elmondja, hogy az ország többsége a nyugati szövetségi rendszert választotta, oda tartozunk, tehát ahhoz kell hűségesnek lenni és azzal kell együttműködni.
A mostani konfliktus és a magyar kormány hezitálása hozhat változást Magyarország EU-val vagy NATO-val való kapcsolatában? Vagy a nemzetközi közösség már beárazta a magyar kormány viselkedését, és tudták előre, mire számíthatnak Orbán Viktortól?
A magyar kormány eddig teljesítette NATO-kötelezettségeit, így velük nem is került igazán konfliktusba. Az Európai Uniót belülről gyengítette, sőt rombolta a lengyelekkel együtt. Most a lengyelek – történelmi tapasztalataik miatt – nagyon tartanak az oroszoktól. Úgyhogy most a magyar–lengyel páros távol került egymástól. Ugyanakkor az eddigiek alapján nem lehet előre megmondani, hogyan alakul az Orbán-kormány álláspontja a következő időszakban. Ez most egy merőben új helyzet. Váratlanul súlyos és teljesen kiszámíthatatlan, mi történik Ukrajnában.
Ön külügyminisztersége idején hogy látta a putyini Oroszországot? Arra számított, hogy Oroszország közeledni fog a Nyugathoz, vagy már akkor lehetett látni, hogy egy korrupcióba és elnyomásba süllyedő ország lesz területi igényekkel?
A jövőt előre látni akkor sem nagyon lehetett, bár voltak már előjelek. Putyin már akkor manőverezett, próbálta a Szovjetuniót valamilyen módon feltámasztani. Amikor külügyminiszter voltam, már túl voltunk a 2008-as orosz–grúz konfliktuson. Az nagyon tanulságos volt, hiszen az akkor kipróbált modell ismétlődik most is. Abházia és Dél-Oszétia elcsatolása Grúziától tulajdonképpen ugyanaz a modell volt, mint ami a Krímmel megismétlődött, és ami, úgy látszik, most egész Ukrajnában sokkal súlyosabb formában megismétlődik. Az orosz szándékokat tehát lehetett már látni, úgyhogy nem voltak illúzióink. Viszont azt is láttuk, hogy Orbán Viktor már 2009-ben, ellenzékből elkezdte építeni kapcsolatait Putyinnal.
Hogyan jellemezné a miniszterelnök Gyurcsány Ferenc viszonyát Putyinnal? Az ő kormányzása még a grúz konfliktus előtt volt.
Az alapvetően egy pragmatikus viszony volt, a gazdasági kapcsolatok indokoltak voltak. Az én ízlésemhez képest Gyurcsány személyes kapcsolatában túl barátságos volt Putyinnal, ahhoz képest, hogy Oroszországon belül már akkor hogy bántak a civil társadalommal vagy hogyan értelmezték a demokráciát.