Több mint egyéves huzavona után Lengyelország számára elérhetővé válik az uniós helyreállítási alap, amely jelentős tőkeinjekciót biztosít a lengyel gazdaságnak. A varsói kormány 23,9 milliárd eurós támogatásra és 11,5 milliárd eurós kölcsönre jelentette be az igényét, a terv most zöld utat kap. Igaz, bizonyítaniuk kell, hogy igazságügyi reformjukat összhangba hozzák az uniós joggal.
Folyosói pletykák már szóltak arról, hogy az Európai Bizottság hamarosan elfogadja a lengyel helyreállítási tervet, azonban a brüsszeli testület az utolsó pillanatig lebegtette a választ. Némi bizonyosságot jelentett, amikor múlt héten a testület egyik szóvivője Twitteren közölte, hogy Ursula von der Leyen elnök június 2-án Varsóba utazik. Ez pedig az uniós kódnyelven csak annyit jelenthetett, hogy elfogadják a lengyel tervet, amelyet már több mint egy éve blokkoltak a lengyel igazságügyi reform jogszerűtlensége miatt. Azonban egyetlen tweetnél több megerősítés nem érkezett, bár a lengyel újságíró kollégák információ szerint megszületett a megegyezés, főleg azt követően, hogy múlt héten a lengyel parlament megszavazta azt a törvényjavaslatot, amely az Európai Unió legfelsőbb bírósága által törvénytelennek ítélt fegyelmi kamarát új testülettel váltja fel.
De még az utolsó pillanatig kétséges volt, hogy valóban beleegyezik-e a biztosi kollégium, ugyanis többen fenntartásukat jelezték. Szerdán hosszasan tárgyaltak erről a kérdésről, és a kiszivárgott hírek szerint öt biztos szembehelyezkedett a javaslattal. Közülük hárman – Věra Jourová, az értékekért és átláthatóságért, Didier Reynders, az igazságügyért és Ylva Johansson, a belügyekért felelős biztos – csak hangot adott kifogásainak, de ketten – Margrethe Vestager versenyügyi és Frans Timmermans klímapolitikáért felelős testületi tag – nem szavazták meg a döntést. Ennek ellenére a határozat megszületett – ám feltételeket szabtak benne.
35,4 milliárd euró
A koronavírus-válság utáni gazdasági helyreállítás érdekében az EU egy nagyszabású fejlesztési tervet fogadott el, amely 750 milliárd eurót biztosít arra, hogy a tagállamok új életet leheljenek gazdaságukba a zöldítés és a digitalizálás jegyében. Minden tagállam egy arányos elosztási kulcs alapján részesülhet vissza nem térítendő támogatásban és – ha kéri – kedvezményes hitelben. Tavaly áprilisban kellett leadni az ezzel kapcsolatos nemzeti fejlesztési terveket, amelyeket az Európai Bizottság értékel, majd ennek alapján egy hónapon belül a tagállamok megadják a formális jóváhagyást. Fontos, hogy a bizottság támogatása nélkül nincs forrás. Valamennyi tagállam esetében tulajdonképpen zökkenőmentes volt a folyamat, leszámítva Magyarországot és Lengyelországot. Más országok esetében azért volt késedelem, mert választások zajlottak, és az új kabinetre hagyták a tervek kidolgozását, ez időt vett igénybe. Emiatt még a holland terv van függőben, de ők csak március végén adták be, és persze a nekik járó összeg nem túl jelentős tétel a holland költségvetésben.
Lengyelország 23,9 milliárd eurós támogatásra és 11,5 milliárd eurós kölcsönre jogosult a helyreállítási és rugalmassági eszköz (RRF) keretében. A bizottság elemzése különösen azt vizsgálta, hogy „a lengyel tervben szereplő beruházások és reformok támogatják-e a zöld és a digitális átállást, hozzájárulnak-e az európai szemeszterben azonosított kihívások hatékony kezeléséhez, és megerősítik-e növekedési potenciálját, munkahelyteremtését, valamint gazdasági és társadalmi rugalmasságát” – áll a hivatalos közleményben.
Ugyanakkor a lengyel terv „az igazságszolgáltatás függetlenségének fontos szempontjaihoz kapcsolódó mérföldköveket tartalmaz, amelyek különösen fontosak a befektetési környezet javítása és a fellendülési és rugalmassági terv hatékony végrehajtásának feltételeinek megteremtése szempontjából”. A továbbiakban Lengyelországnak bizonyítania kell, hogy ezeket a mérföldköveket teljesítette – s ennek meg kell történnie még az első kifizetési kérelem benyújtása előtt.
A pénz beszélt
A lengyelek helyzete annyiban különbözik a magyarokétól, hogy Varsóval szemben csak az igazságszolgáltatással kapcsolatos intézkedések korrigálását kérték, míg az Orbán-kormánynak ennél több területen és átfogóbb lépéseket kellene tennie. Ráadásul meglehetősen világos, mi a lengyelek dolga, merthogy erről már az Európai Bíróság is hozott ítéleteket. Sőt tavaly októberben a bíróság napi egymillió eurós pénzbüntetést rótt ki Lengyelországra, mivel a kormány – a bíróság rendelkezésével szembemenve – nem függesztette fel a legfelsőbb bíróság fegyelmi kamarájának működését. Ez minden bizonnyal nyomós érv lehetett, a pénzbüntetés konkrét és súlyos szankció. Lengyelország tehát meghozta az elvárt jogszabályi módosításokat, a bizottság most azt fogja ellenőrizni, hogy végre is hajtják-e.
Bírálatok, magyarázatok
Ennek a megoldásnak nem csak a biztosi kollégiumon belül voltak ellenzői. Számos EP-képviselő volt hasonló állásponton, úgy vélték, hogy az Ursula von der Leyen által szorgalmazott lépés szembemegy a jogállamisággal, mivel lehetőséget kínál a lengyeleknek arra, hogy egy uniós jogot sértő bírósági rendszer mellett jusson uniós pénzekhez. Márpedig éppen ez az, amitől kezdetben tartottak, hogy a pénzek felhasználásának ellenőrzését szolgáló igazságszolgáltatás nem szabadul meg a kormányzati befolyástól. Emiatt is történt, hogy néhány nappal ezelőtt az EP Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságának elnöke levelet írt Von der Leyen elnöknek, és sürgősséggel meghívta a szakbizottság elé, hogy számot adjon a terveiről – még a döntést megelőzően. Ez nem történt meg, Ursula von der Leyen pedig csütörtökön Varsóban átnyújtja a jelképes csekket Moravieczki miniszterelnöknek.
Nehéz lenne nem észrevenni az összefüggést a mostani hozzájárulás és Lengyelország proaktív és elkötelezett szerepvállalása között, amelyet az orosz–ukrán háború kapcsán tanúsít. A lengyelek befogadták a menekülteket, szorgalmazzák a szankciókat, élen járnak az orosz agresszió elítélésében, messzemenően támogatják Ukrajnát, és központi logisztikai szerepet vállaltak a hadianyag-elosztásban. Ebben a helyzetben pedig sokak szerint érthető, ha kivételeznek Lengyelországgal, esetleg elnézik nekik, amit Magyarországnak már nem.
A magyar szál
A helyreállítási alapokért folytatott küzdelemben Magyarország magára maradt. Látványos egyébként a lengyel kormánypárt elszakadása a Fidesztől, az elmúlt hetekben az európai parlamenti vitákban a kormányzó Jog és Igazságosság politikusai ugyan követelték a nekik járó forrásokat, de meg sem említették, hogy Magyarországot is hasonló elbánás illeti meg. Az illiberális lengyel–magyar barátság a háborúra adott eltérő válaszokat követően véget ért. Ugyanakkor a lengyel példa mintát is adhat: ezek szerint úgy is pénzhez lehet jutni, ha szimbolikus lépéseket tesz a kormány, viszont mindent megígér, bízva abban, hogy az ellenőrzés már nem lesz annyira szigorú. Akár jó ez a példa, akár nem, Magyarországnak fogy az ideje. A helyreállítási alapról szóló jogszabály alapján arról már lemaradt az ország, hogy az igényelt összeg 13 százalékát előlegként megkapja. Ehhez az kellett volna, hogy tavaly december 31-ig jóváhagyják a tervet. Viszont van egy idén december 31-i határidő is. Ha eddig sem történik meg a tagállamok támogatása, az elérhető összeg hetven százaléka elérhetetlenné válik, Magyarország végérvényesen elbukja a helyreállítási alap több mint kétharmadát. Ha figyelembe vesszük, hogy az eljáráson belül is vannak határidők, és a nyári szünetben jelentősen lelassul a brüsszeli bürokrácia is, akkor az évből hátralévő időszak már szorongatóan kevés.
