A Kossuth- és Jászai Mari-díjas nemzet színésze, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, Prima Primissima díjas érdemes művész nyolcvanéves volt. Szombaton, hosszú betegség után érte a halál.
„Ma este Futótűz van. Hát… ezt a napot választotta a távozásra. Ebben az előadásban lépett utoljára színpadra a nagymama, Nazira szerepében.
Ma mindannyian máshogy játszunk majd, ott leszel velünk nehéz szívünkben a színpadon, és ott maradsz a lelkünkben örökre. Született művész és színésznő volt, még nem tudjuk, mit kezdünk e tátongó hiánnyal.
Szeretett társulatod most csak csendesen búcsúzik tőled, vigaszul a te mondataidat idézzük.
»Mindig lesz olyan ember, aki odaáll egy gyertya mellé, egy három deszkából összeácsolt valamire, és elkezd mondani egy verset – és lesznek, akik hallgatják. Lehetetlen, hogy ne legyen színház.«”
Így adta hírül a Radnóti Miklós Színház Csomós Mari halálát. A nemzet színésze 1997-ben szerződött a teátrumhoz, és azóta is hű maradt hozzá, örökös tagja lett. Előzőleg az Új Színházban játszott, korábban pedig a veszprémi, majd a kecskeméti évek után a Nemzetiben, azt követően a Katonában tapsolt neki a közönség.
Csomós Mari 1943. szeptember 25-én született Vajdácskán, a Bodrogközben. 1965-ben végezte el a Színművészeti Főiskolát. Jóval több mint ötven évig játszott színpadon. Egyebek mellett a Macskajátékban és Dosztojevszkij A játékos című kisregényének adaptációjában láthattuk, amikor 2017-ben beválasztották a nemzet színészei közé Berek Kati helyére. Két hónapja sincs, hogy színésztársai szerenáddal és nyolcvan szál rózsával köszöntötték nyolcvanadik születésnapján az akkor már beteg színésznőt.
A Kossuth- és Jászai Mari-díj, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagsága mellett a Színikritikusok Díja is többször hozzá került. 1987-ben a Csirkefej (legjobb női mellékszereplő), 1995-ben a Csongor és Tünde, valamint a Patika (legjobb női alakítás), 1996-ban a Nem félünk a farkastól (legjobb női alakítás), 1999-ben az Erdő (legjobb női főszereplő), 2003-ban a Medea (legjobb női főszereplő), 2017-ben A játékos (legjobb női mellékszereplő) című darabban nyújtott alakításáért.
Filmek sora is őrzi emlékét. Szerepelt az első Jancsó-filmekben, Rényi Tamás Makrájában, Fábry Zoltán Déry Tibor regényéből készült 141 perc a befejezetlen mondatból című alkotásában, a Jadviga párnájában, az Egyszer élünkben, a Presszóban, az Apacsok filmváltozatában, az Egy szerelem gasztronómiája című zenés vígjátékban, 2020-ban pedig Szabó István Zárójelentésében. Meg sok-sok televíziós alkotásban – ezek közül különösen emlékezetes alakítást nyújtott az Egy óra múlva itt vagyok című sorozatban, a Tótékban és a Cserepes Margit házasságában. 1975-ben a 141 perc… női főszerepéért a filmkritikusok díjával tüntették ki..
Csomós Mari nyolcvanadik születésnapjára készült összeállításában a következő sorokat idézte a művésztől a Fidelio:
„Vidéken természetes volt, hogy az ott élő emberek ismerik a színészeiket. De Budapest nagyváros. Nemrég fordult elő, hogy amikor elmentem vásárolni a boltba, valaki megszólított. Megköszönte, amit kapott tőlem a színpadról. Hátrafordultam, és körülöttem mindenki mosolygott rám. Valahogy ez a gesztus tudatosította bennem, hogy ismernek – de tapintatosak. És ez boldoggá tett.”
„Minden szerepemben van belőlem valami. Azt hiszem, kívülről nézve én egy szomorú bohóc vagyok. De nagyon szeretek vígjátékot is játszani. S ilyenkor rendszerint rám szoktak csodálkozni.”
