„A jelenlegi helyzetem természetesen kimerítő – fizikailag, lelkileg és pszichikailag is” – mondta Szvjatlana Cihanouszkaja a Current Time-nak adott exkluzív interjúban, amelyben a 2020-as belarusz elnökválasztás óta eltelt két évről emlékeznek meg.
Akkor ő és támogatói úgy vélték, hogy nyertek. „Természetesen néha úgy érzed, hogy leraknád a felelősség terhét, de tudod, hogy nem teheted meg.”
Néhány nappal azután, hogy a csalásokkal terhelt választások hatodik mandátumot biztosítottak az országot 1994 óta irányító Aljakszandr Lukasenkának, a biztonsági szolgálat ügynökei arra kényszerítették Cihanouszkaját, hogy hagyja el az országot. Azóta Litvániában él és dolgozik, lobbizik a nemzetközi közösségben, hogy ne ismerjék el Lukasenkát, mindeközben pedig országa demokratikus ambícióinak globális arcává vált.
Program a száműzetésben
„Politikai szervezet vagyunk – mondja vilniusi székhelyű irodájáról –, ezért tárgyalásokat folytatunk különböző országok politikusaival. Egy programunk van: a politikai foglyok szabadon bocsátása Belaruszban, új választások kiírása, a háború megállítása és Ukrajna támogatása.”
Lukasenka kormánya támogatta a hatalmas ukrajnai orosz inváziót, Cihanouszkaja pedig úgy véli, hogy ha Ukrajna képes visszaverni a támadást, a Belaruszban népszerűtlen háború elleni politikai reakció végzetes lehet Lukasenka és „diktatórikus rezsimjének hatalmas elnyomó gépezetére”.
„A háború eredményei lehetőséget adnak Belarusznak és a belaruszoknak, hogy továbblépjenek a következő szakaszba, és a demokrácia útjára tereljék az országot” – mondta a Current Time című orosz nyelvű hálózatnak, amelyet a Szabad Európa/Szabadság Rádió az Amerika Hangjával közösen működtet.
Miközben dicsérte „a bátor és figyelemre méltó partizánokat” Belaruszban, akik akadályozzák a háborús erőfeszítéseket, és az Ukrajnában harcoló belarusz önkénteseket, akik „védik mindkét ország becsületét”, Cihanouszkaja kijelentette, hogy megérti a bűntudatot, amit sok belarusz érez a háború miatt. A háborút a „hallgatásunk következményének” tekinti, ami lehetővé tette Lukasenkának, hogy évtizedekig hatalmon maradjon.
Hirtelen lett politikus
A 2020-as elnökválasztási kampányban Cihanouszkaja – aki politikai tapasztalattal nem rendelkező tanár és fordító – váratlanul a belarusz demokratikus ellenzék élén találta magát. Amikor férjét, a népszerű bloggert, Szjarhej Cihanouszkit eltiltották az indulástól az elnökválasztáson, majd letartóztatták, Cihanouszkaja vette át a kampányát.
Később az összes fontos ellenzéki kampány a jelöltsége körül összpontosult, hogy példátlan szövetséget hozzon létre, amely úgy tűnt, valódi reményt kínál a belaruszoknak a békés változásra Lukasenka több mint negyedszázados tekintélyelvű uralma után.
Amikor a hivatalos választási eredmények azt mutatták, hogy Lukasenka a szavazatok több mint nyolcvan százalékát szerezte meg, országszerte belaruszok százezrei vonultak utcára, és a biztonsági erők ádáz reakciója fogadta őket. Több ezer embert vertek meg, tartottak fogva és kínoztak meg. Újságírókat, aktivistákat és másokat tartóztattak le.
A tiltakozások fokozatosan csitultak a kormány fellépése nyomán, és Lukasenka megőrizte a hatalmát, anélkül hogy kompromisszumot kötött volna az ellenzékkel.
Alábecsülték a rezsim ragaszkodását a hatalomhoz
„2020-ban mindenki azt hitte, hogy hamarosan elérkezik a pillanat, amikor a kormány összeomlik, mert természetesen lehetetlen figyelmen kívül hagyni a sok tiltakozó és harcoló embert – mondta Cihanouszkaja. – De úgy tűnik, alábecsültük a rezsim kegyetlenségét és azt, hogy bármi módon ragaszkodik a hatalomhoz. Ám mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy senki sem akar többé ebben a rendszerben élni.”
2021 decemberében Szjarhej Cihanouszkit 18 év börtönbüntetésre ítélték, mert állítólag a kormány erőszakos megdöntésére szólított fel. Cihanouszkaja azt mondja, nem hallott felőle azóta, hogy tárgyalása után börtönbe vitték.
„A gyerekek nemrég küldték el neki az első leveleiket, mióta börtönbe került – mondta. – Most várjuk a választ. Hamarosan születésnapja lesz Szjarhejnek.”
„Nagyon remélem, hogy az emberek, különösen azok a belaruszok, akik elhagyták az országot, és egy kicsit szabadabbak, levelek lavináját küldik majd – tette hozzá. – Amikor a tárgyalás alatt őrizetben volt (…) nem kapta meg a leveleit. Tudom, hogy az emberek írnak, sokat írnak neki, de a leveleket nem kézbesítik.”
Tenni az otthon maradottakért
Cihanouszkaja elmondta, hogy irodája továbbra is együttműködik a most kibővült belarusz diaszpórával, hogy „újjászervezze és koordinálja őket, hogy ne csak magukért, hanem Belaruszért, a belaruszokért dolgozzanak. Azért, hogy a tevékenységük valamivel több energiát adjon az országban maradóknak. Hogy senkit nem felejtettek el.”
„Igyekszünk – teszi hozzá. – Lehet, hogy csak apró lépésekben, és nem úgy, ahogy mi magunk szeretnénk, de megpróbálunk tenni valamit. Mindazonáltal eléggé korlátozottak a lehetőségeink. Fizikailag nem vagyunk Belaruszban. Nem mi vagyunk ott hatalmon, és nem mi irányítjuk a rendőrséget. De igyekszünk megtenni, amit tudunk.”
Hozzáteszi: néha hall kritikát arról, hogy nem tesz eleget, vagy hogy „alszik”.
„De te ennek ellenére folytatod a munkát – bizonygatja. – Igen, nem tehetsz meg mindent. Nem mehetsz oda és tárhatod ki a börtön ajtaját. Sok mindent nem tehetsz ilyen korlátozott között.”
