Egy belgrádi hídon történt gázolással kezdődött, de mostanra elmélyülő politikai konfliktusba torkollott az, ahogy a szerb kormány növekvő ellenérzések dacára kínai megfigyelési eszközök széles skáláját kívánja meghonosítani. Ez a történet a Szabad Európa kétrészes sorozatának első része, amely a kínai típusú megfigyelés elterjedését és lehetséges következményeit vizsgálja a balkáni országban.

A kínai megfigyelési technológia szerbiai elterjedése egy rejtélyes belgrádi halálesettel kezdődött 2014-ben.

Egy csendes nyári éjszakán egy jármű elütött egy Luka Jovanović nevű fiatalembert, amikor az autóját tolta a leállósávban a város történelmi központját a Száva folyón túloldalán fekvő Új-Belgráddal összekötő hídon.

A sofőr elmenekült a helyszínről, és bár a szerb rendőrség gyorsan intézkedett a cserbenhagyásos gázolás ügyében, az elkövetőnek sikerült elmenekülnie a városból, majd az országból is. Egy hónapos nyomozás után a szerb hatóságok felfedezték, hogy Törökországon és Hongkongon keresztül Kínába szökött.

A szerb rendőrség megosztotta a gyanúsítottról készült fényképeket kínai kollégáival, és mindössze három nappal később Kína hatalmas és korszerű megfigyelési technológiájának köszönhetően – amelynek részét képezik az arcfelismerő szoftverek – megtalálták és letartóztatták a sofőrt.

A gyors őrizetbe vétel és a kínai bűnüldöző szervek rendelkezésére álló kifinomult eszközök lenyűgözték a szerb tisztviselőket, akik elavultabb megfigyelőberendezésekre támaszkodtak. Ez pedig olyan érdeklődést váltott ki, amelynek eredményeképpen a balkáni ország 2017-ben stratégiai partnerségi megállapodást írt alá a Huawei kínai távközlési óriáscéggel a belgrádi Safe City (Biztonságos város) projekt létrehozására.

A Safe City egy Peking és technológiai vállalatai által exportált koncepció a rendfenntartás automatizálására és növelésére, a gyanús vagy bűnözői magatartás megfigyelésére és nyomon követésére videókamerák és más digitális technológiák segítségével.

Az epizód Countryman-ügy néven vált ismertté a Mini Countryman személygépkocsi miatt, amely elütötte és megölte Jovanovićot. Innen eredeztethető a megfigyelési technológia szerbiai elterjedése miatt kialakuló, egyre mélyebb törésvonal.

Napjainkban a kormánynak a biometrikus megfigyelés kiterjesztésére irányuló kísérletei az emberi jogok és a magánélet védelmezőinek kemény ellenállásába ütköznek, akik attól tartanak, hogy a hatóságok visszaélhetnek a kínai tömegmegfigyelő berendezésekkel, nyomon követhetik és megfélemlíthetik a tüntetőket, hogy így fékezzék meg a kormányellenes akciókat.

„A szerbiai nem kormányzati szervezetek közössége hatékonyan irányítja a vitát ebben a kérdésben, és nyomást gyakorol a hatóságokra – mondta a Szabad Európának Stefan Vladisavljev, Kína balkáni szerepének szakértője, a belgrádi székhelyű BFPE Alapítvány programigazgatója. – Azonban úgy tűnik, hogy a kormánynak szándékában áll megtalálni a módot, hogy a teljes technológiát felhasználja.”

Lassú bevezetés

Amikor 2019-ben a szerb hatóságok a megvásárolt nyolcezer térfigyelő kamera közül az első néhányat telepítették, Nebojša Stefanović akkori belügyminiszter büszkén állította, hogy a Belgrád központjában fekvő Köztársaság tér körül minden utcát és épületet arcfelismerő térfigyelő kamerákkal látnak majd el.

„Tudni fogjuk, hogy egy gyanúsított melyik utcából jött, milyen autóból szállt ki, és ki ült korábban abban az autóban” – mondta.

E szavakat gyorsan észrevették a szerbiai digitális jogvédő csoportok, akik támadni kezdték a kormányt, és azzal érveltek, hogy a megfigyelőkamerák felszerelésének – és az arcfelismerő szoftverek használatának – nincs meg a szerbiai törvényi jogalapja, valamint nem áll összhangban az ország adatvédelmi jogszabályaival, amelyeket igyekszik harmonizálni az Európai Unióval.

Az Európai Unióban szigorú adatvédelmi szabályok vannak érvényben, szigorúan korlátozzák az arcfelismerő technológia használatát, sőt a teljes betiltásról is vitáznak, bár jelenleg kivételeket biztosítanak a bűnüldöző szervek számára.

A Szerbián belüli ellenállásnak eddig sikerült megakadályoznia, hogy a projektet teljes mértékben bevezessék. A civil társadalom ellenállása miatt a kormány felkérte a belügyminisztériumot, hogy dolgozzon ki jogi keretet a technológia használatára – és bár már több ezer kamerát telepítettek, a kamerák arcfelismerő funkcióját még nem aktiválták.

„A kormány a kezdetektől fogva elég ügyetlenül kezelte ezt a törekvést – mondta a Szabad Európának Andrej Petrovski, a Share Alapítvány technológiai igazgatója. Az alapítvány egy belgrádi székhelyű emberi jogi szervezet, amely az arcfelismerés országos bevezetésének megakadályozására irányuló erőfeszítések élharcosa. – Először megvették a berendezéseket, majd megpróbálták legalizálni. Ez már önmagában is nagy probléma – és bármely működő demokráciában ez magában is komoly téma lenne.”

A feszültségek akkor fokozódtak, amikor a belügyminisztérium megpróbált jogszabályokat kidolgozni a biometrikus megfigyelésre vonatkozóan, többek között 2021-ben, amikor az új rendőrségi törvényre vonatkozó javaslatában megpróbálta jogi alapokra helyezni az alkalmazásukat. A törvénytervezet széles körű lehetőségeket biztosított volna a szerb hatóságoknak a tömeges megfigyelésre, és nem ismerte el az aktivisták által felvetett személyes adat- és magánélet-védelmi problémákat. A növekvő hazai és nemzetközi viták hatására a kormány visszavonta a törvényjavaslatot, de sok szakértő a közeljövőben újabb legalizálási kísérletre számít.

„Tény, hogy Szerbia nem rendelkezik jogi mechanizmussal arra vonatkozóan, hogy miként lehet ezt a technológiát úgy használni, hogy közben védjük az emberek jogait és ellenőrizzük az összegyűjtött adatokat” – mondta Vladisavljev.

Arról, hogy hogyan valósul meg Szerbia Kínával kötött Safe City megállapodása, és mennyibe fog kerülni az adófizetőknek, kevés részlet ismert. Az újságírók és a civil társadalmi csoportok információkat kértek a kamerák elhelyezéséről és a közbeszerzésről, de a belügyminisztérium azt mondta, hogy nemzetbiztonsági megfontolások miatt minden vonatkozó dokumentum bizalmas.

A belügyminisztérium nem válaszolt a Szabad Európa azon kérésére, hogy nyilatkozzon a kínai megfigyelési technológia alkalmazásáról, a Safe City projektről vagy a kérdéssel kapcsolatos jogi keret kidolgozásáról. A minisztérium korábban azt mondta, hogy a technológiára a bűnözők és terroristák nyomon követéséhez van szükség.

Petrovski és kollégái a Share Alapítványnál azzal érveltek, hogy az arcfelismerő szoftver súlyosan sérti az alapvető polgári és szabadságjogokat. Frusztrációt okozott az is, hogy meglátásuk szerint a kormány nem volt transzparens a technológia bevezetésének és felhasználásának módját illetően.

Mivel a világjárvány idején egyre több kínai gyártmányú térfigyelő kamerát telepítettek, a szervezet egy olyan projektbe kezdett, amelynek célja az új kamerákról készült fotók közösségi összegyűjtése volt. Ezért arra kérték a helyi lakosokat, töltsék fel a képeket és a geotageket egy adatbázisba. Petrovski szerint a projekt eddig mintegy kétezer kamerát térképezett fel Szerbia-szerte, a legtöbbet Belgrádban.

A Share Alapítvány és társszervezetei által felvetett aggodalmak középpontjában az arcfelismerés használatára vonatkozó biztosítékok hiánya áll, valamint az, hogy szerintük a technológia alkalmazása véletlenszerű, és néha túlzó módon történik.

„Időzített bomba”

Az arcfelismerő technológia használatára vonatkozó jogi keret kidolgozásának másik szorgalmazója Milan Marinović, Szerbia közérdekű információkért és személyes adatok védelméért felelős biztosa.

Az ő hivatala akadályozta meg a minisztérium jogszabályalkotási kísérleteit. Marinović kritikusan nyilatkozott azokról a kísérletekről, amelyek megpróbálták belefoglalni a biometrikus megfigyelést a 2021-es, később visszavont törvénytervezetbe.

„Van egy rendőrségi adatbázis az eltűnt személyekről és bűnözőkről, de van egy másik is az egyszerű polgárokról, amely a személyi igazolványuk, útlevelük és egyéb dokumentumaik nyomán jött létre – mondta Marinović a Szabad Európának. – A mi fő feladatunk az, hogy szétválasszuk a két adatbázist, és biztosítsuk, hogy az átlagpolgárok adatbázisa szigorúan védett és korlátozott hozzáférésű legyen.”

A minisztérium eddig nem tudta teljesíteni ezeket a követelményeket abban, amit Marinović hivatalának bemutatott. Maga Marinović azt mondja: addig nem ír alá semmilyen törvényt, amíg nem születik olyan megoldás, amely megfelelően védi ezeket az adatokat.

A 2021-es törvénytervezetet követő tiltakozások hatására a belügyminisztérium külső szakértőkkel is konzultálni kezdett, és több alkalommal is összehívott egy informális munkacsoportot, hogy megvitassák, hogyan lehetne olyan jogi keretet kialakítani, amely kielégítheti a bűnüldöző szervek és a jogvédők aggályait. A csoportban többek között Marinović hivatala és a Share Alapítvány is részt vett.

„Voltak informális konzultációink a kormánnyal, de továbbra is úgy gondoljuk, hogy a visszaélések kérdése olyan dolog, amit nem lehet megelőzni – mondta Petrovski. – Ebben az országban nemcsak a hatalommal való visszaélésnek van története, hanem annak is, hogy a visszaélésekért nem vonják felelősségre az elkövetőket.”

Bizonytalan jövő

Egyes szakértők arra figyelmeztettek, hogy a kínai technológia további kockázatokkal jár.

A kínai gyártóknak és a kormánynak nem sok aggálya volt azzal kapcsolatban, hogy mely kormányoknak adnak el és hogyan használják fel a technológiájukat. Az olyan vállalatok, mint a Huawei úgy tartják, hogy a felelősség végső soron a végfelhasználót terheli.

Aggályok merültek fel azzal kapcsolatban is, hogy a kínai gyártók – amelyek szoros kapcsolatban állnak a kormánnyal – lehetővé tehetik a kínai állambiztonság számára, hogy hozzáférjen az érzékeny adatokhoz.

„A kínai vállalatok (…) problémásak, mivel azért jöttek létre, hogy kiszolgálják Kína belső biztonsági piacának igényeit – nyilatkozta Dahlia Peterson, a Georgetown Egyetem Biztonsági és Feltörekvő Technológiai Központjának kutatója a Szabad Európának. – Ez egy teljesen más környezet, és azt jelenti, hogy úgy fejlesztik a technológiájukat, hogy olyan célokra használják, amelyeket más cégek etikátlannak vagy akár illegálisnak is tartanának.”

Aleksandar Vučić szerb elnök szoros kapcsolatot ápol Pekinggel. A viszony nem mutatja a gyengülés jeleit, de voltak olyan jelzések, amelyek arra utalnak, hogy a megfigyelési kérdésekben Belgrád keresi az alternatívákat a kínai technológiára való egyszerű támaszkodás helyett.

2020 szeptemberében Vučić és Avdullah Hoti koszovói miniszterelnök a Fehér Házban találkozott, hogy megállapodást írjanak alá Donald Trump amerikai elnökkel. A megállapodás egy sor gazdasági és politikai rendelkezést tartalmazott, köztük azt a kötelezettségvállalást, hogy tartózkodni fognak az úgynevezett megbízhatatlan gyártók 5G-infrastruktúrájának telepítésétől. Bár egyetlen céget sem neveztek meg, ez feltételezhetően a Huaweire utalt.

Ugyan kérdéses, hogy mennyire kötelező érvényű az alku, de Belgrád azóta elhalasztotta a kínai cégtől származó 5G infrastruktúrára kiírt pályázatát.

A Balkan Investigative Reporting Network (BIRN) áprilisban arról számolt be, hogy a szerb belügyminisztérium tárgyalásokat folytat egy svéd gyártmányú arcfelismerő szoftver megvásárlásáról a Griffeye nevű céggel.

Függetlenül attól, hogy milyen szoftvert használnak, Marinović szerint amíg nincs megfelelő keretrendszer, az arcfelismerés illegális marad Szerbiában.

Eközben a Share Alapítvány folytatja erőfeszítéseit, hogy további részleteket tudjon meg a kormánytól arról, hogy miképp fogják használni a technológiát, és kampányt folytat azért, hogy a tömeges megfigyelés kérdése nagyobb prioritást kapjon a politikában.

Petrovski elmondta, hogy szerinte a szerb hatóságok továbbra is olyan törvény kidolgozására fognak törekedni, amely a lehető legnagyobb mozgásteret biztosítja számukra, és hogy szándékukban áll az arcfelismerés alkalmazása az országban.

„Kétségtelenül használni akarják – és addig nem fognak leállni, amíg csak lehet – mondta. – Mi sem fogunk leállni. Szóval ez még jó ideig fog tartani.”

Szöveg: Reid Standish.