Kalózrádióként indult 31 évvel ezelőtt, ma már több mint háromszáz civil önkéntes munkája működteti Magyarország legnagyobb közösségi rádióját, a Tilost, amely a világ közösségi rádiói között is hivatkozási alap, viszonyítási pont. Mint a közösségi rádiókkal általában, a mindenkori hatalom a Tilossal sem tudott mit kezdeni. Időről időre támadások kereszttüzébe került. Szeptemberben ismét az online térbe kényszerülhet, a médiahatóság ugyanis ismételt jogsértésekre hivatkozva nem hosszabbítja meg a frekvenciaengedélyét. Csabai Gábor Papóval, a Tilos Rádió ügyvezetőjével beszélgettünk Szelfi című podcastsorozatunkban. Ez az ott elhangzott interjú rövidített, szerkesztett változata.
Mi az első rádiós emléked?
Rengeteget hallgattam rádiót. Azért is tudtam nagyon értékelni a Tilost. Volt egy idő, amikor reggel héttől éjjel egyig autóban ültem. Az autó nem volt nagyon jó, de egy nagyon klassz Sony rádiót vettem bele, nagyon jó zenéket hallgattam. Nemcsak magyar adókat, hanem például a kedvencemet, a Szabad Európát is. Nagyon nagy szabad európás voltam, azon nőttem fel.
Megjelent a Tilos Rádió – teljesen véletlenül, csak tallózgattam a sávokat, és egyszer csak megszólalt. Tíz perc alatt beleszerettem. Akkor még nem volt folyamatos adása. Mondtam a barátaimnak is, hogy képzeljétek el, mit hallottam a rádióban. Nagyon érdekes volt, feltétlenül megpróbálom a frekvenciát megjegyezni! A rádió még nem írta ki, hogy hány megahertzen, csak szemre.
Akkorról beszélünk, amikor még kalózrádióként működött a Tilos, a kilencvenes évek elejéről, ugye?
Igen. Nem az első pillanattól, de valamikor beszálltam, és hallgatni kezdtem őket.
Hogy lettél hallgatóból műsorkészítő?
Egy idő után – mivel ez egy sajátos kultúra – ismertük egymást más helyekről, más tevékenységekből, a városból. A barátaim hívtak meg tilosozni. Szerda reggel műsort kell csinálni. Köpni nyelni nem tudtam hirtelen. Meg kellett mondanom, mi lesz a műsor címe és kik lesznek még benne. Volt tíz percem, hogy kitaláljam. Így született az egész. Azóta is abszolút amatőrnek tartom magam.
Azt mondod, hogy Tilos-rajongó voltál. Mi tetszett a Tilosban?
A vagány, fiatalos, őszinte hang, aminek már a hanglejtése is teljesen más volt. Nem az a kimért, hivatalos, felolvasós, közszolgálati stílus, sem az a vásári kikiáltós, erőltetetten jópofa, kereskedelmi. Itt úgy beszélgettek az emberek, mint ahogy mi beszélgetünk a kocsmában, az utcasarkon, belefeledkezve egy egy őszinte, mély vitába. Felháborodva, ha kell, és nagyokat nevetve. Gondolkozva, szavakat ismételve, kicsit őzve. Nem az a lényeg, hanem a klassz tartalom.
Mi volt az első műsorod?
Ugyanaz, ami a mai napig is megy, 22 éve most már. Én vagyok a témahozó. Egész héten mindenhova követ engem a jegyzetfüzetem vagy a telefonom diktafonja. Bármi olyat látok, ami érdekes lehet a továbbgondolásra, megbeszélésre, azt felírom. Az adás előtt kiválasztom azt a négy-öt témát, ami érdekes lehet.
Ez a szokásod változott a huszonkét év alatt? Vagy ma is úgy készülsz a műsorra, hogy felírod az ötleteket?
Igen. Mindent. Azoknak a témáknak, amiket végül kiválasztunk, az utolsó este nagyon utánanézek. Nem lehetek hülye a mikrofon előtt. Amikor adásunk van, előtte hajnali 2-kor, 3-kor szoktam lefeküdni, de már 6-kor megint fent vagyok. Egy rádióműsor halála, ha elfogynak a témák. Nálunk ez elképzelhetetlen. Ha előveszem a jegyzeteimet, mostantól vasárnap estig folyamatosan lenne miről beszélgetni.
Huszonkét éve csinálod ezt. Előtte nagyon sok területen megfordultál. Tanítottál, edzősködtél, vendéglős voltál, az építészet is érdekel, a Tilos viszont az állandóság maradt az életedben. Hogyhogy nem untad meg? A napod hány százalékát tölti ki?
Sokszor 110 százalékot. De ez úgy van, hogy csak a keretrendszer hasonló, minden műsor más, mások a témák, az érvek, a világ is zajlik körülöttünk ezerrel, amire én reflektálok, tükröt tartok elé. Ki unja meg a barátaival való beszélgetést, akár száz év alatt is? Ez az éltető elemünk, segít abban, hogy sok minden mást elviseljünk.
Milyen érzés volt először beleszólni a mikrofonba? Emlékszel?
Hogy a fenébe ne emlékeznék! Sőt arra is emlékszem, hogy meg akartam hívni a HiFi Magazin szerkesztőjét, Darvas Lászlót. Még igent is mondott nekem, nagy nehezen megtaláltam az ismertségeimen keresztül a telefonszámát. Az utolsó este lemondta. Azt mondta, hogy ha eddig senkit sem érdekelt, hogy ő kicsoda, micsoda, akkor most már ne érdekeljen engem se.
Ha egy élő műsor előestéjén mondja le a tervezett riportalany a szereplést, az azért okoz némi nehézlégzést a szerkesztőnek.
Engem nem idegesített fel. Amíg készültem a beszélgetésre, körülbelül ötszáz dolgot írtam fel, amiről beszélni kellene. A rendszerváltás után voltunk, hihetetlen érdekes, izgalmas volt a közéletünk. Egy épülő, szépülő, nagy reményekkel felálló új világ felé tartottunk. Már át is léptük a küszöböt. Annyi beszélgetnivalónk volt, hogy egyáltalán nem lett baj, hogy elmaradt az interjú.
A világ közösségi rádiói között is elismert, hivatkozási pont a Tilos.
Nemzetközi színtéren szerintem azért van óriási respektje a Tilosnak, mert ezt a fajta, az alternatív zenéken messze túlmutató tartalmat nagyon kevesen tudják produkálni. Sok nagyon kedves külföldi bemutatkozó filmet láttunk más rádióktól, ügyes klipben összevágva, hogy milyen vagány pincehelyiségben működnek, milyen klassz graffitik vannak a falon, milyen nagyon szubkultúrás alternatív az egész. Nagyon büszkék arra, hogy nem a mainstream zenét nyomják, még koncertek is vannak. De könyörgök, hol van a társadalmi töltet? Hol vannak a világmegváltó viták? Hol vannak a szakértői vélemények? Olyan szakértőké, akik nem minden nap szerepelnek a rádióban. Akiket ritkán hallani, de akikre oda kell figyelni. Hol vannak azok a témák, amik még a mainstream vitaműsorokban sem jelennek meg? A melegek, a hátrányos helyzetűek, a fogyatékkal élők világát honnan lehetne megismerni? A Tilost kell hallgatni, és meg fogod ismerni. Ilyen szempontból a Tilos messze túllépett az egykori alapítók várakozásán.
1991. szeptember 15-én a Szabad Európa Rádió készített egy műsort az akkor nagyjából két hete működő Tilos Rádióról. Szabó Eszter és Szabó Bálint nyilatkozott, természetesen nem saját néven, hiszen az illegalitásban működő Tilosban mindenkit Szabónak hívtak.
Igen, ez volt a Szabó család.
Egyikük az interjúban egyfajta polgári engedetlenségként határozza meg a Tilos Rádió indulását. Az akkor készülő médiatörvény tervezetéből már lehetett látni, hogy a közösségi rádióknak nem nagyon jut majd tér. Szerinted mi változott azóta? Miért van az, hogy a hatalom mindig egy picit távolságtartóan kezelte a közösségi rádiózást, nem nagyon tudott vele mit kezdeni? Miért szálka a szemében? Miért csinált végül tarvágást a közösségi rádiók között?
Az említett Szabad Európás interjúban Vova, azaz Németh Vladimir beszélt, ő a Tilos Rádió kitalálója, aki a Tilos az Á üzemeltetője volt abban az időben, innen a rádió neve. (A budapesti underground, a rendszerváltás éveinek liberális szellemiségű szórakozóhelye volt a Tilos az Á 1990 és 1995 között a VIII. kerületben, a Mikszáth Kálmán téren. 2021-ben újranyitotta kapuit az eredeti helyszínen – a szerk.)
Vova Hollandiában élt sokáig. Ott voltak, akik hajóikkal túlhajóztak a felségvizeken, és a szárazföld felé nagyszerű zenéket, tartalmakat sugároztak. Semmiféle médiatörvény nem vonatkozott rájuk. Itt, Budapesten a tartalmat igen, a módszert nem lehetett követni, nincs felségvíz, amelyen kívül védelmet lehetne találni. Tényleg macska-egér játék volt a Tilos élete, mígnem 1995-ben megszületett a médiatörvény, amelyik már ismerte a közösségi rádiózás fogalmát. Ennek definíciója egyébként a kilencvenes években alakult ki világszerte. Hívták előtte szabad rádiónak, nonprofit rádiónak, független rádiónak, illetve a közszolgálati és a kereskedelmi után ez volt az úgynevezett harmadik szektor.
A kilencvenes évek rendszerváltó hangulata sok ígéretet hordozott, hogy a kultúra világa, a könyvespolcok, az újságosstandok is mind liberalizálódnak, és mindenféle sajtótermék, vélemény, szín megjelenhet a palettán. Nagyjából így is történt. A frekvenciák világában azonban ez nem következett be. Mivel a kormány, a parlament gyakorlatilag mulasztásos törvénysértésben volt, nem voltak felszabadított frekvenciák, így szinte erkölcsi kötelesség volt szabadrádiózni, kalózrádiózni.
Aztán 1995-ben jött az áttörés, de ehhez el kellett tűnnötök egy időre az éterből.
1995 után a Tilos informális üzenetet kapott, hogy legális frekvenciához juthat, ha kiszáll az éterből, mert kalózrádióként erről szó sem lehet. Így valóban, körülbelül másfél évre kiszállt a Tilos az éterből. 1995-ben még nem kellett pályázni, csak kérni a frekvenciát. Így harmadmagával, a Civil és a Fiksz Rádióval közösen a Tilos megkapta a 98 FM-et, amit időelosztással használt a három rádió, a Tilosé volt az éter este 10-től reggel 10-ig. Öt év múlva úgy gondoltuk, elég erősek vagyunk már, önállóan pályáztunk, mert akkor már azt kellett tenni, végül a közösen induló Civil és a Fiksz kapta a frekvenciát, a Tilos pedig egy időre kiszorult az éterből. Viszont abban a pillanatban, 2000. augusztus 30-tól az interneten 24 órássá vált az adás, és ez a mai napig így van, online egyetlen napra sem hallgatott el.
2003-ban megkaptátok azt a frekvenciát, amit ma is használtok.
Amikor végül nyertünk, még az SZDSZ–MSZP-kormánykoalíció idején, még az a médiatörvény volt érvényben, amelyik 1995-ben született, és amelyik foglalkozott a közösségi rádiókkal és a támogatásukkal. Ennek a törvénynek a szellemében egy nagyon virulens közösségi rádiós rendszer jött létre. Sokáig ügyvivője voltam a Szabad Rádiók Magyarországi Szervezetének, volt olyan pillanat, hogy 63 közösségi rádió volt a tagunk, csak Pécsett három rádió tartozott például hozzánk.
Aztán a Fidesz 2010-ben az egészet felülírta. Új médiatörvény született, amely – legnagyobb döbbenetünkre – teljesen átértelmezte az egész közösségi rádiózást. Közénk sorolta azokat a rádiókat, amelyek normálisan nem ide tartoznak. Ez nem a minőségükre, hanem a jellegzetességükre vonatkozik. Politikailag vagy az egyházak felé elkötelezettek. Reklámokat adnak, fizetésért dolgoznak bennük az emberek. Ez mind olyan jellemző, ami nem létezik a közösségi rádiózás világában.
Olyan kvótarendszereket írtak elő, olyan hírszolgáltatási kötelezettséget és olyan adminisztratív terheket, amelyeket egy valódi, önkéntesekkel felálló közösségi rádió képtelen teljesíteni. Nem az a kérdés, miért büntettek meg minket négyszer, ötször, hatszor, hanem az, hogy miért nem minden másnap teszik.
Teljesíthetetlen feladatok elé állított titeket az új médiatörvény?
Nem csak minket. Ilyen követelményrendszernek nem lehet eleget tenni. 66 százalékban közszolgálati tartalmat kell sugároznunk, ötven százalékban magyar zenei kvótának kell megfelelnünk. Elképesztő az adatszolgáltatási kötelezettség. Mi önkéntesek rádiója vagyunk. Egy erős közösség olykor képes arra, hogy mondjuk Kheopsz piramisát egy hétvégén öt méterrel odébb tegye, de ha a kukát kell kivinni a ház elé minden reggel 8 és 8.20 között, és ezt önkéntesekre bízod, akkor már az ötödik nap nem lesz kivíve a szemetes, pedig egy egyszerű műveletről van szó. A rendszeresen megkövetelt, óraműpontosságú, állandó munkákra nem lehet önkénteseket alkalmazni. Nem azért, mert rosszak, hiszen óriási dolgokra képesek, de az önkéntes munka jellegéből következően ezt a másodikat nem tudják.
Ráadásul itt nem lehet hibázni, tévedni, itt csak törvényt sérteni lehet. Mindjárt az első két évben ronggyá büntettek minket az adatszolgáltatási kötelezettség és a korhatár miatt. Utóbbi a csúnya beszéd miatti törvénysértéseket jelenti. A Tilos abban is kuriózum, hogy szinte kizárólag élő adása van. Ez hét év alatt mintegy húszezer óra beszélgetést, szöveges tartalmat, belemenős, érdekes, vehemens, őszinte vitát jelent. A húszezer óra alatt négy alkalommal elhangzott egy-egy trágár kifejezés. Önkéntelenül is kiszalad az ember száján. Kettő ezek közül úgy, hogy nem telt el köztük 365 nap, ez már magában elég volt ahhoz, hogy ne kapjuk meg a frekvenciát. Tehát de jure nincs min vitatkozni. Tényleg elkövettük ezeket a dolgokat, még többet is. Ugyanakkor érdekes jogi nonszensz, hogy egy olyan hibáért, amiért az elkövetés pillanatában csak figyelmeztetés és némi pénzbírság jár, néhány év múlva tulajdonképpen az életedet veszik el.
Ez is a médiatörvény sajátossága. Ezzel együtt kell élni, nem fogjuk tudni megváltoztatni. Az automatikus frekvenciaengedély-hosszabbítási lehetőségből tehát mi így kiestünk, viszont biztató, hogy újra kiírják a frekvenciát, lesz közmeghallgatás, amin mi is ott leszünk, hogy megnézzük, kik lesznek az ellenfeleink a pályázat során.
Ha meg kéne rajzolnod a Tilos Rádió hallgatójának portréját, kit képzeljünk magunk elé? Hány éves, mivel foglalkozik?
Nagyon alaposan ismerjük a hallgatóinkat. Néhány éve felkértünk egy közvélemény-kutató céget, hogy segítsen egy felmérésben. Összeállították a kérdéssort, aminek a kitöltését én 47 perc után félbehagytam, belefáradtam. Mondtuk, hogy szó nem lehet róla, ezt hárman sem fogják kitölteni, csak erodáljuk a hallgatók tűrőképességét. Azt mondták a közvélemény-kutatók, hogy ha már annyit dolgoztak vele, legalább egy próbát tegyünk, hátha kitöltik néhányan. Amikor egy hét alatt majdnem százan kitöltötték, fülig ért a szájuk. Mondták, hogy ha itt most vége az egésznek, már megérte, mert melyik rádió rendelkezik száz mélyinterjúval a hallgatóival.
Továbbment még néhány hétig az akció, amikor abbahagytuk, 1600 megkezdett és 1550 teljesen befejezett kérdőívünk volt. Elképesztően alapos adatokat kaptunk a hallgatóink kulturális fogyasztásáról, egzisztenciális helyzetéről. Az derült ki, hogy a Tilos Rádiót körülbelül hatvan százalékban pasik hallgatják, nagyjából harminc pluszosak, elképesztően imponáló kulturális fogyasztással, olvasottsággal és tanultsággal. Ami nagyon meglepő volt, és aminek nagyon örülünk, hogy ugyan a hallgatóinknak csak a 30-35 százaléka lány, de ők messze mindenben verik a pasikat is. Többdiplomások, egzisztenciálisan is magas helyen állnak, nagyon míves, kulturális fogyasztással, több nyelven beszélnek, sok köztük a vezető beosztású. Tehát a minket hallgatók közül a lányok vannak kevesebben, ők viszont nagyon okosak.
Közösségi rádióról van szó. Több mint háromszáz ember dolgozik nektek közösségi munkában, hogy elkészüljenek a műsorok.
És még legalább 150-200 külső önkéntes, aki a munkájával támogat minket. Időszakosan persze. Például amikor nagy rendezvényeink vannak, mindig ott vannak velünk, és segítenek. Most már még büszkébben mondhatjuk, hogy az éves költségvetésünk nyolcvan százalékát a hallgatói támogatások teszik ki. Lehetne pályáznunk a médiahatósághoz is működési költségre, de sok évvel ezelőtt függetlenségi nyilatkozatot tettünk, hogy soha többé nem fogadunk el a magyar államtól pénzt. Kizárólag olyan pályázatokon indulunk el, ahol a kiíró szellemisége összeegyeztethető a Tilos Rádióéval. Ezenkívül a hallgatók a személyi jövedelemadójuk egy százalékával tudnak minket támogatni. Ez évről évre emelkedő szám.
Mennyi kell ahhoz, hogy életben maradjatok, hogy működni tudjatok?
A Tilos Rádió egy negyvenmilliós kisvállalkozásnak felel meg. Körülbelül ennyi pénzt kell összetrombitálnunk minden évben. Tényleg nagyon büszkék vagyunk, hogy ezt a saját hallgatóink adják össze. Elképesztő ez az elkötelezettség és az a szeretet, ami körbevesz minket. Óriási inspiráló ereje van, ez az egyik legfontosabb támasz, amivel kicsit derűsen nézünk a jövő felé.
A szabad rádiózás, a kötetlen társalgási stílus veszélyes is tud lenni. A Tilosban elhangzott egyszer egy olyan mondat, amelyiknek, ahogy ti magatok fogalmaztok, semmilyen rádióban nem szabadott volna elhangzania. Az ügyre csaknem ráment a Tilos, majdnem elvesztette a frekvenciáját. Mikor volt ez?
2003 karácsonyán történt, szenteste. A műsorban Assisi Szent Ferencről beszélgettek, és az egyik műsorvezető, aki kicsit be is volt rúgva, azt mondta, neki nem jön be ez a sztori, ez az aszkétaéletmód, a tartózkodás a szextől és életörömöktől nem normális dolog, legszívesebben kiirtaná az összes keresztényt. Hiába keverték le és tettek be azonnal zenét, hiába exkuzálta magát a műsorvezető, hogy természetesen nem akar ő bántani senkit sem. Már késő volt, ez már kint volt az éterben, felvették, archiválták. Iszonyú botrány lett belőle.
Több párt követelte a Tilos azonnali eltörlését.
Hetekig erről a botrányról szólt a média. Minden bőrt megpróbált a jobboldal lehúzni róla. Mindenáron példát akartak statuálni. A Tilos Rádió szerintem példásan reagált. Közleményben többször is megkövettük a hallgatóságunkat, mindenkinek jeleztük, hogy ez nem a mi mondatunk, a Tilos Rádió teljes közössége megtagadja, annak az embernek pedig, aki ezt elmondta, nincs helye közöttünk. Ki is raktuk őt a rádióból, a műsort meg azonnal felfüggesztettük. Tudtuk a dolgunkat.
Ez egy olyan eset volt, amikor parlamenti pártok tettek feljelentést, rohantak ki ellenetek. Ami azt jelenti, hogy nagyon figyeltek titeket mint független hangot. Ez most is így van? Most is ennyire figyelnek, hogy a legkisebb hibára is ugorjanak?
Szerintem nem. Nem figyelnek ennyire ránk. Aki sokáig hallgatja a Tilosat, azt is láthatja, hogy nem vagyunk ellenzéki rádió. Mi minden kurzus alatt ellenzékiek vagyunk és egyik kurzus alatt sem vagyunk ellenzékiek. Vastagon teszünk rá, hogy a politika kit hogy osztályoz. Őszinték vagyunk. Egymással is vitatkozunk. Ez egy vitára, gondolkodásra inspiráló közeg. Nem ellenzéki, de ha valaki annak érez minket, az szíve joga természetesen.
