Fokozatosan visszatér az élet Ukrajna azon részeire, ahonnan néhány hónappal ezelőtt kivonult a megszálló orosz hadsereg, számos településen építkezés hangja hallatszik mindenfelől, a munkát ukrán és külföldi önkéntesek segítik.
Az AP amerikai hírügynökség helyszíni tudósítója felkereste az északi Csernyihiv régióban lévő Jahidne település szélén azt az iskolát, amely az invázió első heteiben részben megsemmisült. Mint írta, a betört ablakok és az üresen álló osztálytermek azt sugallják, hogy egyhamar nem fog itt újrakezdődni a tanítás. Ez azonban csak egyike azon számos épületnek, amelyek odavesztek a háborúban.
Ennek ellenére a faluban és több másikban is fokozatosan visszatérőben van az élet, a takarítási, javítási és építkezési munkálatokat önkéntesek segítik Ukrajna más térségeiből, sőt külföldről is, sok a teendő a tél beállta előtt.
A munkások között operatőr és reklámszövegíró is van, a tűző napon próbálják befoltozni egy ház tetejét az iskolával szemben.
A 31 éves Gyenisz Ovcsarenko és a 43 éves Gyenisz Huszcsik a fővárosból érkezett nemrég, mindketten a Dobrobat nevű önkéntesszervezet tagjai. Huszonkét társukkal együtt abban segítik honfitársaikat Jahidnében, hogy minél hamarabb visszatérhessenk az otthonukba.
„Miközben a srácok minket védenek, mi dolgozunk” – mondta Huszcsik a frontokon szolgáló katonákra utalva.
A településen egyelőre nincsenek tervek az oroszok által bázisként használt helyi iskola újjáépítésére. A legtöbben nem is szeretnek beszélni a témáról, ugyanis a lakosság többsége, csaknem négyszáz ember egy hónapot töltött az oktatási intézmény alagsorában, ahol a katonák élő pajzsként használták őket, így akadályozva az ukrán hadsereg támadását.
Ritkán engedték ki őket az udvarra, tíz ember vesztette életét a sötét, túlzsúfolt pincében, a túlélők szerint a friss levegő hiánya miatt. Az orosz hadsereg március végén vonult vissza a területről.
A Dobrobat huszonegy ház tetejét akarja kijavítani a következő hetekben. Az önkéntesek között vannak tanárok, sportolók és programozók is. Mintegy nyolcvan százalékuk nem rendelkezik semmilyen hasonló munkatapasztalattal.
Gyász és menekülés a donbászi offenzíva árnyékában
Társadalmi összefogás
Jahidne pusztán egyike az orosz agressziót megszenvedő településeknek Ukrajna északi részén, a Dobrobat pedig csupán egy a hasonló önkéntes szervezetekből, amelyek némelyike külföldről is vonz segíteni vágyó embereket.
Ilyen például a Csehországból érkező Michal Kahle és fia, Daniel, akik úgy döntöttek, hogy idén a nyári családi vakációt annak ellenére Ukrajnában töltik önkéntes munkával, hogy évente mindössze néhány hetet lehetnek együtt, Daniel ugyanis jelenleg az Egyesült Államokban folytatja tanulmányait.
„Szerettünk volna valami jelentőset tenni ahelyett, hogy csak turistáskodunk” – jelentette ki a 21 éves fiatalember.
Ezért aztán csatlakoztak a már a kelet-ukrajnai harcok 2014-es kezdete óta működő Building Ukraine Together csoporthoz, így jutottak el a kijevi régióban található Makarivba, ahol ugyancsak számos épület megsemmisült vagy megrongálódott.
„Nem állíthatjuk meg az életünket”
„Hosszú távra kell berendezkedni. Nem állíthatjuk meg az életünket, hogy otthon üljünk, és várjuk a háború végét” – vélekedett Tetjana Szimkovics, a szervezet helyi koordinátora.
Számos ukrán azért önkénteskedik, mert segíteni akar. Julia Kapusztyenko számára azonban nem ez az egyetlen ok, amiért minden reggel elmegy dolgozni a tűzoltóság lerombolt épületének helyreállításán. A fiatal nő április végén tudott elmenekülni a hevesen ostromlott Mariupolból.
„Láttam holttesteket és leégett házakat. És még mindig, amikor látok egy normális épületet, automatikusan elképzelem, hogy mi fog történni, miután eltalálja egy rakéta. Ezt lehetetlen kitörölni a fejedből. Ugyanakkor próbálok nem a múltban ragadni. Ezért fontos, hogy csináljak valamit, hogy felelősséget vállaljak” – közölte.
A Donyeck megyei Horlivkából származó, 23 éves nő már 2014-ben megtapasztalta a megszállást. Ezt követően elmondása szerint három évig sírt, képtelen volt feldolgozni otthona elvesztését, ezért ezúttal más stratégiát választott. „Most tudom, hogy tennem kell valamit. Nem érdekes, hogy mit építek újjá, a lényeg, hogy Ukrajnáért tegyem” – fogalmazott.
