Mennyire veszélyes a majomhimlő? Kik kaphatják el? Hogy lehet ellene védekezni? Cikkünkből egy helyről tájékozódhat a vírus ismert jellemzőiről és automatikusan frissülő ábráink alapján a terjedéséről is. Elöljáróban: pánikra semmi ok, többek között épp a tájékozottság az egyik hasznos módszer ellene.
A koronavírus okozta globális járvány lecsengése közben egy másik fertőző vírus, a majomhimlő kezdett el szokatlanul terjedni, nyárra több tucat országot elérve. Nem mellékesen a járvány jelenlegi központjává Európa vált.
Itt is állatról emberre átterjedő (hivatalos nevén zoonózisos) vírusról van szó, ahol több állatfaj is számításba jöhet, többek között afrikai patkányokról, tengerimalacokról, mókusokról terjedhetett át emberekre.
Korábban jellemzően csak Közép- és Nyugat-Afrikában okozott járványt, ahol az emberek sokkal gyakrabban találkozhattak fertőzött rágcsálókkal.
A vírus már évtizedek óta lappanghatott több kontinensen, semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy a mostani járvány Afrikából indult volna. Az a legvalószínűbb, hogy a jelenlegit az emberről emberre terjedő vírus tartja fenn.
Mi ez a vírus, és mennyire veszélyes?
A majomhimlő(MPXV) tünetei az évszázadokon át óriási pusztítást okozó, mára eltüntetett fekete himlőéhez hasonlók, de ez a vírus annál sokkal kevésbé fertőző és lényegesen kevésbé halálos. A kialakult betegség halálozási aránya mostanában egy százalék alatti, a legtöbb ember két-négy hét alatt magától is tökéletesen felépül.
Ezzel együtt néhány csoportra, köztük a kisgyerekekre, a legyengült immunrendszerűekre, a terhes nőkre, a komolyabb ekcémás gondokkal küzdőkre veszélyesebb lehet.
Az Európában azonosított több mint ezer fertőzöttből senki nem halt meg június közepéig, és kórházba is csak egy-két fertőzött került. Ettől még a betegség lehet gyötrelmes, és többféle maradandó egészségkárosodást is okozhat a különböző szervi bajoktól kezdve az örökre megmaradó himlős bőrelváltozásokig.
A fertőzés nem okoz tüneteket az első egy-három hétben, aztán jellemzően fájdalmasan megdagadnak a nyirokcsomók erős láz és általános levertség mellett. Ezután pár nappal felduzzad a fertőzöttek bőre, és kiütések kezdik ellepni, akár több ezer is, elsősorban az arcukat. A fertőző kiütések néhány hét alatt maguktól kifakadnak és leszáradnak.
Vannak, akik tünetmentesen vészelik át a betegséget, fertőzni azonban ők is fertőzhetnek.
A fertőzés történhet
- emberről emberre,
- fertőzött tárgyról emberre
- és állatról emberre is.
Utóbbinál fertőzött állat harapására vagy fertőzött hús fogyasztására érdemes gondolni. Európában az emberről emberre fertőzés a leggyakoribb, ami elsősorban cseppfertőzéssel történik, vagy fertőzött nyálkahártyával (például kiütéses bőrrel) történő érintkezéssel. Utóbbi miatt tárgyakról is el lehet kapni, mint például az ettől a betegségtől független, de talán ismerősebb bárányhimlőnél.
Miután a csókolózás és szexuális aktus az egyik gyakori terjedési mód, sokszor nem egyszerű időben megkülönböztetni a majomhimlőt más, nemi úton terjedő betegségektől. A nyári fesztiválszezonban ez különösen jellemző. Ettől függetlenül akár úgy is el lehet kapni, ha közel állva beszélget valaki egy fertőzöttel.
A majomhimlő-fertőzés ellen egyelőre nincs célzott gyógymód, de a fekete himlő elleni szerek egyelőre működőnek tűnnek. Ezek elsősorban az oltást és Európában egy engedélyezett antivirális hatóanyagot jelentik.
Mit tehetek a járvány ellen?
Leginkább ne találkozzon nyilvántartott fertőzöttekkel, és tartson fizikai távolságot a kiütéses emberektől. Lehetőleg ne egyen egzotikus állatot, és általában a nyers vagy alig hőkezelt húsokat is érdemes kerülni.
Ha mással nem magyarázható tüneteket észlel magán, vagy a környezetében volt fertőzött, ezt értelemszerűen telefonon közölje a háziorvosával, és vonuljon azonnal karanténba, amíg ki nem derül a pontos állapota.
