Az alacsony jövedelmű háztartások fogyasztói kosarában jóval nagyobb súllyal szerepel az élelmiszer, mint a módosabb háztartásoknál. A Világbank most egy olyan statisztikát közölt, amelyben Magyarország a negyedik helyen szerepel. Az átlagosnál nagyobb élelmiszer-infláció nálunk jobban sújtja a társadalmi szempontból nehezebb helyzetben levőket, mint más országokban.
A Világbank január közepén publikált egy tanulmányt, ahol azt vizsgálta, hogyan viszonyul egymáshoz az élelmiszer-infláció és a normál, vagyis átlagos infláció. A legmagasabb élelmiszerár-emelkedéssel a zimbabwei fogyasztók találkoztak, a dél-afrikai országban 376 százalékkal nőttek éves alapan az élelmiszerárak.
A második helyen Libanon (171 százalék), a harmadikon Venezuela (158 százalék), a negyediken Argentína áll 94 százalékos élelmiszer-inflációval. (A Világbank a 2022. szeptemberi és decemberi adatok közül a legfrissebbet vette figyelembe minden ország esetében.)
Reál-élelmiszerinfláció
A Világbank ezt követően készített egy másik listát is, amelyben kivonta a normál inflációt az élelmiszerek fogyasztóiár-emelkedéséből. Ezt a sorrendet is Zimbabwe (121 százalék) vezeti, második Libanon (29 százalék), majd Ruanda (28 százalék) és végül Magyarország (21 százalék) következik.
Azoknál az országoknál lesz magas ez a reál-élelmiszerinfláció, ahol az élelmiszerek áremelkedése rendkívül magas, messze az átlagos infláció feletti. Az alacsony jövedelmű háztartások fogyasztói kosarában jóval nagyobb súllyal szerepel az élelmiszer, mint a módosabb háztartásoknál.
A Világbank statisztikája arra reflektál, hogy jobban érinti az infláció a szegényebb rétegeket, ha az átlagosat jóval meghaladja az élelmiszerek inflációja. A lista szerint Magyarország ebből a szempontból kiemelkedően rosszul teljesít: az infláció nálunk jobban sújtja a társadalmi szempontból nehezebb helyzetben levőket, mint más országokban.
„Az alsó jövedelmi decilisben, ami négyszázezer háztartást, 880 ezer főt érint, az élelmiszer súlya 33 százalék, vagyis a jövedelmük több mint harmadát élelmiszerre költik” – mondta a Szabad Európának Molnár László, a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgatója. Szerinte őket sokkal drasztikusabban érinti az áremelkedés.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) inflációs kosarában az élelmiszerek 27 százalékos súllyal szerepelnek, vagyis egy átlagos fogyasztó a jövedelmének ekkora részét költi élelmiszerre. Minél kisebb jövedelme valakinek, annál nagyobb hányadát teszi ki a mindennapi szükségletek kielégítése, amelyet nagyrészt az élelmiszer beszerzése és a lakhatási, illetve az azzal kapcsolatos rezsiköltségek tesznek ki.
A gazdasági növekedés ellenére az elmúlt tíz év alatt a magyar lakosság jövedelmének koncentrációja gyakorlatilag nem változott. A GKI korábbi tanulmánya szerint 2019-ben (ahogy 2010-ben is) a lakosság összjövedelmének közel negyedével a legvagyonosabb tíz százalék, az alsó harminc százalékba tartozók pedig az összjövedelem 14 százalékát birtokolták.
Nem csökkent a különbség
A GKI szerint az elmúlt tíz év gazdasági növekedése, a kormány családsegítő intézkedései és az európai uniós támogatási programok alapján az volt várható, hogy a különbségek mérséklődnek. Az adatok inkább azt jelzik, hogy a jövedelmi különbségeket csak konzerválni sikerült.
Mindez azt is jelenti, hogy még a gazdasági növekedés csúcspontján is több mint kétmillió magyar állampolgár a létminimumot jelentő havi 101 ezer forint alatti jövedelemmel rendelkezett.
Molnár László szerint az emberek inflációérzékelése szerint sokkal jobban drágul az élet, mert az élelmiszerek ára majdnem dupla ütemben emelkedett tavaly, mint az átlagos infláció volt.
„Az olyan tartós fogyasztási cikkek esetében, amit öt-tíz évente veszünk meg, kevésbé érzékeljük az áremelést, mint az olyan termékek esetében, amit mindennap megveszünk” – tette hozzá.
Molnár László szerint az élelmiszerek ez utóbbi kategóriába tartoznak. A lakosság inflációs érzékelése negyven százalék felett van, ami megegyezik az év végi élelmiszerár-indexszel.
A szakember szerint ha több pénzt hagyunk a boltokban, akkor jövedelmünk nagyobb hányadát fordítjuk arra, vagyis a többi termékre és szolgáltatásra kevesebb jut.
„A lakosság viszonylag konzervatív, például internet- és televízió-előfizetést nem fog lemondani, a banki szolgáltatást igénybe fogja venni, mert arra jön a fizetése” – mondta. Amivel spórolni tud, az az egyéb szolgáltatások kategóriája, vagyis étterem, üdülés, uszoda, fodrász vagy taxi.
A szakember szerint a jegybanki statisztikákon látszik, hogy az elmúlt egy évben a lakossági megtakarítások volumene jelentősen csökkent, ami összefüggésben van az infláció növekedésével. „Sokan úgy igyekeztek fenntartani a megszokott fogyasztási színvonalukat, hogy a megtakarításaikból fedezték az áremelkedések egy részét” – tette hozzá.
A szakember szerint több oka van annak, hogy miért emelkednek ilyen ütemben Magyarországon az élelmiszerárak. Az aszály miatt a magyar előállítású, olcsóbb termékek kiestek a szortimentből, távolabbról kellett ideszállítani a helyettesítő termékeket, ami megdrágította az árucikkeket.
A kormány megemelte tavaly a kiskereskedelmi adót, amit az üzletek egyszerűen áthárították a fogyasztókra. „Az energiaár-emelés hatása a kiskereskedelemben is érzékeltette a hatását, négy-hatszorosára emelkedett, miután kiestek a rezsicsökkentett ár hatálya alól” – mondta.
Molnár László szerint a bérköltségek tíz-húsz százalék között emelkedtek a szektorban, ezt is be kellett építeni az árakba, miközben a forint árfolyama miatt az importált termékek is megdrágultak.
