Miközben a moldovai autonóm Gagauzia régióban a helyiek ellenzik a háborút, az elhúzódó ukrajnai orosz invázió közepette is hűségesek maradnak Moszkvához.

Március 18-án, egy fagyos délután Nyikolaj Dudoglo, Komrat városának volt polgármestere – most Gagauzia régió kormányzójelöltje – támogatói üdvözlése közben megállt, hogy válaszoljon egy kérdésre.

„Semmi sem változott” – mondta a Szabad Európának, amikor arról kérdezték, hogy a szomszédos Ukrajna elleni orosz invázió hatással volt-e a társadalomra.

„Gagauzia mindig is támogatta és mindig is támogatni fogja Oroszországot – nyilatkozta, majd hozzátette: – Ellenezzük a háborút. Szeretjük Ukrajnát, de nem tudjuk elfogadni, hogy Oroszország az agresszor.”

Úgy tűnik, ez a látszólagos ellentmondás széles körben elterjedt Gagauziában, ahol sokan segítik az invázió elől menekülő ukránokat, miközben Oroszország támogatottsága továbbra is kiemelkedően magas.

Anna Sztatova egyike volt azoknak a gagauzoknak, akik 2022 februárjában és márciusában segítettek a menekülő ukránoknak. Miután a vállalkozó lányai Segítség menekültek számára feliratú táblát raktak ki, az orosz támadás első napjaiban több száz traumatizált ukrán özönlött Sztatova ingatlanának udvarára, ahol ingyen kaptak szállást.

„Szinte összeestünk a kimerültségtől” – emlékszik vissza Sztatova. Ő és lányai beindították a fűtőtesteket és munkához láttak a tűzhely mellett. Mindez végül csak a gázszámlák révén több ezer eurójukba került.

„Amint az egyik csoport ukrán menekült beült a kocsiba, hogy távozzon, azonnal jöttek mások, hogy átvegyék a helyüket” – meséli.

„Azt mondják, hogy itt, Gagauziában minden második házban van valakinek rokona Oroszországban. Hogy lehetnénk ebben a helyzetben Oroszország ellen?” – teszi fel a kérdést.

Gagauzia autonóm régió Moldova déli részén, ahol 160.000 ember él, többségük török származású ortodox keresztény. A gagauzok a muszlim oszmán törökök üldöztetése elől menekültek, az 1800-as évek elején telepedtek át a mai Moldáviába – amely akkor a cári Orosz Birodalom része volt.

A gagauzok oroszul és kisebb mértékben saját török nyelvükön beszélnek.

1990-ben a régió a Szovjetunió összeomlásával feszültséggóccá vált. A gagauz szeparatisták függetlenséget hirdettek, hasonlóan ahhoz, mint a szakadár Dnyeszteren túli régió.

Ezt követően baljóslatú patthelyzet alakult ki, amikor moldovai nacionalisták ezrei indultak a régióba, ami Menet Gagauziába néven vált ismertté.

Miután szovjet páncélozott járművek dübörögtek be Komratba, hogy véget vessenek a patthelyzetnek – állítólag egy helyben állomásozó szovjet parancsnok utasítására és Moszkva tudta nélkül –, Chișinău gyakorlatilag tárgyalásokra kényszerült a szeparatistákkal.

Végül kompromisszum született, amely Gagauziának autonómiát és a független Moldovától való elszakadás jogát biztosította, amennyiben Chișinău valaha is csatlakozna Romániához.

Az ukrajnai teljes körű orosz invázió óta Oroszország pozitív megítélése visszaesett a világban, de Gagauziában egy 2023. februári felmérés szerint a megkérdezettek 93 százaléka még mindig támogatja az Oroszországgal való szorosabb kapcsolatokat.

Ezzel szemben egy nemrégiben végzett országos felmérés szerint a moldovaiak közel feleOroszország lépéseit tartja a bizonytalanság forrásának és a leginkább aggasztó kérdésnek rögtön az infláció után.

Mihail Szirkeli újságíró, a gagauzokkal foglalkozó nokta.md hírportál vezetője a Szabad Európának kifejtette, hogy „elsősorban az orosz propaganda eredménye”, hogy miközben zajlik a szomszédos Ukrajna fizikai elpusztítása, Gagauzia továbbra is támogatja a Kremlt. Hozzátette: „A gagauzok 1944 óta vannak kitéve ennek. Először szovjet propaganda volt, aztán orosz.”

Szirkeli szerint a gagauz autonómia szorgalmazása a kilencvenes években „a gagauz nyelv és kultúra megőrzésének eszközeként jelent meg. Chișinău és a nemzetközi közösség így fogta fel, azonban Gagauziában teljesen másként, a Szovjetunió egy töredékének életben tartásaként gondoltak rá.”

Hagyományos gagauz építészeti elemekkel és szövetekkel teli vendégházában Anna Sztatova szívesen tereli el a beszélgetést a politikáról. Elmondása szerint a stressz miatt kórházba került, és még mindig gyógyszereket szed, mivel szembesült az általa befogadott ukrán menekültek szívszorító egyéni történeteivel.

„Csak azt várom, hogy az emberek végre pihenni jöjjenek ide, nem pedig sírni” – mondja.