A közvélemény-kutatások szerint az oroszok többsége támogatja Vlagyimir Putyin elnök döntését Ukrajna lerohanásáról. Lore is e többséghez sorolta magát. Az 55 éves kétgyermekes anya Kazanyból, az oroszországi Tatárföld fővárosából a Szabad Európának március elején adott nyilatkozatában még azt mondta, hogy Oroszország csupán védekezik, de most 180 fokos fordulatot vett.
Elmondta, hogy a fő információforrása arról, amit Putyin különleges katonai műveletnek nevezett, a hivatalos állami médiából származik, amelynek tilos háborúként leírni az inváziót.
Az egyszerű oroszok akár tizenöt év börtönbüntetést is kaphatnak, ha megkérdőjelezik vagy ellentmondanak a Kreml háborús narratívájának. Eddig országszerte több ezer tiltakozót vett őrizetbe a rendőrség.
„A háború szörnyű, de mi magunkat védjük. Ha nem támadunk, akkor ők támadtak volna ránk. Ilyen Amerika. A Nyugat bombázott volna minket. Ez normális? Mi csak magunkat védjük” – mondta korábban a családi nevét elhallgató Lore. Első nyilatkozata még a Kreml narratíváját visszhangozta, amelyet az állami média közvetít, és amely Oroszországban dominál, mivel Putyin kormánya szinte minden független hangot elhallgattatott.
Lore, aki a hivatalos megtorlástól való félelmében kérte, hogy vezetéknevét ne használjuk, néhány héttel később gyökeresen megváltoztatta a véleményét. Ez azután következett be, hogy harmincéves fia, Vjacseszlav jelentkezett az orosz fegyveres erőkbe, hogy Ukrajnába menjen harcolni. Ezzel apja nyomdokaiba lépett, aki Lore szerint egykor Csecsenföldön, később pedig Szíriában szolgált.
A február 24-én hajnalban indított orosz invázió miatt – amelyet amerikai védelmi tisztviselők a második világháború óta a legnagyobb hagyományos fegyverzettel végrehajtott támadásként jellemeztek – az ENSZ adatai szerint közel négymillió ukrán kényszerült az országból való menekülésre.
A világszervezet szerint legalább ezer civil halt meg, bár tartani lehet attól, hogy a tényleges szám ennél jóval magasabb.
Amit a Kreml tisztviselői gyors katonai győzelemnek reméltek, az rémálommá változott. Az orosz erők nagy része elakadt, sőt egyes területekről visszavonult.
Orosz tisztviselők, köztük Putyin és Szergej Lavrov külügyminiszter az ukrajnai orosz invázió február 24-i kezdete óta azt mondták, hogy a támadás célja Ukrajna demilitarizálása és nácitlanítása, valamint demokratikusan megválasztott kormányának megbuktatása.
Az orosz fegyveres erőknek az egy hónapja tartó intenzív harcok során minden kísérlet ellenére sem sikerült elfoglalniuk Ukrajna főbb városait, köztük a fővárost, Kijevet. A héten az ukránokkal tartott újabb tárgyalási forduló után azt mondták, hogy „jelentősen visszafogják a harci cselekményeket” Kijev körzetében, és a Luhanszki és Donyecki körzetre, azaz a Donbászra összpontosítanak. (A területek egy része 2014 óta szeparatisták ellenőrzése alatt áll, azt követően, hogy Oroszország elcsatolta Ukrajnától a Krím félszigetet.)
Otthon elhallgatják a veszteségeket
A harcok elmúlt egy hónapja alatt a védelmi minisztérium mindössze kétszer közölt számadatokat az ukrajnai orosz katonai áldozatokról, másodszor március 25-én, amikor 1351 orosz katona haláláról számolt be. A valódi szám valószínűleg sokkal magasabb. Egy NATO-tisztviselő, akit a The Washington Post március 24-én idézett, azt mondta, hogy hét- és tizenötezer közöttire tehető a halott orosz katonák száma.
A Komszomolszkaja Pravda (egy Kreml-barát lap) március 20-án arról számolt be, hogy közel tízezer orosz katona halt meg Ukrajnában, majd gyorsan törölte a számokat, később pedig azt állította, hogy az oldalt feltörték.
Lore szerint fia, Vjacseszlav március 6-án döntött úgy, hogy szerződést ír alá a hadsereggel az ukrajnai szolgálatról.
„»Megyek és szolgálom a hazát. Ezt akarom tenni« – ez volt minden, amit mondott” – mesélte az anyja, hozzátéve, hogy harmincéves fia, aki egy évet szolgált az orosz légi deszantos erőknél, feleségét és újszülött gyermekét hagyja hátra Kazanyban.
„Mondtam neki, hogy csak gengsztereket és zsoldosokat küldenek harcolni” – mesélte Lore, aki fél, hogy a fia katonai tapasztalata ellenére nem fogja fel, mi vár rá.
„Egy évig ült az erdőben katonai egyenruhában, ejtőernyővel ugrott ki a repülőgépből, és kétszer is megengedték neki, hogy egy régi géppuskát használjon. Mi a sz*rt keres ilyen kiképzéssel egy háborúban?” – buggyant ki belőle meglehetősen nyers hangnemben a kérdés.
Lore azt gyanítja, hogy nem annyira a hazafias buzgalom, mint inkább a gazdasági szükség késztette a fiát és a hozzá hasonlókat arra, hogy jelentkezzenek. Az önkénteseket viszonylag nagyvonalú anyagi juttatásokkal csábítják (bár kevesebbet kapnak, mint az állítólagos szíriai zsoldosok).
„Ötvenezer rubel (505 dollár) a fizetés; utána lehet jelzáloghitelt felvenni, és a sebesültek körülbelül maximum hárommilliót (30.300 dollár) kaphatnak” – magyarázta Lore, hozzátéve, hogy a helyi álláskilátások különösen rosszak, mivel Oroszországnak – ukrajnai agressziója miatt – példátlan nyugati szankciókkal kell szembenéznie.
„Sok barátom elindult a háborúba, mert nem talált munkát. Nincs állás, az árak pedig emelkedtek, egyszerűen nincs miből megélni.”
„Az én bolondom is elvesztette a munkáját, és buzgón készül a háborúba, hogy valahogy túléljen – folytatta Lore. – Elvégre el kell tartania egy gyereket, és itt nincs gyes. A nehéz idők miatt voltak veszekedések, a feleségével is összeveszett. Tehát egy harmincéves fickó önként akar háborúba menni; egyszerűen menekül a mindennapok elől.”
Az interjú idején (amelyet kollégáink március 24-én publikáltak) Lore elmondta, hogy fia még nem indult el Ukrajnába, de aggódik, hogy ha egyszer bevetésre kerül, akkor vajon életben vagy súlyos sebesültként tér-e haza.
„Rengeteget hoznak vissza. Néhányuknak nincs lába, néhányuknak nincs karja. Alapvetően ezek friss szerződéses katonák – vagyis olyanok, akik most léptek be a hadseregbe, mielőtt Ukrajnába indultak volna. Fiatalok, sokan most végeztek” – mondta. Lore arról mesélt, amit egy barátja mondott neki, aki egy katonai kórházban dolgozik Rosztovban, az ukrán határ közelében, ahová állítólag sok orosz sebesültet szállítanak.
A nő egykor Putyin háborújának híve volt, most viszont dühös háborúellenes, mivel szembe kell néznie azzal, hogy egyetlen fiát is harcba küldik.
„Hány háború volt már? Hány ember halt meg? De senki sem emlékszik arra, hogy a mieink miért mentek harcolni Csecsenföldre, Afganisztánba vagy Szíriába” – mondta Lore.
„Hány ember halt meg hiába idegen földön? Bárcsak tudnám, miért harcoltak. De az igazságot csak harminc év múlva fogjuk megtudni.”
