Irán közel-keleti stratégiája lényegében egy régi közmondás átvétele: Adj fegyvert az ügynökeidnek és a partnereidnek, ezzel egy nappal kitolhatod a harcukat. Tanítsd meg őket fegyvert készíteni, és egy életen át képesek lesznek harcolni az ellenségeiddel.
Irán ügynökei alatt itt az úgynevezett proxyháborúk, vagyis a helyettesek vagy közvetítők által vívott háborúk résztvevőit értjük. Miután az Irán támogatását élvező militáns csoportok magukra vállalták az iszlám köztársaság Izrael és az Egyesült Államok ellen vívott harcát, Teherán kifizetődőnek tartja, hogy segítse őket saját fegyvergyártási képességek megszerzésében.
„Irán ügynökök és partnerek egész hálózatát hozta létre a Közel-Keleten, a jemeni hútiktól az Irán-barát iraki csoportokon át a szíriai Irán-barát csoportokig, a libanoni Hezbollahig, a gázai Hamászig – mondja Samuel Bendett, a virginiai székhelyű Haditengerészeti Elemzőközpont munkatársa. – Teherán alapvetően közvetlenül látja el őket saját technológiája egy részével, vagy készleteket, alkatrészeket és más segítséget ad a helyi fejlesztőknek és csoportoknak, és ki is képzi őket Iránban vagy otthon.”
A Teheránból támogatott militáns csoportok egyre gyakrabban használnak olyan fegyvereket, amelyeket saját maguk gyártottak, gyakran iráni tervrajzok alapján, vagy Irán segítségével szereltek össze. „Ezek a csoportok ma már számos olyan gyártási eljárásnak vannak birtokában, amelyeket Irán biztosított számukra – mondja Bendett. – Most az Egyesült Államok és térségbeli szövetségesei ellen használják őket.”
Az Iránból támogatott Iszlám Ellenállási Mozgalom – ismertebb nevén a Hamász, amelyet az Egyesült Államok és az Európai Unió terrorszervezetnek tekint – helyben készült fegyverek széles skáláját vetette be, és fejlett harctéri taktikákat alkalmazott október 7-én az Izrael elleni meglepetésszerű, sokoldalú támadásnál, amely mintegy 1200 halottat hagyott hátra.
Ehhez kapcsolódóan: Szakértő: Valószínűtlen, hogy Teherán közvetlenül beavatkozna Izrael és a Hamász konfliktusába
Az izraeli védelmi erők közölték, hogy a támadást követően iráni gyártmányú aknavetőket és robbanóanyagot találtak. Izraeli katonai tisztviselők becslése szerint a támadáshoz használt fegyverek akár tíz százaléka is Iránban készülhetett.
A többségüket azonban a Hamász állította elő vagy fejlesztette tovább a Gázai övezetben, többek között géppuskákat, rakétákat, ágyúkat, aknavetőket, lövedékeket és lőszereket – mondják izraeli védelmi tisztviselők.
A térségben működő legalább 19 iráni ügynök és partner némelyike Irán úgynevezett ellenállási tengelyének részeként szintén iráni eredetű – vagy Teherán közreműködésével otthon gyártott – fegyvereket használ a Hamász támadása óta is Izrael és a térségben állomásozó amerikai csapatok ellen.
A militáns csoportok különböző szintű tűzerővel hivalkodnak a szovjet korszakból származó, orosz, iráni, illetve iráni tervek alapján saját gyártású fegyverekből álló arzenáljukban. Míg Irán tagadja, hogy közvetlenül fegyvereket szállítana a csoportoknak, sok rakéta és egyéb fegyver nagyon is hasonlít az Iránban gyártottakhoz.
A libanoni Hezbollah büszkélkedhet a legfélelmetesebb arzenállal Teherán ügynökei közül – beleértve a saját gyártású vagy felújított rakétákat. Október 7. óta a Hezbollah több száz rakétát és lövedéket lőtt ki Izraelre.
Az Irán által támogatott jemeni húti lázadók azt állítják, hogy ballisztikus és cirkálórakétákat, valamint drónokat indítottak Izrael ellen. November 8-án a Pentagon bejelentette, hogy a húti erők lelőttek egy amerikai katonai megfigyelődrónt Jemen partjainál.
Válaszul az izraeli megtorló szárazföldi invázió és a Hamász irányítása alatt álló Gázai övezet bombázásának amerikai támogatására Irán iraki és szíriai ügynökei a Pentagon szerint 58 támadást indítottak az elmúlt hónapban az amerikai erők ellen.
Teherán tagadja, hogy köze lett volna a Hamász támadásához. November elején Ali Hámenei ajatollah, a legfelsőbb iráni vezető állítólag azt kérte a Hamász vezetőjétől, Iszmáíl Hanijétől, hogy csendesítse le azokat, akik Irán és a libanoni Hezbollah csatlakozására szólítanak fel Izrael és a Hamász háborújához.
A Reuters által idézett források szerint Hámenei a teheráni találkozón azt mondta, hogy Irán továbbra is politikai és erkölcsi támogatást nyújt, de közvetlenül nem lép be a konfliktusba.
Irán mindazonáltal nyilvánosan eldicsekedett azzal a katonai segítséggel, amelyet az elmúlt években nyújtott a Hamásznak. A nemzetközi szankciók, valamint Izrael és Egyiptom tengeri és szárazföldi blokádja ellenére a szakértők szerint egyértelmű, hogy Teherán segítséget nyújtott a Gázai övezetben a Hamász harci képességeinek fokozásához.
Ahmed Fouad Alkhatib közel-keleti politikai elemző azt mondta a Szabad Európának, hogy a Hamász úgy építette fel arzenálját, hogy egyrészt megdézsmálta a Palesztin Hatóság egykori fegyverkészleteit, másrészt évtizedekkel ezelőtt illegálisan vásárolt fegyvereket izraeli forrásokból strómanokon keresztül, harmadrészt fegyvereket és alkatrészeket, hadianyagot csempészett át az egyiptomi határon, illetve otthon gyártott drónokat, rakétákat és különféle lőszereket.
Kevés a bizonyíték arra, hogy a Hamász 2007-es Gázai övezeti hatalomátvétele óta sor került volna bármiféle tengeri fegyvercsempészetre – mondja. A csempészet Egyiptomból a 2011-es forradalom után érte el csúcspontját, a Muzulmán Testvériség kormányának 2013-as megbuktatása után azonban meredeken visszaesett, és azóta „alig csordogál”.
Mindazonáltal Alkhatib szerint „a Hamász mostani fegyverzete több mint egy évtized alatt halmozódott fel, azóta épül az arzenál” több ezer tonna csempészett fegyverből és olyan alapanyagból, amelyből saját fegyvereket készíthet.
„Még ha meg is állítják a csempészetet, ezek a fegyverkészletek továbbra is jelentősek és elég nagyok ahhoz, hogy a Hamász és más csoportok kárt tudjanak okozni, mint ahogy október 7-én láthattuk, és az előrenyomuló izraeli szárazföldi csapatokkal folytatott védekező harcban most is láthatjuk” – mondta Alkhatib, aki gázai származású amerikai állampolgár.
Míg szerinte a Hamász történelmileg puska- és gépfegyverkészletének felhalmozására összpontosított, most a kinetikai képességek fejlesztésére törekszik – beleértve az aknákat, a célzott robbanófejeket, a rögtönzött robbanóeszközöket, a páncéltörő rakétákat és a rakétameghajtású gránátokat.
A Hamász emellett jelentős mértékben fektetett be nagyobb hatótávolságú rakéták, irányító- és célzóképességei, valamint különféle pilóta nélküli légi járművek, például a merevszárnyú és fegyverrel ellátott kereskedelmi drónok fejlesztésébe.
A Hamász nemegyszer összekülönbözött Teheránnal, egyebek mellett azért, mert a szélsőséges csoport támogatta a 2011-es szíriai felkelést – mondja Alkhatib. Jahja Szinvar, a Hamász gázai vezetője azonban kibékítette őket, „mert a szervezet rájött, hogy Irán nélkül esélye sincs katonai képessége fejlesztésére”.
A visszatérés „Iránhoz, a közeledés a szíriai rezsimhez és minden bizonnyal a libanoni Hezbollahhoz közvetlenül összefügg a Hamász szükségleteivel és Irántól való függőségével az anyagok beszerzésében, a technológiák és know-how-k alkalmazásában a fegyverrendszerek otthoni gyártásához, pláne akkor, amikor korlátozták vagy ellehetetlenítették a csempészetet” – teszi hozzá.
Az iráni fegyvertervrajzoknak és a távképzésben felhasznált modern digitális platformoknak köszönhetően a Hamász megtanulta, hogyan kell korszerűsíteni a régi rakétákat, növelni a hatósugarukat és gyilkolási képességüket – mondja.
Az iráni Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) és a libanoni Hezbollah távolról is képes volt megtanítani a Hamászt a harci taktikákra és a hatalmas alagúthálózat fejlesztésére. „És, ami még ennél is fontosabb, Irán arra is tanítja a Hamászt, hogyan használja fel a stratégiai képességeit” – mondja Alkhatib –, például a drónok harctéri bevetésével.
Alkhatib szerint „az október 7-i támadásban az volt különösen látványos, hogy a Hamász először mutatott be kombinált fegyveres megközelítést a gerilla-hadviselésben, ahol a hírszerzés összeköttetésben állt a tüzérségi támadással, a siklóernyők használatával, az elit erőkkel fellépő szárazföldi csapatokkal, a logisztikai hálózatokkal a túszok Gázába szállításához, és a hullámokban végrehajtott támadásokkal a belső hadműveleti biztonság érdekében.”
„Ez minőségi ugrást jelent a Hamász harci doktrínájában. Mindez csakis Irán segítségével volt megtanulható és továbbfejleszthető ilyen széles körben, pontosabban Irán térségbeli ügynökei és fegyverei, így a Hezbollah és az IRGC segítségével” – teszi hozzá.
A Közel-Kelet más részein Irán támogatása és a szíriai polgárháborúban való részvétele miatt jelentős számú tapasztalt harcos áll készen a jövőbeli konfliktusokra.
Alkhatib megjegyzi, hogy Irán síita milíciákat és harcosok százezreit támogatta Irakban és Szíriában, hogy segítsen Bassár el-Aszad szíriai elnök kormányának, valamint a szélsőséges Iszlám Állam (IÁ) ellen küzdő szíriai és iraki kormányerőknek.
„Most, hogy az Iszlám Állam és a szír lázadók is nagyrészt vereséget szenvedtek, Iránnak ott maradtak ezek a hatalmas, harcedzett, jól képzett, jól szervezett milíciák, amelyeknek semmi dolguk – mondja Alkhatib. – Így az IRGC újrahasznosította és új céllal látta el őket, hogy tovább erősítsék az ellenállás tengelyét, és felhasználhassák őket egy lehetséges harcban Izrael és az Egyesült Államok ellen.”
