Eszter Paran kerekesszékében halad a Tel-Avivon átvonuló izraeliek tömegével. Az ország igazságügyi rendszerének átalakítását célzó kormányzati tervek ellen tiltakoznak.
Esztert egy ismerőse tolja. Nem veri a dobot, és nem kiabál együtt a tömeggel, de a legtöbbjüknél jobban érti, mennyire sebezhető a demokrácia.
A 79 éves Paran az egyike annak a mintegy 147.000 holokauszttúlélőnek, akik még életben vannak Izraelben. Magyarországon született a második világháború vége felé, amikor családja a nácik elől bujkált. 1957-ben érkeztek Izraelbe, a vérbe fojtott magyarországi felkelés után, amelynek nem sikerült véget vetnie a szovjet uralomnak.
A demokráciának sok biztosítékra van szüksége – mondja –, és ami ma leginkább zavarja, az az erősen vitatott igazságügyi reform, amely hónapok óta okoz zavart Izraelben.
Soha nem vetette össze múltjának eseményeit a mostani megosztottsággal.
„Amikor tévét nézek, annyira dühös leszek, hogy egész éjjel nem tudok aludni – mondta az egyik tüntetésen, amelyen több százezer tiltakozó vett részt. – Itt legalább úgy érzem, hogy csinálok valamit. Hiszem, hogy ez segíteni fog.”
Ehhez kapcsolódóan: A szentföldi keresztények szerint egyre több támadás éri őket Izraelben
Benjámín Netanjáhú miniszterelnök kísérlete arra, hogy átfogóan megváltoztassa a bírósági rendszert, mindeddig példátlan törést okozott az izraeli társadalomban.
Jobboldali koalíciója gátak közé akarja szorítani a legfelsőbb bíróságot, amely szerinte beleavatkozik a politika alakításába. Ez felháborodást váltott ki otthon, külföldön pedig aggodalmat keltett a fékek és ellensúlyok eróziója, valamint a demokrácia gyengülése miatt Izraelben.
Ez az ellenségeskedés azonban háttérbe szorul kedden, amikor Izrael a holokauszt emléknapját tartja és hatmillió zsidó halálára emlékezik. A televíziós csatornák megemlékezéseket közvetítenek, és az izraeliek két percen keresztül némán állnak, miközben szirénák üvöltenek szerte az országban.
Magyarország a náci Németország szövetségese volt. Paran elmondta, hogy édesanyja – sok más budapesti zsidóhoz hasonlóan – Raoul Wallenberg svéd diplomata iratainak köszönhetően talált rejtekhelyet egy másik családnál.
Az étel kevés volt, a veszély pedig állandó. Egyszer a család egy döglött lóból evett, amit az utcán talált.
Eszter családja a háború után Magyarországon maradt, és itt volt az 1956-os népfelkelés alatt is, amelyet a szovjet csapatok levertek. A következő évben Izraelbe költöztek, és Paran orvos lett.
Könnyes arccal emlékszik vissza magyarországi életükre.
Sztoikusan és optimistán beszél Izraellel kapcsolatos aggodalmairól, úgy véli, a tüntetők választ kapnak majd fenntartásaikra.
De addig is – mondja –, „ülni és tétlennek maradni szörnyű érzés”.
