Az ukrajnai háború tavaly februári megindítását követően az Európai Unió számottevően mérsékelte addigi orosz gázfüggőségét, ami szakértők szerint kedvező fejlemény a hosszú távú energiabiztonság szempontjából, azonban az import teljes felszámolása nehezebb feladat lesz a megosztott közösség számára, amelynek tagjai energiaszükségletük mellett a Kremlhez fűződő viszonyukban is eltérnek egymástól.
Tavaly ősszel a Kreml rendkívül kemény telet jósolt az EU lakosságának. Miután a nyugati szankciós politikára válaszul radikálisan visszavágta a földgázszállításokat, Moszkva a Kreml-párti médiával kórusban szinte ujjongva harsogta, hogy Európára sötétség és fagyoskodás vár, az emberek örülhetnek, ha nem fagynak halálra álmukban.
Bár az energiaárak valóban az egekbe szöktek, az EU nem fagyott meg, amit a viszonylag enyhe időjárás is segített. Az orosz földgáz kiesésének pótlására a tagállamok komoly mennyiséget tároltak be, felpörgették a cseppfolyósított földgáz (LNG) behozatalát – főképp az Egyesült Államokból –, a fogyasztás csökkentése és a hatékonyság javítása irányába terelték a fogyasztókat, valamint növelték a megújuló források, például a nap- és a szélenergia részarányát.
„Az Európai Unió hihetetlen előrelépést ért el 2022 februárja óta az orosz csővezetékes földgázimporttól való függőségének csökkentése terén” – közölte Lósz Ákos, a New York-i Columbia Egyetem kutatója.
Mindez szakemberek szerint kedvező az EU hosszú távú energiabiztonsága szempontjából, ugyanakkor az orosz import teljes felszámolása már nehezebb feladat lesz a megosztott blokk számára, amelynek tagjai nemcsak energiaszükségletük terén, hanem a Kremlhez fűződő viszonyukat illetően is eltérnek egymástól.
„A fennmaradt szállítást nehezebb kivezetni a földrajzi szempontok, a szerződéses kötelezettségek és – egyes esetekben – a politikai opportunizmus kombinációja miatt” – tette hozzá Lósz.
Az Ukrajna elleni orosz támadás tavalyi kezdetekor az EU jórészt Oroszországtól függött a földgáz terén. Összességében innen érkezett a behozatal több mint negyven százaléka. Ennek mértéke Magyarországon 95 százalékos volt, míg Spanyolországban például a tíz százalékot sem érte el – derült ki az Eurostat 2021-es adataiból.
Az orosz gáz legnagyobb importőre Németország volt ebben az évben 55 milliárd köbméterrel, ami az ország teljes behozatalának mintegy 65 százalékát tette ki.
Az ukrajnai inváziót megelőzően ráadásul épp az export további fokozására készültek az Oroszországot Németországgal összekötő, az orosz Gazprom és más európai energiavállalatok által társfinanszírozott Északi Áramlat 2 vezeték átadásával.
Ehhez kapcsolódóan: Működhet-e még egyáltalán Putyin gázfegyvere?
Az orosz gázfüggőség jelentette geopolitikai kockázatokkal kapcsolatos figyelmeztetések jórészt süket fülekre találtak a közösségen belül.
„Oroszország mindig zsarolási eszközként használja az energiát. Egyértelműen ez a legerősebb fegyver, amellyel rendelkezik” – jelentette ki Philipp Lausberg, a brüsszeli székhelyű Európai Politikai Központ (EPC) munkatársa.
Ukrajna például már jól ismerte ezt a zsarolást, ugyanis Oroszország többször is elzárta az őket kiszolgáló gázcsapokat különböző viták során.
Kevesebb szállítási útvonal az orosz földgáz számára
Mára az orosz gázszállítás volumene körülbelül a háború előtti harmadára esett az EU-ban. Az Eurostat számai szerint 2021 harmadik negyedévében az EU importjának 39 százaléka érkezett Oroszországból, két évvel később ez 12 százalék volt.
Ez a csökkenés részben szükségszerű volt, minthogy Moszkva tavaly egyoldalúan elvágta bizonyos tagállamok ellátását, aminek következtében azonnal kilőttek az energiaárak. Ezek között volt Lengyelország, Bulgária, Finnország és Hollandia, amelyek nem voltak hajlandók rubelben fizetni, ahogy a Kreml előírta a „barátságtalan államok” számára az orosz jegybankkal szembeni nyugati pénzügyi szankciók megkerülése céljából. Oroszország karbantartási munkára hivatkozva 2022. augusztus 31-én bejelentette a szállítások háromnapos felfüggesztését az Északi Áramlat vezetéken. Ez azóta sem indult újra.
A legfőbb szállítási útvonalak közül hármat bezártak Oroszország és az EU között 2022 óta, így mára kizárólag a Fekete-tengeren és Törökországon keresztülfutó Török Áramlat vezetéken, illetve Ukrajna felől érkezik orosz gáz a kontinensre.
Ezzel párhuzamosan a földgázfogyasztás szintje közel 18 százalékkal esett vissza az utóbbi időszakban, ez a különböző diverzifikációs és hatékonyságnövelő intézkedések hatása. Az EU célként tűzte ki, hogy 2027-re teljesen kivezeti az orosz fosszilis energiahordozókat, és az Európai Bizottság szerint a folyamat jól halad.
Ehhez kapcsolódóan: „Orbán Viktor azt ünnepli látványosan, hogy tovább vehetjük a gázt drágábban az oroszoktól” – mondja a szakértő
Az ukrajnai tranzit leállítása
Az orosz gázimport a következő években tovább csökkenhet, különös tekintettel arra, hogy elképzelhető: a már most is meglehetősen korlátozott ukrajnai tranzit 2024 decembere után nem folytatódik. Ekkor járhat le a jelenlegi szerződés Kijev és Moszkva között, és még egyik fél sem jelezte hosszabbítási szándékát.
Az ukrajnai szállítás berekesztése több olyan európai országra is hatással lenne, amelyek még mindig kapnak földgázt ebből az irányból. Ilyen például a háború előtt fogyasztása nyolcvan százalékát orosz forrásból fedező Ausztria. Az osztrák OMV-nek hosszú távú szerződése van a Gazprommal 2040-ig, amely szerint a megrendelt mennyiség szállítása Ukrajnán keresztül biztosítható. Alfred Stern, a vállalat vezetője azt mondta júliusban egy interjúban, hogy orosz gázt fognak vásárolni, amíg csak lehetséges.
Az ukrajnai tranzit révén emellett Szlovákia, Olaszország, Horvátország is orosz földgázhoz jut, szintén hosszú távú szerződés keretében. Lósz úgy véli, hogy ezen országoknak ugyanakkor több mint elegendő importkapacitásuk van alternatív szállítók bevonására, noha ez drágább lenne, a tranzitútvonal pedig hosszabb és bonyolultabb.
Ehhez kapcsolódóan: Az ukránok orosz gáztranzit-fenyegetése nem érinti már Magyarországot
Nehéz feladni
Az orosz gázbeszerzés teljes felszámolása nem lesz egyszerű az EU számára, így az import a várakozások szerint folytatódni fog, legalábbis még egy darabig.
Lausberg megjegyezte, hogy miközben egyes államok jelentősen leváltak az orosz energiahordozókról, mások – mint Magyarország, Szlovákia, Ausztria, valamint Szerbia – továbbra is erősen függnek tőlük, ráadásul politikai és gazdasági okokból egyelőre nem is hajlandók változtatni.
„Közép- és Kelet-Európában egyes országok próbálják fenntartani a szoros viszonyt Putyinnal, különösen Magyarország (…) és készek továbbra is az orosz gázimportra támaszkodni, mert ezt tartják politikailag kifizetődőnek, eszközként használják játszmáikban az EU-val és Oroszországgal, alkualapként mindkét oldal felé” – szögezte le.
Az Oroszország legszilárdabb EU-n belüli szövetségesének számító Magyarország földgázfogyasztása nagy részét Oroszországból szerzi be. Orbán Viktor kormánya 2021-ben tizenöt éves szerződést kötött a Gazprommal évente 4,5 milliárd köbméter gáz vásárlásáról a Török Áramlaton és Ukrajnán keresztül. Az orosz inváziót követően, 2022-ben Budapest újabb megállapodást írt alá Moszkvával további mennyiség szállításáról. Az orosz földgáz legnagyobb hányada – a 4,5 milliárd köbméterből mintegy 3,5 milliárd, illetve a további mennyiség – a Török Áramlaton érkezik Magyarországra, a maradék Ukrajnán keresztül.
Nem tűnik úgy, hogy Magyarország a közeljövőben fel akarná számolni ezt az ellátási forrást.
Ehhez kapcsolódóan: A magyar gázpedál fékez – Hová vezet a szolidaritás elutasítása és a ragaszkodás a gáz orosz árazásához?
Az LNG-faktor
Bár a csővezetékes orosz gázimport 2022 februárja után élesen bezuhant az EU-ban, Oroszország LNG-exportja jelentősen bővült a háború előtti szinthez képest. Az Eurostat adatai szerint idén az Egyesült Államok volt a cseppfolyósított földgáz legnagyobb forrása a blokkban, teljes részesedése negyven százalék körül volt, míg a második helyen Katar és Oroszország állt 13-13 százalékos piaci aránnyal.
A jellemzően tankerhajókkal érkező orosz LNG nem áll szankciók hatálya alatt, volumene az év első felében negyven százalékkal nőtt a tavalyihoz képest – mutatott rá augusztusi jelentésében a Global Witness környezetvédelmi szervezet. „Ma az EU országai vásárolják fel az orosz gázellátás nagy részét, megtámogatva a Kreml legfőbb bevételi forrását” – figyelmeztettek.
Ennek az LNG-nek egy részét azonban más piacokra szállítják tovább, részben az Európai Unión belül – mutattak rá korábban.
Lósz szerint ezek a szállítmányok nem is fognak leállni, hacsak az EU nem rendel el teljes körű tilalmat az orosz cseppfolyósított földgáz importjára.
Annak ellenére hogy az EU számottevően visszaszorította az orosz gázimportot, szakértők szerint nem valószínű, hogy teljes mértékben el tud szakadni Oroszországtól szállítóként. Lausberg arról számolt be, hogy az egyik oka némely országok döntésének, hogy nem rendelkeznek tengerparttal. „Számukra sokkal nehezebb LNG-hez jutni. A másik ok pedig, hogy az orosz gáz mindig viszonylag olcsó” – emelte ki.
„Valamelyest enyhült a sürgetés, hogy ezt nullára szorítsák. Arra számítok, hogy tovább tart majd a REPowerEU tervben megfogalmazott 2027-es céldátumnál az orosz gáz teljes körű kiszorítása az EU-s energiamixből” – mondta Lósz.
Hozzátette, hogy az orosz gázfüggőség jelenlegi szintje már így is sokkal kezelhetőbb a korábbinál. „Az orosz földgáztól való függőség mostanra már nem bír olyan gazdaságpusztító fenyegetéssel az EU számára, mint nem is olyan régen” – jelentette ki.
