Egy egyszerű, de lényeges kérdésből kiindulva extrém bürokráciai kalandokat ígérünk ebben a cikkben az olvasóknak. Ujhelyi István EP-képviselő közérdekű adatigénylésben kérte volna ki, hogy a járványban elhunytak, kórházba vagy lélegeztetőgépre kerülők közül hányan és mivel voltak beoltva. A Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) indoklása szerint ezek döntő részét máig nem képesek megmondani, noha a kormány korábban ilyen adatokra hivatkozott. Az NNK elmagyarázta azt is, hogy a járványügyi információs rendszer nem arra volt kialakítva, hogy egyszerre sok ember fertőződhet meg – és ez még csak az NNK. Az eredeti kérdésre lehet, hogy soha nem kapunk választ, de ritka betekintést nyerhetünk a jelenlegi egészségügyi államigazgatás szakmai színvonalába.
„Érdekel az adatok világa, de úgy érzed, elveszel az információk dzsungelében? Foglalkoztatnak a közügyek? A vélemény- és sajtószabadság? Ehhez adatok kellenek, méghozzá gyorsan, pontosan, hiteles forrásból. Ez az információszabadság!”
Hogy az micsoda?
„Amikor szabadon hozzáférhetünk a mindannyiunkat érintő közügyek, a környezet és a közszolgáltatások adataihoz. (…) És ha egy adat nincs fenn a neten, akkor segít az Infotörvény, kérdeznünk kell, élni az adatigénylés lehetőségével!”
Ilyen lelkesítő üzenettel fordul az állampolgárokhoz legújabb reklámvideójában Péterfalvi Attila és a NAIH (Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság). Ami vitán felül fontos cél, hiszen senki nem tud értelmes döntést hozni, ha rosszul ismeri a valóságot.
Most viszont pont a NAIH közreműködésével – egy szimpla és tanulságos adatkérés példáján – végigkövethetjük, mennyire segített az Infotörvény egy mindenkit érintő közügyben.
Az ország tényleges működését hivatalos adatokból kifejezetten nehéz megismerni. A magyar érdemi adatnyilvánosságot legutóbb (igaz, még 2017-ben) Koszovó szintje alá, de még pont Burkina Faso fölé helyezte az OpenData Barometer. Emellett időről időre felmerülnek olyan kételyek is, mintha a döntéshozókat sem hozná lázba a tényleges valóság a politikai kommunikációjukhoz képest. Hozzá kell tenni, hogy kívülről nehéz pontosan mérni, hogy a kormányzás során mennyire kíváncsiak a valóságra, vagy csak ötletszerűen próbálnak szabályozni. Ahogy azt is, hogy a választók valóságérzékelését mennyire tudják segíteni az állami információk – más lehet az emberek viszonyítási szintje az EU-ban, mint a fejlődő országokban.
Az alaphelyzet nagyon egyszerű: Ujhelyi István volt szocialista EP-képviselő közérdekű adatigénylésben kérte volna ki, hogy a 2021. augusztus 1. és szeptember 15. között a járványban elhunytak, kórházba vagy lélegeztetőgépre kerülők közül hányan és mivel voltak beoltva.
Miután a Miniszterelnökség, a mára már megszűnt Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) és az NNK is visszadobta a kérelmét azzal, hogy nem ők az adatgazdák, a képviselő a NAIH-hoz fordult, hogy derítse ki, ki lehet az ilyen alapvető egészségügyi adatok magyarországi kezelője.
A válasz részletes lett, de az államigazgatás mesterfogásai iránt kevésbé érdeklődőknek először álljon itt egy rövidebb összefoglaló. Utána eggyel részletesebben is végigvesszük a hivatalok főbb állításait.
Röviden
A NAIH leírásából a következők derültek ki: a Müller Cecília vezette Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) azt állítja, hogy nem tudják megmondani, hogy a Coviddal kórházba vagy lélegeztetőgépre kerülő magyarok közül hányan voltak beoltva. Azt pláne nem, hogy mivel, hiszen ők sem tudják, nincs ilyen adatuk, eddig nem használtak rendszeresen ilyeneket.
Lehet, hogy azt valamikor meg tudnák mondani, hogy a járványban elhunyt magyarok közül hányan és mivel voltak beoltva, de ahhoz is teljesen új adatbázist kellett volna létrehozniuk, ami olyan bonyolult lett volna, hogy nem voltak kötelezhetők rá.
A járványok elleni védekezésért leginkább felelős szakhatóság elmagyarázta még, hogy ez azért is van, mert járványügyi információs rendszerük eleve olyan környezetre volt kialakítva, amikor nincs járvány. Mondjuk ahhoz is gyenge minőségű volt, miközben új informatikai problémák is felléptek. Jelenleg is csak kilenc ember tudja kezelni az egész hivatalban a bejelentőrendszert, miközben 2021-ben még annál is több fertőzött lett, mint 2020-ban, szóval nem csoda, hogy szétesett az adminisztráció.
Hadházy Ákos az egészségügyi szűrésekre elköltött uniós pénzről kért volna ki egy állami szerződést, az NNK viszont arra hivatkozva nem akarta odaadni, hogy a pénz útjának nyilvánossága veszélyeztette volna a járvány elleni védekezést. Müller Cecília véletlenül Hadházynak küldte el azt a levelét, amelyben valami jobb szöveget kér munkatársaitól, illetve hogy ne is indokolják egy jogszabályon kívül mással az adatkérés megtagadását.
Az egészségügyért felelős Emmi és a járványügyi védekezést összefogó Miniszterelnökség lepattintotta a kérdést azzal, hogy nem kaptak, nem kezelnek ilyen adatokat.
Az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) szerint a fenti adatok nem teljesen, de valamekkora, ismeretlen részben meglehetnek náluk, de nekik is olyan új adatbázist és aránytalanul nagy és új informatikai erőfeszítést kellene tenniük azért, hogy ténylegesen meg is legyenek a részadatok, amit az állampolgárok nem kérhetnek tőlük csak így. Viszont szerintük a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) talán tudhatja az adatokat.
A NEAK szerint ők sem tudják. Sőt ez a hivatal még abban is elbizonytalanodott utólag, hogy ki számított covidosnak, szerintük ugyanis például Magyarországon nem volt egyértelmű definíció erre, úgyhogy nem is lehet válaszolni rá. Egy ponton túl nem feleltek a NAIH kérdéseire, így ez ennyiben is maradt.
Részletesebben
Még egyszer: a képviselő által kikért adatok viszonylag alapvető járványügyi adatok lennének, hogy a különböző oltásokkal beoltottak közül hányan kerültek az állam szerint Coviddal kórházba, lélegeztetőgépre vagy a Covid miatt temetőbe. A kért időszak ráadásul régi, 2021. augusztus 1. és 2021. szeptember 15. közötti.
Teljesen új oltásnál ráadásul több nagyságrenddel részletesebben kellene nyilvántartani ahhoz a hasonló megfigyeléseket, hogy bármilyen érdemi tanulságot le lehessen vonni belőle az oltások hazai hatékonyságára nézve.
A különböző hatóanyaggal működő, kevésbé bejáratott oltások ugyanis más eredménnyel működhetnek a különböző korú, nemű, egészségügyi állapotú embereknél.
Tudni kell azt is, hogy a megkérdezett hivatalok visszakérdezhetnek, ha nem értik az adatigénylő kérdését. Kérhetnek pontosítást vagy adhatnak részletesebb adatokat is, ha mondjuk szakmai okokból nem akarnának egybevonni bizonyos csoportokat.
Emellett nemcsak olyan adatokat kell kiadnia egy adatgazdának, amelyek azonnal készen állnak, hanem egyéb kizáró ok hiányában mindent, ami egyszerű műveletekkel, komplex fejlesztés nélkül előállítható akár több adatbázisból.
A NAIH egyenként kereste meg a potenciálisan érintett állami hivatalokat az ügyben, nem beszéltette meg velük a kifogásaikat, így mi is egyesével vesszük végig a válaszukat.
A legrészletesebb az NNK volt. Müller Cecíliáék szerint az elvileg megvan az Országos Szakmai Információs Rendszer Járványügyi Szakrendszer Fertőzőbeteg-jelentő alrendszerében (OSZIR), hogy melyik covidos került kórházba.
Csak könnyen lehet, hogy rosszul.
Ehhez ugyanis a másik adminisztrációs rendszerben, az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Térben (EESZT-ben) kell egy pdf-et betegenként áttanulmányozni, vagy egyesével utánajárni a betegek tényleges helyzetének.
A kórházi dolgozókra ugyanis olyan adminisztrációt bíznak, amit a betegek ellátása mellett nagyon gyakran rosszul töltenek ki. Ilyenkor az NNK egy-egy munkatársa utanájár, hogy mi történt valójában az adott fertőző beteggel.
Mondjuk ezt az utánajárást a 2021-es betegeknél már pont megcsinálták kézzel.
Az viszont egy másik táblázatban van,
hogy ki és milyen oltást kapott, és túl nagy munka lenne összepárosítani a betegekkel.
Az elhunyt oltottak adatait oda tudnák adni, igazából ezt a párosítást már megcsinálta az NNK egy másik ügy miatt, de mivel Ujhelyi adatigénylésekor még nem volt kész, így nem adják oda. Ehhez újra igényelnie kellene ezt az adatsort.
Azt viszont nem is tudják, hogy nyilvántartja-e valamelyik hivatal, hogy mely covidosok kerültek lélegeztetőgépre. Ők biztosan nem, sőt szerintük a magyar állam egyáltalán nem tartotta nyilván sehol. Igazából
szerintük arra sem létezik személyes adatokból összegzett adat, hogy hány magyar covidos beteg volt adott időpontban kórházban,
végül csak azt tartották nyilván, hogy például hány, covidosoknak félretett ágy volt foglalt épp, ami nem feltétlenül ugyanaz.
Gulyás miniszter csaknem két évvel a járvány kezdete után, a 2021. november 11-i Kormányinfón mondta (nagyjából 23:08-tól): reméli, hogy a következő Kormányinfóra már sikerül az államnak elkészítenie a pontos adatbázist a Covid miatt kórházba kerülő oltottakról. Ha ezt az NNK szerint soha senki meg se próbálta pontosan nyilvántartani, akkor kevéssé meglepő, hogy a miniszter reményei azóta sem igazolódtak be.
Emellett szabadkoztak, hogy az OSZIR
eleve alacsony esetszámra lett kialakítva.
2020 előtt a területi munkatársak utána tudtak járni az adatoknak, egyenként validálni tudták a megbízhatatlan fertőzőbeteg-bejelentéseket. Ám 2021-ben sokkal többen lettek betegek, mert járvány volt, ráadásul 2020 szeptemberében informatikai problémáik is adódtak.
2020-ban nem volt idejük átalakítani a rendszert arra, hogy 2021-ben még több beteg lehet. Már csak azért sem, mert ugyanazokkal az emberekkel végeztette az állam a kötelező kontaktkutatásokat is, mint akiknek a validálásokat is meg kellett volna csinálniuk.
„Az OSZIR fertőzőbeteg-jelentő alrendszerének használata speciális szaktudást igényel, az NNK-ban is csak mindössze kilenc szakember tudja kezelni a szakrendszert. A túlságosan rövid idő alatt nem volt sikeres az újabb munkatársak felvétele, betanítása. A járási intézetekre is nagyon nagy teher nehezedett” – érvelt az NNK a NAIH szerint.
Szél Bernadettnek az OKFŐ nem kívánt válaszolni hasonló adatigénylésénél, ő is a NAIH-hoz fordult. Külön érdekes, hogy miért kér egy hivatal határidő-hosszabbítást, ha utána annyit válaszol, hogy nem tart nyilván ilyen adatokat.
A NAIH megkereste az Országos Kórházi Főigazgatóságot (OKFŐ) is, akik azt válaszolták, hogy nem teljesen, de ismeretlen részben meglehetnek a kért adatok, de nem kötelesek odaadni egy adatigénylőnek.
Azét nem, mert ezeket így nem tartják nyilván, és becslésük szerint az„adatigényléssel érintett egyes adatkörök kizárólag szakértő által specifikált adatbázis-műveletekkel állíthatók elő, ezek elvégzésének teljes átfutási ideje 56 munkaóra, azaz hét munkanap”.
Ez pedig túl sok, erre már megtagadhatják a válaszadást.
Megkérdeztünk egy, az EESZT kialakításában részt vevő fejlesztőt arról, hogy mennyire reális az OKFŐ 56 munkaórás becslése ilyen jellegű szűrésre. Szerinte ez inkább akkor lehet reális, ha jelenleg nem létezik olyan informatikus a fejlesztők között, aki képben van az EESZT-infrastruktúrával. De szerinte lennie kellene egy ekkora rendszernél, noha az egész EESZT valóban sok sebből vérzik. A NAIH nem ellenőrizte a bemondott becslés hitelességét, ám véleményük szerint néha, „időközönként” így is megadhatná ezeket az adatokat az OKFŐ, mert az oltások hatékonysága közérdeklődésre tart számot.
Az egészségügyért akkoriban felelős minisztériumtól, az Emmitől csak azt kérdezte meg a NAIH, hogy milyen adatokat kaptak a NEAK-tól, azokból lehet-e válaszolni a kérdésekre, hiszen elvileg heti elemzéseket kaptak az oltási stratégia támogatására.
Az Emmi visszaküldte, hogy milyen statisztikákat kaptak, és hogy azokban ilyen adatok nem voltak. Ezt itt le is zárta ezért a NAIH. A Miniszterelnökség kérdésre közölte, hogy a kért járványügyi adatok nekik egyáltalán nincsenek meg. Ezt szintén nyugtázta a NAIH.
A NEAK kérdésre annyit árult el, hogy nekik nincs meg minden magyar Covid-beteg adata, egyébként az elhunytakból is csak a közfinanszírozottak adatait tartják nyilván. Hozzáfűzték, hogy „a NEAK álláspontja szerint a kérdés azért sem válaszolható meg, mert a covidos beteg definíciója nem tisztázott, sok megközelítés létezik”.
Erre a NAIH megkérdezte egyebek mellett, hogy akkor milyen adatelemzéseket küldtek a kérdéses időszakban az operatív törzsnek és Kásler Miklósnak, vagy erősítsék meg, hogy a közfinanszírozottakra vonatkozó adataik megvannak-e.
Erre viszont már nem felelt a szervezet a NAIH-nak, „annak ellenére hogy a hatóság többször is felhívta a figyelmét válaszadási kötelezettségére”. Ezt a NAIH úgy értékelte, hogy ennyit tehettek, ha nincs válasz, nincs válasz.
Honnan vette a kormány?
Külön érdekes, hogy honnan vette a kormány az adatait, ha egyetlen állami szerv sem tartotta nyilván rendszeresen, különösen nem megbízható módszertannal.
Igaz, volt olyan is, amikor a kormány bizonyos „személyes adatok védelmére” vagy a „kegyeletsértés” elkerülésére hivatkozva nem volt hajlandó tájékoztatni az országban beadatott oltások addig mért hatékonyságáról.
Ha a járvány második évének végére sem sikerült megszervezni az elfogadható színvonalú járványügyi adatfelvételt, akkor az is nyomós ok lehetett ebben a kérdésben.
Megkérdeztük a Miniszterelnökséget, hogy a kormány honnan szedte az emlékezetes adatait a vakcinák magyarországi hatékonyságáról 2021. áprilisában, ha az adatokért felelős szervek szerint nem lehetnek erről pontos adatok. Közreadjuk, amint válaszolnak.
Hozzá kell tenni, hogy az NNK azt is elmondta a NAIH-nak, hogy már folyamatban van az „alacsony esetszámra” kifejlesztett járványügyi fertőzőbeteg-jelentő rendszer modernizálása. Mondjuk a modernizálás után is megmarad majd a „humánfaktoros validálás szükségessége”, viszont erről nem árultak el többet.
Az adatkérő Ujhelyi Istvánt is megkérdeztük az ügyben, aki szerint már megérte a 2021 óta húzódó adatigénylési küzdelme, ha utána tényleg jelentősen megjavítják a hazai járványügyi nyilvántartások működését. Szerinte az nem sok belátást jelez, hogy még mindig Müller Cecília vezeti az NNK-t, aki az adatkezelési káosz felelőse volt, és emlékezetes adateltitkolási botrányba is keveredett egy félreküldött e-mailjével.
Elmondása szerint azért vitte el az ügyet a NAIH-ig, mert a kormányzat és intézményei rendszeresen megtagadták a fontos közérdekű adatok megismerését, ráadásul meglétükről és kezelésükről folyamatosan önellentmondásba keveredtek a járvány időszaka alatt.
„A NAIH vizsgálatának megállapításai nem is abban a tekintetben érdekesek, hogy a közérdekű adatok visszatartása adott pillanatban mennyire volt jogszerű vagy sem, hanem azért, mert rávilágítottak arra és világosan bebizonyították, hogy az egészségügyi kormányzat egyáltalán nem volt felkészülve a járvány kapcsán keletkező rendkívül fontos adatok kezelésére, azok meglétéről és előállíthatóságáról pedig inkább sumákoltak, mintsem hogy beismerjék a valóságot" – érvelt az EP-képviselő.
Kiemelte, hogy szerinte nem az erőn felül teljesítő egészségügyi dolgozók hibája az összeomló adatkezelés, hanem az egészségügyi rendszer irányítóié.
