A Libanon és Izrael között az Egyesült Államok közvetítésével létrejött tengeri határmegállapodás megnyithatja az utat a gyakorlatilag még háborúban álló két szomszédos ország jövedelmező tengeri gázkitermelése előtt.
Joe Biden amerikai elnök „történelmi áttörésként” üdvözölte a lépést, amely egybeesik azzal, hogy a nyugati hatalmak új gázforrásokat keresnek, hogy csökkentsék az oroszországi szállítás megszakítása okozta sebezhetőségüket.
Az egyezség, amelyet az amerikai nagykövetség közlése szerint csütörtökön terveznek aláírni, egybeesik azzal, hogy Libanon megpróbál kilépni abból, amit a Világbank a modern kori történelem egyik legsúlyosabb gazdasági válságának nevez, Jaír Lapid izraeli miniszterelnök pedig egy utolsó nagy sikert akar elérni a november 1-jei általános választások előtt.
Órákkal a tervezett aláírás előtt Lapid azt állította, hogy Libanon szándéka a megállapodás aláírására a zsidó állam de facto elismerését jelenti.
„Nem mindennap esik meg, hogy egy ellenséges ország írásos megállapodásban ismeri el Izrael államot az egész nemzetközi közösség előtt” – mondta röviddel azelőtt, hogy kormánya jóváhagyta az aláírást.
Michel Aoun libanoni elnök tagadta ezt, és azzal vágott vissza, hogy „a déli tengeri határ kijelölése technikai munka, nincsenek politikai vonatkozásai”.
Kényes eljárásrend
„A megállapodás (…) két levélváltás formájában jön létre, Libanon és az Egyesült Államok, illetve Izrael és az Egyesült Államok között” – mondta Stéphane Dujarric, az ENSZ főtitkárának szóvivője.
A levélváltásra a dél-libanoni Nakvra városában kerül sor, Amos Hochstein amerikai közvetítő és az ENSZ libanoni különleges koordinátora, Joanna Wronecka jelenlétében.
Rafik Helala, a libanoni elnökség szóvivője megerősítette, hogy a libanoni delegáció „nem (…) találkozik az izraeli küldöttséggel”.
A tervezett aláírással egy időben az izraeli politikai pártok – köztük Lapid centrista Jes Atid pártja – minél jobb pozíciókért küzdenek a négy éven belül ötödik általános választáson.
Benjámín Netanjáhú, a veterán jobboldali miniszterelnök a visszatérést tervezi, és a hónap elején „törvénytelen huncutságként” vetette el a tengerészeti megállapodást.
A londoni tőzsdén jegyzett Energean szerdán közölte: egy nappal azután, hogy Izrael zöldutat adott, megkezdte a kitermelést a határmegállapodás középpontjában álló karisi tengeri gázmezőről.
Libanon eközben teljes jogot kap az úgynevezett Qana vagy Sidon mező üzemeltetésére és feltárására, amelynek egyes részei Izrael felségvizeiben vannak, és a zsidó állam részesül a bevételből.
Nincs gyors megoldás
Mivel a gáz iránti kereslet világszerte növekszik az ukrajnai invázió nyomán keletkezett energiaválság miatt, Libanon reméli, hogy a tengeri gázmező kiaknázása segít enyhíteni pénzügyi és gazdasági válságát.
Elemzők azonban arra figyelmeztetnek, hogy időbe telik, amíg a libanoni vizeken beindul a termelés, ami azt jelenti, hogy nincs gyors megoldás a kétségbeejtően kis devizatartalékkal rendelkező ország számára.
A feltárás egyelőre csak kísérleti jellegű – a brit Spectrum cég 2012-es szeizmikus tanulmánya egy korlátozott tengeri területről 719 milliárd köbméterre becsülte a kitermelhető libanoni gázkészletet, bár a libanoni hatóságok ennél magasabb becsléseket jelentettek be.
A tengeri határmegállapodást Libanon nem írhatta alá a Hezbollah, az Izrael fő ellensége, Irán által támogatott erős síita frakció beleegyezése nélkül.
A Hezbollah nyáron azzal fenyegetőzött, hogy megtámadja Izraelt, ha a zsidó állam a megállapodás megkötése előtt megkezdi a gáz kitermelését a karisi mezőről.
Izrael és a Hezbollah 34 napos háborút vívott 2006-ban. A síita mozgalom az egyetlen olyan csoport, amely megtartotta fegyvereit az 1975–1990-es libanoni polgárháború befejezése után.
