Majdben hat hónappal azután, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát, megváltozott a harcok jellege: immár „kimerítő háború” folyik: mindkét oldal a másik anyagi és emberveszteségeinek növekedésétől reméli, hogy az ellenség beadja a derekát. A konfliktus legfontosabb barométerének számító szárazföldi előretörés várat magára – mondta a Szabad Európa georgiai szolgálatának egy vezető amerikai szakértő.
Ezek és a felszerelésveszteségek nagyban meghatározzák majd az orosz és az ukrán erők „háborús erőfeszítéseinek hosszú távú fenntarthatóságát” – magyarázta Michael Kofman, aki a virginiai székhelyű CNA agytröszt Oroszország-tanulmányok programját vezeti.
A konfliktust most „sokkal inkább a tüzérség és a tűzerő nagyarányú használata határozza meg” – mondta Kofman –, és egyik fél „sem képes lendületet venni”.
Április óta a Kreml a Donbász, Kelet-Ukrajna ipari régiója elfoglalására összpontosít, amelyet az Oroszország által támogatott szakadárok tartanak ellenőrzésük alatt.
„Ahol az orosz erők előrenyomultak, ott ezek a területszerzések fokozatosak voltak, az ukrán erők elég következetesen tudtak taktikai visszavonulást végrehajtani” – mondta Kofman.
A kanadai erők hírszerzési parancsnokságának július 22-i értékelése szerint „a jelentős személyzeti és felszerelésbeli veszteségek miatt Oroszország valószínűleg már nem rendelkezik olyan katonai kapacitással, hogy megvalósítsa ukrajnai ambícióit”.
Richard Moore, a brit titkosszolgálat, az MI6 főnöke július 21-én azt mondta, hogy Moszkva erői valószínűleg hamarosan valamiféle műveleti szünetet kezdenek Ukrajnában, hozzátéve, hogy az orosz hadseregnek egyre nehezebb lesz a következő hetekben az ember- és anyagellátás.
Ezen értékelések ellenére Szergej Lavrov orosz külügyminiszter július 20-án azt mondta, hogy Oroszország ukrajnai ambíciói most már messze túlmutatnak a keleti Donbász térségén, és kiterjednek egy déli területre és „számos más térségre”.
Lavrov azt állította, hogy Oroszország új területi ambícióit a háború alakulása idézte elő.
Az ukrán hatóságok azt állítják, hogy Oroszország – augusztus 18-i állás szerint – több mint 43.000 katonát és tisztet veszített azóta, hogy február 24-én megkezdte nagyszabású invázióját Ukrajnában. Az orosz védelmi minisztérium legutóbb március végén közölt veszteségadatokat, és azt mondta, hogy 1351-en haltak meg.
A megfogyatkozott erők feltöltésére Oroszország a Wagner katonai magánvállalkozót veszi igénybe – közölte a brit katonai hírszerzés július 18-án.
A brit védelmi minisztérium szerint a Wagner lazítja a toborzási feltételeket, elítélteket és korábban feketelistára került személyeket is elbírál, ami potenciálisan hatással lehet az orosz katonai hatékonyságra.
A Wagner-vállalkozók mellett az orosz hadsereg a gyalogság hiánya miatt egyre inkább az önkéntes és tartalékos zászlóaljakra támaszkodik – magyarázta Kofman –, és ezek a csapatok egyre inkább olyan szovjet korabeli felszerelésekkel harcolnak, mint például a régebbi T–80BV harckocsik, amelyek kevésbé veszélyesek.
„Oroszországnak még mindig elég sok felszerelése van raktáron, ez igaz. De minőségi és technológiai szint tekintetében jelentős visszalépés ahhoz képest, amivel a háborút kezdték. A lemorzsolódás kérdése jelentős. Azt hiszem, joggal mondhatjuk, hogy a kulcskategóriákban az aktív páncélos erők harminc százalékát vesztették el” – mondta Kofman.
A katonai veszteségek nagy feladatot jelentenek Ukrajna számára is – jegyezte meg.
„Ez nem ugyanaz a kihívás. De ettől függetlenül hasonló, hosszú távú fejfájás Ukrajna számára, hogy elkerülje a haderő leépülését, mert egyértelmű, hogy a háború előrehaladtával Ukrajna is elvesztette számos jó egységét, amelyeket kénytelenek bevonultatott állománnyal és korlátozott alapkiképzésen áteső emberekkel pótolni” – magyarázta.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a The Wall Street Journalnak adott július 22-i interjúban elmondta, hogy az ukrán hadsereg májusban és júniusban naponta egy-kétszáz katonát veszített, de ez a szám mára napi harminc halottra és mintegy 250 sebesültre csökkent.
Zelenszkij szerint a nyugati fegyverek, különösen a nagyobb hatótávolságú rakéták, mint például az amerikai HIMARS, amelyeket Ukrajna az elmúlt hetekben telepített, segítettek stabilizálni a helyzetet a Donbászban.
„Úgy gondolom, hogy a HIMARS minden bizonnyal segíteni fog Ukrajnának abban, hogy bizonyos fokú kiegyenlítettséget érjen el az orosz tüzérséggel, és nagy problémát fog okozni az orosz hadseregnek abban, hogy hogyan szervezik meg mind a logisztikát, mind a parancsnokságot és az irányítást, és milyen mértékben veszik igénybe a harctéren” – jósolta Kofman.
A HIMARS-ok nagyobb hatótávolsággal rendelkeznek, és pontosabbak, mint a szovjet ütegek, amelyeket Ukrajna eddig hadrendben tartott. Ukrán tisztviselők szerint bevetésük döntő fontosságú volt az orosz csapatok visszaverése és az utánpótlási vonalaik elleni küzdelemben.
Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter július 20-án jelentette be, hogy az Egyesült Államok további négy HIMARS-t küld Ukrajnának, egy nappal azután, hogy az ukrán védelmi miniszter, Olekszij Reznyikov ilyen kérést nyújtott be. Reznyikov szerint a kijevi erők mintegy harminc orosz parancsnoki állomást és lőszerraktárt semmisítettek meg velük.
A további négy HIMARS-szal tizenhatra nő az Egyesült Államok által küldött ilyen rendszerek száma. Austin elmondta, hogy az új csomag lőszert is tartalmaz majd a nagy hatótávolságú rakétarendszerekhez (MLRS), amelyek több tíz kilométerre lévő célpontokat is képesek pontosan eltalálni.
„Szerintem az orosz hadsereg számára az lesz a kihívás, ha Ukrajna egyre inkább felhasználja az olyan műveleti szintű csapásmérő képességeket, mint a HIMARS-ok, hogy célba vegye az orosz lőszerraktárakat. Ekkor már nem fog számítani, hogy Oroszországnak van-e nagy lőszerkészlete, vagy sem, mert nem lesz képes hatékonyan eljuttatni azt a harctérre, mert idővel folyamatosan megsemmisül, így az orosz hadsereg számára nehéznek bizonyul majd koncentrálni azokat” – magyarázta Kofman.
Oroszország lehetőségei a HIMARS ellen minimálisak – tette hozzá.
A teherautókra szerelt HIMARS-indítók GPS-irányítású rakétákat lőnek ki, amelyek akár nyolcvan kilométerre lévő célpontokat is képesek eltalálni, ami a legtöbb orosz tüzérségi rendszer számára elérhetetlen távolságot jelent.
„Ez az egyik legnagyobb kihívás számukra, mert a légi fölény megszerzésének képessége a legjobb esetben is csak lokális, és ellencsapási lehetőségeik korlátozottak. Tehát a HIMARS elleni támadóképességük nem túl jó.”
