Tömegek járnak csodájára Azerbajdzsánban az afrikai óriáspatkányoknak, amelyekkel az aknamezők felszámolására készülnek az örmény erőktől nemrég visszafoglalt területeken. Az állatok a szó szoros értelmében mogyoróért vadásznak a veszélyes fegyverekre.
Az Aziz Karimov azerbajdzsáni fotóriporter által június végén közzétett fotókon afrikai óriáspatkányok és idomáraik nyilvános bemutatót tartanak, miközben arra készülnek, hogy a Hegyi-Karabahban és környékén lévő veszélyzónákba induljanak.
A Nemzetközi Válságcsoport nemrégiben kiadott jelentése szerint akár egymillió akna is lapulhat Azerbajdzsán azon területei alatt, amelyeket a Baku által indított 2020-as háború során visszafoglaltak az örmény erőktől.
Az aknamezők megakasztották azt, amit Baku az örményekkel folyó korábbi harcok során kitelepített azerbajdzsániak „nagy visszatérésének” nevezett. A területen már több civilt megöltek az aknák.
Lily Shallom, az APOPO, az aknakereső patkányokat kiképző és telepítő belga civil szervezet kommunikációs vezetője a Szabad Európának elmondta: 12 patkány májusban indult hosszú útra egy tanzániai bázisról Azerbajdzsánba.
„A patkányok még az új vidékhez való alkalmazkodás és kiképzés fázisában vannak Azerbajdzsánban” – mondta Shallom, hozzátéve, hogy júliusban kezdik meg munkájukat az aknamezőkön. Az összes bevetett patkánynak van neve, például Ada Lovelace, Amani és Gandhi. Hét kezelőjük Kambodzsából, Tanzániából és Angolából származik.
Az APOPO által használt afrikai óriáspatkányok körülbelül nyolc évig élnek – négyszer tovább, mint a kisebb barna patkányok. Az afrikai rágcsálók élettartama azt jelenti, hogy kilenc hónapos kiképzés után akár öt évig kutathatnak aknák után.
A kevesebb mint másfél kilogramm súlyú patkányok elég könnyű lábúak ahhoz, hogy közvetlenül átsétáljanak a taposóaknákon, anélkül hogy beindítanák a nyomásgyutacsukat. Az olyan kis gyalogsági aknák, mint a szovjet tervezésű PFM–1 „pillangó”, körülbelül öt kilogrammos vagy annál nagyobb, lefelé irányuló nyomás hatására robbannak fel.
A patkányok másik előnye, hogy a szaglásuk segítségével felismerik a TNT robbanóanyagot. A fémdetektort használó emberek gyakran veszítenek időt a konzervdobozok vagy más, ártalmatlan fémtárgyak kiásásával, így elszalaszthatják a kisebb fémaknákat.
Az utászpatkányok húsz perc alatt képesek átvizsgálni egy kétszáz négyzetméteres területet – sokszor gyorsabban, mint egy emberi aknakereső csapat. A patkányok úgy jelzik az akna helyét, hogy kaparják a talajt, ahol robbanóanyag szagát érzik. Az akna felderítéséért a patkányok banánpüréből és mogyoróból álló jutalmat kapnak.
Az APOPO-csapat öregedő patkányai jól megérdemelt nyugdíjazásba vonulhatnak, amikor kezd kifulladni a motivációjuk. A patkányok karrierje akkor ér véget, amikor – az egyik kiképző szavaival élve – „több időt töltenek ápolással és alvással”, mint aknaszimatolással.
A patkányoknak vannak hátrányai is. Az éjszakai életet élő állatok munkaideje a kora reggeli órákra korlátozódik, mielőtt hagyni kell őket szundikálni a nap folyamán. Ezek a patkányok invazív fajként ismertek. Az Egyesült Államokban őket okolták a majomhimlő első kitöréséért.
Mark Shukuru, a jelenleg Azerbajdzsánban tartózkodó APOPO-csapat egyik tagja szerint a helyiek „nagyon kíváncsiak voltak a patkányokra”, de azt mondja, hogy az országban sokan „nehezen hiszik el, hogy képesek százszázalékos pontossággal megtalálni a taposóaknákat”.
