Adott egy másodikos, rendkívül okos kisfiú. Két év alatt összesen tizenhat iskolából tanácsolták el, mert ADHD-s, Asperger-szindrómás. Magyarországon közel százezer sajátos nevelési igényű gyermek él. Sokuknak (és családjuknak) elérhetetlen álom a közoktatás.

Közoktatatlanság

Levente az autizmusspektrum középső tájékán elhelyezkedő, markánsabb autista jegyeket magán hordozó sni-s fiú, aki hivatalosan 2021 szeptembere óta, az alsó tagozatban az osztálytársak részéről őt érő sorozatos iskolai fizikai és verbális abúzus, illetve tantermi kirekesztés miatt egyéni tanrendben tanul otthon. Édesanyja, Tóth-Turgonyi Dóra tanít neki minden iskolai tantárgyat. Az idei tanévben már a törvényben előírt fejlesztéseit sem kapta meg az iskolájától szakemberhiányra hivatkozva, a családnak magánerőből kellett finanszíroznia. Közben Dóri 2021 februárjának végén – Levente otthon oktatása miatt – elvesztette a munkáját, jelenleg gyodon van. Férje az egyetlen kereső a családban, aki napi bejárós teherautó-sofőr az építőiparban. Levente idén volt ötödikes, év végén sikerült minden tantárgyból levizsgáznia.

„Tulajdonképpen letette az ötödik osztályfok vizsgáit szép csendesen tegnap és ma délelőtt. A tárgyi követelményeket a vizsgáztatók szerint mindenből jól teljesítette. Hazafelé verseket olvastunk a föld alatt magányosan, egyedül. Adyt, Reményiket, Szabó Lőrincet, Fodor Ákost. Aztán hazajöttünk hang nélkül a városszéli szegregátumba. Ahol nincs közösség, iskola, gyerekzsivaj, nincs senki és semmi, csak a vasbeton fal, panelbörtön. Egyedül a virágoskert ad megnyugvást. A kicsike balkonkert, az a nagyon imádott. »Anyuka, nem volt semmi balhé« – csengenek vissza bennem a gyógypedagógus szavai. Elkerekedett szemmel néztem rá. Miért kéne balhénak lennie? Levente egyáltalán nem az a típus. Ja, hogy úgy állították be. Már megint fordítva, és nekem ebből már nagyon elegem van. Meg a fordítva büntetésből, a fordítva mindenből. Úgy egyébként ebből az egész helyzetből, a közoktatatlanságból. Abból, hogy a szegregált oktatás sem elérhető Levente számára. Vagy azért nem fér be, mert túl okos, vagy azért nem, mert nincs szakember, szakasszisztencia a számára, sem megfelelő osztály a képességeinek, egyben az autizmusának. Egy rendszer (ki)pöccintésével került a perifériára, ahonnan minden évben neki kell bizonyítania, hogy igenis meg tudja tanulni, akkor is, ha egyedül kell. Nonszensz, nonszensz ez az egész helyzet, amit egy mondattal elintéz a tankerület. Nincs szakember… Őszintén sajnálom, persze, de törvény is van az sni-s oktatási jogokról. Még egyszer! A bizottsági szakvélemény nem ajánlás, ami benne foglaltatik, az a törvény… Azt Leventének a speciális igényei szerint meg kell kapnia” – írja Tóth-Turgonyi Dóra, aki nemcsak a közösségi oldalon osztja meg mindennapi tapasztalatait, milyen Leventének a közoktatásból kizárva létezni gyerekként, és neki egy személyben anya mellett tanítónak, gyógypedagógusnak, gyógytornásznak, pszichológusnak, ügyvédnek lenni, hanem blogjában is.

Gorán másfél évesen olvasott, kétévesen írt és számolt. Kínaiul, angolul tanult. Amikor az óvodában más napocskát rajzolt, ő naprendszereket. Óvodás korában aztán kiderült, hogy nincs számára hely a magyar közoktatásban, Gorán ugyanis magasan funkcionáló autista Asperger-szindrómával. „Értelmileg hihetetlen sebességgel fejlődött, szinte követhetetlen volt, de ezzel párhuzamosan a gyerektársakkal abszolút nem találta meg a hangot – meséli Zádori Hernietta, Gorán édesanyja. A kisfút az összes óvoda, majd iskola elutasította, így végül magántanuló lett. – Akkor tudna ez jól működni, ha nem arról szólna, hogy papíron integráljuk a gyermekeket, gyakorlatilag bedobjuk őket harminc fő közé azzal, hogy integrálódj” – véli Henrietta az integrációról, aki ennek hiányával szembesülve, és azzal, hogy a probléma sok gyereket és családot érint, létrehozta a Szikra Tehetséggondozó Egyesületet, ahol magasan funkcionáló autista gyerekek kapják meg a szükséges fejelsztést és tehetséggondozást. Öt fővel indultak, de már tavaly több mint százan jártak hozzájuk, idén pedig háromszáz gyereknek és szüleinek segítettek a szükséges és törvényben előírt fejlesztésekhez hozzájutni.

Köztük Tamásnak is, egy rendkívül okos, másodikos kisfiúnak, aki Asperger-szindrómás. Két év alatt tizenhat iskolából tanácsolták el, míg végül magántanuló lett.

„Mint szülő otthon tanítom a gyermekemet. Harmadikos, de az óvodai évek is borzalmasan teltek. A saját véleményem, hogy engem, a fiamat, a családomat cserben hagyott az állam. Mi, szülők, úgy látjuk, hogy amíg nem biztosítják a feltételeket, addig az oktatási intézmény nem tudja biztosítani az integrációt, inklúziót. A gyerekek a családjukkal közösen válnak a feltételhiányos rendszer áldozatává. A szülők képzettség és valódi segítség nélkül, egyik napról a másikra válnak minden tantárgyból pedagógussá, gyógypedagógussá, fejlesztővé, pszichológussá, gyógytornásszá, jogásszá, és mondanak fel a munkahelyükön” – teszi hozzá.

Fából vaskarika

Ez csak három gyerek története abból a százezerből, akik ma Magyarországon sajátos nevelési igényű (sni-s) gyerekként a huszonöt-harminc fős osztálylétszám mellett nem kapnak szakszerű segítséget az állami iskolákban, és akiket a magániskolákban sem látnak szívesen.

„Egyre több a sajátos nevelési igényű gyerek, aminek fiziológiai, pszichológiai és társadalmi okai vannak. Ezek a gyerekek, akik ilyen sok oldalról megváltoztak, bemennek egy olyan oktatási rendszerbe, ami nemhogy nem változott, de még visszafelé is megy, rákmenetben van, mert egyre inkább próbál merev, autokratikus irányítást bevezetni, ahol megvan a tananyag, amit betöltünk a gyerekbe, akinek ezt be kell vennie. Ez a minősítő-számonkérő rendszer, ami a minősítés során kideríti, hogy ezek a gyerekek nem stimmelnek, nem illenek oda, akár a teljesítményük, akár a viselkedésük miatt. De közben már olyan sokan vannak, hogy nem lehet csak simán kirakni őket, ezért kitaláltuk az integrációt, ami viszont fából vaskarika, ha nem változtatunk semmit. Mert ez azt jelenti, hogy azokat a gyerekeket, akiket kiraktunk azzal, hogy nem illenek a rendszerbe, visszatesszük ugyanabba a rendszerbe azzal a címszóval, hogy integráljuk őket” – mondja dr. Gyarmathy Éva klinikai szakpszichológus, a magyarországi diszlexiaközpont és a Sajátos Nevelési Igényű Tehetségeket Segítő Tanács alapítója.

A KSH 2021 decemberében megjelent előzetes statisztikái szerint a 2021/2022-es tanévben a köznevelési és szakképző intézményekben több mint százezer sajátos nevelési igényű gyermeket, tanulót neveltek, oktattak. Az sni-s gyerekek száma minden évben nő, 2001-hez képest csaknem megduplázódott, de közben a számukra oly fontos korai fejlesztést is gyakorlatilag lehetetlen megkapni. Míg tavalyelőtt a KSH adatai szerint 5887-en részesültek ebben, addig tavaly több mint száz gyerekkel kevesebbnek, 5739-nek járt korai fejlesztés. Igen, közben ránk köszöntött a Covid, de bár a fejlesztések elmaradtak, az sni-s gyerekek nem lettek kevesebben, sőt. Tavaly még 92.845 sni-s gyereket tartottak számon az idei százezerhez képest, és ez a szakember szerint valószínűleg csak a jéghegy csúcsa.

„Papíron egyre több sni-s gyerek van, a valóságban még több. Ami papíron van, az a jéghegy csúcsa. Fordított a dolog. Nem azért van több gyerek, mert jobban észrevesszük, hanem azért vesszük őket jobban észre, mert egyre többen vannak” – teszi hozzá a Szabad Európának Gyarmathy Éva.

„Ebből hány otthon oktatott és hány lehet csak egy-két órát egy héten az iskolába, hány gyermek nem vehet részt a tanévzárón, az osztálykiránduláson vagy az ünnepségeken? Hány gyermek járta már be Tolnát-Baranyát iskoláról iskolára? Rengeteg. Az egyéni munkarendben tanulás kényszermegoldás, a szülők szeretnék megvédeni a gyermeküket, mert ellátás vagy nincs, vagy rossz, és a gyermek csak sérül. Elfogadhatatlan, jogsértő és kiszolgáltatott helyzet ez. Így tesz tönkre átlagon felüli, tehetséges gyermekeket az állam, a KLIK… nevezzük bárminek” – vágja rá Zádori Henrietta is.

Kizárva

A Közgazdaságtudományi Intézet 2021-es kutatása szerint a magántanulók aránya az általános iskolások körében a legmagasabb, és bár az egyéni munkarend bevezetésével csökkent (a magántanulóság helyébe 2019. szeptember 1-jétől az úgynevezett egyéni munkarend intézménye lépett), így is kétszer annyi autizmussal élő tanuló van magántanulói státuszban, mint tipikus vagy átlagos diák - írják az MTA–ELTE Autizmus Szakmódszertani Kutatócsoport kutatásának eredményében. Hozzáteszik, hogy az autizmussal élő személyek csoportjában az intézményi ellátás mennyisége és minősége egyaránt elmarad a szükségletektől.

„Nekem inkább segítség lenne, ha meg tudnám oldani, hogy ne csak fél napig legyen intézményben, mert akkor el tudnék menni talán dolgozni, és akkor más lenne az anyagi lehetőségünk” – idézik egy négy és fél éves gyermek édesanyját.

„Nem hibáztatok senkit, de ezek a szülők magukra vannak hagyatva. Tudom, hogy az intézményes lehetőségek korlátozottak, de borzasztóan magukra vannak hagyva. (…) próbálkoznak a szakemberek, a legtöbbet nyújtják, amit tudnak, nem rájuk mondok bármit is, de (…) itt nagyobb ellátottságra lenne szükség (…) és sokkal több fejlesztési lehetőségre. Hát ez a heti egy óra fejlesztés, ami volt, az nem a tanárnőn múlott, nem azon múlott, aki foglalkozott vele, de hát ez nevetséges, mert semmire nem elég” – mondta el a kutatásban részt vevő, egy húszéves felnőtt édesanyja a kutatócsoportnak, akik azt a következtetést vonták le, hogy az autizmussal élők jelentős hátrányt szenvednek el a szolgáltatásokhoz való hozzáférésben. „A közösségi részvétel, az oktatáshoz és specifikus ellátáshoz való jog minden életkorban alapvető. Sürgető feladat mind az iskolai ellátás, mind a felnőttkori intézményes ellátás és társadalmi integráció fejlesztése” – teszik hozzá.

Hiszen a szabad iskolaválasztás, az oktatáshoz való egyenlő hozzáférés joga elvileg alapvető emberi jog, ami járna minden gyereknek, legyen ADHD-s, Asperger-szindrómás, autista vagy bármilyen sni-s, fogyatékossággal élő. Az sni-s családok azonban azt tapasztalhatják, hogy a magyar oktatási rendszer, amely még egy átlagos fejlődésű gyereknek sem könnyű, magukra hagyja a sajátos nevelési igényűeket, akik előtt minden ajtó bezárul.

„Be akarjuk tartatni a törvényeket”

Június 17-én Kizárva címen rendhagyó tanévzárót tartottak az érintett gyerekek és szüleik a Lépjünk, hogy léphessenek, az Unikornis Gyerekek, a Láncreakció a megújuló oktatásért, A NAGY KIÁLLÁS, a Cseve Csoport, a Szikra Tehetséggondozó Egyesület és a Pamacs Egyesület szervezésében. Utóbbi három egyesület mind érintett családok összefogásával jött létre, akik számára nem volt más lehetőség, csak az, hogy a saját kezükbe vegyék gyermekeik sorsát, azaz oktatását, és megteremtsék számukra azt, amire szükségük van. Az akcióval, mint mondták, az volt a céljuk, hogy láthatóvá tegyék azokat a gyerekeket, akiknek ma nincs helyük a közoktatásban, akik ma láthatatlanok a közoktatás számára. „Abban rejlik a mi forradalmiságunk, hogy be akarjuk tartatni a törvényeket” – hangsúlyozták a rendhagyó tanévzáró résztvevői.

„Adj a gyerekeknek nyílt, hazugságmentes társadalmat…”

„…ami nem manipulációra, szolgalelkűségre és mások érdekeinek megsértésére tanítja őket, hanem együttműködésre, a hosszú távú közös érdekek megkeresésére” – hangzott el Gyarmathy Éva Ima a gyermekekért című írása a június 17-i rendezvényen a személyes élmények után és azután, hogy mint egy „rendes” tanévzárón, egy-egy virágcsokorral és emléklappal megköszönték a részt vevő szülők egész évi munkáját.

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) munkatársa szerint az állam arra hivatkozva nem támogatja az alapítványi, civil oktató/fejlesztő csoportokat, hogy ez az állam feladata. Mégis sok iskola elutasítja a gyermekeket, mondván, nem tudja megoldani az oktatásukat.

Amikor a Szikra Tehetséggondozó tavaly levelet írt az Emberi Erőforrások Minisztériumának, hogy jelöljenek ki anyaiskolákat és hozzanak létre kis létszámú osztályokat, ahol elkezdhetnék a gyerekek részleges, majd teljes integrációját, a minisztérium azt válaszolta, az sni-s gyerekek integrált oktatásával nincs semmi gond, csak a szülők okozzák a problémát: „A magántanulói tanulócsoportokat a hatályos jogszabályok nem ismerik el”, illetve hogy „a szülők önmaguk alkalmaznak (valamilyen) szakembereket (…) akiket az állami iskolai ellátórendszerből vontak ki (gyengítve ezzel az állami ellátórendszer szakmai felkészültségét.”

Bárki, bármi is „vonja ki” a szakembereket az állami ellátórendszerből, tény, hogy a Közigállás.hu-n a tanév végétől napról napra nő a meghirdetett gyógypedagógusi álláshelyek száma. Nem kicsit, nagyon. Míg június 15-én az Eduline még 420-at talált, július 20-án már 657 gyógypedagógus hiányzott a rendszerből.

Megkerestük a Belügyminisztériumot, akiktől szerettük volna megtudni, milyen intézkedéseket terveznek bevezetni, hogy a gyakorlatban kivitelezhető legyen a sajátos nevelési igényű gyermekek integrált közoktatása, és hogyan kívánják megoldani a gyógypedagógus-hiányt. Cikkünk megjelenésééig nem kaptunk választ egyik kérdésre sem.

A családok tehát továbbra is csak magukra számíthatnak, de nem adják fel. Nyáron sincs pihenés, a Szikra és a Pamacs például ingyenes tábort szervez az autista gyermekeknek, akik számára nem elérhető az állami Erzsébet tábor – gyógypedagógus-hiány miatt. Egyszóval a szülők táborszervezők is lettek, mert úgy gondolják, az ő gyermekük is megérdemli a gyermekkort közösségi élményekkel, táborokkal – és egyszer majd talán integrált közoktatással.