Mivel Oroszország és Irán egyre szigorúbb nemzetközi gazdasági szankciók alá kerül, a két ország egymáshoz és más, hasonló szankciókkal sújtott államok felé fordult, hogy olyan kereskedelmet alakítsanak ki, amellyel megkerülhetik a büntetőintézkedéseket.
A nemzetközi bankrendszerektől, exportpiacoktól, külföldi erőforrásoktól és technológiáktól nagyrészt elzárva megerősítették saját kereskedelmi kapcsolataikat, miközben gazdasági kapcsolatokat építettek ki olyan páriaállamokkal, mint Észak-Korea és Belarusz, valamint olyan országokkal, mint Venezuela és Burma, amelyeket az Egyesült Államok és az Európai Unió szankciókkal sújtott az emberi jogi és más jogsértések miatt.
Habár ezek az államok hajlandók lennének a Nyugat elleni közös erőfeszítésre, a szakértők szerint a régóta fennálló rivalizálás, a logisztikai nehézségek és a termékek hasonlósága nagyban korlátozza a szankciókkal sújtottak bármiféle blokkjának hatékonyságát.
„Földrajzilag szét vannak szórva. Nincsenek olyan dolgaik, amelyeket egymástól akarnak vásárolni és egymásnak eladni. Ezenfelül nem is kedvelik egymást – mondta Peter Piatetsky, az amerikai pénzügyminisztérium volt tisztviselője, aki jelenleg a Castellum.AI tanácsadócég vezérigazgatója. – Ez egy klub, amelyben borzalmas tagnak lenni.”
Szankció szankciót követ
Oroszország és Irán a világ két, legtöbb szankcióval sújtott országaként kezdte az évet, és 2022-es, nemzetközileg elítélt tetteikért való felelősségvonásukat célzó erőfeszítések tovább súlyosbították problémáikat.
Oroszország februári, ukrajnai inváziója újabb szankciók egész sorát hozta magával, amelyek az ország jövedelmező energiaszektorát célozták meg. Számos orosz bankot is elvágtak a SWIFT-től, a világ meghatározó pénzügyi tranzakciós hálózatától, ami nagymértékben akadályozza Moszkvát kereskedelme bonyolításában.
Irán, egy másik jelentős energiaexportőr azt remélte, hogy a vitatott atomprogramja miatti szankciókat eltörlik a globális hatalmakkal kötött, de megrekedt nukleáris megállapodás felújítására irányuló tárgyalások során. Ehelyett az Egyesült Államok és az Európai Unió új szankciókat vezetett be Teheránnal szemben, mivel támogatja Oroszország ukrajnai háborúját, otthon pedig elnyomja a rendszerellenes tüntetéseket.
Teherán és Moszkva már az ukrajnai háború kitörése előtt kilátásba helyezte, hogy a szankciók megkerülése érdekében kereskedelmi megállapodásokat köt.
„Irán és Oroszország egyaránt a szankciók célpontja, és kihasználhatják ezt a lehetőséget” – tweetelte az iráni olajminisztérium januárban, amikor tisztviselői Moszkvába utaztak, hogy meghatározzák a szorosabb gazdasági együttműködés területeit, többek között a feldolgozóiparban és az energiaszektorban.
Ebrahim Raiszi iráni elnök novemberben, amikor Teheránban fogadta az orosz küldöttséget, ígéretet tett arra, hogy stratégiai szintre emeli a Moszkvával való kapcsolatokat, ami szerinte „a leghatározottabb válasz az Egyesült Államok és szövetségesei szankciós és destabilizációs politikájára”.
Mások is belépnek a ringbe
Más, a Nyugattal való szembehelyezkedésben érdekelt országok is felkeltették Moszkva és Teherán figyelmét.
Belarusz, amely maga is szankciók alatt áll az Oroszország háborús erőfeszítéseihez nyújtott támogatása és a 2020–2021-es kormányellenes tüntetések leverése miatt, meglátta a lehetőséget abban, hogy idén olyan új megállapodásokat kössön Moszkvával és Teheránnal, amelyek fellendítik a két állammal folytatott kereskedelmét.
Venezuela, amely a 2014-es tüntetések leverése miatt amerikai és uniós szankciók hatálya alá került, idén húsz évre szóló együttműködési megállapodást kötött Teheránnal.
Benjamin Tsai, az amerikai kormány egykori hírszerző tisztje – jelenleg a TD International kockázatelemző cég vezető munkatársa – szerint Belarusz és Venezuela mellett Észak-Korea, Szíria és Mianmar „mind szerepet játszik az Oroszországgal vagy Iránnal folytatott kereskedelemben”.
Írásos válaszában kifejtette, hogy Kína „hasznot húz az orosz és iráni energiaimportból”, de „kényes egyensúlyozó játékot játszik azzal, hogy diplomáciailag és ideológiailag is támogatja Oroszországot és Iránt, miközben nem sérti meg a szankciókat”. Ennek oka Tsai szerint az, hogy Kína „nem engedheti meg magának, hogy elzárkózzon a Nyugattól”.
Ironikus módon Oroszország árcsökkentése a Kínába irányuló export fellendítése érdekében láthatóan ártott Irán erőfeszítéseinek, hogy eladja a saját olaját.
Kína és Oroszország szeptemberben dobott egy csontot Iránnak, amikor a Sanghaji Együttműködési Szervezetet (SCO) vezető két ország hivatalosan megállapodott abban, hogy Irán a szervezet állandó tagjává válik, ami megnyitotta az utat kereskedelme bővülése előtt.
E-kereskedelem és dollártalanítás
A szankciókkal sújtott államok, amelyeket a nemzetközi hajózás és a pénzügyi szolgáltatások akadályai gátolnak, számos különböző módszert alkalmaznak az egymás közötti kereskedelem lebonyolítására.
„Csereügyleteket vagy nem amerikai dollárban denominált kereskedelmet folytathatnak – írta Tsai. – Például a nyugati szankciók miatt Oroszország egyre gyakrabban használja a kínai jüant a kétoldalú kereskedelem lebonyolítására. Az orosz entitások kriptovaluta használatával is megpróbálták kijátszani a szankciókat.”
Oroszország és Irán már régóta lebegtetik az alternatív valuták létrehozásának ötletét, hogy elkerüljék a dollárban denominált kereskedelmet.
Amióta 2014-ben szankcionálták az ukrajnai Krím félsziget elfoglalása és a kelet-ukrajnai oroszbarát szeparatisták támogatása miatt, Oroszország megpróbálta kiterjeszteni saját bankrendszerének használatát a SWIFT helyettesítésére.
Idén Oroszország készséges partnerre talált Iránban, amely azt állította, hogy importügyleteket bonyolított le egy meg nem nevezett kriptovaluta használatával. A két állam lépéseket tett a saját nemzeti valutájukban történő kereskedelemre, és saját fejlesztésű elektronikus banki fizetési rendszereik – a Mir és a Setab – integrálásán dolgoznak dedollárizációs törekvéseik részeként.
Amikor Irán és Oroszország nem tudott közvetlen kereskedelmet folytatni a szankciókkal sújtott államokkal, a katonai áruk, technológia vagy know-how cseréjéhez folyamodtak.
Az Egyesült Államok azzal vádolta Észak-Koreát, hogy lőszereket szállít Oroszországnak az ukrajnai harcok miatt kimerült készletek feltöltésére. Irán eközben harci és kamikazedrónokat szállított, amelyeket az ukrajnai harctéren használnak, míg Nagy-Britannia azzal vádolta Oroszországot, hogy mindezt „fejlett katonai alkatrészek” szállításával törleszti Iránnak.
Eltekintve az ilyen kerülőutaktól, Piatetsky szerint Irán, Oroszország és más, szankciókkal sújtott államok nem rendelkeznek olyan keresett árucikkekkel, amely ne lenne meg a többi páriaállamnak.
„Lényegében ott van a probléma, hogy igen, lehet egymással üzletelni, de valójában nincs semmi, amit a másik akarna” – mondta Piatetsky.
Oroszország, Irán és Belarusz mind energiatermelők. Azzal, hogy Oroszország növelte eladásait Indiába és Kínába, az iráni export veszített. Oroszország és Belarusz egyaránt vezető műtrágyaexportőr, ami a belaruszok kulcsfontosságú exportcikkének, a káliumnak a piacát csorbította. Bár Oroszország hazai autóiparának nehézségei nyitást jelentettek Iránnak a jármű- és alkatrészexportra irányuló erőfeszítései számára, az iráni járművek siralmas biztonsági jellemzői és hírneve kétségessé teszi bármely megállapodás sikerét.
Hasonlóképpen: bár Teherán állítólag augusztusban beleegyezett, hogy a szankciók kijátszására repülőgép-alkatrészeket szállít Oroszországnak, és Moszkva tavaly megegyezett Teheránnal, hogy orosz repülőgépeket exportál Iránba, az ilyen ügyletek életképessége kérdéses.
„Az emberek Oroszországban nem akarnak iráni autót vezetni, és az irániak nem akarnak orosz repülőgépen repülni” – fejtette ki Piatetsky.
Még több jön
Mindazonáltal mind Oroszország, mind Irán tisztviselői elkötelezettnek tűnnek amellett, hogy továbbra is új kereskedelmi lehetőségeket keresnek olyan államok között, amelyek érdekeltek abban, hogy segítsenek harcolni a szerintük gazdasági elszigetelésükre irányuló nyugati erőfeszítések ellen.
Vlagyimir Putyin orosz elnök december 15-én ígéretet tett arra, hogy országa folytatja erőfeszítéseit az ázsiai, latin-amerikai és afrikai partnerekkel folytatott kereskedelem fellendítésére.
„Soha nem fogunk az önelszigetelődés útjára lépni – fogadkozott Putyin. – Éppen ellenkezőleg, kiszélesítjük és tovább fogjuk szélesíteni az együttműködést mindenkivel, akinek érdeke fűződik hozzá.”
Végső soron azonban a szankciókkal sújtott államok közötti ügyletek többsége viszonylag kis léptékű, és a szakértők komoly korlátokat látnak abban, hogy Oroszország és Irán, valamint a földgolyón szétszórt kereskedelmi partnereik mit tehetnek az ellenük hozott büntetőintézkedések hatékony ellensúlyozására.
„Ezek a szankciókat kijátszó intézkedések (…) biztosíthatják a rezsim túlélését, de nem vezetnek gazdasági növekedéshez – mondta Tsai. – Elképzelhetetlen, hogy a szankciókkal sújtott országoknak ez a blokkja gazdaságilag bármilyen módon felvegye a versenyt a Nyugattal.”
