Miután a kormány koncesszióba adta a Molnak a hazai hulladékkezelés nagy részét, durva díjemelést jelentett be: van olyan anyagáram, ahol 879 százalékos a drágulás. Ezt közvetlenül a Mol cégének kell befizetniük a gyártóknak, akik az eddigi tapasztalatok alapján be fogják építeni a termékek árába. Vagyis nem csökken, sőt a boltok kasszájánál fogja a lakosság megfizetni a szemétszállítás valódi díját, illetve a Mol busás bevételét. Az osztrák díjak is alacsonyabbak a magyarnál.
Jelentősen növelheti az élelmiszerárakat a hulladékgazdálkodási rendszer júliusi átalakítása – ezzel a címmel adott ki közleményt hétfőn a Felelős Élelmiszergyártók Szövetsége (FÉSZ). A szervezet arra a pénteki rendeletre reagált, amely meghatározta az új hulladékkezelési díjakat.
Sok cég nem is tud arról, hogy július 1-jétől új díjat kell fizetnie. Ekkor indul az új hulladékgazdálkodási rendszer, miután a kormány 35 éves koncessziós szerződést kötött a MOL Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt.-vel. A olajipari vállalat leánycége, a MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt. fogja koordinálni a lakossági szemétszállítást és szinte az összes iparihulladék-feldolgozást, -kezelést.
Ehhez kapcsolódóan: Így einstandolhatja a Mol a hulladékos cégek vagyonát
Csekk helyett kassza
A lakosság szemétszállítási díjat fizet, ami 2013 óta rezsicsökkentett. A cégek eddig termékdíjat fizettek bizonyos hulladékáramok esetében, de elindul az úgynevezett kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer (EPR), amelyben a termékek gyártói viselik a pénzügyi felelősséget a hulladékkezelésért a termék teljes életciklusa során. Magyarul a gyártók fizetnek a termék jövőbeli hulladékkezeléséért: újrahasznosításáért vagy ártalmatlanításáért.
Az új szabályozás a csomagolást, egyes egyszer használatos műanyag termékeket, elektromos és elektronikus berendezéseket, elemeket és akkumulátorokat, gépjárműveket, gumiabroncsokat, irodai és reklámhordozó papírokat, sütőolajat és -zsírt, bizonyos textiltermékeket, valamint fabútorokat érint. Az utóbbi három kategória (sütőolaj, textil, fabútor) új, a többi eddig is termékdíjköteles tétel volt és ez utóbbiak esetében derült ki, hogy sok cég nem is tudja, hogy júliustól fizetnie kell.
A Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének közleménye leginkább a csomagolóanyagok után fizetett díjemelés hatásairól szól. Hiába fizet ugyanis a lakosság rezsicsökkentett szemétszállítási díjat, az ipari szereplők díjának emelése a termékek árára is ki fog hatni. A FÉSZ szerint az élelmiszeriparban nagy valószínűséggel át fogják hárítani a vásárlókra a kormányzati díjterhelés nagy részét.
A szervezet szerint a gyártók önköltségnövekedése kettős; nem csak a boltba kerülő csomagolt élelmiszerek csomagolására kell magasabb díjat fizetniük, a csomagolások minden elemére magasabb költségek rakódnak a teljes termelési és ellátási lánc mentén.
„A gyártók kénytelenek lesznek az élelmiszerek átadási árában ezt a költségemelkedést érvényesíteni, amit a kiskereskedők saját megnövekedett terheik miatt szintén kénytelenek lehetnek a fogyasztók felé áthárítani” – közölte a FÉSZ. A szervezet szerint az élelmiszerárak további növekedése várható a július 1-jétől bevezetendő magas díjak miatt.
De miért ennyire drámai a helyzet?
A termékdíjhoz képest jelentősen nőnek az EPR díjtételei, vagyis brutális drágulást hoz az új rendszer. Egy kilogramm műanyag csomagolásért eddig 57 forintot kellett fizetni, júliustól 219 forintot, ami 384 százalékos emelés.
A fémcsomagolás díja 884 százalékkal, az üvegé 305 százalékkal emelkedik. De más termékek EPR-díja is hatalmas drágulást hoz a termékdíjhoz képest. A számítógép-monitorok és -képernyők után fizetett díj 535 százalékkal nő a termékdíjhoz képest, az autók akkumulátora esetében 318 százalékos a díjnövekedés.
Az irodai papír után fizetett díj 574 százalékkal nő. Nagyon nehéz elképzelni, hogy ezek a termékek nem fognak többe kerülni a jövőben, vagyis az, hogy a gyártók nem hárítják át a fogyasztókra ezt a több száz százalékos költségnövekedést. Ezáltal a lakosság nem csekken, hanem a boltok kasszáinál fogja megfizetni a szemétszállítás és hulladékkezelés nem rezsicsökkentett díját, illetve a Mol profitját.
Pénzeső a Molra
Ami költség a gyártóknak és díjáthárítás esetén a vásárlóknak, az bevétel a Mol koncessziós cégének, a MOHU-nak. A termékdíjjal szemben az EPR-t nem az államnak kell fizetni, hanem közvetlenül a MOHU-nak. Termékdíjból évente átlagosan 85 milliárd forint folyt be az adóhivatalhoz, amiből mintegy 15 milliárd forint került vissza a hulladékkezelés finanszírozására, a többi a költségvetésben maradt. Emiatt volt a hazai rendszer alulfinanszírozott, a rezsicsökkentett lakossági üzletág veszteséges.
Nem csoda, hogy nem is jelentkezett más az állami koncessziós pályázatra a Molon kívül. Az olajcégnek azonban óriási mázlija volt, hiszen a kormány olyan díjazást vezet be, amely több mint háromszor annyit fial, mint a termékdíj, és éves szinten közel háromszázmilliárd forintos éves bevételt garantál a Mol hulladékkoncessziós cégének.
Ehhez kapcsolódóan: A kormány biztos bevételt ígért a Molnak a hulladékos koncesszióban
A kormány egy uniós rendeletre hivatkozva vezette be a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszert (EPR). Érdekesség, hogy az EU öt anyagáram esetében teszi kötelezővé az EPR-rendszer alkalmazását: az egyszer használatos műanyag termékek egy részére; az elektromos, elektronikai berendezésekre; a csomagolásokra; a járművekre és az elemekre, akkumulátorokra.
A magyar kormány azonban további hat anyagáramra is bevezette az EPR-rendszert: a sütőolajra, a gumiabroncsra, az irodai papírra, a reklámhordozókra, a textilre és a fabútorokra. A FÉSZ egyébként kifogásolta, hogy a gyártókat képviselő szakmai szervezeteket nem vonta be a kormányzat a díjtételek kialakításába, így nem világos a költségviselők számára, mi alapján kerültek meghatározásra az új díjtételek, „következésképpen az sem látható, hogy érvényesül-e az az európai uniós irányelv, ami szerint csak a tényleges, indokolt költségeket tartalmazhatná a díj”.
Ahogy a Deloitte adótanácsadó cég felhívta a figyelmet rá, az EU-szabályozás határozottan rögzíti, hogy a gyártók által fizetett EPR-díj egyetlen anyagáram esetében sem lehet nagyobb, mint az (észszerű nyereséget is tartalmazó) indokolt költség mértéke. Az EU-szabályozás azt is rögzíti, hogy tilos a keresztfinanszírozás, tehát az intézményi résztevékenység keretében beszedett EPR-rendszer üzemeltetési díjából nem lehet a közszolgáltatás esetleges veszteségét finanszírozni.
Továbbá nyilvánosan el kell számolni a gyártók által befizetett EPR-rendszer üzemeltetési díjával. Azáltal, hogy a kormány koncesszióba adta a hazai hulladékkezelés intézményi és lakossági üzletágát is egy magáncégnek, és közvetlen díjbevételt biztosított számára, megszüntette a keresztfinanszírozás problémáját.
Utolérni Ausztriát
Kíváncsiak voltunk arra, mennyire kiugró a magyar díjszabás, ezért megnéztünk egy olyan, környezettudatos uniós országot, ahol már alkalmazzák az EPR-t. Uniós csatlakozásunk óta a politikusok kedvenc témája, hogy mikor érjük utol életszínvonalban Ausztriát.
Ha az EPR-díjakat nézzük, már le is köröztük. A magyar díjszabás ugyanis az osztrák díjakkal összehasonlítva is kimagaslónak mondható, annak ellenére hogy nem teljesen összehasonlítható a két ország.
Ausztriában ugyanis különbséget tesznek ipari és lakossági felhasználás között. Viszont vannak osztrák adatok, hogy az egyes termékcsoportok hány százaléka ipari és hány lakossági, vagyis lehet súlyozni a kétféle díjat. Ebből a súlyozott osztrák átlagból és a 380 forintos euróárfolyammal számoló magyar díjak összehasonlításából az alábbi arányok jöttek ki.
Számítógép-monitorok esetében például Magyarországon négy és félszer nagyobb az EPR-díj, mint Ausztriában. Ez úgy jön ki, hogy a lakossági célú felhasználás esetén az EPR 0,22 euró/kilogramm, míg az ipari esetén 0,16 euró/kilogramm. (Magyarországon 0,95 euró/kilogramm). Miután korábbi adatok szerint a monitorok nyolcvan százalékát a lakosságnak adják el Ausztriában, ezzel súlyoztunk, ekkora arányban vettük figyelembe a lakossági, vagyis drágább díjat.
Azokat az anyagáramokat, ahol Ausztriában nem kilogrammra, hanem darabra számolnak el, nem vettük figyelembe az összehasonlításnál, mivel a magyar EPR csak tömegalapú díjazást használ. (Például Ausztriában egy darab hűtő után kell fizetni az EPR-díjat, míg Magyarországon a hűtőgép tömege után.)
A fémcsomagolás díja több mint négyszerese, a facsomagolásé két és félszerese, az üvegé duplája Magyarországon, mint Ausztriában. A reklámhordozó papír EPR-díja közel duplája itthon, mint ott, a textiltermékeké 35, a gumiabroncsoké 22, az irodai papíré 75 százalékkal drágább itthon. Egyedül a fabútorok és a sütőolaj és -zsír hulladékdíja olcsóbb Magyarországon, mint Ausztriában.
