Kína egyre inkább úgy látja, hogy az ukrajnai háború – és az, ahogy az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei támogatják Kijevet Moszkvával szemben – recept arra, hogy milyen feszültség alakulhat ki a katonai blokk és Peking között az indiai- és csendes-óceáni térségben.
Amióta február 24-én az orosz tankok behatoltak Ukrajnába, Peking kínosan balanszíroz: nem támogatja nyíltan Moszkva invázióját, de közben azzal vádolja az Egyesült Államokat és más NATO-országokat, hogy kiprovokálták a háborút azzal, hogy a Kreml tiltakozása ellenére engedélyezték a NATO keleti terjeszkedését.
Most, hogy a háború folytatódik, és az orosz hadsereg jelentős kudarcokat szenved a csatatéren, Kína fokozta retorikáját, és kikelt a NATO és az Egyesült Államok ázsiai jelenléte miatt.
„A NATO, egy észak-atlanti katonai szervezet az elmúlt években megjelent az ázsiai csendes-óceáni térségben, hogy erőt demonstráljon és konfliktusokat szítson – mondta április végén Venpin Vang kínai külügyi szóvivő. – A NATO már káoszt okozott Európában. Most az ázsiai csendes-óceáni térségben, sőt a világban is megpróbálja?” – tette fel a kérdést.
Vang megjegyzése válasz volt Liz Truss brit külügyminiszter korábbi megnyilvánulására, aki az ukrajnai háború nyomán a NATO megerősítésére szólított fel, és figyelmeztette Kínát, hogy „be kell tartania a játékszabályokat”.
A NATO azért is került Peking figyelmének fókuszába, mert Kína és az Egyesült Államok is úgy látja, hogy az orosz invázió egyfajta sablonja a két ország közötti jövőbeli ázsiai feszültségeknek. A NATO tavaly közölte, hogy nagyobb figyelmet kíván fordítani Kínára, és Peking várhatóan nagy szerepet fog játszani a blokk jövőbeli stratégiájában.
Washington egyre inkább meg van győződve arról, hogy a konfliktus hosszú távon váratlan előnyhöz juttatja. A Bloomberg május 10-i jelentése szerint amerikai tisztviselők úgy vélik, hogy a megerősített európai védelmi kiadások és a meggyengült Oroszország lehetővé teszi, hogy Kína gyorsabban kerüljön biztonságpolitikája fókuszába.
Ezek a célok közrejátszottak a NATO-val és az Egyesült Államokkal szembeni közös kínai–orosz bizalmatlanságban, amelynek hatására Peking és Moszkva az elmúlt években közeledni kezdett egymáshoz. Sok elemző szerint Kína ezért nem hagyta magára Oroszországot a brutális ukrajnai háború idején.
Emellett szakértők és nyugati tisztviselők arra figyelmeztetnek, hogy Peking szorosan figyeli az orosz invázióra adott reakciókat, és levonja a lehetséges tanulságokat arra az esetre, ha Tajvan körül fokozódna a feszültség. (A szigetet Kína saját területének tekinti, és megszállással fenyegeti, ha Tajpej nem hajlandó alávetni magát Pekingnek.)
„Ha Kína csatlakozik a Nyugathoz Oroszország elítélésében, azt megtapsolják Washingtonban és a legtöbb európai fővárosban. De elveszíti Oroszország partnerségét – írta Po Csu alezredes, a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg (PLA) nyugalmazott tisztje a The Economist május 9-i számában. – Csak idő kérdése, hogy Amerika újra felvegye a harcot Kínával. A Biden-kormányzat politikája az országommal szemben az extrém verseny, amely épphogy csak nem háború.”
Az ukrajnai háború mint tükör
Az Egyesült Államok indiai–csendes-óceáni stratégiája és a NATO európai terjeszkedése közötti vélt párhuzamok nem újak, mind Kína, mind Oroszország hangsúlyozta ezt a februárban kiadott, ötezer szavas közös nyilatkozatban, amelyben Hszi Csin-ping kínai elnök és orosz kollégája, Vlagyimir Putyin „határok nélküli” partnerséget hirdetett.
A dokumentumban hangot adtak a NATO további bővítése elleni tiltakozásuknak, és ígéretet tettek arra, hogy „továbbra is nagyon éberek maradnak az Egyesült Államok indiai–csendes-óceáni stratégiájának negatív hatásaival szemben”.
A kínai tiltakozások ellenére a szakértők rámutatnak, hogy a NATO szerepe és az Egyesült Államok indiai–csendes-óceáni térségre vonatkozó stratégiája között alapvető különbségek vannak. Széles körű gazdasági és politikai kérdésekről van szó, az Egyesült Államok pedig hosszú csendes-óceáni határával is el van foglalva.
Az ukrajnai háború mégis hatással lesz a régióra. Ju Cseng Le kínai külügyminiszter-helyettes márciusban azt mondta, hogy a válság tükrözheti az ázsiai csendes-óceáni térség biztonsági helyzetét.
Joe Biden amerikai elnök kormányzata úgy látja, hogy az Ázsia felé való fordulás kritikus fontosságú, és már régóta esedékes.
Washington egyre többször figyelmeztetett arra, hogy Kína visszaél katonai és gazdasági befolyásával a régióban, rámutatva az ország azon lépéseire, hogy nagyobb ellenőrzést kezd gyakorolni Hongkong felett, kiterjeszti katonai jelenlétét a Dél-kínai-tengeren, és keményen korlátozza az emberi jogokat Hszincsiang tartományban, ahol több mint egymillió ujgurt, kazahot és más muszlim kisebbséget internált táborokba.
Miközben mind az amerikai, mind a kínai tisztviselők párhuzamot látnak az ukrajnai háború és az Ázsiában növekvő feszültségek között, mindkét oldal más tanulságokat von le.
Pekingnek az tetszene, ha Európa Amerikától független védelmi politikát folytatna
Az amerikai tisztviselők továbbra is pozitív biztonsági fejleménynek tekintik az európai védelmi kiadások növelését, valamint azt, hogy Finnország és Svédország is a NATO-tagság felé tart. Mindez lehetővé teheti az Egyesült Államok számára, hogy végrehajtsa régóta halogatott Ázsia felé fordulás tervét. A politikát először Barack Obama amerikai elnök vázolta fel, és a lépést szükségesnek tartják, mivel az amerikai politikai körök egyre inkább Kínát, nem pedig Oroszországot tekintik az ország fő katonai ellenfelének.
Kínai tisztviselők és szakértők azonban más következtetésre jutottak az Ukrajnában látottak miatt.
Peking – és különösen Hszi – már régóta támogatja a stratégiai autonómiát, az Emmanuel Macron francia elnök által propagált koncepciót, amely azt szorgalmazza, hogy Európa önállóbb szerepet játsszon a védelemben, és kevésbé támaszkodjon az Egyesült Államokra.
A Macronnal folytatott május 10-i telefonbeszélgetés során Hszi arra ösztönözte a francia elnököt és más európai vezetőket, hogy vegyék saját kezükbe a biztonságpolitikát, megismételve az Olaf Scholz német kancellárral folytatott május 9-i telefonbeszélgetésben elhangzottakat.
Bár az ukrajnai háború hosszú távú következményei még mindig nem világosak, ahogy az európai stratégiai autonómia jövője sem, egyre inkább úgy tűnik, hogy Peking úgy véli: a háború tovább késleltetheti az Egyesült Államok Kína felé történő stratégiai irányváltását, és tartós megosztottsághoz vezethet az európai és NATO-szövetségesek között.
„Joe Biden azt remélte, hogy stabil és kiszámítható alapokra helyezi az Oroszország-politikát, hogy Amerika az indiai–csendes-óceáni stratégiájára összpontosíthasson. Az ukrajnai háború kétségtelenül elvonja Amerika figyelmét és elszívja az erőforrásokat – írta Csu, a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg nyugalmazott tisztje. – A kérdés az (…) hogy Biden úr meddig hagyja, hogy Ukrajna elterelje a figyelmet.”
