Annyira nincs pénz az államkasszában, hogy a kormány szemében szent tehénnek számító multiknak is nekimennek. Az adóhivatal szigorúbb bevallást kér tőlük, arra is kíváncsi, hogyan operálnak az adóelkerülésre használt transzferárakkal. Az adótanácsadók a magyar rendszer bonyolultságára panaszkodnak, míg egy másik szakértő azt mondja, hogy nem lesz változás: a multik ugyanúgy csalhatnak, ahogy eddig.
Nem csak Magyarországon, a világ legtöbb országában gondot okoz a helyi adóhatóságoknak, hogy a multinacionális vállalatok trükköznek az adófizetéssel.
Ennek az egyik legelterjedtebb formája a transzferár, amellyel a cégcsoport különböző vállalatai egymás között elszámolnak, adásvételeket bonyolítanak le, például egy külföldi autógyártó magyarországi telephelyén készül a motor, amelyet egy másik országban szerelnek be az autóba.
A motor úgy kerül ki, hogy a cégcsoport ottani vállalata megveszi a magyartól az alkatrészt. Ebben az esetben nem két piaci szereplő szerződik egymással, hanem a cégcsoporton belül történik tranzakció, úgynevezett kapcsolt vállalkozások között, vagyis nem piaci árat fizet, hanem az általa kitalált ár kerül a számlára.
Egy képzeletbeli példán keresztül azt lehet mondani, hogy mondjuk egymillió forintba kerül a motor, de a könyvelésben hárommillió forint fog szerepelni.
Ennek az a célja, hogy abban az országban mutassák ki a legnagyobb bevételt, ahol a legkedvezőbb az adózás.
Szigorúbb szabályok
Az idei évtől komoly változások léptek életbe Magyarországon a transzferár-dokumentációs kötelezettség, vagyis a kapcsolt vállalkozások közötti ügyletek nyilvántartására vonatkozó szabályozásban. Ez mintegy húszezer hazai céget érint.
Az új szabályozás értelmében a transzferárral kapcsolatos ügyletszintű adatokat egy előre definiált struktúrában már a társaságiadó-bevallásban is közölni kell május 31‑ig.
Az érintett cégeknek a társaságiadó-bevallással együtt részletes adatokat kell szolgáltatniuk a kapcsolt vállalkozásokkal lefolytatott ügyleteikről. Jelenteni kell többek között az ügylet típusát, a tevékenység kódját, ellenértékét, a kapcsolt felek adatait és a transzferár megállapításának módszerét.
A hivatalos zsargon szerint a transzferáradatok strukturált összegyűjtésével egy igen pontos ellenőrzési eszközre tesz szert az NAV. Az adóhatóság ezen a módon olyan friss adatokhoz fog jutni, hogy az adott iparág szereplői milyen árazást használnak, illetve milyen jövedelmezőségre és nyereségre tesznek szert tevékenységük során.
Ez lehetőséget teremt a keresztellenőrzésekre, az anomáliák feltárására és a kockázatelemzés javítására (javul az ellenőrzések hatékonysága).
Ehhez kapcsolódóan: Az uniós pénzek nélkül nincs csoda: recesszióban a gazdaság
„Rendkívül nehéz ellenőrizni a cégek transzferárazással kapcsolatos tevékenységét” – mondta a Szabad Európának Hegedüs Sándor, az Andersen Adótanácsadó Zrt. igazgatója.
A szakember szerint Magyarország az Európai Unió és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagjaként is egyre szigorúbb szabályozást vezet be. 2018 óta kötelező az úgynevezett master file (fődokumentum), amelyben nemcsak az adott ügyletet, hanem a cégcsoportot is be kellett mutatni, ezt az adóhatóság el is kérhette.
„Ennek hatására az adóhatóságnál is jobban érthetővé és láthatóvá vált, hogy mi történik az adott cégcsoportnál. De ez is csak akkor, ha a revizorok kimentek a céghez vizsgálódni” – tette hozzá.
A szakember szerint az új előírásokkal a Pénzügyminisztérium és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) célja, hogy további adatokat gyűjtsön be a cégektől. Hegedüs szerint a NAV feltehetőleg algoritmusok alapján fogja a beérkező adatokat elemezni, és az lehet az egyik célja, hogy kiszűrje a normálistól eltérő árazású és volumenű tranzakciókat.
„Ha olyan árazás mellett dönt a cég, amelyről már messziről látszik, hogy nagyon elrugaszkodott a valóságtól, a NAV célzottan ellenőrizheti ezeket az ügyleteket, vállalatokat” – tette hozzá.
Hegedüs Sándor úgy véli: azok a vállalatok, amelyek a valóságtól elrugaszkodott transzferárakkal operálnak, a NAV-vizsgálatoktól tartva nagy valószínűséggel már előre korrigálnak, vagyis megfontoltabban fognak eljárni.
„A magyar hatóságoknak az is a céljuk lehet, hogy jogkövetőbbé tegye a vállalatokat, és a tisztességesebb transzferárakat alkalmazó vállalatoknak csökkenjen a versenyhátrányuk” – tette hozzá. Hegedüs szerint éppen ezért a pénzbegyűjtésen felül van egy edukatív része is a szabályozásnak.
Hiába az alacsony adókulcs
Habár a magyar kilencszázalékos társaságiadó-kulcs alacsonynak számít Európában, mégsem vagyunk haszonélvezői, inkább elszenvedői a transzferárazásnak. Luxemburg az egyik legnagyobb célországa a transzferárazással trükköző cégeknek.
„A nagy európai botrányok, mint a Fiat- vagy az Amazon-ügy, amely bíróság elé került, Luxemburgon keresztül ment” – tette hozzá. Hegedüs szerint azért sem Magyarország a célpontja ezeknek a cégeknek, mert nem csak a matek számít.
„Egy német cég jobban tart a hazai adóhivataltól, mint a magyar revizoroktól, vagyis nagyobb esélyt ad arra, hogy Németországban állapítanak meg adókülönbözetet, mint Magyarországon” – hangsúlyozta.
Emellett vannak menedzsmentérdekek is, nem mindenhol konszolidált szinten nézik az eredményeket, vagyis nem az egész cégcsoport jövedelmezőségét tekintik alapnak, ha a bónuszok kifizetéséről döntenek. Sokkal fontosabb lehet például, hogy egy német cég jövedelmezőbb legyen, mint mondjuk a magyar leányvállalat.
Ehhez kapcsolódóan: Önkritikát gyakorolt a kormány, miután kiiktatta a versenyhatóságot a Vodafone felvásárlásakor
Nem egyszerű ugyanakkor megfelelni az új magyar szabályoknak. „Az érintett vállalkozásoknak komoly gondot okoz, hogy eleget tegyenek a NAV felé az adatszolgáltatási kötelezettségnek” – mondta.
Hegedüs szerint elsősorban a rövid felkészülési idő, az informatikai problémák és a tisztázatlan szabályozási, értelmezési kérdések akadályozhatják őket a transzferár-adatszolgáltatásban és a határidőre történő benyújtásában.
A koncepció részletes szabályairól szóló rendelet 2022. december 28-án jelent meg, így az érintetteknek csak négy-öt hónapjuk maradt a felkészülésre, ami szerinte kevés.
Nincs tesztidőszak, nincs türelmi időszak, az adatszolgáltatás elmaradását az adóhatóság azonnal szankcionálhatja.
„Komoly problémát okozhat az is, hogy egy nemzetközi cégcsoport esetén a transzferárat és az adóalap módosítását nem csak a magyar fél döntése alapján határozzák meg. Mivel külföldön nem május 31-e, hanem sok esetben október és november vége a beszámoló és a nyilvántartások elkészítésének határideje, ezért a május 31-én benyújtott magyar transzferáradatok nagy eséllyel pontatlanok lesznek, ezeket a cégeknek helyesbítés útján később korrigálniuk kell” – tette hozzá.
Az igazgató szerint a cégek is későn ébredtek, rendkívüli mértékben megnőtt az igény az elmúlt időszakban a transzferár-dokumentáció összeállításával kapcsolatos tanácsadói szolgáltatások iránt. „Úgy tűnik azonban, hogy ezek kielégítésére jelenleg nincs elegendő kapacitás a tanácsadói szférában” – mondta.
A szakértő szerint még mindig sok a tisztázatlan szabályozási kérdés, így jelentős a bizonytalanság az ügyfelek és részben a tanácsadók körében is. A Pénzügyminisztérium ugyan nemrégiben kiadott egy tájékoztatót, amely hasznosnak bizonyult, de messze nem érintett minden kérdést.
A nagyobb szabályváltozások esetén korábban (például az EKÁER rendszer bevezetésekor) egy folyamatosan frissülő kérdés-felelet adatbank (FAQ) segítette a cégeket. „Most nem érhető el ilyen, pedig indokolt lenne” – tette hozzá Hegedüs Sándor.
Marad minden a régiben
Egy pénzügyi szakértő a Szabad Európának azt mondta, hogy a multik csak az adótanácsadóknak fognak több pénzt adni. „Segítettem a cégemnek elkészíteni a transzferárazással kapcsolatos bevallást, továbbra is igen könnyen kijátszhatók a szabályok. Csak a vállalat jó szándékán múlik, hogy akar-e több adót fizetni, vagy sem” – mondta a neve elhallgatását kérő szakember.
Elmondása szerint viszonylag könnyen ellenőrizheti az adóhivatal, ha egy cég fémet vagy egyéb anyagot áraz túl, de a legtöbb adót nem így csalják el a multik.
„Az informatikai szolgáltatások és a szellemi tulajdon esetében történik a legtöbb túlárazás. Az adóhivatal nem tudja bebizonyítani, hogy az adott cégcsoport esetében mennyi e szolgáltatások, a tudás, az érték piaci ára” – tette hozzá.
Példaként egy Magyarországon működő multit említett, ahol a gyártósoron álló emberek esetében nem a bérköltség a legnagyobb kiadás, hanem a szellemi tulajdon – legalábbis papíron.
„Szép próbálkozás a NAV részéről, de a marketing, a jogi szolgáltatás, az IT és a szellemi tulajdon ára nem mérhető. Továbbra is rengeteg a kiskapu” – mondta a pénzügyes.
Szerinte lehet, hogy a szigorúbb szabályok miatt nőni fog a multik adóalapja, de a különböző kedvezményeknek köszönhetően, például kutatás-fejlesztési ráfordításokkal le tudják írni nullára az adóalapjukat.
