Az új űrkorszak kezdetén vagyunk, a következő időszakban alapvető szuverenitási kérdés lesz, milyen űrképességei vannak egyes országoknak. Ugyanakkor komoly üzleti lehetőségeket is rejt az űripar: a ma négy-ötszázmilliárd dolláros iparág a következő évtizedekben a többszörösére nőhet. Ez a piac most születik, még lehet befolyásolni, kik legyenek a főszereplők. A magyar kormány is egyre aktívabb a területen.
Több mint fél tucat, a magyar űrágazat különböző területeire rálátó szekértővel beszéltünk ahhoz, hogy felmérjük, hogy áll a magyar űrágazat. Forrásaink az erős állami kontrolltól tartva névtelenül nyilatkoztak, miközben sokan még név nélkül sem akarták megosztani velünk tapasztalataikat. Háromrészes cikksorozatunk első részében az új űrkorszak ígéreteit és jelentőségét mutatjuk be, és azt, miként figyelt fel erre a magyar kormány.
Cikksorozatunk második részét itt lehet elolvasni, a harmadikat pedig itt.
New space
Míg korábban szinte kizárólag kormányok kiváltsága volt az űrkutatás, az űripar szinte nem is létezett, az elmúlt 10-15 évben egyre inkább magáncégek kezdik átvenni az irányítást az űrben is, az űrügynökségek is mindinkább magáncégek segítségével hajtják végre küldetéseiket. Ennek fő oka a technológiai fejlődés, következményei pedig ma még beláthatatlanok. Az viszont biztos, hogy az űripar fejlődése, ami most kezd igazán berobbanni, alapvetően alakítja át a földi életet: a new space, azaz az új űrkorszak kezdete ez, amikor már valódi profittal kecsegtetnek az űripari vállalkozások.
Az utóbbi évtizedekben egyre olcsóbbá vált az űrrepülés. Az elmúlt negyven évben 65 ezer dollárról 1500-ra csökkent egy kilónyi rakomány Föld körüli pályára állítása (2021-es árakon számolva). Ráadásul ennek a több mint 95 százalékos költségcsökkenésnek jelentős része 2005 után következett be. Folyamatosan csökkennek a gyártási és tervezési költségek is, aminek következtében egyre több befektető lépett be az űriparba.
A tavaly végrehajtott 178 sikeres küldetésből kilencvenet magáncégek hajtottak végre (sok esetben űrügynökségek alvállalkozójaként), és ebből 61-et egy cég, Elon Musk SpaceX-e. A SpaceX-nek ma már több eszköze van az űrben, mint az összes többi vállalatnak és kormánynak együtt.
De kisebb cégeknek is megnyílt a terep: 2010 és 2018 között megtízszereződött az űripari startupok száma, és az elmúlt tíz évben tízszeresére nőtt az űripari befektetések értéke is. Csak 2021-ben tízmilliárd dollár ömlött az űrkutatással, űriparral foglalkozó magánvállalatokba – ez minden idők legmagasabb értékét jelenti a McKinsey szerint.
A különböző elemzések hat-nyolcszoros megtérüléssel számolnak az űripari befektetések terén, optimista előrejelzések szerint a most négy-ötszázmilliárd dolláros iparág a következő évtizedekben a többszörösére nőhet. A lehetőségek ma, úgy tűnik, szó szerint végtelenek.
Jelenleg a műholdfejlesztés, illetve a műholdas felhasználás az iparág legfontosabb területe. Folyamatosan nőnek a telekommunikációs igények, legyen szó internet-hozzáférésről, banki műveletek végrehajtásáról, tévéközvetítésről, de hamarosan a mobilkommunikáció is olcsóbb lesz műholdon keresztül, mint adótornyok telepítésével. Kiemelten fontos a navigáció mind a tengeri szállítmányozás, mind az okostelefonokba épített GPS, mind az önvezető autók piacán.
Időjárás-előrejelzés, a klímaváltozás hatásainak, az erdőtüzek terjedésének vizsgálata vagy a mezőgazdasági területek kezelése, a terményhozamok előrejelzése – csak néhány olyan terület, ahol már ma is kulcsfontosságú jelentősége van a műholdas megfigyelésnek. Az eszközök egyre fejlettebbek és kisebbek, ma már kereskedelmi forgalomban is kapható olyan műholdas felvétel, amelyen a 15 centis tárgyak is látszódnak.
Ez csak néhány példa a polgári felhasználásról. A nemzetbiztonsági, katonai szektorban hasonlóan fontos szerepet játszanak a műholdak például a kommunikációban vagy akár a valós idejű Föld-megfigyelésnél – aminek például csapatmozgások tanulmányozása területén van felbecsülhetetlen értéke.
Starlink
A műholdas kommunikációhoz és a navigációhoz is folyamatosan láthatónak kell lenniük a műholdaknak a Földről. Ez kétféleképpen lehetséges. Az egyik, ha a műhold a geostacionárius pályán mozog, ahol a Földről nézve mindig azonos helyen van az égen. Ezen a pályán korlátozott számú műhold fér el, és igen drága eljuttatni őket 35 ezer kilométernél nagyobb magasságra. A másik megoldás, ha sok műholdat helyeznek el alacsony Föld körüli pályára: ide sokkal olcsóbban fel lehet vinni, viszont kisebb teljesítményűek.
Ebben úttörő volt a Planet Labs, amely lényegében a magánszektornak gyárt különböző megfigyelési műholdakat. De a leglátványosabb és leghíresebb példa a SpaceX Starlink nevű műhold-konstellációja. A Starlink olyan helyekre visz internet-hozzáférést (és a tervek szerint majd mobilszolgáltatást is), ahová a hagyományos technológiával nem éri meg kiépíteni a szélessávú hálózatot. A Starlink jelenleg 3500 műholdból áll, de a tervek szerint negyvenezresre nő majd a konstelláció. Már most a Starlink-műholdak teszik ki a Föld körül keringő aktív műholdak nagyjából felét.
Hogy ennek milyen jelentősége van, arra a Starlink ukrajnai háborúban betöltött szerepe is rámutat. Az ukrán kormány már a háború kezdetekor kért hozzáférést a rendszerhez, és azóta létfontosságúvá vált Ukrajna számára. Olcsósága és kapacitása révén bárhonnan valós időben tudnak információt, képet, videót megosztani egymással a katonai egységek – korábban a műholdas kommunikáció drága volt, ezért csak magas rangú tiszteknek volt hozzáférésük.
Ráadásul meglehetősen ellenálló rendszerről van szó: a földi antennák kicsik, könnyen mozgathatók, és mivel az űrben is sok kisebb eszköz van, szinte nem lehet kilőni a rendszert, mert a kieső elem helyére azonnal be tud állni egy másik.
És ez csak a polgári célokra kifejlesztett szolgáltatás. A SpaceX tavaly mutatta be Starshield nevű részlegét, amelynek ügyfelei kormányok és hadseregek lesznek.
Jelenleg a legnagyobb üzleti potenciál a Starlinkhez hasonló műhold-konstellációkban van, több nagy cég (OneWeb, Amazon) is bejelentette, hogy dolgozik ilyen projekten. Csak ez a piac a négyszeresére nőhet a következő pár éven belül szakértők szerint.
Az állami űrügynökségek nagyjából elvégezték azokat a tudományos lehetőségeket, amiért a Nemzetközi Űrállomást (ISS) létrehozták. A NASA szinte már nem is foglalkozik az űrálommással, az Amerikára jutó hasznosítását kiszervezte egy magáncégnek, és jelenleg a SpaceX-fejlesztésű Falcon 9 az egyetlen amerikai rakéta, amely embereket szállíthat a ISS-re. A NASA inkább a Holdra való visszatérésre koncentrál, de oda is a SpaceX rakétájával és űrhajójával jutna el. Még az asztronauták szkafanderét is magáncégek fejlesztik.
Ez tehát azt jelenti, hogy a Nemzetközi Űrállomáson zajló munka is egyre inkább elüzletiesedik, egyre több cég számára jelent valódi lehetőséget bizonyos fejlesztéseket, kísérleteket az űrben elvégezni, legyen szó orvosi vagy gyógyszerkutatásról, elektronikáról, élelmiszeriparról, anyagfejlesztésről vagy űreszközök teszteléséről.
Óriási, egyre bővülő üzletről van tehát szó. Az űreszközöket meg kell tervezni, le kell gyártani, fel kell juttatni az űrbe (csak a Starlinkhez hasonló műhold-konstellációkhoz tízezres nagyságrendben); hasznosítani lehet a szolgáltatásokat, a kísérletekből, mérésekből keletkező adatokat vagy azt a terméket, amelynek kifejlesztését az űrben végezték el.
Ma még sci-finek tűnik, de az iparban már komoly fejlesztések, illetve kísérletek zajlanak két további területen. Az egyik az űrbányászat – hiszen a Holdon és az aszteroidákon mai mértékkel felfoghatatlan mennyiségű olyan kincs van (például lítium vagy kobalt), amelyre óriási az igény, de a Földön szűkösen áll rendelkezésre.
A másik terület az energia: az űrben szinte végtelen mennyiségben áll rendelkezésre a nagyon olcsó napenergia és nagy mennyiségű hélium: ha sikerül ezt lehozni a Földre, az olyan mértékben alakíthatja át a civilizációt, amit ma nehezen lehet elképzelni. Ráadásul ahogy fejlődik az űripar, úgy teremt további lehetőségeket: szükség lesz űrben nyújtott szolgáltatásokra (eszközök javítása, gyártás stb.), vagy például meg kell oldani az egyre nagyobb mennyiségben keletkező űrszemét kérdését is.
Magyarország az új űrkorszakban
Hiába azonban a magánvállalatok előretörése, az űripar területén jelenleg elengedhetetlen a komoly állami részvétel. Túl nagyok a költségek és a kockázatok ahhoz, hogy tisztán piaci alapon megérje belekezdeni komolyabb fejlesztésekbe. Az űripar egyik legfontosabb szereplőjének számító SpaceX indulása után pár évvel csődbe ment volna, ha nem kap négyszázmillió dolláros támogatást és garantált megrendeléseket a NASA-tól. De mások mellett komoly állami részvétellel fejlődik az űripar a két legfontosabb európai szereplőnél, Németországban és Franciaországban is.
A magyar kormány azt hangoztatja, hogy nálunk is komoly hagyománya van az űrkutatásnak, ezért nem a nulláról kell indulni, amikor űripari fejlesztésekről, kutatásról van szó. Ez azonban csak részben igaz. A hidegháború alatt beinduló űrverseny idején lényegében a Szovjetunión múlt, milyen területen kutathatnak magyar műhelyek. A magyarországi munkát az MTA Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) koordinálta. Noha a csillagászat, az űrkutatás és az űripar nem igazán különült el Magyarországon, de a létrejött tudásbázison születtek komoly magyar eredmények még az elmúlt években is. Ilyen például a több küldetésen is bizonyító Pille dózismérő, az első magyar építésű műhold, a Masat, de az üstökösre leszálló Rosetta űrszonda leszállóegységének létrehozásában is jelentős volt a magyar hozzájárulás.
Lehetőség azonban lenne Magyarország számára a további fejlődésre. Az űripari műszerek nyersanyagigénye minimális, a fejlesztéshez inkább komoly szakértelemre van szükség. Mivel az egyes feladatok, műszerek nagyon specializált tudást igényelnek, egy-egy részterülettel legfeljebb két-három kutatócsoport foglalkozik a világon. Ha pedig nagyobb projektről van szó, több csoport összeáll, és úgy pályáznak például az Európai Űrügynökséghez (ESA).
Minden, az űriparral foglalkozó kutató, üzletember arról beszél, hogy most kell beszállni, mert aki kimarad, az lemarad. A következő évtizedekben egyre inkább nőni fog az űripar részesedése a nemzetgazdaságokban is, ami nemcsak gazdasági, de szuverenitási és nemzetbiztonsági szempontból is kulcskérdés.
Minél több szolgáltatás támaszkodik a műholdakra, annál nagyobb jelentősége lesz annak, melyik országnak milyen saját eszköze van az űrben. A GPS amerikai, amelyet bármikor lekapcsolhatnak, de Magyarország nemcsak saját kommunikációs vagy hírszerzési eszközökkel nem rendelkezik, de az időjárás-előrejelzéshez is külföldi műholdakra támaszkodik.
Az Európai Űrügynökség
A rendszerváltás után azonban egyik kormány sem foglalkozott komolyan a területtel, a kutatóhelyek és az azokból létrejövő cégek sikerei esetlegesek voltak, komoly állami forrás ugyanis nem érkezett ide.
Ez 2015-ben kezdett megváltozni, amikor Magyarország belépett az Európai Űrügynökségbe (European Space Agency). Ez egy kormányközi szervezet, amely lényegében megszervezi, irányítja az európai űrpiacot. Az ESA alapvetően a tagállamok befizetéseiből él, amit pályázatokon oszt el. Az ESA-ban való érdemi részvétel sokba kerül, 2014-ben azonban jól ment a magyar gazdaság, a kilátások is jók voltak, ezért jutott forrás erre is.
Az „ESA nélkül nem lehet megélni” az európai piacon – mondták forrásaink –, a legnagyobb projektek az ESA szervezésében zajlanak, ezek irányítják. „Az első nagy megrendelő mindig az ESA, a fejlesztések az ő pályázataikra készülnek. Egy sikeres ESA-projekt után jönnek csak a piaci megrendelések” – fogalmazott egy, az iparágat jól ismerő forrásunk.
A belépés utáni években ráadásul a kormány folyamatosan növelte az ESA-befizetéseket, 2021-ben 16,8 millió eurót, 2022-ben pedig már 21,2 millió eurót fizettünk az ESA-nak. Ez az ország méretéhez képest nem számít rossznak, a régióban csak Csehország fizet be többet lakosságarányosan. A hozzájárulás növelése önmagában azonban nem jelent sikert.
Az ESA ugyanis a területi visszatérítés elve alapján befizetései nagyjából 84 százalékát osztja vissza pályázatokon a tagországoknak. Az államok maguk dönthetik el, melyik alprogramra fizetik be a tagdíjat, amelyre aztán az adott országok vállalatai, kutatóhelyei pályázhatnak. A tagság első hét éve ráadásul átmeneti időszak, az új tagállamok cégei, kutatóhelyei könnyített feltételek mentén pályázhatnak. Ennek célja, hogy az adott ország minél hatékonyabban fel tudjon készülni az ESA-tagságra, a piaci kihívásokra.
Iparági forrásaink azonban egyöntetűen kudarcnak ítélték meg Magyarország eddigi ESA-tagságát, elvesztegetett lehetőségként beszéltek a 2015 utáni évekről.
Egy iparági forrásunk azt kifogásolta, hogy a kormányzat és a magyar ESA-delegáció nem oszt meg információt a magyar cégekkel. Egy űrkutatással foglalkozó forrásunk szerint viszont a kormánynál egész egyszerűen nem volt meg ez ehhez szükséges tudás: aki sikeresen tudott pályázni az ESA-nál, az azért tudta megtenni, mert volt olyan munkatársa, aki korábban már megismerkedett az ESA működésével. Ennek eredményeként a magyar pályázók jellemzően csak a kisebb (fél-egymillió eurós) ESA-pályázatokon szerepelnek sikerrel.
A legtöbb ESA-pályázaton való induláshoz szükség van az adott tagállamot képviselő delegáció előzetes támogatására. Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztos, aki egyben az ESA-hoz rendelt magyar delegáció vezetője is, a Szabad Európának azt mondta: ha adminisztratív probléma nem áll fenn, minden pályázathoz megadják a hozzájárulást, de a pályaművet az Európai Űrügynökség fogadja el. „A piacon megjelenő cégeket az inkubációs időszakban kell támogatnia az államnak. Belépni a piacra nehéz, de ha megvannak a megfelelő, például ESA-minősítések, akkor már sokkal könnyebb boldogulni” – tette hozzá.
Több olyan iparági szereplővel beszéltünk azonban, akik azt mondták, a kormányzati jóváhagyás erős állami kontroll, legalább részben emiatt nyilatkoztak csak névtelenül – attól tartva, hogy kritikus véleményük miatt esetleg elvághatják őket az ESA-pályázatokon való indulás lehetőségétől.
Cikksorozatunk következő részeiben bemutatjuk, hogyan hálózta be a magyar űrágazat legtöbb területét egy kormányközeli üzleti kör, hogy mik az ágazat fejlesztésének fő irányai, és hogy ki profitálhat a magyar űrstratégiából vagy a százmillió dolláros HUNOR űrhajósprogramból.
