Az egyetemek visszakapják az állami oktatásirányítástól a jogot annak eldöntésében, hogy kit vesznek fel. Az eddig világos feltételrendszer helyett a magánosított egyetemek vezetői a politikának megfelelő szelekciós elveket is érvényesíthetnek.
Csák János kulturális és innovációs miniszter július végén jelentette be, hogy átalakítják a felsőoktatási felvételi rendszert. Egyszerűbb, rugalmasabb rendszerről beszélt, „amely alkalmazkodik a diákok és az egyetemek igényeihez”.
A miniszter szerint „több szabadságot biztosítunk az egyetemeinknek, aminek köszönhetően a hallgatók kiválasztása pontosabbá válik, így hallgatóink nagyobb valószínűséggel kerülnek arra az egyetemre és arra a képzésre, amelyet sikerrel tudnak teljesíteni”.
Három héttel később az egyetemek rektorai levelet kaptak a felsőoktatási felvételik 2024-re történő átalakításának részleteiről a minisztérium helyettes államtitkárától – írta meg először a Magyar Narancs.
A változtatások lényege kimondatlan, de egyértelmű: lejjebb viszik a belépési küszöböt a felsőoktatásba, ahová és ahol egyre kevesebben jelentkeznek és végeznek. A 25–34 évesek között nálunk a harmadik legalacsonyabb a diplomások aránya az EU-ban.
A kormány arról az EU-vállalás(unk)ról nem beszél, amely szerint a fiatalok között 2030-ra 34 százaléknak kellene lennie a felsőfokú végzettségűek arányának. Ezt Magyarországnak nem sikerül teljesítenie, hiába emelkedik a szám. „Az utolsó években azért javult, mert először kiadták a diplomákat nyelvvizsga nélkül, aztán eltörölték a nyelvvizsga-kötelezettséget” – mondja Varga Júlia, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézete tudományos tanácsadója. (Setényi János oktatáskutató, a Mathias Corvinus Collegium Tanuláskutató Intézetének vezetője már csak közvetlenül cikkünk megjelenése előtt reagált megkeresésünkre, véleményét nemsokára külön cikkben ismertetjük.)
A korábbi diplomamentő akciók után az előző Orbán-kormányban a felsőoktatásért felelős Palkovics László innovációs és technológiai miniszter 2020 áprilisában jelentette be, hogy a járványügyi vészhelyzet miatt mind a korábban abszolvált hallgatóknál, mind a felsőoktatásban akkor, 2020-ban végzőknél eltörlik a nyelvvizsga-kötelezettséget. Szerinte ez összesen 75 ezer hallgatónak eredményezett diplomát.
Az új miniszter most a diploma nyelvvizsga-kötelezettségének teljes eltörlését jelentette be.
Ezenkívül a következő változások lépnek életbe 2024 szeptemberétől:
- nem lesz kötelező emelt szintű érettségi a felvételihez;
- az intézmények maguk határozhatják meg, megállapítanak-e a bekerüléshez szükséges minimumpontot;
- maguk dönthetnek majd száz pontról, valamint az érettségipont-számítás során figyelembe vehető érettségi tárgyakról és ezek szintjéről is, azaz arról, hogy kell-e egyáltalán emelt szintű érettségit tennie a hozzájuk jelentkező diákoknak. Újra lehetnek szóbeli felvételik is. Eddig a maximum száz többletpont központilag meghatározott elemekből állt: nyelvvizsga, emelt szintű érettségi és hátrányos helyzet. 2021-ben ezt már kibővítették: 64 többletpontot is szerezhetnek katonai szolgálattal azok a fiatalok, akik a felsőoktatásba készülnek;
- a száz intézményi ponton felül száz pont jár a középiskolai tanulmányi eredményekért és háromszáz pont az érettségi eredményekért (eddig kétszáz-kétszáz volt);
- a nyelvvizsga-kötelezettség helyett a képzés során kell az egyetemeknek biztosítaniuk a megfelelő nyelvi kompetenciák megszerzését.
A változásokat az egyetemek már a 2023-as felvételin is figyelembe vehetik, de kötelezően csak 2024-től kell alkalmazniuk. A részletszabályokat az egyetemeknek idén szeptember 30-ig kell kidolgozniuk.
Elit- és tömegképzés
„Ha ennyire leviszik a belépési küszöböt, az intézmények sok hallgatója nem fog tudni megfelelni a követelményeknek – mondja Varga Júlia. – Aki nem tanulta meg a középiskolában a Pitagorasz-tételt, az nem tud majd levizsgázni a matektanári vizsgán, és le fog morzsolódni.”
A kutató szerint a változtatások oka a közoktatás egyre rosszabb színvonala. „Javítani kellene a középfokú oktatás minőségét, kellene valamilyen közoktatáspolitika, mert nagyon nagy a baj.”
A felvételi rendszer 2005-ös megváltozásával az oktatásirányítás elvette a bemenet ellenőrzését az állami egyetemektől. Most – amikor az egyetemek nagy részét privatizálták – visszakapják ezt a jogot.
„Adjunk nagyobb szabadságot egy adott felsőoktatási intézménynek” – adta meg a hangot Trócsányi László, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora, volt miniszter. Majd két hét múlva jelentette be Csák János, hogy „az egyetemi autonómia és felelősség további erősítése csak úgy képzelhető el, ha az intézményeknek érdemi ráhatásuk van a hallgatók kiválasztására”. (Cikkünk megjelenése után a Kulturális és Innovációs Minisztérium Sajtóosztálya jelezte, hogy ez a mondat nem a miniszteri videóban hangzik el, hanem a hozzá kapcsolódó Facebook-szövegben olvasható. - KGY.)
Az intézmények tehát maguk döntenek arról, hogy legyen-e minimális felvételi ponthatár, és a felvételi ötszáz pontjából száz kiosztására ők állapíthatnak meg bármilyen kritériumot.
Magas presztízse miatt néhány egyetem eddig is megtehette, hogy erősen szelektáljon a jelentkezők között, és csak a legmagasabb pontszámúakat vette föl. Máshol viszont inkább a felvett hallgatók számát igyekeztek növelni, biztosítva az intézmény vagy a szak gazdaságos működtetését.
A rendszerváltás előtt évente 18 ezernél több gyereket nem vettek fel a felsőoktatásba. Ez igazi elitképzés volt, és akkor magasabb értéke volt az érettséginek is. „Azóta történt egy skill upgrading, nemcsak itt, hanem mindenhol. Megváltozott a foglalkozások összetétele, feladata – mondja Varga Júlia. – Sok munkát nem lehet már érettségivel ellátni. Régen egy főiskola négyéves volt, most egy BA hároméves. A legtöbben BA-t végeznek: ez lett az új érettségi.”
Nincs baj azzal, hogy ketté van szakadva a felsőoktatás, mondja. „Mindenhol így van. Masterre alig járnak többen, mint korábban, az elitképző felsőoktatásban. A recepciósnak már kell a BA-diploma, mert kell tudnia idegen nyelven rendesen beszélni, számítógépet kezelni, normálisan kommunikálni, és sok ilyen munka van. A baj az, hogy Magyarország ezt nem tudja megugrani, miközben sok országban már a fiatalok ötven-hatvan százaléka szerez legalább BA-diplomát.”
Alacsony küszöb, több hátrányos helyzetű diák?
A belépési küszöb alacsonyabbá tétele segíthet a hátrányból indulóknak. A hátrányos helyzetű családi háttér eddig is pluszpontokat ért a felvételinél, igaz, csak egy lehetőség volt a többletpontokra. Most, ha egy egyetem akarja, akár mind a száz pontot a hátrányos helyzet javára ítélheti. A Corvinus Telex által megkérdezett rektora azt nyilatkozta, hogy szeretné, ha az esélyegyenlőségi szempontok nagyon erősen számítanának majd az egyetemén.
Varga Júlia szerint sem lenne baj, ha a változtatások javítanának a mobilitáson „mert az most gyakorlatilag nincs. A hhh-s gyerekek alig pár százalékos arányban jelentkeznek, és ennyit is vesznek föl – (hhh: jövedelmi, foglalkoztatási és oktatási mutatói alapján halmozottan hátrányos helyzetűnek minősíthető család – K. GY.) –, ebben határozott romlás volt a 2010 előtti helyzethez képest.”
A kutató szerint ahhoz, hogy a hátrányból érkező továbbtanuljon, célzott programok kellenek, mert még ha fel is veszik a fiatalt, rövidesen le fog morzsolódni.
A felsőoktatásba nem is jelentkeztek hátrányos helyzetűek, mert egyre kevesebb jutott el közülük az érettségit adó képzésbe. „2010 után a rendszer ezeket a gyerekeket szakmunkásképzésbe terelte, vagy szakközépiskolákba, ahonnan elvileg ugyan lehet továbbtanulni, de ott is visszavették az általános képzőtárgyak óraszámát. Nem tudnak bizonyos tárgyakat tanulni, így eséllyel csak a középiskolai szakiránynak megfelelő felsőoktatásba tudnak jelentkezni.”
A három vagy két h-soknak tehát először érettségit adó képzésbe, azon belül is gimnáziumba kellene kerülniük. Csakhogy – ahogy ebben a cikkünkben bemutattuk – a magyar állam tíz év alatt 16 százalékkal csökkentette a közoktatásra fordított kiadásait, ami a közoktatás súlyos teljesítményromlásához vezetett. A volt szocialista uniós tagországok közül kettő közoktatásának minősége romlott az utóbbi tíz évben: Magyarországé és Szlovákiáé. 2010 körül teljesítményük még közel volt az EU-átlaghoz, de mostanra leromlott, közoktatási rendszerük az EU-átlagnál egyenlőtlenebb.
Kik lesznek az érdemesek?
Látszólag ellentmondásban a belépési küszöb leszállításával több általunk megkérdezett, de nevét nem vállaló szakember attól tart, hogy a szelektív magyar közoktatás után politikai vagy a politika által kijelölt társadalompolitikai szelekció következhet a felsőoktatásban is.
Az intézkedések kormányzati indoklásaként legtöbbször az egyetemi autonómia erősítése hangzik el. Az alapítványi formába kiszervezett egyetemek esetében az autonómia akkor igaz, ha a mindenkori kormánytól és nem a mostani kormánypárttól való függetlenséget értjük rajta. Hiszen az egyetemeket irányító kuratóriumok kétharmadában Fidesz-függő emberek vannak, akiknek döntéseit nem csak oktatási-tudományos szempontok vezethetik – ahogy ez egyre nyilvánvalóbb az SZFE esetében, és sokan a Corvinust sem érzik érintetlennek ettől. (Az egyetem egyébként épp most indít a Fidesz/kormány döntéselőkészítő cégével, a Századvéggel közös politikai marketing és kommunikációs tanácsadó képzést.)
A kormánypárt politikai okokból eddig is többször belenyúlt már a rektori vagy egyetemi tanári kinevezések szabályozásába (Mocsai Lajos vagy Vidnyánszky Attila esetében, illetve a felsőoktatási akkreditációs rendszerbe történő belepiszkálással).
Ha pedig az akadémiai szempontok az oktatók és az oktatott tárgyak esetében negligálhatók, jogos a félelem, hogy ugyanez megtörténhet a hallgatókkal is. Volt már ilyen: a Szocialista Hazáért Érdemrend vagy a Munkás-paraszt Hatalomért emlékérem mindent vitt egy egyetemi felvételin.
