Sok pedagógus azért nem sztrájkol, mert kiskeresetű, családos emberként érzékenyen érintené, ha levonnák a munkabeszüntetésre eső bérét, pedig azt a szakszervezetek és egy alapítvány részben vagy teljesen megtéríti. Eddig kevesen igényelték ezt a segítséget. Bár van kivétel, a legtehetősebb magyar vállalkozók ódzkodnak kiállni a pedagógusok mellett. Szakmai források szerint ugyanakkor nem pénzkérdés a sztrájkolók száma.
2022. január 31-e óta sztrájkokkal, tüntetésekkel és polgári engedetlenséggel igyekeznek felhívni a pedagógusok a társadalom és a kormány figyelmét az oktatásügy tarthatatlan helyzetére. A demonstrációk intenzitása tavaly ősztől erősödött, idén január közepe óta alig volt nap, hogy tucatnyi általános és középiskolában ne sztrájkolt volna a tanári kar egy része.
Ehhez kapcsolódóan: Tanárok tízezrei vehettek részt a hétfői figyelmeztető sztrájkban
A pedagógusok azt követelik, hogy 2008 óta nem rendezett bérüket emeljék 45 százalékkal, szeretnék visszanyerni az Orbán-kormány által megnyirbált oktatói autonómiájukat, és elvárják, hogy a parlament vonja vissza a sztrájktörvényt. A tavaly májusban született szabály definiálta a még elégséges szolgáltatás mértékét, ez alapján a sztrájk ideje alatt is meg kell tartani a tanórák felét, míg az érettségire készülők, illetve a sajátos oktatási és nevelési igényű diákok esetében egyetlen óra sem maradhat el.
Ehhez kapcsolódóan: Száznál is több letétbe helyezett felmondásról tud a PDSZ
Ha a tanítók és tanárok betartják a törvényt, lehetetlen hatékony sztrájkot tartani – állítják a pedagógus-érdekképviseletek, hiszen egy munkabeszüntetés akkor hozhat eredményt, ha a társadalom széles rétegének okoz kellemetlenséget. A kívülállók ennek hatására kezdenek el gondolkozni a sztrájkkövetelések okrendszerén és igazságtartalmán, s ha e fejtörés végén a társadalom többsége cselekvőn egyetért a demonstrálókkal, akkor a kormány lépéskényszerbe kerül. Eddig ez a helyzet nem állt elő, ettől bátorítva a kormány megtehette, hogy sosem adott érdemi választ a pedagógusok követeléseire.
Ehhez kapcsolódóan: „Elveszítjük a gyerekeket az új iskolaérettségi rendszerrel és a rossz Nemzeti alaptantervvel”
A pedagógusok hat-hét százaléka állt bele a januári sztrájkokba
A pedagógusokat dühíti a kormány problémalerázó magatartása, ám az egzisztenciális félelmek miatt kevesen vállalják a munkabeszüntetést. Hogy hányan sztrájkoltak januárban, azt a tiltakozó akciókat szervező két érdekképviselet vezetőitől próbáltuk megtudni. Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) alelnöke annyit mondott, hogy a január 23-val kezdődő hétre tízezren jelezték sztrájkszándékukat, ám hogy valóban mennyien álltak le, azt nehéz összegyűjteni.
Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) vezetőségi tagja – a beérkező információk alapján – szintén maximum tízezerre becsülte a munkabeszüntetők számát. Szerinte a valós adatokat torzítja, hogy a sztrájkoló tanárokat az iskolaigazgatóknak joguk van beküldeni tanítani az osztályba, ha anélkül nem tartható meg az órák ötven százaléka. Ilyen esetben a tanár a saját meggyőződése szerint ugyan sztrájkol, ám mivel – kényszerből – órát tart, a tankerületnél nem minősül munkabeszüntetőnek.
Ehhez kapcsolódóan: „Fizetésük nettóban egy ötszáz eurós bankjegy” – A nemzetközi közvéleményt is megszólítja a Pedagógusok Szakszervezete
Az általános és középiskolákban, valamint az óvodákban összesen 147 ezer pedagógus dolgozik, a munkabeszüntetők becsült száma alapján azt mondhatjuk, hogy hat-hét százalékuk állt bele a januári sztrájkokba. A munkabeszüntetők túlnyomó többsége a főváros és a megyeszékhelyek állami fenntartású általános és középiskoláiban dolgozik, lényegesen alacsonyabb volt a sztrájkolók aránya a kisebb városok és a falvak iskoláiban.
A kistelepüléseken jobban érvényesül a kormány félelemkeltő stratégiája
Totyik Tamás szerint a kistelepüléseken jobban érvényesül a kormány félelemkeltő stratégiája. Az igazgatók – az illetékes tankerület fenyegetését továbbadva – arról tájékoztatták beosztottjaikat, hogy ha valahol sokan sztrájkolnak, akkor esetleg kevesebb fejlesztési forráshoz jut az iskola, és lehet, hogy új igazgatót erőltetnek rájuk. Az is hat, hogy egy falusi vagy kisvárosi pedagógus elbocsátása esetén nehezebben talál megfelelő munkát, mint nagyvárosi kollégája. Az egyházi oktatási intézmények pedagógusai szinte sehol sem sztrájkoltak, bár közülük sokan szimpátiával figyelték társaik harcát.
Ehhez kapcsolódóan: Kirúgással fenyegető levelet kaptak tiltakozó tanárok, a PDSZ szerint a megfélemlítés a cél
Mindkét érdekképviseleti vezető úgy véli: az eddiginél nagyobb részvétel kell ahhoz, hogy nyomást tudjanak gyakorolni a hatalomra. Az elmúlt napokban beszéltünk több nem sztrájkoló pedagógussal, és volt, aki bevallotta, hogy azért nem demonstrál, mert kiskeresetű, családos emberként érzékenyen érintené, ha levonnák a munkabeszüntetésre eső bérét. Ugyanezt mondták azok is, akik négy-öt napon át leálltak két-két órára; ők azért nem mertek többet vállalni, mert azt már nem bírná el a családi kassza.
Van elég pénz a sztrájkalapban, kevesen kérnek segélyt
A két szakszervezeti vezető viszont állítja, hogy van a sztrájkalapjukban annyi pénz, amiből a levont bérek pótolhatók, és van mód arra is, hogy azoknak a sztrájkolóknak is kifizessék a visszatartott bérét, akik nem szakszervezeti tagok. A két érdekképviselet a tagdíjakból gyűjt a sztrájkalapba. A 105 éves múltra visszatekintő PSZ-nek hozzávetőleg 16 ezer tagja van, a szakszervezet sztrájkalapjában több tízmillió forint gyűlt össze. A rendszerváltáskor alakult PDSZ mintegy ötezer taggal számol, náluk tízmillió van a sztrájkalapban.
Mindkét szakszervezet honlapján lehet pályázni a levont bérre, eddig minden tag valós igényét kielégítették segély formájában. A sztrájkoló szakszervezeti tagoknak csak a 25-30 százaléka kért segélyt, akik nem pályáztak, általában azt mondták, hogy ennyit még kibírnak.
Ehhez kapcsolódóan: A közoktatási tiltakozások eredménye – folytatódó kirúgások, csalódottság és reálbércsökkenés
Az órára készülés idejét is levonta a bérből a tankerület
Tavaly tavasszal sűrűn előfordult, hogy a tankerületek a jogosnál több bért vontak le a sztrájkolóktól. A két szakszervezet mindig szót emelt a bérkurtítás ellen, ez a fellépés többnyire eredményes volt, keveseknek kellett bírósági útra terelni bérügyüket. Totyik Tamás elmondta, hogy volt, amikor az egyik tankerület azért vont le ötven százalékkal több bért, mert szerintük egy órára harminc percet kell készülnie a tanárnak, és ha elmarad az óra a sztrájk miatt, akkor az elmaradt felkészülésre sem jár fizetség. Erre a PSZ válasza az volt, hogy ha ezt a logikát elfogadjuk, akkor a heti 26 tanórát tartó pedagógusok valójában 39 órát oktatnak.
Ha ehhez hozzáadjuk a dolgozatokra, a fogadóórákra, az értekezletekre és az adminisztrációra fordított időt, akkor egy pedagógusnak havonta több mint kétszáz órát kell dolgoznia, ami törvénytelen, ezt a túlórát eddig sosem fizették ki. Az érvek hatására a tankerület visszakozott, és többé nem szorozták fel 1,5-tel az elmaradt órák miatt levont bért. Az őszi sztrájkok esetében már ritkán fordult elő, hogy a jogosnál több bért próbáltak volna levonni a sztrájkolóktól.
Említettük, hogy a szakszervezethez nem kötődő sztrájkolók kieső bérére is van forrás. Ők a PDSZ Oktatás a Demokráciáért Alapítványához pályázhatnak támogatásért. Csermák Tibortól, az alapítvány kuratóriumának elnökétől megtudtuk, hogy a pályázóknak itt is pontosan adminisztrálniuk kell, hogy mennyi bért vontak el tőlük a sztrájk miatt, és ki kell jelenteniük, hogy máshonnan nem kaptak támogatást anyagi veszteségükre.
25-35 óra sztrájk, havi maximum hatvanezer forint kárpótlás
Tavaly tavasszal egy sztrájkolónak összesen maximum harmincezer forintot tudott fizetni az alapítvány, ősszel havi harmincezret, idén viszont minden hónapban hatvanezer forint a felső limitje a szakszervezeten kívüli sztrájkolók támogatásának. Ennyi pénzt azok a pedagógusok pályázhatnak majd meg, akik havonta 25-35 óra sztrájk miatt szenvedtek el bércsökkentést.
Az alapítvány adhat támogatást azoknak is, akik a polgári engedetlenség eszközeivel harcolnak a követelések teljesítéséért. Ők is a munkabeszüntetés miatt rájuk kirótt bérlevonás nettó értékét kaphatják meg támogatásként, havonta maximum hatvanezer forintig. Ám munkabeszüntetésük miatt elvesztik állásukat, ez az összeg az elbocsátás hónapjában felmehet százezer forintra.
Azért az alapítvány foglalkozik az ő segélyezésükkel, mert a polgári engedetlenség nem törvényes tiltakozási mód, a szakszervezetek nem támogathatják. Ha megtennék, a létüket kockáztatnák. Az alapítvány sem ösztönzi a pedagógusokat engedetlenségre, ám segít abban, hogy az elbocsátás kockázatát vállaló kollégák se maradjanak pénz nélkül. Amúgy a szakszervezeten kívüli sztrájkolóknak és engedetleneknek is nagyjából a harminc százaléka kért támogatást az alapítványtól, vagyis ebben a körben is jellemző, hogy a munkabeszüntetők többsége kigazdálkodja saját erőből a bérlevonást.
82,6 millió forint adomány érkezett
Abban, hogy az alapítvány számláján mindig volt elegendő pénz az elmaradt bérekre, a Tanítanék Mozgalomnak volt komoly szerepe. A 2016-ban elindított mozgalom az elmúlt években számos olyan tömegrendezvényt organizált, ahol a pedagógusok gondjait megosztották a társadalommal, 2022-ben pedig – a sztrájkjog ellehetetlenítése miatt – felkarolták az engedetlenségi akciókat.
Bereczki Áron, a mozgalom kommunikációs vezetője elmondta, hogy 2022 márciusa óta gyűjtenek a szakszervezeten kívüli sztrájkolók és az engedetlenkedők kieső bérére, tavaly 82,6 millió forint adomány érkezett erre a célra. Az alapítvány tavaly kétezer tanár elvont bérére kért pénzt a mozgalomtól, 31,2 milliót tudtak elutalni erre a célra. Pontosabban elutaltatni, ugyanis a mozgalomnak – mivel nem áll mögötte bejegyzett szervezet – nincs bankszámlája, ezért az adományok a mozgalommal szövetségben álló Humán Platform Egyesület számlájára érkeznek, ez a civil szervezet utalja el a pénzt a pedagógusokat kifizető alapítványnak.
Bereczki Áron beszélt arról is, hogy a mozgalom gyűjtőakciójának hatására tavaly 5600-an küldtek pénzt, az adományozók túlnyomó többsége öt-tízezer forintot utalt. Negyven százalékuk többször is küldött, háromszázan pedig havi rendszerességgel utalnak állandó összeget. Olyan adakozójuk viszont alig néhány van, aki százezrekkel támogatná a pedagógusok ügyét.
Az idén januárban megszaporodott munkabeszüntetések miatt várható, hogy a pedagógusok februárban – miután kiderül, mennyi bért vontak le tőlük – több támogatást igényelnek majd, mint korábban. A sztrájkalapok kezelői szerint azonban lesz elég pénz az igények kielégítésére, még akkor is, ha a sztrájkolók az eddiginél nagyobb arányban kérnek majd segítséget.
A sztrájkolók száma nem pénzkérdés
A PSZ és a PDSZ tavaly az Alkotmánybírósághoz fordult, hogy semmisítse meg ezt a törvényt, mivel a még elégséges szolgáltatás fogalmát nem lenne szabad alkalmazni az oktatásra. Ez az elvárás indokolt például a közműszolgáltatás területén, mert víz, áram, gáz és távfűtés nélkül a lakosság életminősége elviselhetetlen mértékben romlana, ám egy iskolabezárás esetén ez aligha mondható el.
Nagy Erzsébet szerint a pedagógustársadalom akkor tudna nyomatékot adni követeléseinek, ha annyian szüntetnék be a munkát, hogy amiatt be kellene zárni az iskolákat a sztrájk idejére. Erre egyébként az Európai Unió országainak többségében lehetőség van. Ha egy új sztrájktörvény nálunk is lehetőséget teremtene a teljes leállásra, és ezzel élve több tízezer pedagógus napokon át beszüntetné a munkát, akkor a napi bérlevonás több száz millióra rúgna, sőt akár megközelíthetné az egymilliárd forintot.
Az ebből adódó támogatási igények egy nap alatt kiapasztanák a pedagógus-érdekképviseletek sztrájkalapját. Ez igaz arra az alapra is, amelybe a Taníthatnék Mozgalom gyűjt pénzt. Törley Katalin, a mozgalom egyik alapítója erre így reagált:
„Az, hogy a pedagógusok többsége hajlandó-e teljesen beszüntetni a munkát, nem pénzkérdés. Ha egyszer mentálisan eljut odáig a pedagógustársadalom, hogy elég, nincs tovább, és a közösség megérzi az összefogásban rejlő erőt, akkor a pedagógusukat nem fogja érdekelni, hogy átmenetileg elvesztik a bérük egy részét, és nem érdekli őket, hogy egy, akár hetekig tartó leállásra nincs fedezet a sztrájkalapban.”
35 falusi iskola bezárását tervezik
Ugyanez a véleménye a szakszervezeti vezetőknek is. Totyik Tamás úgy látja, hogy ha a pedagógusok 2023-ban nem tudják döntésre kényszeríteni a kormányt, pár éven belül gyakorlatilag összedől az oktatás. Jelenleg 16 ezer pedagógus hiányzik az iskolákból, öt év múlva már 38 ezerre duzzad a hiány, ugyanis 2028-ig 22 ezerrel többen mennek nyugdíjba, mint ahányan pályára lépnek. Ez már mindenképp bekövetkezik, 2028 után is csak akkor várható fordulat, akkor léphetnek többen a pályára, mint ahányan távoznak, ha a pedagógusok követelései egy éven belül teljesülnek.
Ha nem teljesülnek, akkor megoldásként csak az marad, hogy a nők kedvezményes nyugdíját eltörölje a kormány, vagy be kell zárni a kevés diákot tanító falusi iskolákat, a városi iskolák osztálylétszámát pedig fel kell duzzasztani 35-40-re. Ez egyébként nem fantazmagória, mondta Totyik Tamás: a kormány egy – uniós támogatású – kísérleti program keretében 35 falusi iskola bezárására készül.
A top százasok félnek támogatni a sztrájkalapot
Bojár Gábor a leggazdagabb hazai üzletemberek százas mezőnyének közepén helyezkedik el hetvenmillió eurós (harmincmilliárd forintos) vagyonával. A vállalkozó nyíltan támogatja a pedagógusok törekvéseit, havonta fél-egymillió forinttal támogatja a demonstrációkat. A Szabad Európának adott nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy nem a sztrájkot, hanem az oktatást támogatja. Arról, hogy a legtehetősebb magyar vállalkozók miért ódzkodnak kiállni a pedagógusok mellett, Bojár így vélekedik: azt gondolják, hogy ez egy, a kormány ellen indított politikai játszma, és abba jobb nem belefolyni.
Bojár 1982-ben létrehozott egy szoftverfejlesztéssel foglalkozó céget, a Graphisoftot, amely a Szilícium-völgyben is megvetette a lábát. Mindez a cégben dolgozó magyar mérnökök tudásának volt köszönhető, mondja Bojár Gábor, az ő tudásuknak pedig az volt a titka, hogy a XX. században a matematika és a természettudományi tárgyak oktatása világszínvonalú volt Magyarországon. A 74 éves, fizikus végzettségű üzletember szerint ezek a vállalkozók nem veszik észre, hogy a saját jövőjük és az ország jövője függ attól, mennyit fordítunk az oktatásra. Hozzátette: talán a félelem is szerepet játszik óvatosságukban, tartanak tőle, hogy ha kiállnak a pedagógusok mellett, nem jutnak majd állami támogatáshoz.
Bojár azt vallja, hogy hazánk akkor lesz perspektivikus ország, ha minél többet fordítunk az oktatásra. Jelenleg a pedagógusok átlagbére a diplomásátlagbér nagyjából hatvan százaléka, az unió azt szeretné – és ehhez támogatást is adna –, ha ez az érték öt év alatt felmenne nyolcvan százalékra (ehhez kellene első lépésként a 45 százalékos béremelés). Szerinte ez legfeljebb arra elég, hogy a pedagógusok megéljenek, arra viszont kevés, hogy a tanári hivatás újra vonzó legyen a tehetséges fiatalok számára. Ahhoz az kellene, hogy a pedagógusok bére lényegesen meghaladja a diplomásátlagbért. Márpedig az iskola akkor tud kiugró tehetségű fiatalokat nevelni, ha a tanárok maguk is azok.
