Dél-Ukrajnában és az elcsatolt Krím félszigeten a közelmúltban az orosz erők ellen végrehajtott támadások sorozata árulkodik arról, hogy ukrán tisztviselők megfogalmazása szerint új stratégiát dolgoztak ki, amelynek célja a megszállt területek utánpótlási vonalainak kiiktatása.
Mihajlo Podoljak, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök egyik legfontosabb tanácsadója nemrégiben úgy jellemezte ezt a stratégiát, hogy „az orosz erőkön belüli káosz megteremtésére” irányul, és hogy az ilyen csapások a következő két-három hónapban felgyorsulhatnak.
A megszállt területeken a lázadók tevékenysége és az ukrán hadsereg által kiképzett partizánok által esetlegesen végrehajtott meglepetésszerű rajtaütések is fokozódtak, és egyre gyakrabban alkalmaznak autóba rejtett pokolgépeket, célzott gyilkosságot és rejtett aknákat.
Ukrajna nyári hadjárata eddig az orosz parancsnoki központokat számolt fel, lőszerraktárakat tizedelt meg, és az infrastruktúra kulcsfontosságú elemeire mért csapásokkal bénította az utánpótlási vonalakat a déli Herszon régióban. A terület visszafoglalására irányuló nagyszabású hadjárat azonban mindeddig nem indult meg, az ukrán frontvonalbeli erők délen nagyrészt a lövészárkokba szorultak és orosz tüzérségi csapásokkal néznek szembe.
Hogy többet megtudjunk arról, mit jelenthet ez a stratégiaváltás, a Szabad Európa George Barrosszal, a washingtoni székhelyű Institute for the Study of War (ISW) elemzőjével beszélgetett – a szervezetnek a háború alakulásáról szóló térképeit gyakran használják referenciaként világszerte.
Szabad Európa: Ukrán tisztviselők azt állították, hogy „az orosz erőkön belüli káosz” megteremtésére irányuló stratégiát folytatnak, ellentámadást indítva az orosz utánpótlási vonalak ellen mélyen a megszállt területek belsejében, beleértve a Krímben nemrégiben végrehajtott támadások sorozatát. Ez az a déli ellentámadás, amelyre a háború sok megfigyelője várt? Hogyan változtatja meg ez a stratégia valószínűleg a harcvonalakat Ukrajnában?
George Barros: Ez az ellentámadás része. Ezek a célzott precíziós csapások, amelyeket az ukránok logisztikai célpontok ellen hajtanak végre egész Dél-Ukrajnában, valamint a megszállt Krímben, egy koherens ukrán ellentámadás részét képezik, amelynek célja a Dnyipro folyó nyugati partjának és a Herszon régió felső részének visszaszerzése.
Emellett fontos megjegyezni, hogy a Krím elleni csapások nem sértik a nyugati partnereknek tett ukrán kötelezettségvállalásokat arról, hogy Ukrajna nem használ nyugati fegyvereket orosz terület ellen, mivel ez olyan terület, amelyet Oroszország még 2014-ben illegálisan foglalt el. Azóta a Krím masszív orosz katonai erődítménnyé vált, a fekete-tengeri flottától a légierőig sok hadnem bázisa található ott.
Ez az a hely is, ahol az orosz utánpótlási vonalak közvetlenül magából Oroszországból, a Kercsi-szoros hídján keresztül a déli Herszonba vezetnek, amelyek közvetlenül támogatják az orosz frontcsapatokat. Ezért ha Kijev arra törekszik, hogy az orosz erőket kiiktassa ezen a területen, az ukránok okosan teszik, hogy célba veszik a különböző stratégiai infrastruktúrákat, amelyek csökkenthetik Oroszország képességét, hogy nehéz katonai felszerelést tudjon mozgatni.
Sok nyugati megfigyelő grandiózus, nagyszabású ukrán ellentámadásra számított Herszonban, de az oroszok most megerősítették ezt a területet, és rengeteg felszerelést és több egységet hoztak be, és több előkészített védelmi vonalat hoztak létre. Az ukrán válaszlépés az volt, hogy csökkentették az ezen frontállások fenntartásához szükséges utánpótlási vonalakat, így idővel talán képesek lesznek ténylegesen áttörni.
Szabad Európa: A háború néhány megfigyelője szerint Ukrajna azért hajtja végre ezeket a támadásokat, mert nem tudja összeszedni a nagy ellentámadáshoz szükséges embereket és hadifelszerelést. De úgy tűnik, ön azt mondja, hogy ez szándékos ukrán stratégia, hogy először meggyengítsék és leépítsék az orosz erőket, aztán nyomuljanak be a területre?
Az ukránok nem akarnak frontálisan harcba szállni az orosz védelemmel. Azt akarják elérni, hogy olyan mértékben meggyengítsék őket, hogy utána ténylegesen kezelni tudják a helyzetet.
Az a példa, ahogy az ukránok visszavették a Kígyó-szigetet, itt is hasznos lehet. Az ukránok nem úgy vették vissza a szigetet, hogy légierőt küldtek vagy partraszálló egységeket indítottak volna a fizikai megtisztítására. Ehelyett következetesen csapásokat mértek a szigeten lévő orosz eszközökre, hogy a sziget megtartása rendkívül költséges legyen az oroszok számára, egészen addig, amíg az orosz parancsnokok úgy nem döntöttek, hogy a költségek nagyobbak, mint a sziget megtartásának haszna.
Hasonló megközelítést látunk most délen, Herszon környékén és bizonyos mértékig a Krímben is.
Láttunk néhány orosz támadást az ukrán erők ellen délen és északon, de az egyik nagy kérdés már régóta az, hogy Moszkva képes-e elegendő embert összeszedni ahhoz, hogy hosszú távon fenntartsa inváziós erőit és teljesítse kitűzött céljait. Hogyan kezeli Oroszország ezeket a kérdéseket?
Az oroszok továbbra is megpróbálják összegyűjteni a lehetséges erőket a különböző erőnövelő módszerekkel.
Az ISW-nél több különböző, egymástól elkülönülő irányvonalat azonosítottunk. Oroszországnak például van egy olyan koncepciója, amelyet nemzeti zászlóaljaknak neveznek, ami lényegében a különböző oblasztyok és régiók erőfeszítéseit jelenti, hogy önkéntes egységeket hozzanak létre. Általában zászlóaljaknak nevezik őket, de egységenként három-négyszáz fős csoportokat állítanak össze. Gyakran toboroznak olyanokat, akiknek nincs korábbi katonai tapasztalatuk, és egyes esetekben mindössze harmincnapos kiképzéssel küldik őket a frontvonalra. Néha még egy teljes, négyszáz fős egységet sem tudnak összeszedni, ehelyett részletekben küldik őket.
Ez nem fog elég hatékony harci erőt generálni, a harmincnapos kiképzésnél biztosan sokkal többre van szükség ahhoz, hogy jó katonát faragjanak az emberből, aki képes egy olyan kombinált fegyveres gépesített háborúban helytállni, mint amit az oroszok folytatnak. Más párhuzamos toborzási erőfeszítések is folynak, kezdve az elítélt foglyoknak adott amnesztiától (ha hajlandók bevetésre menni Ukrajnába) egészen a piszkos taktikák alkalmazásáig, hogy hatékonyan becsapják a fiatal újoncokat, és aláírassák velük a szerződést, amellyel a frontvonalra küldik őket.
Mindez azt jelenti, hogy Oroszországnak nehéz lesz elegendő embert összegyűjtenie a hatékony harci erőhöz, de továbbra is mindent megpróbál, hogy katonákat szerezzen anélkül, hogy ténylegesen tömeges mozgósítást rendelne el.
Mi lesz ebből az elkövetkező hetekben és hónapokban? Jelentéseket látunk arról, hogy Ukrajna partizánokat képez ki és szelektíven különleges egységeket vet be az orosz vonalak mögött, miközben úgy tűnik, hogy a Kreml előrehaladt az Ukrajna egyes részeire vonatkozó népszavazási terveivel. Mi fogja még alakítani a helyzetet a helyszínen és máshol?
Az egyik kérdés az, hogy Ukrajna sikeresen be tudja-e indítani ezt az ellentámadást a következő hat-nyolc hétben, és el tud-e jutni arra a pontra, hogy kellőképpen megbénítsa és legyengítse az orosz erőket. Ukrajnától összehangoltabb partizán-erőfeszítésekre is számítok. Már láttuk, hogy ukrán tisztviselők megteremtették a feltételeket ahhoz, hogy potenciálisan részt vehessenek az ellentámadásban.
Ami a különböző területek elfoglalására irányuló orosz erőfeszítéseket illeti, az oroszok kissé hektikusan próbálják ezeket a területeket álnépszavazásokkal annektálni. Az embereknek nem szabad elfelejteniük, hogy a Kreml kinyilvánított célja következetes: teljes politikai és területi ellenőrzés megszerzése Ukrajna felett. Bár hallhatunk olyan nyilatkozatokat a tisztviselőktől, hogy valójában csak a Donbászra vagy a déli területekre koncentrálnak, valójában egész Ukrajnáról van szó.
Még ha Moszkvának nem is sikerül ezt egyszerre véghezvinnie, minden támaszpontot, amelyet Ukrajnában meg tud tartani, a jövőben arra fog használni, hogy folytass, amit elkezdett.
